15. fejezet
Devi
Fordította: Banana
A rendező ordít a hátam mögött, mikor kiszaladok. – Nem mehetsz el! Már
itt vagy. Meztelen vagy. Csak csináld meg...
Beszaladok a dolgozószobába
és becsapom az ajtót. A rendező hangja tompa zajjá válik, és megkönnyebbülten felsóhajtok.
Nem rám vall, hogy az
érzelmeim alapján vagy a pillanat hevében hozok döntéseket, de meg tudom magyarázni,
miért gondoltam így. Az okok listája, amiért nem tudom megcsinálni a jelenetet
racionális és átfogó:
1. Nem érzem jól magamat a forgatáson.
2. Nem érzem biztonságban magamat.
3. A rendező visszautasította, hogy elmagyarázza mit fog tenni velem a férfi a jelenetben.
4. Nem bízok a partneremben.
De amennyire
logikus és ésszerű vagyok ezzel kapcsolatban, épp, ahogy kiállok az érveim mellett,
hazudnék magamnak, ha nem ismerném be, hogy a legnagyobb ok Logan. A többi csak
megkönnyíti, hogy a szívemet kövessem.
Lépések az ajtón túlról
cselekvésre sarkallanak. Végül valaki értem fog jönni, és inkább lennék felöltözve,
készen a távozásra, mikor megteszik. Az asztal felé veszem az irányt, ahol a cuccaimat
hagytam, mikor korábban levetkőztem.
Az ajtó kinyílik,
pont, mikor ellépek mellőle. Átnézek a vállam felett, hogy lássam Bruce-t. A
fogamat csikorgatom, és inkább megjátszom, hogy a jelenléte irritál, minthogy
idegessé tesz. – Épp öltözködöm.
Figyelmen kívül
hagyva a burkolt célzást, belép. – Milyen kár.
– Arra kérlek, hogy
ne gyere be. – Belebújok a bugyimba és felhúzom a köntösöm alatt, kétségbeesetten
fel akarva öltözni.
Bruce fesztelenül közelebb
jön hozzám. – Nyugi, aranyom. Csak azért jöttem, hogy megbizonyosodjak róla, jól
vagy – mondja és megfogja a felkaromat. – Oké?
Kifújom a levegőt ellazítva a vállaimat.
Talán paranoiás vagyok, mikor ő csak aggódik. Az egyedüli dolog, amiben Bruce bűnös az, hogy férfimunkát
végez a férfiak világában. Csak a munkáját akarja csinálni, és én most
elbaszom. – Igen. Bocsánat. Csak nem vagyok a megfelelő elmeállapotban
ehhez. Nem magyarázták el elég pontosan a dolgokat.
Ki akarom oldani a
köntösömet, de véletlenül még szorosabbra húzom. – Jézus – mormogom idegesen.
– Hadd segítsek. –
Megfogja az övem végét és közelebb húz magához. Azonnal feszült leszek, nem
tudva, hogy elővigyázatos legyek-e vagy sem. Alig veszek levegőt, míg babrál az
övemmel. Mikor meglazul, próbálok elhátrálni, de ő visszahúz és teljesen kinyitja a köntösöm. Az ajka ördögi
mosolyra húzódik. – Megmondtam, hogy ez nem fog megállítani attól, hogy pucér
legyél.
Megrántom az
anyagot próbálva becsukni, de Bruce a kezébe veszi az övem mindkét végét, és még
közelebb húz magához.
A szívem olyan hangosan
zakatol a mellkasomban, hogy azon tűnődöm lehet, hogy hallja. – Állj le. – A hangom halk és feszült.
– Kérlek. Szeretném, ha elmennél.
– Hé, csak játszok.
– Elengedi az övet, de mielőtt elléphetnék, megragadja csupasz derekamat.
– Ne érj hozzám. – Ismét
megpróbálok elhúzódni, de ujjait belevájja a húsomba.
A szemei sötétek és
tele vannak mohósággal, mikor rám vigyorog. – Istenem, olyan kibaszottul ingerlő vagy. Nem jó,
mikor így felingerelsz.
– Nem vagyok ingerlő. – Újra megpróbálom
eltolni, de Bruce erősebb, mint én.
– Az vagy. Levetetted
a ruháidat és elérted, hogy akarjalak. – Ráhajol az asztalra és a lábai közé
fogja az enyémet. Most több tere van, hogy tapogasson. Előre ránt, így a farka
a medencémnek nyomódik. – Érezd. Te csináltad ezt.
A torkom kiszárad, ahogy
ráeszmélek a helyzet súlyosságára. Ha nem kezdek igazából harcolni, jó eséllyel
az lesz a vége, hogy Bruce megerőszakol – épp, aminek elkerülése végett léptem le a
forgatásról.
Elkezdek igazából küzdeni.
– Szerintem meg kéne
nyalnod.
– Nem nyalok meg semmit.
Engedj el!
– Gyere már, Dev.
Csak egy kis kóstoló. Nyalj meg. – A lábaival körülöttem és a kezével a derekam
körül próbálja lenyomni a fejemet a slicce felé. – Megkönnyíted a dolgot? Vagy
szórakoztató lesz?
A szemeim már könnyeznek,
és a torkom összeszorul. – Sikítok.
– Akkor szórakozunk.
– Bruce újra lenyomja a fejemet, még több erővel. Nem tudok harcolni ellene – túl erős – de még próbálkozom,
rúgkapálva és csapkodva.
Már készítem a hangomat,
hogy sikítsak, mikor valaki bekopog az ajtón. – Devi?
Bruce lefagy, és
mielőtt eszébe jutna
meggátolni, kikiáltok: – Gyere be!
Az ajtó kinyílik és
LaRue lép be. Bruce kezei még mindig rajtam vannak, de most, mikor elhúzódom a
fogásából, elenged. Összehúzom magamon a köntöst, és erőteljesen fogom a
derekamnál és a nyakamnál.
A producer rám néz,
majd Bruce-ra, aztán megint rám. – Minden oké itt?
Baszd meg. Nem. Legkevésbé
sincs rendben.
Bruce szólal meg elsőként. – Azt hittem
kicsit megnyugtathatom, mielőtt forgatunk. Ez minden. – Két ujját húzza végig az
arcomon. – Találkozunk a forgatáson, Devi.
Beleborzongok és
szorosabban fogom magam. Az ajkaim reszketnek és nem tudom megmondani, hogy sírni
fogok-e, vagy hányni. Jobban el akarok innen menekülni, mint valaha, de nem
tudok mozdulni. Nem tudok beszélni. Ha LaRue nem jött volna utánam, ha nem
avatkozott volna közbe…
– Hé, mi ez, amit hallok,
hogy nem csinálod meg?
Alig fogom fel mit
mond, sírva engedek ki egy szakadozott lélegzetet. – Köszönöm. Hogy jöttél.
Bruce... ő... ő meg...
LaRue aggódva lép felém.
De megrezzenek, mikor kinyújtja a kezét. – Mi a gond? – kérdezi.
– Meg akart dugni.
Nem állt meg. –Teljesen nyugtalanul összerezzenek, nehéz szavakba önteni szétszórt
gondolataimat, így megismétlem magam. – Nem állt meg. Nem állt meg.
A bőröm ég ott, ahol Bruce
megérintett, mintha az ujjait savba mártották volna, és késztető érzést érzek, hogy
lefürödjek és megsikáljam magamat, habár sohasem akarom már levenni a ruháimat.
LaRue leejti a
kezét az oldalához, arckifejezése mind óvatos, mind zavarodott. – Bruce Madden
meg akart dugni? – kérdezi lassan.
– Igen! – Nem ezt
mondtam? – Miután kijelentettem, hogy nem csinálok semmit!
– Hát, Devi. – Szünetet
tart, mintha olyat akarna mondani, aminek nem örülök, és máris meg tudom mondani,
hogy igaza van. – Azért vagy itt, hogy pornót csinálj. Mire gondoltál, mi fog történni?
A szívem mintha a torkomban
lenne, és már így is olyan erősen vert, hogy biztos vagyok benne, felsérti a bensőmet. Pislogok párszor.
– Jézusom, hülyéskedsz?
LaRue felül az
asztalra. – Ugyanezt akartam én is kérdezni tőled. Aláírtad a szerződést, és most nemhogy kilépsz, hülyét csinálsz az
embereimből, akik elvárják, hogy tartsd magad a megállapodáshoz. Nem így megy az
iparban.
A hangja nyugodt és
kimért, és a másodperc tört részéig azt gondolom, hogy talán igaza van – hogy én
vagyok az, aki hibázott, az én döntéseim miatt kerültem ilyen helyzetbe, hogy túl érzékeny vagyok. Mit tett Bruce Madden egyébként? Megérintette
a bőrömet? Azzal a
szándékkal jöttem ma ide, hogy ennél jóval többet hagyok neki.
De a kételkedés pillanata
elmúlik, az önbecsülés s a személyi jogok életre szóló leckéje megszilárdítja
az érzelmeimet vak dühvé formálva őket. – Elsősorban, – mérgemet az érveimbe irányítom. – azért mentem
el, mert a feltételek, amikbe beleegyeztem, nem teljesültek. Másodszor, ez a
szoba nem a forgatási helyszín. Harmadszor, még ha az is lenne, jogomban áll
eldönteni mi történik velem. Az, hogy aláírtam a szerződést nem azt jelenti,
hogy mindenhez hozzájárulok. A testem – a szabályok – nem így működnek.
LaRue hitetlenkedve
rázza meg a fejét. – Csessze meg, tudtam, hogy fiatal vagy, de nem gondoltam,
hogy ennyire naiv is. Tudod te mennyibe kerültél ma nekem? Már ki kellett fizetnem
a csapatot a harminc perces állásért, mert késtél és most meg azért, mert megfutamodsz.
Ha nem vigyázol, díva hírnevet szerzel, és nem így kell előre lendíteni a karrieredet.
Még mindig mérges
vagyok, felháborodott, de LaRue korholása visszhangozza Raven korábbi szavait, és
az önkételkedés rávisz, hogy bocsánatot kérjek. – Sajnálom, hogy vesztegettem a
pénzedet. Nem állt szándékomban.
– Mindegy, hogy mi
állt szándékodban. Pénzt vesztettem és elvárom tőled, hogy segíts visszaszerezni a költségeimet.
Élesen felé fordítom
a fejemet és összébb szorítom a kezeimet a mellkasomon, azonnal bizalmatlanná
válva attól, hogy mit kér cserébe.
Legyint a kezével, mintha
értené, milyen javaslatot feltételezek. – Biztos vagyok benne, hogy jól
szerepelsz, de még ha aranyból is van a puncid, akkor sem fog pénzzé változni,
hacsak nem törlöd meg a szemed, szeded össze magad, mész ki oda és filmezzük le
ezt a jelenetet. Adj egy kirobbanó szereplést, és elfelejtem, hogy nehézkesen
indultunk.
Fordul, hogy kimenjen,
mintha a beszélgetésnek vége lenne, mintha a gond el lenne intézve.
Le vagyok döbbenve.
– Nem forgatok veled semmit. Nem érdekel mibe kerültem neked. Én elmegyek innen.
Inkább öltöznék fel
nélküle a szobában, de ez másodlagos kívánság, az első az, hogy húzzak el
innen. Felveszem a rövidnadrágomat és elfordulva leengedem a köntösömet és
felveszem a pólómat, elhagyva a melltartót a gyorsabb öltözködésért.
LaRue hangja most
először kiélesedik,
mióta bejött a szobába. – Ha kimész innen anélkül, hogy megcsinálnád azt a
filmet, búcsút inthetsz a karrierednek.
Beledugom a lábam a
papucsomba és felveszem a Ralph szatyort. – Lássuk, mit mondanak az emberek, ha
elmesélem mi történt itt ma.
– Kinek mit
mondasz? Kit fog érdekelni egyáltalán, hogy te mit mondasz? Naiv vagy, Devi. – A
hátamat érik a szavai, miközben kisietek az ajtón. – Az ügynököd majd hall felőlem! – ordít utánam.
Sikerül kiérnem a házból
és elérnem az autómat anélkül, hogy valaki megállítana vagy piszkálna, de már úton
is vagyok, mielőtt valóban levegőt vennék. Ezután hullani kezdenek a könnyeim. Nem tudom,
hova menjek. Nem tudom, mit csináljak. Nem tudom, mit akarok vagy mit gondoljak,
így cél nélkül autózok próbálva összeszedni a gondolataimat, miközben a nap
megy le. Három évet töltöttem az erotikus iparban és sohasem éreztem magamat ennyire
meggyalázva. Hallottam meséket más szereplőktől, visszaélésekről és zaklatásról, mégis mindig távolinak éreztem ezt magamtól.
És messze is volt tőlem – mert elővigyázatosan választottam ki a projekteket és a rendezőket, mert meggyőződtem, hogy a vállalt
munkákat olyan emberek ellenőrzik, akikben megbízok.
Mostanáig.
És miért? Miért vágtam
ebbe bele anélkül, hogy utána néztem volna?
Logan miatt.
Mert be akartam
bizonyítani magamnak, hogy az érzéseim iránta nem befolyásolják a munkámat.
Ehelyett bebizonyítottam az ellenkezőjét. Azt, hogy amit iránta érzek eléggé megrémiszt ahhoz,
hogy ne vegyem figyelembe a szokásos mélyreható gondolkodási stílusomat.
Bebizonyítottam, hogy ezek az érzések erősek, talán annyira erősek, hogy felcímkézhetőek. Eléggé erősek, hogy szerelemnek nevezzem.
Még mindig túlságosan
kábult vagyok a történtektől, hogy teljesen érezzem a felismerés becsapódását, de érezni
akarom. Érezni akarok valamit, ami nem mocskos, rettenetes és meggyalázott.
Szóval kimondom
hangosan a szavakat, hátha van valami különbség. – Szeretem Logant. Szerelmes
vagyok Loganbe.
Ennek a tudata segít.
Még mindig fázok és zsibbadok, de már látom a fényt, valami reménytelit, mintha
az első csillag lenne a sötét
égen. Valami, amibe belekapaszkodhatok anélkül, hogy belezuhannék a sötétségbe.
A telefonom elkezd
csengeni azon a hangon, amit az ügynökömnek állítottam be, és hála istennek
pirosnál állok, így feltúrhatom a táskámat, hogy megkeressem. – Köszönöm – mondom
átugorva a formális köszönéseket. – A forgatás LaRue-val? Kibaszottul
rettenetes. Nem volt biztonságos, és nem volt nőbarát. A rendező – még mindig nem tudom a kibaszott nevét – úgy bánt
velem, mint egy alárendelttel. Az öltöző ajtaján nem volt zár. Bruce Madden egyenesen besétált és
kiszolgálta magát a testemmel. Esküszöm megerőszakolt volna, ha LaRue nem akkor lép be az ajtón. – Így
mesélve újra kigyullad bennem a harag. Reszketek, mire elmesélek mindent. – Én
csak... annyira mérges vagyok, Lucy, nem bírom.
– Vegyél egy mély
levegőt – mondja Lucy higgadtan.
– Most pedig, vezetsz? Mérges vagy. Nem kellene félre húzódnod?
– Valószínűleg. De muszáj tovább
vezetnem. – Nem vagyok benne biztos, hogy hol vagyok. Vannak helyek, ahova le tudnék
parkolni – benzinkút, McDonald’s parkoló – de a gondolat, hogy leállok pánikot
kelt, mintha Bruce követne és várná, hogy ne nézzek oda egy pillanatra.
Lucy nem próbál
vitatkozni. – Értem. Légy óvatos, jó?
– Jó.
– Először is, megsebesültél?
Megrázom a fejem,
mielőtt rájövök, hogy
nem láthat. – Nem. Csak begurultam.
– Visszahívjalak?
– Ne bontsd a
vonalat! – Idáig nem jöttem rá, mennyire beszélni akartam valakivel. – Én csak...
Talán nem vagyok túl összefüggő. De beszélni akarok. Kérlek.
– Nem megyek
sehova. El akarod mesélni mi történt Bruce-szal?
– Zaklatott.
Megijesztett. – Elmondok neki mindent olyan aprólékosan, amennyire csak tudom.
Hallom magamat beszélni, és tudom, hogy melodramatikusan hangzok. Újra kezdek kételkedni
magamban.
De Lucy támogató és
biztató, minden egyes érzésemet igaznak és indokoltnak veszi.
– És Bruce az oka,
hogy elmentél? – kérdezi végül.
– Nem... várj. Honnan
tudod…? – Próbálok visszaemlékezni, hogy említettem-e neki, hogy leléptem, de
nem emlékszem.
– Most beszéltem LaRue-val
– magyarázza.
Hát persze, hogy azonnal
felhívta. Talán még nem is voltam házon kívül, mikor már tárcsázta. – Akármit
is mondott, nagy kalap szar. Ez a szituáció száz százalékban nem volt megfelelő.
– Megértem, és sajnálom.
– Egy szívdobbanásnyi idő telik el, míg folytatja. – De hagytál hangpostán egy üzenetet,
még mielőtt beléptél volna
oda, nem igaz? Azzal, hogy nem vagy képes megcsinálni.
– Oh, szuper. Te is
azt gondolod, hogy nevetséges vagyok.
– Nem ezt mondtam,
Devi. Próbálok tiszta képet kapni a történtekről, hogy ki tudjalak szedni a slamasztikából.
– Kiszedni miből? Én nem tettem
semmit. LaRue perelni próbál vagy...? – elhal a hangom, és lesújt a jogi csata
lehetősége.
– Igen, kártérítést
akar. – Hát, bassza meg. Itt megy el a lakásom. – De biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni, hogy meggondolja
magát, Devi. Inkább amiatt aggódok, hogy mit jelent ez a hírnevedre a továbbiakban.
– Elbaszhatja a
hírnevem. Nem csinálok soha többé hetero pornót. Azt hittem készen állok, de tévedtem.
– Tudom, hogy nem igazságos minden színhelyről azt feltételezni,
hogy olyan, mint ez, de nem akarom megismételni ennek a délutánnak az élményeit.
És van még egy ok,
miért nem fogok a közeljövőben hetero pornót csinálni. Az okomnak nincs összefüggése
LaRue-val vagy Bruce-szal, sokkal inkább Logannel.
Lucy elhallgat egy
másodpercre. –
Nem csak a nő/férfi jelenetek miatt aggódom. Hagennek nagy befolyása van az iparban. Attól
félek, hogy nem fogsz találni majd munkát.
Basszus.
Basszus, basszus,
basszus.
Belülről harapom az
arcomat, és küzdök egy újabb, előtörni készülő sírógörccsel. – Gondolod rosszul tettem,
hogy elmentem a forgatásról?
– Nem. – Nagyot sóhajt. – De vannak szabályok az iparban. Szabályok, amikkel nem értek
egyet, de akkor sem változnak. Etikátlanok és illegálisak, de nagyon kevés
ember veszi komolyan a szereplőket. Ha nem teszel semmilyen formális állítást, talán
jobban jövünk ki ebből az egészből, de nehéz lesz nem ujjal mutogatni, ha ki akarunk lépni
a kötelezettség alól, ami LaRue Hagen cégéhez köt.
Erősebben harapom az
arcomat, észben tartva, amit mond. Nincs benne semmi meglepő. Tudom, milyen világhoz
tartozom. Nem vagyok ennyire tudatlan.
– Tényleg elbasztam, igaz?
– És nem arra értem,
hogy elmentem a forgatásról, hanem hogy erőltettem, hogy az első helyre vegyem. Hogy az iparban maradok ahelyett, hogy rájövök
mit is akarok igazán kezdeni az életemmel. Mert tényleg ezt akarom csinálni öt év
múlva? Tíz év múlva? A pornó a szenvedélyem? Megéri ez a sok szarság?
És nem épp ma reggel
gondoltam Lynne forgatásán, hogy örökké tudnám csinálni?
Hát, talán tudtam
volna, ha nem baszom el.
– Hé. Ne hibáztasd magad. Sikerül megmenteni a karrieredet, de talán jó ötletnek
tűnik, ha a nyomtatott
dolgokra fókuszálunk egy ideig.
– Amit jónak gondolsz. – Nem vagyok benne annyira biztos. Többé nem vagyok már annyira
biztos semmiben sem.
– Kíváncsi vagyok – miért voltál már azelőtt bizalmatlan, hogy megérkeztél volna a helyszínre?
Egy részem mesélni
akar Loganről, hogy hogyan zúgtam belé, és hogy úgy érzem, mostantól csak vele szeretnék
szexelni.
De ha naivnak hallatszódtam,
mikor Bruce-ról panaszkodtam, akkor csak képzelem milyen naivnak hangzana, ha kijelenteném,
hogy belezúgtam egy pornószínészbe.
Így ezt mondom: – Csak rossz előérzetem volt. Ennyi.
Ha Lucy érzékeli is,
hogy valamit nem mondok el, nem szól. – Úgy hangzik, mintha jó ösztöneid lennének. De valószínűleg jobb, ha nem mondjuk el senkinek, hogy mielőtt bementél is már
voltak gondok. Gyengíti a nem megfelelő munkahelyi környezet melletti érvelést. Találkozzunk jövőhéten, és előkészíthetünk egy
hivatalos cáfolást LaRue szerződésszegésről szóló vádja ellen.
– Oké. De, Lucy? Ha Hagen alkut próbál kötni –
mint például, ha ígér egy új csapatot vagy megváltoztatja
a magatartásra vonatkozó szabályokat a színhelyen –
akkor sem akarok újraforgatást.
– Értem.
– És habár tudom,
hogy tényleg érti, azt is tudom, hogy minden könnyebben zajlana, ha csak belemennék
egy új forgatásba. Hála istennek, hogy nem mond erről semmit. – Ne gondolj erre túl sokat ma este, Dev. Légy magadra büszke,
hogy a sarkadra álltál. Nagy bátorság kellett hozzá. Sok nő nem lett volna képes
rá.
Megmondom neki,
hogy próbálok a jó dolgokra koncentrálni és beleegyezek, hogy egy-két nap múlva
felhívom. Bontjuk a vonalat, és visszaesek oda, ahol azelőtt voltam, hogy hívott
– elvesztem és
sodródom. Zuhanyoznom kell. De nem akarok haza menni – nem akarok egyedül lenni.
Olyan helyen kell lennem, ahol biztonságban érzem magam és támogatnak.
Nem tudom mikor
vagy egyáltalán eldöntöttem-e, hogy hova megyek, de a céltalan kocsikázásom valamikor
véget ér és céltudatos leszek, arra eszmélek, hogy felhajtok a kocsibejáróra és
előhalászom a
kulcsokat a lédús növény alól, hogy beengedjem magam.
Logan el van nyúlva
a kanapén. Nem visel mást, csak farmert; a csupasz lábai bokánál át vannak
kulcsolva, mintha valami filmet vágna össze a laptopján.
Meglepődve ül fel, mikor belépek a szobába, de aztán alaposan
végigmér, és arcvonásai gyorsan átváltoznak aggódóvá. Azonnal feláll. – Mi a baj?
Ahelyett, hogy válaszolnék,
a karjaiba vetem magam, és kiengedek egy érdes „szükségem van rád” -ot. Mert az
az igazság, hogy most, hogy begubóztam a testmelegébe, az illatába, az érintésébe,
és a férfiasságába, a válaszom a kérdésére: – Semmi.
7 megjegyzés:
Köszönöm szépen!😘
De jó kis történet ez már hiányzott! Köszönöm💞😊
Mikor lesz folytatás?
Igyekszem, de nem holnap :) a következő fejezet megint csak igen hosszú, valószínűleg ketté fogom ezt is szedni. Kis türelmet
Koszi Keiko. 😘
Köszi! Már vártam!
Szia!
Mikorra várható a folytatás?
Köszönöm szépen a választ�
Megjegyzés küldése