Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

44. fejezet

Ki mint vet, úgy arat

Fordította: Keiko

– Oltsd el a cigit, Lucca – utasította Dante, mivel zavarta a szag. A Luciano család sorsát vitatták meg, és már így is elég dühös volt.

Lucca semmibe véve az utasítást pöckölte le a hamut.

Dante állkapcsa megfeszült, ahogy kezével legyezte el a füstöt az arca elől.

Rövid kopogás zavarta meg a bámuló versenyt a két férfi között. Megérkezett a consigliere.

Vinny addig várt, míg az ajtó becsukódott mögötte, majd megszólalt: – A Lucianók találkozót kérnek.

Dante belekortyolt a poharába, magatartása engesztelhetetlen volt.

A tanácsadó túl jól ismerte a Főnökét.

– Szerintem meg kellene hallgatnunk őket. Ha elkerülhetetlen a háború, hát az, de ha megelőzhetjük azzal, hogy a Lucianók jóvátételt fizetnek, nem kellene legalább meghallgatnunk az ajánlatukat?

– Nem. – Az apja irgalmatlan tekintete Luccáéba fúródott. – Ha nem lett volna bent a lány, felgyújtottam volna az egész kibaszott helyet.

Úgy érted, ha nem érdekelne. Nagyobb slukkot szívva az apja irányába fújta a füstöt.

– Talán megnyerjük a háborút, de annak ára lesz. Győződj meg róla, hogy hajlandó vagy megfizetni, Dante – mondta neki Vinny véglegességgel.

Lucca elnyomta a csikket a hamutartóban. – Én azt mondom hallgassuk meg őket.

Pár pillanattal és korttyal később Dante váratlanul bólintott.

Vinny kinyitotta az ajtót és beengedte a három Lucianót. Legalább elég okosak voltak ahhoz, hogy pillantásukat a földön tartsák, és tiszteletteljesen biccentettek az apja felé, míg Dante jéghideg pillantása mindegyikük lelkét átdöfte.

– Mr. Caruso, azért vagyunk itt, hogy a bocsánatáért esedezzünk. – Dominic tett egy lépést az asztal felé, még ziláltabbnak nézett ki, mint általában, ami nem mondott sokat. Barna haja kócos volt, mintha újra és újra végigfuttatta volna rajta az ujjait, sötét szakálla, ami általában sikeresen leplezte baljós arckifejezését, most csak kiemelte azt, és tetoválásai V-nyakú izompólója alatt éles kontrasztot mutattak bőre olíva színe mellett.

Mindhárom férfi úgy nézett ki, mintha nem aludtak volna.

Angel és Matthias keze a zsebükben volt, mindkettejük arckifejezése hideg. Lucca tudta, a büszkeségük sérült azzal, hogy hallgatniuk kellett Dominicot az életükért könyörögni.

– Miért kellene? Az apád megszegte a családjaink közti békéért kötött szerződést. – Dante öklével az asztalra csapott, és ettől a levegőbe röpült a hamutartó tartalma. – Megölte a feleségemet!

Dominic most a szemébe nézett. – Nem volt róla tudo…

– Kurvára nem érdekel! – szakította félbe a Főnök. – Lucifer és az embere betörtek a házamba, elvettek valamit, ami a Carusókhoz tartozik, és kishíján megölték az egyik legjobb emberem, aki még mindig az életéért küzd. Az apád nem lett volna ilyen kíméletes a fiaimmal, a családommal! – A kegyetlenség a tekintetében csak nőtt az undorral együtt az arcán. – Még csak az sem érdekelte volna, ha Sal meghal, miközben engem próbál védeni. Egy fiúgyermek, akit nem akart magáénak nyilvánítani zavarában, amiért megbaszott egy bedrogozott kurvát, habár a Luciano család neve kihalófélben volt. De miért is vagyok meglepve? Nem érdekelte, hogy Sal gyerekként az utcán éhezik, miért foglalkozna vele, mikor már felnőtt?

Lucca csendben ülve elővette az öngyújtóját és elkezdte ki-be csattintgatni. Soha nem beszéltek arról, hogy Lucifer volt Sal vérszerinti apja, még maga Sal se. Csak egyszer hallotta Dantét erről beszélni.

– Az apám megbánta a döntését, hogy nem fogadta fiaként Salt, de már késő volt. Te már befogadtad. Angel, Matthias és én sohasem értettünk egyet apánk döntésével Salt illetően. Csak katonák voltunk, arra kiképezve, hogy teljesítsük az utasításait. Lucifer félelemmel, te tisztelettel biztosítod a hűséget. Salnek jobb volt az utcán, mint apánk irányítása alatt.

Dante hátradőlt a székében, úgy tűnt, hajlandó meghallgatni őket. – Mint te és a testvéreid?

– Igen. Luciferrel nem volt könnyű együtt élni, nem is szólva arról, hogy az apánk volt. – Dominic mogorva arckifejezése alapján nem ez volt az első alkalom, hogy a saját és öccsei életéért könyörgött.

– Próbálod elnyerni a rokonszenvemet? A Lucianók egyszer már irgalmat kaptak azáltal, hogy nem töröltük ki a nevüket. Az apádat életben hagytuk, hogy továbbvihesse a család nevét, és ő elárulta a Caruso családot, nem is egyszer, kétszer.

Dominic megrázta a fejét. – Ez nem egy háború. A háborúknak két oldala van.

– Azt mondod nem fogtok bosszút állni Lucifer és az embere miatt?

Dominic szarkasztikusan, majdnem démonikusan nevetett fel. – Megbosszulni őket? Szívességet tettél nekünk.

Lucca a Zippojára meredt. – Ha holtan akartad látni apádat, miért nem magad intézted el?

– Lucifer tudta, hogy utálom. Holtan akartam, de nem az egyik testvérem élete árán. Óvatos volt, az ikrek egyikét mindig olyasvalaki mellett tartotta, akiben bízott, valaki mellett, aki nem habozott volna golyót ereszteni a fejükbe.

– Nem bízott benned? – Lucca Dominic szemébe nézett, hogy lássa, ha hazudik.

– Nem, Lucifer egyik fiában sem bízott. Arra használta a Luciano nevet, hogy lemészároljon és elpusztítson bárkit, aki az útjába kerül, akár a saját családja árán is. Nem te voltál az egyedüli, aki kiirtotta a Lucianókat. Senki sem volt biztonságban tőle. Nem ő volt a legjobb választás a családunk vezetésére. Mi, a néhány megmaradt csak békét akarunk, és helyreállítani a nevünket.

Vinny előre sétált Dante asztala mellől, a consigliere átvette a beszélgetést. – És melyik Luciano választatott vezetővé?

Dominic pillantása nem rezzent. – Én.

Vinny és Dante hosszú ideig nézték egymást, de Vinny volt az, aki megszólalt: – Talán a név hordozója vagy, de el fognak-e fogadni?

– Már elfogadtak. – Dominic arrogánsan bámult a két idősebb férfira. – Követni fognak; megbizonyosodom róla.

– Mit ajánlasz fel, hogy enyhítsd Dante haragját? – kérdezte Vinny.

– A Lucianók lemondanak a profitjuk újabb negyedéről, míg úgy nem ítéled meg, hogy visszatérhetünk az eredeti szerződéshez.

Vinny nem fordult meg, hogy lássa, Dante egyet ért-e. Tudta, épp, ahogy Lucca, hogy ez a nevetséges ajánlat nem csökkenti apja haragját.

– A feléről. – Vinny annyira emelte meg Dominic ajánlatát, hogy az fájjon.

A férfi élesen bólintott, gyors válasza mutatta, számított rá, hogy túl alacsony ajánlatát visszautasítják.

Vinny nem azért lett Dante tanácsadója, mert idióta volt. Éles tekintete Dominic arckifejezését vizslatta, ahogy bedobta a következő bombát. – A Luciano férfiaknak segítségre van szükségük, hogy helyreállítsák a család nevét. Az olasz vér, ami az ereidben csörgedezik gyenge és híg – köpte Vinny, hangja ostorként csapta meg a három férfit a sértéssel. – Egy, a házasságkötéshez hozzájáruló nő a Luciano családból ki lesz választva, hogy hozzámenjen egy Carusóhoz.

Lucca ördögien vigyorgott, miközben ujjai között forgatta a Zippóját. A Vinny-től várt műsor annyival jobb volt, mint eredetileg gondolta.

Dominic nyilvánvalóan nem tervezte ezt be, Angel s Matthias sem volt képes elrejteni elborzadt arckifejezését.

– Melyik nőt akarjátok? Melyik Carusóra számítson? – csikorogta.

Vinny megvonta a vállát. – Mindkettő Dantén és rajtam áll. Akárkit is választunk a Carusók közül, az látni fogja, hogy a Lucianók ez alkalommal betartják a szerződést. A bizalom gyerekenként kialakul, ahogy a Carusók vére keveredik a Lucianókéval. Talán mire négy vagy öt Caruso megszületik, Dante is megbocsátóbb lesz. Egy gyermek sok sebet képes begyógyítani.

Dominic most nem egyezett bele olyan gyorsan a második feltételbe, mikor bólintott. – Készen vagyunk?

– Nem egészen. – Vinny mosolygott. Amit eddig kegyetlennek gondoltak, összehasonlíthatatlan lesz a következővel. – Amíg Dante megbocsátásra nem lel a szívében, az ikrek egyike lesz a biztosítékunk. Ha a szerződés bármelyik része nem érvényesül, az egyik öcséd fizeti meg az árát.

Ez egyre jobb lesz.

Az ikrek egymásra néztek. Egyik testvér sem akarta, hogy a másikat válasszák.

Angel lépett előre. – Maradok.

Matthias Dominic mellé lépett. – Nem, én fogok.

Mindketten próbálták a másikat védeni. Lucca úgy gondolta, ez nem az első alkalom volt.

Tanulmányozta a férfiakat. Kinyitva a száját egy név jött az ajkára, mikor Vinny még azelőtt megszólalt, hogy kimondhatta volna.

– Angel.

Lucca előhúzott egy szálat a dobozból. Vinny-nek nem volt nehéz Angelt választania. A Lucianók egyike sem volt soha ízlésesnek mondható, de az ikrek néztek ki igazán gengsztereknek. A tetoválásaik száma és a felfújt izmaik jobban illettek a csőcselékhez, amit az ember régi városok sötét sikátoraiban talál. Az egypetéjű ikrek tükörképei voltak egymásnak. Abból, amit Lucca tudott, mindenki a Lucianók közül azzal viccelődött, hogy az egyetlen módja, hogy megkülönböztesd őket, ha a tetoválásaikat nézed. Ugyanazokon a képeken osztoztak, még testük pontosan ugyanazon részeire is tetették őket. A különbség az volt, hogy Angel tetoválásai tükörképei voltak Matthiasénak. Lucca megértette, amit Vinny nem. Angel Matthias eltorzult mása volt.

Lucca vitatta volna Vinny választását. Ehelyett csendben maradt. Nem tévesztette meg a Lucianók próbálkozása, hogy mentsék az irhájukat. Veszett kutyára emlékeztették, ami csak a megfelelő pillanatra vár, hogy támadhasson, letépve a kezet, ami eteti.

Dominic megrázta a fejét. – Matthias jobb választás lenne. Nem tennék semmit, amivel a testvéreim életét kockáztatnám.

Lucca ezt elhitte.

Vinny felemelte a kezét, ezzel állítva meg Dominicot. – Angel a fiatalabb. A Lucianók védelmező attitűddel viseltetnek iránta.

Lucca meggyújtotta a cigijét, nehogy felnevessen.

Angel lusta volt. Mindenkinek hagyta, hogy elvégezze helyette a piszkos munkát. Matthias csontokat tört, ha a bandatagok és drogdílerek nem fizettek a védelemért. Ha a csonttörés nem működött, akkor küldték be Angelt. Mikor ő végzett, a védelem kamatostul kifizetődött.

Luccának jobb esélye volt Angelt megfékezni, mint a saját családjának. Nem akarta, hogy a férfi bármit is tegyen, amivel megsértheti a köztük kialakuló törékeny békét.

Lucca csendben maradt, pillanatnyi tiszteletet érzett Dominic iránt. A Lucianók új főnöke valódi békét akart évtizedek óta először.

Lucca pillantása találkozott a férfiéval. – Én felügyelem az embereket. Megtalálom számára a tökéletes helyet.

Mindenki a helyiségben láthatta, ahogy felmérik egymást, miközben Lucca csendesen adta tudtára, Angel nem járatja vele a bolondját.

Furcsa dolog volt, de most az egyszer Lucca tényleg békét akart a két család között. Miután az anyját megölték, kurvára leszarta volna, ha háborúznak. Könyörgött, hogy bosszút állhasson. Ám Chloe megváltoztatta ezt. Békét akart, hogy biztonságban tudhassa.

Évekbe telt, hogy teljesen megértse milyen hatalmas felelősség nyomja apja vállát.

Dominic visszafordult Vinny-hez. – Akkor megvagyunk?

– Dante?

Apja arckifejezése feldúlt volt.

Lucca lepillantott cigarettája fénylő végére. Chloe kedvéért akart békét, de a férfi feleségét ölték meg.

– Dante – szólt Vinny ismét. – Akármit is teszel, az nem hozza vissza Melissát. Ha a Lucianók törlesztenek, akkor mi vesztenivalód van? Már így is elveszítetted azt, ami a legfontosabb volt számodra. Egy gyermek születése Caruso és Luciano vérből bevégezheti, amivel generációk próbálkoztak – valódi békét hozhat.

Dante ezután kezet nyújtott Dominicnak, és a fiatalabb férfi határozottan megfogta azt, elfogadva a feltételeket.

Fenyegetés jelent meg a Főnök szemében és hangjában, mikor figyelmeztette: – Ne okozz csalódást.

Lucca mélyen beszívta a levegőt, hagyta, hogy cigarettája vége fényes vörösen izzon. Emlékezett egy régi olasz közmondásra, amit Dante fiatalkorában sulykolt belé. Come semini, cosi raccogli.

Ki mint vet, úgy arat.