Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

19. fejezet

Egyszer megmutathatom, édesem

Fordította: Keiko

A lányok mind úgy döntöttek, hogy ma az ebédlőben esznek, tekintve, hogy pizza nap volt. Még Maria is ejtette a salátáját, hogy egyen egy szeletet.

– Mi történt vele? – kérdezte Elle szemmel tartva Angelt, aki néhány asztallal arrébb ült. A lány nyilvánvalóan nem volt képben.

– Összeverték – mondta Adalyn egyszerűen, nem volt benne biztos, hogy ennél több információt adhat-e. Mindannyian Carusók voltak, és a maffiahercegnő is ott ült az asztalnál.

Elle letette a pizzáját; a lány, aki nem akart a közelében lenni, mert a barátnőjét foglyul ejtették a Lucianók, szinte aggódni látszott. – Ki tette ezt vele?

Csak akkor válik ellenállhatatlanná, ha megsérül vagy ilyesmi?

Nem tudván, mit mondjon neki, Adalyn megpróbálta kikerülni. – Öhm… Én nem…

– Carusók – mondta Maria, és ledobta a pizzát. Szinte váratlanul érte, ahogy mondta. Ahhoz képest, hogy a lány igazán nem kedvelte a férfit, és erős gyökerekkel kötődött a családhoz, amit annyira szeretett, egy kis megvetés volt a hangjában, amikor kimondta a családnevet.

Elle megdöbbentnek tűnt. – Tényleg? Kik?

Mariára pillantva Adalyn azon tűnődött, vajon tudja-e. Amikor az azonban nem válaszolt, egyszerűen megvonta a vállát, nem akarta kimondani Joey nevét. – Még nem tudom.

– Vajon Nero tudja? – Elle pillantása nem mozdult a férfiról.

– Én is meg fogom kérdezni Vincentet – egyezett bele Lake, aki szintén rá meredt.

Az isten szerelmére, mi történik? Nekik már vannak szexi, dögös pasijaik! Különösen Elle-nek! Nero Lucca alig kevésbé dögös öccse! Ennek a családnak valami fura dolog van a vérében, mintha magától Istentől származnának. Most Angelre pillantott. Őt pedig a Sátán teremtette! Oké… talán egy nagyon, nagyon, nagyon jóképű Sátán, de akkor is! A francba, de dögös.

Lake-nek minden erejére szüksége volt, hogy elfordítsa a tekintetét. – Maria, volna egy kérdésem.

– Igen? – válaszolt a szőke, aki szintén Isten leszármazottja volt.

– Láttad Angel testvéreit, vagy más Lucianókat?

– Néhányat. Miért?

Lake nem vesztegette az időt, rögtön a lényegre tért. – Dögösek?

Adalyn azon kapta magát, hogy a széke szélére csúszik, és várja a következő szavakat Maria szájából. Még Elle is közelebb hajolt, mert az ő érdeklődését is felkeltette.

Haját a válla mögé vetve Maria a kezébe vette a pizzáját. – Nem.

– Mondtam. – Adalyn önelégülten mosolygott az összezúzott lelkű Lake-re, mielőtt nagyot harapott a pizzájából.

Ez a szar tündérmesének való.

* * *

A nap utolsó órájáról távozva Adalyn már nem tudta, mit érez Angel iránt. Kedvelte őt, aztán meg nem, főleg, amikor nem törődött vele, mint régen, amikor a büfében voltak. Csak akkor figyelt oda rá, amikor Lake körülötte volt.

Bunkó.

Útban a kocsihoz a tekintete megakadt a srácon, aki a gördeszkával próbált belerohanni, valamint néhány srácon, akik mögötte álltak, és aznap röhögve figyelték. Kellemetlen érzéseket keltettek benne és Lake-ben a pillantásaikkal.

– Ti lányok ma egyedül vagytok? – A gördeszkás közelebb lépett.

Angel mögéjük lépett és középen sétálva karját Adalyn köré tette mutatva nekik, hogy nincsenek egyedül.

A deszkás egy pillanatra megdöbbent, hogy újra látja, először nem ismerte fel. Aztán észrevette durva megjelenését. Továbbra is követte őket egy kis távolságból, a csoportjával a háta mögött.

– Kíváncsi voltam, mi történt veled. Tudhattam volna, hogy valaki a helyedre tett.

Angel továbbra is húzta magával a lányokat, és úgy tett, mintha nem is léteznének.

Amikor nem hagyták abba a követésüket, Adalyn kezdett dühös lenni.

– Húzzatok már el a picsába…

Angel magához húzva hallgattatta el a lányt.

Eléjük sétálva a gördeszkás megállt a sarkon, arra kényszerítve őket, hogy ők is hirtelen megálljanak. – Mit mondott a ribancod az előbb? – A férfi tekintete elárulta, hogy a lány felbosszantotta.

Tessék? A ribanca?

– Azt hiszem azt mondta, hogy menjetek a picsába – válaszolta Angel fenyegető hangon.

Miközben a deszkás barátai körbeállták őket, Angelhez lépett. – Ez nem volt okos dolog. Most értéktelennek tűnsz.

– Én kurvára jól meggondolnám, ha ezt akarod csinálni, kölyök, mert nekem nincs vesztenivalóm. Nem járok ide, és leszarom, ha nem tehetem be a lábam újra az egyetemre.

Néhány barátja hátrált, mert tudták, hogy igaza van. Diákok közönsége figyelte most már őket. Nem tudnák azt hazudni, hogy nem ők kezdték a verekedést.

A gördeszkás körülnézett, látta, hogy minden szem rá szegeződik, és mivel a hátvédjei nem akarództak maradni, vesztésre állt. – Vissza akarom kapni a deszkámat. – Vigyorgott, mielőtt tekintete Adalynra vándorolt, akit Angel még mindig átkarolt. – Mert nekem úgy tűnik, van mit veszítened.

Angel elvette a karját Adalyn válláról, majd odament hozzá, megmutatva a kölyöknek, hogy nem játszik már tovább, és hogy még sérülten is elég jól van hozzá, hogy most azonnal felvegye vele a harcot. – Erre gondoltál volna, mielőtt megpróbáltad elgázolni, köcsög.

Láthattad, hogy a deszkás egy másodpercig fontolgatja, hogy megüti őt, mielőtt megijedt és elsétált. – Akkor majd legközelebb.

– Imádkozz, hogy ne legyen – tanácsolta Angel halálos ígérettel.

Undorodva a történtek miatt, Adalyn megvárta, amíg az a fasz távozott, mielőtt elmondta volna a véleményét. – Micsoda seggfej.

– Mi a fene baja van? – értett egyet Lake.

– Soha többé ne szólj hozzá – rendelkezett Angel, mielőtt Lake-re nézett volna. – Egyikőtök se.

Lake könnyedén beleegyezett, bólintott, de Adalyn nem. Nem tetszett neki, hogy a férfi elhallgattatta, hogy megmondja a seggfejnek, menjen a picsába.

Nem akarta elfogadni a parancsát, így elsétált és visszament a kocsihoz, ahogyan azelőtt is próbálta, hogy a pöcsfej megállította volna őket. Ha akarom, megmondom neki, hogy húzzon a picsába.

Miután mindannyian elcsendesedtek a séta hátralevő részében, Lake beszállt az Escalade-be, amiben a többiek már ott ültek, míg Adalyn egyenesen az autó ajtajához ment. Angel azonban nem akarta kinyitni, megvárta, amíg az Escalade megállt, mielőtt végre megnyomta a távirányító gombját, amely kinyitotta az autó ajtaját.

Amint meghallotta, hogy a zárak kioldódnak, kinyitotta a kocsi ajtaját, és éppen be akart szállni, amikor egy kéz átkarolta a hasát, és erősen a helyén tartotta. Megdermedt, amikor a férfi végighúzta ujjait feszes bőrén, és karcsú testét a hátához szorította.

Lehajolt, és halkan a fülébe súgta: – Miért sétáltál el, édesem?

– M-mert én ebbe nem egyezem bele. – Istenem, nagyon remélte, hogy erős tud maradni, de úgy tűnt, hogy mindig hozzá idomul, amikor ilyen.

Angel egy gyors mozdulattal megfordította a lányt, és mosolyogva nézett döbbent, mégis izgatott arckifejezésére. Úgy tűnt, mintha csillogás lenne a szemében, ahogy gúnyolódott. – A barátnőd elég könnyen egyetértett velem.

Sietős válasza vigyorogva érkezett. – Ez azért van, mert vonzónak talál.

– Azt mondod, hogy te nem találsz vonzónak? – Egy ujját felfelé vitte a lány nyakán az álla hegyéig, így kényszerítette, hogy szembe nézzen vele, amikor válaszolt.

Nyelve egyet hazudott: – Nem.

– Mit mondtam a hazugságról, édesem? – Lenézett a lányra, túl jól ismerte őt.

– Nem hazudtam – mondta tehetetlenül. – Ma reggel úgy tűnt, hogy kedveled őt. Talán engem békén kellene hagynod és inkább őt bosszantanod.

– Nem tehetem, mert nem kedvelem őt. – Az ajkait az állkapcsa feletti bőrre vitte. – Én téged kedvellek.

Ne légy gyenge, Adalyn!

– Nos, én nem kedvellek.

Közelebb mozdult a lány ajkához, olyan közel volt ahhoz, hogy újra megcsókolja. – Biztos vagy benne?

– Mmhmm.

– Rendben, akkor. – Elhúzta az arcát az övétől, felegyenesedett és eltávolodott a lánytól.

Adalyn teste gyakorlatilag felkiáltott a fájdalomtól. – V-várj…

– Igen?

– Talán egy kicsit kedvellek – vallotta be halkan.

A férfi hangja egyre komolyabbá vált, nem akart engedni. – Akkor, ha kedvelsz, megígéred, hogy soha többé nem szólsz be neki.

– De megérdemli…

– Ennél sokkal többet érdemel – mondta Angel hevesen, és nem vette le szemét az övéről. – De ismerem az ilyen embereket, Adalyn. A haragodból táplálkoznak, Okot akarnak arra, hogy bántsanak téged. Azzal, hogy kiabálsz velük, megadod nekik ezt a lehetőséget. Láttad, hogy reagált, amikor mondtál valamit. Megtanultam, hogy ha figyelmen kívül hagyod őket, nem adsz nekik erre lehetőséget.

Visszaemlékezett, hogyan reagált Angel, nem mondott semmit, amíg ő nem szólt be, hogy menjenek a picsába, rájött, hogy talán igaza van. Az elméje nem örült neki, de a teste rohadtul akarta ezt a csókot.

– Rendben, megígérem.

Enyhe mosolyt eresztett, és lassan lehajtotta a fejét hozzá. A fogai közé fogta a lány alsó ajkát és finoman meghúzta, mielőtt elengedte volna.

Adalyn meg tudott volna halni abban a pillanatban, mert imádta azt az érzést, ahogy a férfi foglyul ejtette. Előre sejtve, hogy mi fog még jönni, összeszorította a combjait, ahogy a forróság hullámai végigfutottak alhasán.

– Jó. – Könnyedén megpaskolta a lány fenekét azzal a kezével, amelyik a hátán pihent. – Most pedig szállj be.

A lány álla majdnem a földön koppant, és visszatartott lélegzete egy szusszanással szabadult ki, amikor a férfi elhúzódott tőle. Sejthette volna, hogy ezt fogja tenni.

Úgy döntött, hogy ezt elrakja későbbre, és beszállt a kocsiba, némileg hálás volt, hogy a férfi nem csókolta meg úgy igazán. Mert Isten tudja, hogy megálltam volna-e.

Nézte, ahogy Angel beszáll és beindítja az autót; furcsa volt, hogy ma már-már játékos viselkedést látott tőle. A lány nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon szinte egész úton a házáig. El kellett ismernie, hogy a „kis játékuk” igazán szórakoztató volt.

– Mire gondoltál ma reggel, amikor azt mondtad Lake-nek, hogy nem tud?

Gyakorlatilag meg kellett ráznia a fejét, mire rájött, miről beszél. – Óh, azt akartuk tudni, hogy tudsz-e gördeszkázni, de mondtam neki, hogy nem tudsz.

– De, igazából tudok. – Nevetett, miközben leparkolta a kocsit, amint elérte a felhajtót.

Hát… a francba. Az arca kezdett élénk rózsaszínűvé válni, ahogy a kocsiajtóhoz nyúlt és kinyitotta. A gördeszkázó férfi látomásaival a lány rohadtul nem bízott magában a közelében.

Lassú mosoly tűnt fel az ajkain. – Egyszer megmutathatom, édesem.

TÁVOZZ, ADALYN!

Gyorsan kipattant a kocsiból és megállt, mielőtt megfordult volna, hogy elkövessen még egy utolsó hibát. – De azért nem motorozol, ugye?

– Nem, de tudom, hogyan kell. Régebben sokat motoroztam terepmotorral, de jó ideje nem…

Adalyn az ajtót becsapva az ég felé nézett. – Miért, Istenem, miért?