Laurelin Paige & Sierra Simone - P*rnósztár

15. fejezet

Devi

        Fordította: Banana

A rendező ordít a hátam mögött, mikor kiszaladok. – Nem mehetsz el! Már itt vagy. Meztelen vagy. Csak csináld meg...

Beszaladok a dolgozószobába és becsapom az ajtót. A rendező hangja tompa zajjá válik, és megkönnyebbülten felsóhajtok.

Nem rám vall, hogy az érzelmeim alapján vagy a pillanat hevében hozok döntéseket, de meg tudom magyarázni, miért gondoltam így. Az okok listája, amiért nem tudom megcsinálni a jelenetet racionális és átfogó:

1.     Nem érzem jól magamat a forgatáson.

2.     Nem érzem biztonságban magamat.

3.     A rendező visszautasította, hogy elmagyarázza mit fog tenni velem a férfi a jelenetben.

4.     Nem bízok a partneremben.

De amennyire logikus és ésszerű vagyok ezzel kapcsolatban, épp, ahogy kiállok az érveim mellett, hazudnék magamnak, ha nem ismerném be, hogy a legnagyobb ok Logan. A többi csak megkönnyíti, hogy a szívemet kövessem.

Lépések az ajtón túlról cselekvésre sarkallanak. Végül valaki értem fog jönni, és inkább lennék felöltözve, készen a távozásra, mikor megteszik. Az asztal felé veszem az irányt, ahol a cuccaimat hagytam, mikor korábban levetkőztem.

Az ajtó kinyílik, pont, mikor ellépek mellőle. Átnézek a vállam felett, hogy lássam Bruce-t. A fogamat csikorgatom, és inkább megjátszom, hogy a jelenléte irritál, minthogy idegessé tesz. – Épp öltözködöm.

Figyelmen kívül hagyva a burkolt célzást, belép. – Milyen kár.

– Arra kérlek, hogy ne gyere be. – Belebújok a bugyimba és felhúzom a köntösöm alatt, kétségbeesetten fel akarva öltözni.

Bruce fesztelenül közelebb jön hozzám. – Nyugi, aranyom. Csak azért jöttem, hogy megbizonyosodjak róla, jól vagy – mondja és megfogja a felkaromat. – Oké?

Kifújom a levegőt ellazítva a vállaimat. Talán paranoiás vagyok, mikor ő csak aggódik. Az egyedüli dolog, amiben Bruce bűnös az, hogy férfimunkát végez a férfiak világában. Csak a munkáját akarja csinálni, és én most elbaszom. – Igen. Bocsánat. Csak nem vagyok a megfelelő elmeállapotban ehhez. Nem magyarázták el elég pontosan a dolgokat.

Ki akarom oldani a köntösömet, de véletlenül még szorosabbra húzom. – Jézus – mormogom idegesen.

– Hadd segítsek. – Megfogja az övem végét és közelebb húz magához. Azonnal feszült leszek, nem tudva, hogy elővigyázatos legyek-e vagy sem. Alig veszek levegőt, míg babrál az övemmel. Mikor meglazul, próbálok elhátrálni, de ő visszahúz és teljesen kinyitja a köntösöm. Az ajka ördögi mosolyra húzódik. – Megmondtam, hogy ez nem fog megállítani attól, hogy pucér legyél.

Megrántom az anyagot próbálva becsukni, de Bruce a kezébe veszi az övem mindkét végét, és még közelebb húz magához.

A szívem olyan hangosan zakatol a mellkasomban, hogy azon tűnődöm lehet, hogy hallja. – Állj le. – A hangom halk és feszült. – Kérlek. Szeretném, ha elmennél.

– Hé, csak játszok. – Elengedi az övet, de mielőtt elléphetnék, megragadja csupasz derekamat.

– Ne érj hozzám. – Ismét megpróbálok elhúzódni, de ujjait belevájja a húsomba.

A szemei sötétek és tele vannak mohósággal, mikor rám vigyorog. – Istenem, olyan kibaszottul ingerlő vagy. Nem jó, mikor így felingerelsz.

– Nem vagyok ingerlő. – Újra megpróbálom eltolni, de Bruce erősebb, mint én.

– Az vagy. Levetetted a ruháidat és elérted, hogy akarjalak. – Ráhajol az asztalra és a lábai közé fogja az enyémet. Most több tere van, hogy tapogasson. Előre ránt, így a farka a medencémnek nyomódik. – Érezd. Te csináltad ezt.

A torkom kiszárad, ahogy ráeszmélek a helyzet súlyosságára. Ha nem kezdek igazából harcolni, jó eséllyel az lesz a vége, hogy Bruce megerőszakol – épp, aminek elkerülése végett léptem le a forgatásról.

Elkezdek igazából küzdeni.

– Szerintem meg kéne nyalnod.

– Nem nyalok meg semmit. Engedj el!

– Gyere már, Dev. Csak egy kis kóstoló. Nyalj meg. – A lábaival körülöttem és a kezével a derekam körül próbálja lenyomni a fejemet a slicce felé. – Megkönnyíted a dolgot? Vagy szórakoztató lesz?

A szemeim már könnyeznek, és a torkom összeszorul. – Sikítok.

– Akkor szórakozunk. – Bruce újra lenyomja a fejemet, még több erővel. Nem tudok harcolni ellene – túl erős – de még próbálkozom, rúgkapálva és csapkodva.

Már készítem a hangomat, hogy sikítsak, mikor valaki bekopog az ajtón. – Devi?

Bruce lefagy, és mielőtt eszébe jutna meggátolni, kikiáltok: – Gyere be!

Az ajtó kinyílik és LaRue lép be. Bruce kezei még mindig rajtam vannak, de most, mikor elhúzódom a fogásából, elenged. Összehúzom magamon a köntöst, és erőteljesen fogom a derekamnál és a nyakamnál.

A producer rám néz, majd Bruce-ra, aztán megint rám. – Minden oké itt?

Baszd meg. Nem. Legkevésbé sincs rendben.

Bruce szólal meg elsőként. – Azt hittem kicsit megnyugtathatom, mielőtt forgatunk. Ez minden. – Két ujját húzza végig az arcomon. – Találkozunk a forgatáson, Devi.

Beleborzongok és szorosabban fogom magam. Az ajkaim reszketnek és nem tudom megmondani, hogy sírni fogok-e, vagy hányni. Jobban el akarok innen menekülni, mint valaha, de nem tudok mozdulni. Nem tudok beszélni. Ha LaRue nem jött volna utánam, ha nem avatkozott volna közbe…

– Hé, mi ez, amit hallok, hogy nem csinálod meg?

Alig fogom fel mit mond, sírva engedek ki egy szakadozott lélegzetet. – Köszönöm. Hogy jöttél. Bruce... ő... ő meg...

LaRue aggódva lép felém. De megrezzenek, mikor kinyújtja a kezét. – Mi a gond? – kérdezi.

– Meg akart dugni. Nem állt meg. –Teljesen nyugtalanul összerezzenek, nehéz szavakba önteni szétszórt gondolataimat, így megismétlem magam. – Nem állt meg. Nem állt meg.

A bőröm ég ott, ahol Bruce megérintett, mintha az ujjait savba mártották volna, és késztető érzést érzek, hogy lefürödjek és megsikáljam magamat, habár sohasem akarom már levenni a ruháimat.

LaRue leejti a kezét az oldalához, arckifejezése mind óvatos, mind zavarodott. – Bruce Madden meg akart dugni? – kérdezi lassan.

– Igen! – Nem ezt mondtam? – Miután kijelentettem, hogy nem csinálok semmit!

– Hát, Devi. – Szünetet tart, mintha olyat akarna mondani, aminek nem örülök, és máris meg tudom mondani, hogy igaza van. – Azért vagy itt, hogy pornót csinálj. Mire gondoltál, mi fog történni?

A szívem mintha a torkomban lenne, és már így is olyan erősen vert, hogy biztos vagyok benne, felsérti a bensőmet. Pislogok párszor. – Jézusom, hülyéskedsz?

LaRue felül az asztalra. – Ugyanezt akartam én is kérdezni tőled. Aláírtad a szerződést, és most nemhogy kilépsz, hülyét csinálsz az embereimből, akik elvárják, hogy tartsd magad a megállapodáshoz. Nem így megy az iparban.

A hangja nyugodt és kimért, és a másodperc tört részéig azt gondolom, hogy talán igaza van – hogy én vagyok az, aki hibázott, az én döntéseim miatt kerültem ilyen helyzetbe, hogy túl érzékeny vagyok. Mit tett Bruce Madden egyébként? Megérintette a bőrömet? Azzal a szándékkal jöttem ma ide, hogy ennél jóval többet hagyok neki.

De a kételkedés pillanata elmúlik, az önbecsülés s a személyi jogok életre szóló leckéje megszilárdítja az érzelmeimet vak dühvé formálva őket. – Elsősorban, – mérgemet az érveimbe irányítom. – azért mentem el, mert a feltételek, amikbe beleegyeztem, nem teljesültek. Másodszor, ez a szoba nem a forgatási helyszín. Harmadszor, még ha az is lenne, jogomban áll eldönteni mi történik velem. Az, hogy aláírtam a szerződést nem azt jelenti, hogy mindenhez hozzájárulok. A testem – a szabályok – nem így működnek.

LaRue hitetlenkedve rázza meg a fejét. – Csessze meg, tudtam, hogy fiatal vagy, de nem gondoltam, hogy ennyire naiv is. Tudod te mennyibe kerültél ma nekem? Már ki kellett fizetnem a csapatot a harminc perces állásért, mert késtél és most meg azért, mert megfutamodsz. Ha nem vigyázol, díva hírnevet szerzel, és nem így kell előre lendíteni a karrieredet.

Még mindig mérges vagyok, felháborodott, de LaRue korholása visszhangozza Raven korábbi szavait, és az önkételkedés rávisz, hogy bocsánatot kérjek. – Sajnálom, hogy vesztegettem a pénzedet. Nem állt szándékomban.

– Mindegy, hogy mi állt szándékodban. Pénzt vesztettem és elvárom tőled, hogy segíts visszaszerezni a költségeimet.

Élesen felé fordítom a fejemet és összébb szorítom a kezeimet a mellkasomon, azonnal bizalmatlanná válva attól, hogy mit kér cserébe.

Legyint a kezével, mintha értené, milyen javaslatot feltételezek. – Biztos vagyok benne, hogy jól szerepelsz, de még ha aranyból is van a puncid, akkor sem fog pénzzé változni, hacsak nem törlöd meg a szemed, szeded össze magad, mész ki oda és filmezzük le ezt a jelenetet. Adj egy kirobbanó szereplést, és elfelejtem, hogy nehézkesen indultunk.

Fordul, hogy kimenjen, mintha a beszélgetésnek vége lenne, mintha a gond el lenne intézve.

Le vagyok döbbenve. – Nem forgatok veled semmit. Nem érdekel mibe kerültem neked. Én elmegyek innen.

Inkább öltöznék fel nélküle a szobában, de ez másodlagos kívánság, az első az, hogy húzzak el innen. Felveszem a rövidnadrágomat és elfordulva leengedem a köntösömet és felveszem a pólómat, elhagyva a melltartót a gyorsabb öltözködésért.

LaRue hangja most először kiélesedik, mióta bejött a szobába. – Ha kimész innen anélkül, hogy megcsinálnád azt a filmet, búcsút inthetsz a karrierednek.

Beledugom a lábam a papucsomba és felveszem a Ralph szatyort. – Lássuk, mit mondanak az emberek, ha elmesélem mi történt itt ma.

– Kinek mit mondasz? Kit fog érdekelni egyáltalán, hogy te mit mondasz? Naiv vagy, Devi. – A hátamat érik a szavai, miközben kisietek az ajtón. – Az ügynököd majd hall felőlem! – ordít utánam.

Sikerül kiérnem a házból és elérnem az autómat anélkül, hogy valaki megállítana vagy piszkálna, de már úton is vagyok, mielőtt valóban levegőt vennék. Ezután hullani kezdenek a könnyeim. Nem tudom, hova menjek. Nem tudom, mit csináljak. Nem tudom, mit akarok vagy mit gondoljak, így cél nélkül autózok próbálva összeszedni a gondolataimat, miközben a nap megy le. Három évet töltöttem az erotikus iparban és sohasem éreztem magamat ennyire meggyalázva. Hallottam meséket más szereplőktől, visszaélésekről és zaklatásról, mégis mindig távolinak éreztem ezt magamtól. És messze is volt tőlem – mert elővigyázatosan választottam ki a projekteket és a rendezőket, mert meggyőződtem, hogy a vállalt munkákat olyan emberek ellenőrzik, akikben megbízok.

Mostanáig.

És miért? Miért vágtam ebbe bele anélkül, hogy utána néztem volna?

Logan miatt.

Mert be akartam bizonyítani magamnak, hogy az érzéseim iránta nem befolyásolják a munkámat. Ehelyett bebizonyítottam az ellenkezőjét. Azt, hogy amit iránta érzek eléggé megrémiszt ahhoz, hogy ne vegyem figyelembe a szokásos mélyreható gondolkodási stílusomat. Bebizonyítottam, hogy ezek az érzések erősek, talán annyira erősek, hogy felcímkézhetőek. Eléggé erősek, hogy szerelemnek nevezzem.

Még mindig túlságosan kábult vagyok a történtektől, hogy teljesen érezzem a felismerés becsapódását, de érezni akarom. Érezni akarok valamit, ami nem mocskos, rettenetes és meggyalázott.

Szóval kimondom hangosan a szavakat, hátha van valami különbség. – Szeretem Logant. Szerelmes vagyok Loganbe.

Ennek a tudata segít. Még mindig fázok és zsibbadok, de már látom a fényt, valami reménytelit, mintha az első csillag lenne a sötét égen. Valami, amibe belekapaszkodhatok anélkül, hogy belezuhannék a sötétségbe.

A telefonom elkezd csengeni azon a hangon, amit az ügynökömnek állítottam be, és hála istennek pirosnál állok, így feltúrhatom a táskámat, hogy megkeressem. – Köszönöm – mondom átugorva a formális köszönéseket. – A forgatás LaRue-val? Kibaszottul rettenetes. Nem volt biztonságos, és nem volt nőbarát. A rendező – még mindig nem tudom a kibaszott nevét – úgy bánt velem, mint egy alárendelttel. Az öltöző ajtaján nem volt zár. Bruce Madden egyenesen besétált és kiszolgálta magát a testemmel. Esküszöm megerőszakolt volna, ha LaRue nem akkor lép be az ajtón. – Így mesélve újra kigyullad bennem a harag. Reszketek, mire elmesélek mindent. – Én csak... annyira mérges vagyok, Lucy, nem bírom.

– Vegyél egy mély levegőt – mondja Lucy higgadtan. – Most pedig, vezetsz? Mérges vagy. Nem kellene félre húzódnod?

– Valószínűleg. De muszáj tovább vezetnem. – Nem vagyok benne biztos, hogy hol vagyok. Vannak helyek, ahova le tudnék parkolni – benzinkút, McDonald’s parkoló – de a gondolat, hogy leállok pánikot kelt, mintha Bruce követne és várná, hogy ne nézzek oda egy pillanatra.

Lucy nem próbál vitatkozni. – Értem. Légy óvatos, jó?

– Jó.

– Először is, megsebesültél?

Megrázom a fejem, mielőtt rájövök, hogy nem láthat. – Nem. Csak begurultam.

– Visszahívjalak?

– Ne bontsd a vonalat! – Idáig nem jöttem rá, mennyire beszélni akartam valakivel. – Én csak... Talán nem vagyok túl összefüggő. De beszélni akarok. Kérlek.

– Nem megyek sehova. El akarod mesélni mi történt Bruce-szal?

– Zaklatott. Megijesztett. – Elmondok neki mindent olyan aprólékosan, amennyire csak tudom. Hallom magamat beszélni, és tudom, hogy melodramatikusan hangzok. Újra kezdek kételkedni magamban.

De Lucy támogató és biztató, minden egyes érzésemet igaznak és indokoltnak veszi.

– És Bruce az oka, hogy elmentél? – kérdezi végül.

– Nem... várj. Honnan tudod…? – Próbálok visszaemlékezni, hogy említettem-e neki, hogy leléptem, de nem emlékszem.

– Most beszéltem LaRue-val – magyarázza.

Hát persze, hogy azonnal felhívta. Talán még nem is voltam házon kívül, mikor már tárcsázta. – Akármit is mondott, nagy kalap szar. Ez a szituáció száz százalékban nem volt megfelelő.

– Megértem, és sajnálom. – Egy szívdobbanásnyi idő telik el, míg folytatja. – De hagytál hangpostán egy üzenetet, még mielőtt beléptél volna oda, nem igaz? Azzal, hogy nem vagy képes megcsinálni.

– Oh, szuper. Te is azt gondolod, hogy nevetséges vagyok.

– Nem ezt mondtam, Devi. Próbálok tiszta képet kapni a történtekről, hogy ki tudjalak szedni a slamasztikából.

– Kiszedni miből? Én nem tettem semmit. LaRue perelni próbál vagy...? – elhal a hangom, és lesújt a jogi csata lehetősége.

– Igen, kártérítést akar. – Hát, bassza meg. Itt megy el a lakásom. – De biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni, hogy meggondolja magát, Devi. Inkább amiatt aggódok, hogy mit jelent ez a hírnevedre a továbbiakban.

– Elbaszhatja a hírnevem. Nem csinálok soha többé hetero pornót. Azt hittem készen állok, de tévedtem. – Tudom, hogy nem igazságos minden színhelyről azt feltételezni, hogy olyan, mint ez, de nem akarom megismételni ennek a délutánnak az élményeit.

És van még egy ok, miért nem fogok a közeljövőben hetero pornót csinálni. Az okomnak nincs összefüggése LaRue-val vagy Bruce-szal, sokkal inkább Logannel.

Lucy elhallgat egy másodpercre. – Nem csak a nő/férfi jelenetek miatt aggódom. Hagennek nagy befolyása van az iparban. Attól félek, hogy nem fogsz találni majd munkát.

Basszus.

Basszus, basszus, basszus.

Belülről harapom az arcomat, és küzdök egy újabb, előtörni készülő sírógörccsel. – Gondolod rosszul tettem, hogy elmentem a forgatásról?

– Nem. – Nagyot sóhajt. – De vannak szabályok az iparban. Szabályok, amikkel nem értek egyet, de akkor sem változnak. Etikátlanok és illegálisak, de nagyon kevés ember veszi komolyan a szereplőket. Ha nem teszel semmilyen formális állítást, talán jobban jövünk ki ebből az egészből, de nehéz lesz nem ujjal mutogatni, ha ki akarunk lépni a kötelezettség alól, ami LaRue Hagen cégéhez köt.

Erősebben harapom az arcomat, észben tartva, amit mond. Nincs benne semmi meglepő. Tudom, milyen világhoz tartozom. Nem vagyok ennyire tudatlan.

– Tényleg elbasztam, igaz? – És nem arra értem, hogy elmentem a forgatásról, hanem hogy erőltettem, hogy az első helyre vegyem. Hogy az iparban maradok ahelyett, hogy rájövök mit is akarok igazán kezdeni az életemmel. Mert tényleg ezt akarom csinálni öt év múlva? Tíz év múlva? A pornó a szenvedélyem? Megéri ez a sok szarság?

És nem épp ma reggel gondoltam Lynne forgatásán, hogy örökké tudnám csinálni?

Hát, talán tudtam volna, ha nem baszom el.

– Hé. Ne hibáztasd magad. Sikerül megmenteni a karrieredet, de talán jó ötletnek tűnik, ha a nyomtatott dolgokra fókuszálunk egy ideig.

– Amit jónak gondolsz. – Nem vagyok benne annyira biztos. Többé nem vagyok már annyira biztos semmiben sem.

– Kíváncsi vagyok – miért voltál már azelőtt bizalmatlan, hogy megérkeztél volna a helyszínre?

Egy részem mesélni akar Loganről, hogy hogyan zúgtam belé, és hogy úgy érzem, mostantól csak vele szeretnék szexelni.

De ha naivnak hallatszódtam, mikor Bruce-ról panaszkodtam, akkor csak képzelem milyen naivnak hangzana, ha kijelenteném, hogy belezúgtam egy pornószínészbe.

Így ezt mondom: – Csak rossz előérzetem volt. Ennyi.

Ha Lucy érzékeli is, hogy valamit nem mondok el, nem szól. – Úgy hangzik, mintha jó ösztöneid lennének. De valószínűleg jobb, ha nem mondjuk el senkinek, hogy mielőtt bementél is már voltak gondok. Gyengíti a nem megfelelő munkahelyi környezet melletti érvelést. Találkozzunk jövőhéten, és előkészíthetünk egy hivatalos cáfolást LaRue szerződésszegésről szóló vádja ellen.

– Oké. De, Lucy? Ha Hagen alkut próbál kötni – mint például, ha ígér egy új csapatot vagy megváltoztatja a magatartásra vonatkozó szabályokat a színhelyen – akkor sem akarok újraforgatást.

– Értem. – És habár tudom, hogy tényleg érti, azt is tudom, hogy minden könnyebben zajlana, ha csak belemennék egy új forgatásba. Hála istennek, hogy nem mond erről semmit. – Ne gondolj erre túl sokat ma este, Dev. Légy magadra büszke, hogy a sarkadra álltál. Nagy bátorság kellett hozzá. Sok nő nem lett volna képes rá.

Megmondom neki, hogy próbálok a jó dolgokra koncentrálni és beleegyezek, hogy egy-két nap múlva felhívom. Bontjuk a vonalat, és visszaesek oda, ahol azelőtt voltam, hogy hívott – elvesztem és sodródom. Zuhanyoznom kell. De nem akarok haza menni – nem akarok egyedül lenni. Olyan helyen kell lennem, ahol biztonságban érzem magam és támogatnak.

Nem tudom mikor vagy egyáltalán eldöntöttem-e, hogy hova megyek, de a céltalan kocsikázásom valamikor véget ér és céltudatos leszek, arra eszmélek, hogy felhajtok a kocsibejáróra és előhalászom a kulcsokat a lédús növény alól, hogy beengedjem magam.

Logan el van nyúlva a kanapén. Nem visel mást, csak farmert; a csupasz lábai bokánál át vannak kulcsolva, mintha valami filmet vágna össze a laptopján.

Meglepődve ül fel, mikor belépek a szobába, de aztán alaposan végigmér, és arcvonásai gyorsan átváltoznak aggódóvá. Azonnal feláll. – Mi a baj?

Ahelyett, hogy válaszolnék, a karjaiba vetem magam, és kiengedek egy érdes „szükségem van rád” -ot. Mert az az igazság, hogy most, hogy begubóztam a testmelegébe, az illatába, az érintésébe, és a férfiasságába, a válaszom a kérdésére: – Semmi.