Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

8. fejezet

Drága Mennyei Atyám, ha azt akarod, hogy szűz maradjak...

Fordította: Keiko

Mély lélegzetet vett, ahogy a kocsi lehúzódott. Úgy döntött, hogy elnézi Angelnek a tegnapit, hisz az volt az első napja. Biztosan ezért bánt vele úgy, ahogy.

Mikor az autó megállt becsúszott az ülésre, behúzta maga mögött az ajtót és szélesen mosolygott, eldöntötte, hogy a mai csodás nap lesz. – Jó reggelt, fiúk.

– Reggelt – válaszolt Tom sebességbe téve a kocsit.

Nem erre a válaszra várt.

Türelmesen ült ott, várt, és rájött, hogy a tetovált férfi nem fog válaszolni.

Oké...

Adalyn újabb mély lélegzetet vett, újra akarta próbálni. – Milyen volt az első napod, Angel?

– Szuper. – Gyors, majdhogynem ingerült válasz.

Nem tudta megállni, hogy kiköpje a szavakat, és az sem érdekelte, hogy Tom is ott volt. – Van valami kicseszett problémád velem, vagy mi?

Az autó egy pillanatra elcsendesedett, mielőtt hideg, nemtörődöm hangja a levegőbe hasított. – Azon kívül, hogy kibaszottul sokat beszélsz? Nem igazán.

Megdöbbenve esett le az álla. Seggfej.

Tom nevetett. – Most az egyszer, úgy vélem, elnémult.

– Csak remélhetjük – mormogta Angel az orra alatt, amitől Tom csak még jobban nevetett.

Csokoládészínű szemei megvillantak, ahogy gyűlölködve meredt a lopó, szexista, szardarabra...

Ördögi mosoly kezdett szétterülni ajkán. Tudom, hogyan kell ezt megoldani.

A táskájába nyúlt és előhúzta a mobilját, hogy átgörgesse a névjegyeit. Rányomva a keresett névre üzenetet kezdett neki bepötyögni. Nem vesztegette az idejét, mielőtt elküldte.

Adalyn önelégülten meredt a telefonjára. Elolvasva a fent látható nevet végre elégedettséget érzett. Lucca.

Angelre nézve látta, hogy hátrafordítja a fejét, hogy rápillantson, végre látott egy csepp aggodalmat a tekintetében. Bár nem a lány miatt aggódott. Maga miatt. Nem tudta, de már túl késő volt számára.

Pillantása visszavándorolt a kijelzőre, és újra elolvasta az elküldött üzenetet.

Beszélnem kell veled Angelről.

***

Angellel töltve a napot nem tudott nem rá koncentrálni. Arra a következtetésre jutott, hogy kibaszottul fogalma sincs róla, ki is ő. Olyan volt, mint egy rejtvény. Minél tovább próbálta megfejteni, annál kevesebb értelme volt.

Kedvesnek kellene lennie velem, igaz? Láttam, ahogy ellopja a gyűrűt...

Ez volt a legnagyobb rejtély mind közül. Kedvesnek kellene lennie hozzá, hogy tartsa a száját, de ő épp a szöges ellentétét tette, mintha fel akarta volna bosszantani.

Nem értette ezt nemtörődöm hozzáállásával egyetemben. Pokolian biztos, hogy nem testőr volt, figyelembe véve, hogy sohasem volt úgy készültségben, mint a többi Caruso.

Egy Caruso folyamatosan pásztázta a helyiséget, és ezt Angelnél sohasem látta. Azon tűnődött, hogy ez volt-e az oka durva megjelenésének és tetoválásainak. Talán csak a ne-baszakodj-velem külsőt akarta, hogy ne kezdjenek vele. Úgy vélte, működött, mivel nem sokan láttak még itt tetőtől talpig tetovált férfit.

Olyan volt, mint egy ritka... teremtmény, és biztosan nem létezett még egy olyan, mint ő.

– Adalyn? Adalyn! – Lake csettintett az arca előtt, végre magára vonta a figyelmét.

Gyorsan felállt magához kapva a cuccait. – Bocsi.

– Jól vagy? Ma kicsit furcsán viselkedsz.

– Persze. Hogy viselkedem furcsám? – Hessegette el, és elindult az ajtó felé.

Egy pillanatba telt Lake-nek, hogy kitalálja, mi más ma benne. – Nem tudom. Csak rémesen csendes vagy, asszem.

– Valószínűleg mert Angel azt mondta rohadtul sokat beszélek.

– Hogy mit mondott? Tom hallotta? – kérdezte.

– Ja. Nevetett rajta. – Adalyn áthaladt a nyitott ajtón, félig abban reménykedve, hogy arcon csapja Angelt.

– Micsoda egy f... – Lake gyorsan befogta, mikor meglátta a két testőrt az ajtó másik oldalán.

A szemét forgatta, mikor meglátta az unalmában a fejét a falnak támasztó Angelt, arra gondolt, nem húzza sokáig, talán többé nem is szükséges Luccával beszélnie.

Közvetlen előttük sétálva el folytatta útját a kocsi felé, mivel ez volt az utolsó órájuk.

Fogadok, hogy nem bírja még egy...

Hideg kéz fonódott az övé köré és húzta vissza. Addig nem is jött rá, hogy Angel az, míg valamiképp elé került a háta.

A férfi hirtelen vágta ki másik karját, ezzel megállítva egy srácot, aki majdnem Adalynnak ütközött a gördeszkájával.

A gördeszkás srác arcán megjelenő mosoly és a közelben álló tanulók csoportja felől felszálló nevetés alapján nyilvánvaló volt, hogy ebből nem lett volna baleset, ha Angel és Adalyn ütköznek össze.

Angel belemarkolt tetovált ujjaival a srác pólójába. – Megölhetted volna.

Adalyn lepillantott a kézre, amely kissé szorosabban fogta az övét, ahogy kimondta ezen szavakat. Idegen érzés kerítette hatalmába, ami arra emlékeztette miképp érzett, mikor először találkozott vele, s ettől rádöbbent, ez az érzés sosem hagyta el igazán, minél inkább ignorálta őt a férfi, annál mélyebben rejtőzködött.

A zsíros hajú kölyök még szélesebben vigyorgott, nyilvánvalóan nem tudta, mekkora szarba tenyerelt. – Meg kellett győződnöm, hogy ti gengszterek végzitek a munkátok.

Amint Tom előrelépett, Angel egy erős mozdulattal ellökte a deszkás srácot, amitől az a földre esett. – Hát most meggyőződhetsz. – Ezután lábával megpördítve felrepítette a deszkát a levegőbe és megragadta szabad kezével.

Mi a f...

Megrántották a kezét, hogy indulásra sarkallják.

Ez tényleg megtörtént?

– Hé! Az az én deszkám! – a kölyök még mindig a földön terpeszkedve kiáltott utánuk.

Oké, megtörtént, de tényleg megpörgette... majd elkapta?

Az érzés, ami eddig kapaszkodott fel benne, most erősebbé vált.

Bakker, állj! Ne gondolj rá!

Mikor elengedte a lány kezét, amint elhagyták az épületet, újra érezte – azt a bizarr szenzációt, ami akkor történt, mikor a bőrük elvált egymástól. Újabb darabka maradt a férfinál, míg ő újabb darabkát őrzött meg a férfiból. Ezt az érzést semmihez sem tudta hasonlítani, egy érzés, aminek meg kellett volna rémítenie és térdre kényszerítenie félelmében, hogy belefeledkezik Angelbe. De nem tette. Legalábbis egyelőre.

Ahogy Angel folytatta útját hátrahagyta Adalynt, aki még mindig teljesen döbbent volt ahhoz, hogy mozduljon.

Lake mellé lépett, kétségkívül ugyanolyan döbbenten. – Ez, öhm...

– Kibaszott dögös volt – fejezte be Adalyn, képtelen volt nem gondolni rá.

A lányok csak bámulták, ahogy magabiztosan elsétált kezében a gördeszkával.

– Ja. – Lake hangja kissé heves volt.

– Szerinted tudja hogy kell deszkázni? – Talán Adalyn hangja is kissé heves volt.

– Csak könyöröghetünk érte.

Mikor a lányok imádkozni kezdtek, két külön dologért tették.

Drága Mennyei Atyám, ha azt akarod, hogy szűz maradjak.... ne hagyd, hogy felszálljon a deszkára.