44. fejezet
Ki mint vet, úgy arat
Fordította: Keiko
– Oltsd el a cigit, Lucca – utasította
Dante, mivel zavarta a szag. A Luciano család sorsát vitatták meg, és már így
is elég dühös volt.
Lucca semmibe véve az utasítást pöckölte
le a hamut.
Dante állkapcsa megfeszült, ahogy kezével legyezte
el a füstöt az arca elől.
Rövid kopogás zavarta meg a bámuló versenyt
a két férfi között. Megérkezett a consigliere.
Vinny addig várt, míg az ajtó becsukódott
mögötte, majd megszólalt: – A Lucianók találkozót kérnek.
Dante belekortyolt a poharába, magatartása
engesztelhetetlen volt.
A tanácsadó túl jól ismerte a Főnökét.
– Szerintem meg kellene hallgatnunk őket.
Ha elkerülhetetlen a háború, hát az, de ha megelőzhetjük azzal, hogy a Lucianók
jóvátételt fizetnek, nem kellene legalább meghallgatnunk az ajánlatukat?
– Nem. – Az apja irgalmatlan tekintete
Luccáéba fúródott. – Ha nem lett volna bent a lány, felgyújtottam volna az egész
kibaszott helyet.
Úgy
érted, ha nem érdekelne. Nagyobb slukkot szívva az apja
irányába fújta a füstöt.
– Talán megnyerjük a háborút, de annak ára
lesz. Győződj meg róla, hogy hajlandó vagy megfizetni, Dante – mondta neki
Vinny véglegességgel.
Lucca elnyomta a csikket a hamutartóban. –
Én azt mondom hallgassuk meg őket.
Pár pillanattal és korttyal később Dante
váratlanul bólintott.
Vinny kinyitotta az ajtót és beengedte a
három Lucianót. Legalább elég okosak voltak ahhoz, hogy pillantásukat a földön
tartsák, és tiszteletteljesen biccentettek az apja felé, míg Dante jéghideg
pillantása mindegyikük lelkét átdöfte.
– Mr. Caruso, azért vagyunk itt, hogy a
bocsánatáért esedezzünk. – Dominic tett egy lépést az asztal felé, még ziláltabbnak
nézett ki, mint általában, ami nem mondott sokat. Barna haja kócos volt, mintha
újra és újra végigfuttatta volna rajta az ujjait, sötét szakálla, ami általában
sikeresen leplezte baljós arckifejezését, most csak kiemelte azt, és
tetoválásai V-nyakú izompólója alatt éles kontrasztot mutattak bőre olíva színe
mellett.
Mindhárom férfi úgy nézett ki, mintha nem
aludtak volna.
Angel és Matthias keze a zsebükben volt, mindkettejük
arckifejezése hideg. Lucca tudta, a büszkeségük sérült azzal, hogy hallgatniuk
kellett Dominicot az életükért könyörögni.
– Miért kellene? Az apád megszegte a családjaink
közti békéért kötött szerződést. – Dante öklével az asztalra csapott, és ettől
a levegőbe röpült a hamutartó tartalma. – Megölte a feleségemet!
Dominic most a szemébe nézett. – Nem volt
róla tudo…
– Kurvára nem érdekel! – szakította félbe
a Főnök. – Lucifer és az embere betörtek a házamba, elvettek valamit, ami a Carusókhoz
tartozik, és kishíján megölték az egyik legjobb emberem, aki még mindig az
életéért küzd. Az apád nem lett volna ilyen kíméletes a fiaimmal, a családommal!
– A kegyetlenség a tekintetében csak nőtt az undorral együtt az arcán. – Még csak
az sem érdekelte volna, ha Sal meghal, miközben engem próbál védeni. Egy
fiúgyermek, akit nem akart magáénak nyilvánítani zavarában, amiért megbaszott
egy bedrogozott kurvát, habár a Luciano család neve kihalófélben volt. De miért
is vagyok meglepve? Nem érdekelte, hogy Sal gyerekként az utcán éhezik, miért
foglalkozna vele, mikor már felnőtt?
Lucca csendben ülve elővette az
öngyújtóját és elkezdte ki-be csattintgatni. Soha nem beszéltek arról, hogy
Lucifer volt Sal vérszerinti apja, még maga Sal se. Csak egyszer hallotta Dantét
erről beszélni.
– Az apám megbánta a döntését, hogy nem
fogadta fiaként Salt, de már késő volt. Te már befogadtad. Angel, Matthias és
én sohasem értettünk egyet apánk döntésével Salt illetően. Csak katonák
voltunk, arra kiképezve, hogy teljesítsük az utasításait. Lucifer félelemmel,
te tisztelettel biztosítod a hűséget. Salnek jobb volt az utcán, mint apánk
irányítása alatt.
Dante hátradőlt a székében, úgy tűnt,
hajlandó meghallgatni őket. – Mint te és a testvéreid?
– Igen. Luciferrel nem volt könnyű együtt
élni, nem is szólva arról, hogy az apánk volt. – Dominic mogorva arckifejezése
alapján nem ez volt az első alkalom, hogy a saját és öccsei életéért könyörgött.
– Próbálod elnyerni a rokonszenvemet? A Lucianók
egyszer már irgalmat kaptak azáltal, hogy nem töröltük ki a nevüket. Az apádat
életben hagytuk, hogy továbbvihesse a család nevét, és ő elárulta a Caruso
családot, nem is egyszer, kétszer.
Dominic megrázta a fejét. – Ez nem egy
háború. A háborúknak két oldala van.
– Azt mondod nem fogtok bosszút állni
Lucifer és az embere miatt?
Dominic szarkasztikusan, majdnem
démonikusan nevetett fel. – Megbosszulni őket? Szívességet tettél nekünk.
Lucca a Zippojára meredt. – Ha holtan
akartad látni apádat, miért nem magad intézted el?
– Lucifer tudta, hogy utálom. Holtan
akartam, de nem az egyik testvérem élete árán. Óvatos volt, az ikrek egyikét
mindig olyasvalaki mellett tartotta, akiben bízott, valaki mellett, aki nem habozott
volna golyót ereszteni a fejükbe.
– Nem bízott benned? – Lucca Dominic
szemébe nézett, hogy lássa, ha hazudik.
– Nem, Lucifer egyik fiában sem bízott.
Arra használta a Luciano nevet, hogy lemészároljon és elpusztítson bárkit, aki
az útjába kerül, akár a saját családja árán is. Nem te voltál az egyedüli, aki
kiirtotta a Lucianókat. Senki sem volt biztonságban tőle. Nem ő volt a legjobb
választás a családunk vezetésére. Mi, a néhány megmaradt csak békét akarunk, és
helyreállítani a nevünket.
Vinny előre sétált Dante asztala mellől, a
consigliere átvette a beszélgetést. –
És melyik Luciano választatott vezetővé?
Dominic pillantása nem rezzent. – Én.
Vinny és Dante hosszú ideig nézték egymást,
de Vinny volt az, aki megszólalt: – Talán a név hordozója vagy, de el fognak-e
fogadni?
– Már elfogadtak. – Dominic arrogánsan
bámult a két idősebb férfira. – Követni fognak; megbizonyosodom róla.
– Mit ajánlasz fel, hogy enyhítsd Dante
haragját? – kérdezte Vinny.
– A Lucianók lemondanak a profitjuk újabb
negyedéről, míg úgy nem ítéled meg, hogy visszatérhetünk az eredeti
szerződéshez.
Vinny nem fordult meg, hogy lássa, Dante egyet
ért-e. Tudta, épp, ahogy Lucca, hogy ez a nevetséges ajánlat nem csökkenti apja
haragját.
– A feléről. – Vinny annyira emelte meg
Dominic ajánlatát, hogy az fájjon.
A férfi élesen bólintott, gyors válasza
mutatta, számított rá, hogy túl alacsony ajánlatát visszautasítják.
Vinny nem azért lett Dante tanácsadója,
mert idióta volt. Éles tekintete Dominic arckifejezését vizslatta, ahogy
bedobta a következő bombát. – A Luciano férfiaknak segítségre van szükségük,
hogy helyreállítsák a család nevét. Az olasz vér, ami az ereidben csörgedezik
gyenge és híg – köpte Vinny, hangja ostorként csapta meg a három férfit a
sértéssel. – Egy, a házasságkötéshez hozzájáruló nő a Luciano családból ki lesz
választva, hogy hozzámenjen egy Carusóhoz.
Lucca ördögien vigyorgott, miközben ujjai
között forgatta a Zippóját. A Vinny-től várt műsor annyival jobb volt, mint
eredetileg gondolta.
Dominic nyilvánvalóan nem tervezte ezt be,
Angel s Matthias sem volt képes elrejteni elborzadt arckifejezését.
– Melyik nőt akarjátok? Melyik Carusóra
számítson? – csikorogta.
Vinny megvonta a vállát. – Mindkettő Dantén
és rajtam áll. Akárkit is választunk a Carusók közül, az látni fogja, hogy a Lucianók
ez alkalommal betartják a szerződést. A bizalom gyerekenként kialakul, ahogy a
Carusók vére keveredik a Lucianókéval. Talán mire négy vagy öt Caruso
megszületik, Dante is megbocsátóbb lesz. Egy gyermek sok sebet képes begyógyítani.
Dominic most nem egyezett bele olyan
gyorsan a második feltételbe, mikor bólintott. – Készen vagyunk?
– Nem egészen. – Vinny mosolygott. Amit
eddig kegyetlennek gondoltak, összehasonlíthatatlan lesz a következővel. – Amíg
Dante megbocsátásra nem lel a szívében, az ikrek egyike lesz a biztosítékunk.
Ha a szerződés bármelyik része nem érvényesül, az egyik öcséd fizeti meg az
árát.
Ez
egyre jobb lesz.
Az ikrek egymásra néztek. Egyik testvér
sem akarta, hogy a másikat válasszák.
Angel lépett előre. – Maradok.
Matthias Dominic mellé lépett. – Nem, én fogok.
Mindketten próbálták a másikat védeni.
Lucca úgy gondolta, ez nem az első alkalom volt.
Tanulmányozta a férfiakat. Kinyitva a
száját egy név jött az ajkára, mikor Vinny még azelőtt megszólalt, hogy kimondhatta
volna.
– Angel.
Lucca előhúzott egy szálat a dobozból. Vinny-nek
nem volt nehéz Angelt választania. A Lucianók egyike sem volt soha ízlésesnek
mondható, de az ikrek néztek ki igazán gengsztereknek. A tetoválásaik száma és
a felfújt izmaik jobban illettek a csőcselékhez, amit az ember régi városok sötét
sikátoraiban talál. Az egypetéjű ikrek tükörképei voltak egymásnak. Abból, amit
Lucca tudott, mindenki a Lucianók közül azzal viccelődött, hogy az egyetlen
módja, hogy megkülönböztesd őket, ha a tetoválásaikat nézed. Ugyanazokon a
képeken osztoztak, még testük pontosan ugyanazon részeire is tetették őket. A
különbség az volt, hogy Angel tetoválásai tükörképei voltak Matthiasénak. Lucca
megértette, amit Vinny nem. Angel Matthias eltorzult mása volt.
Lucca vitatta volna Vinny választását.
Ehelyett csendben maradt. Nem tévesztette meg a Lucianók próbálkozása, hogy
mentsék az irhájukat. Veszett kutyára emlékeztették, ami csak a megfelelő
pillanatra vár, hogy támadhasson, letépve a kezet, ami eteti.
Dominic megrázta a fejét. – Matthias jobb
választás lenne. Nem tennék semmit, amivel a testvéreim életét kockáztatnám.
Lucca ezt elhitte.
Vinny felemelte a kezét, ezzel állítva meg
Dominicot. – Angel a fiatalabb. A Lucianók védelmező attitűddel viseltetnek
iránta.
Lucca meggyújtotta a cigijét, nehogy felnevessen.
Angel lusta volt. Mindenkinek hagyta, hogy
elvégezze helyette a piszkos munkát. Matthias csontokat tört, ha a bandatagok
és drogdílerek nem fizettek a védelemért. Ha a csonttörés nem működött, akkor küldték
be Angelt. Mikor ő végzett, a védelem kamatostul kifizetődött.
Luccának jobb esélye volt Angelt megfékezni,
mint a saját családjának. Nem akarta, hogy a férfi bármit is tegyen, amivel megsértheti
a köztük kialakuló törékeny békét.
Lucca csendben maradt, pillanatnyi tiszteletet
érzett Dominic iránt. A Lucianók új főnöke valódi békét akart évtizedek óta
először.
Lucca pillantása találkozott a férfiéval. –
Én felügyelem az embereket. Megtalálom számára a tökéletes helyet.
Mindenki a helyiségben láthatta, ahogy
felmérik egymást, miközben Lucca csendesen adta tudtára, Angel nem járatja vele
a bolondját.
Furcsa dolog volt, de most az egyszer
Lucca tényleg békét akart a két család között. Miután az anyját megölték, kurvára
leszarta volna, ha háborúznak. Könyörgött, hogy bosszút állhasson. Ám Chloe
megváltoztatta ezt. Békét akart, hogy biztonságban tudhassa.
Évekbe telt, hogy teljesen megértse milyen
hatalmas felelősség nyomja apja vállát.
Dominic visszafordult Vinny-hez. – Akkor megvagyunk?
– Dante?
Apja arckifejezése feldúlt volt.
Lucca lepillantott cigarettája fénylő
végére. Chloe kedvéért akart békét, de a férfi feleségét ölték meg.
– Dante – szólt Vinny ismét. – Akármit is
teszel, az nem hozza vissza Melissát. Ha a Lucianók törlesztenek, akkor mi
vesztenivalód van? Már így is elveszítetted azt, ami a legfontosabb volt számodra.
Egy gyermek születése Caruso és Luciano vérből bevégezheti, amivel generációk próbálkoztak
– valódi békét hozhat.
Dante ezután kezet nyújtott Dominicnak, és
a fiatalabb férfi határozottan megfogta azt, elfogadva a feltételeket.
Fenyegetés jelent meg a Főnök szemében és hangjában,
mikor figyelmeztette: – Ne okozz csalódást.
Lucca mélyen beszívta a levegőt, hagyta,
hogy cigarettája vége fényes vörösen izzon. Emlékezett egy régi olasz közmondásra,
amit Dante fiatalkorában sulykolt belé. Come
semini, cosi raccogli.
Ki mint vet, úgy arat.
12 megjegyzés:
Köszönöm szépen!
Köszönöm ☺️
Szuper vagy!😘
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen
Köszönöm a fordítást 😁😁😁😁😁😁😁😁♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️
Köszönöm szépen
Köszönöm!
Kösziiiii❤❤❤
Köszönöm szépen ❤️❤️❤️
Köszönöm!
Köszönöm❤
Megjegyzés küldése