Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

23. fejezet

Pokollift

Fordította: Szila

Amikor a lift ajtaja kinyílt, ahogy a legfelső emeltre értek, Angel mindenkit maga elé engedett, hogy kiszálljanak. Amikor Adalyn utolsóként szállt ki, azt mondta:

– Hazavihetlek, amikor készen állsz. Csak kopogj be hozzám.

Habozott, és Lake-re nézett, aki csendesen azt mondta neki, hogy hajrá. Egy pillanat sem telt el, de már visszaszállt a liftbe, mert nem akarta még otthagyni Angelt.

– Elég későre jár. Most kellene mennünk.

– Akkor majd én elviszlek. –Vincent visszaindult a lift felé, de Lake szorosan fogta a kezét.

– Nem, szükségem van rád!

– Minek? – kérdezte élesen a lánytól, és inkább arra koncentrált, hogy Angel hazaviszi a húgát. De amikor Lake a fülébe súgott valamit, és elkezdte húzni a szobájuk felé, Vincent már nem ellenkezett ellene.

– Viszlát! – nevetett Adalyn, és integetett az immár szórakozott bátyja után, miközben az ajtó csukódni kezdett.

Oké, talán mégsem olyan rossz, hogy Lake a bátyámmal randizik.

Amikor az ajtó bezáródott, és Angel meg ő kettesben maradtak, a liftajtó feletti számok csökkenését kezdte figyelni. Most valami más volt köztük. A férfi nem volt köteles, hogy elmenjen vele, és nem is csak egy munka volt ma számára. Ez megváltoztatta a dolgokat, és ez a feje tetejére állította a kapcsolatukat, ami elgondolkodtatta a lányt, hogy vajon csak azért ment el vele, hogy visszakapja a gyűrűt, vagy tényleg élvezi a társaságát.

Mindössze annyit kellett tennie… hogy megtudja.

Képtelen volt visszatartani a mosolyát, ahogy továbbra is a számokat figyelte a kijelzőn.

– Köszönöm, hogy eljöttél velünk. Nagyon jól éreztem magam!

– Én…

Adalyn felsikoltott amikor a lift elsötétült és hirtelen megállt. Amikor a rázkódástól Angel karjaiba esett, a férfi elkapta és megtartotta. Baromira megijedt, és nem engedte el a férfit.

– Mi a pokol történt?

– Kurvára fogalmam sincs. – A lányba kapaszkodva, hátha újra működni kezd a lift, megnyomott néhány gombot, de felesleges volt. Úgy tűnt, nem jut áram a liftbe.

Elővette a mobilját és gyorsan tárcsázott, majd a füléhez tette a telefont. Csak párszor csörgött.

– Lucca, hallasz engem? Lucca…? A liftben ragadtunk. – A telefon szétkapcsolt, ő pedig káromkodott. – Francba!

– Oh Istenem! Mi az?

– Recsegett a vonal. Nem hallottam őt. Nem tudom mi történt.

A lány remegve vette elő a mobilját, próbált üzenetet írni Vincentnek, de nem ment át.

Basszus! Basszus! Basszus!

– Basszus! Basszus! Basszus!

– Minden rendben lesz, Adalyn. – A férfi bátorítóan megszorította a karját, próbálta elérni, hogy rá koncentráljon. – Azt hiszem, csak az áram ment el a hotelben, de hamarosan vissza kell jönnie.

A lány vett egy hosszú, mély lélegzetet, próbált megnyugodni. Körülnézve a szűk, sötét dobozban, ahol voltak, azonban csak remélni tudta, hogy a férfinak igaza van. Csak akkor döbbensz rá, amikor a liftben ragadtál, hogy talán mindvégig féltél tőle.

– Ülj le, édesem! – Angel lesegítette a padlóra, hogy stabilabban érezze magát.

Néhány percig csendben ültek, és csak várták, hogy a lift újra elinduljon. Minden egyes perccel egyre kisebb lett a tér. Mire harminc perc telt el anélkül, hogy a külvilágból bármi mozgás vagy segítség érkezett volna, Adalyn megtette az egyetlen dolgot, amit ebben a helyzetben megtehetett. Lehajtotta a fejét, gyorsan megérintette a homlokát, a mellkasát és a két vállát, keresztet vetve.

Drága Uram, kurvára nem ezt kértem, amikor több időt akartam tölteni Angellel. Egyetlen férfi sem ér…

– Te mit csinálsz?

– Imádkozom Urunkhoz és Megváltónkhoz, hogy ne zuhanjon le a lift tizenöt emelet magasságból a halálba.

Angel nevetve karolta át a vállát.

– Ígérem neked, édesem, hogy minden rendben lesz.

– Hogy a pokolba tudsz ilyen nyugodt maradni? – A férfihez bújt, azon töprengve, hogy milyen más beteges szarjai lehetnek még, mert ez nyilvánvalóan nem hatott rá. A falak úgy tűntek, mintha gyakorlatilag bezárnák őt, bár tudta, hogy szilárdak és mozdulatlanok.

Angel vállat vont, úgy tűnt, nem zavarja semmi.

– Ne felejtsd el, hogy egy ideje már egy aprócska hotelszobában ülök.

– Tényleg?

– Valamilyen szinten fogoly voltam, édesem – emlékeztette a lányt.

– Azta!

A lány ránézett, teljesen átlátta a helyzetének komolyságát, és hogy mit érezhetett, ha ez a helyzet nem tűnt olyan rossznak számára.

– Megbirkózni ezzel a családdal, és távol lenni a tiédtől, aztán még velem is foglalkozni… Nagyon sajnálom! Ez nagyon szar lehet neked.

– Nem is vagy olyan rossz. De nem mondhatom el ugyanezt a többiekről… – Amikor befejezte a mondatát, más hangon folytatta – de túl fogom élni.

A sötét mélységekben rejlő elszántságot látva először vett észre valamit a férfiban. A jelenléte valami olyasmit hordozott magában, ami Chloéra emlékeztette. Valahányszor a sebhelyes lányra nézett, egy szó jutott eszébe. És most, ebben a pillanatban, ahogy Angelre nézett, ez a szó ismét eszébe jutott. Túlélő.

Nem ismerte a férfi történetét, és nem hitte, hogy egy hozzá hasonló férfi valaha is megbízna bárkiben annyira, hogy elmesélje azt, főleg nem egy Caruso lánynak, de talán, csak talán, eléggé közel engedi, hogy megtudjon valamit.

– Hiányoznak neked?

Eltartott egy darabig, mire válaszolt.

– Igen – ismerte be végül azon az aprócska helyen, amin osztoztak.

– Nos, remélem hamarosan hazamehetsz. – A szavai érdesen hangzottak.

Nehéz volt kimondani őket, nem tudta, hogy azért, mert nem akarta, hogy a férfi elmenjen, vagy azért, mert pontosan ezt akarta magának; hazamenni, és kijutni ebből a liftből. Minél tovább voltak bent, annál inkább úgy érezte, hogy fuldoklik és elfogy a levegő.

Angel a farmere zsebébe nyúlt, és kihúzott egy cukorkát, ami szorosan be volt csomagolva.

– Szopogasd el ezt, és próbáld meg nem rágni. Van még pár darab, ha ez segít.

– Cukorkát hordasz magadnál? – kérdezte a lány furcsállva. Általában a nők tartanak hasonló dolgokat a táskájukban.

Vállat vont és egyszerűen ennyit válaszolt:

– Megszokás!

Kicsomagolta a cukorkát és szájába tette, és furcsa mód segített neki, még ha csak kicsit is. Miközben hagyta, hogy a cukorkatöltelék a szájába folyjon, azon töprengett, vajon a férfi honnan tudta, hogy ez segíteni fog. Csak azt kívánta, bárcsak újra beindulna a lift, mivel a fémdoboz kezdett hűvös lenni.

– Nem tudom meddig bírom még itt, Angel. – Ahogy mellkasa fel-le emelkedett, a teret kezdte egyre kisebbnek érezni. – Ez már tényleg kezd kiborítani, de kurv…

A férfi az ajkára tapadt, erősen és gyorsan, amitől a lány azonnal elfelejtette, hogy elakadtak. Feltételezte, hogy ez volt a célja, de rohadtul biztos volt benne, hogy el fogja venni, amit lehet, és kifacsar belőle mindent, ami megéri.

Ez a csók pont olyan volt, amilyenre számított a férfitól. Követelőző volt, durva és szemérmetlen, és arra késztette az ajkait, hogy szétnyissa neki. Ő hálásan megtette, és hagyta, hogy a férfi nyelve játékba kezdjen az övével. Kihűlt teste azonnal felforrósodott belülről, úgy érezte élve elég.

Angel pontosan tudta, hogy mit tesz vele. Átkutatva Adalyn száját elkapta a kis cukorkát, amit még nem szopogatott el teljesen, és áthúzta a sajátjába, ellopta.

Miután érzéki nyelvmozdulattal ellopta az édességet, most a lány ízlelhette meg a cseresznye édességét a férfi forró szájában. Nem tudott mit tenni, felnyögött, ami visszhangzott a fémdobozban, fokozva az élményt.

Próbált közelebb kerülni, Adalyn többet akart. Nagyon.

Angel segített neki, és az ölébe húzta, hogy könnyebben egymáshoz férjenek.

Óh Istenem! A lift lezuhanása volt most a legkisebb gondja.

Nyelvét a férfi szájába csúsztatva megkereste az édességet, és Angelt utánozva nyelvével megpöccintette és elkapta azt. Nem akarta könnyen elengedni. Mielőtt azonban visszavette volna ismét a lánytól, az játékosan megharapta a nyelvét, aminek hatására elhúzódott tőle.

Rámosolygott a férfira, végül ráharapott az édességre.

– Nyertem!

Egy másodperc sem telt el, a lányt a hátára fordította és fölé helyezkedett.

– Megharaptál, édesem. – Megragadta a lány állát, lángoló pillantása az övébe fúródott. – Ez nem volt túl okos dolog.

Adalyn visszatartott lélegzettel érezte, hogy izmai megfeszülnek.

– A magamévá tehetnélek itt és most – csúsztatta tetovált kezét a lány torkára, és enyhén megszorította azt –, és senki nem állíthatna meg.

Lejjebb csúsztatta a kezét, és elkezdte kigombolni a lány kabátját, lassan, egyik gomb után a másikat, felfedve alatta a vékony pulóvert.

– Senki sem hallaná, ahogy nyögsz – folytatta, miközben feltolta a meleg anyagot és hideg kezét a hasára tette –, vagy ahogy sikoltasz.

A lány elolvadt alatta; pontosan ez volt az, amit elcseszett énje akart. De, mint mindig, a férfi most is tudta ezt.

– Ezt akarod? – Feljebb mozdította a kezét, végigsimítva karcsú derekát és a bordáit, közvetlenül a melle alatti részig.

A francba, igen!

Csak bólintani tudott.

Tetovált kezével a vékony csipke anyag alá nyúlt, és megfogta a jobb mellét. Sötét mellbimbója megkeményedett az érintésétől.

– Akkor mondd ki – követelte keményen.

– I-igen! – kiáltott fel, amikor a férfi ujjai közt morzsolni kezdte a mellbimbóját.

Kiszabadította a kezét a melltartójából, csak hogy a farmerének derékrészéhez jusson. A lány nagyot nyelt, amikor kigombolta a legfelső gombot, felfedve ezzel fekete selyem bugyijának szélét.

A férfi szája centiméterekre mozgott az övétől, utoljára figyelmeztette, készen arra, hogy lecsúsztassa oda az ujjait, ami a selyem alatt rejlik.

– Biztos vagy benne, édesem?

Vett egy utolsó lélegzetet, nem tudva, hogy később megbánja-e, száját a férfi ajkaihoz emelte, és a férfi alsó ajkának újabb harapásával fogai megadták a választ.

Angel gyors volt, hosszú ujjait a lányba csúsztatta, ezzel kényszerítve rá, hogy alsó ajkait egy hangos nyögés kíséretében elengedje.

Nedves volt, forró és készen állt, ami csak megkönnyítette az egészet. Az egyetlen gondot a lány feszessége okozta.

Adalyn azt hitte, hogy csillagokat lát az érzéstől, ahogy a férfi belé hatolt. Próbálta még jobban szétnyitni a lábait, hogy segítsen a férfinak, hogy jobb legyen az érzés, de nagyon szűk volt.

Látva a szorongását, lassan kihúzta ujjait, és centiről centire ki-be kezdte mozgatni a lány sima puncijában.

– Hogy-hogy szűz vagy még, amikor gyakorlatilag könyörögtél nekem, hogy megdugjalak?

Ez igazából nem is kérdés volt, hanem kijelentés, hiszen Adalyn soha nem csinált titkot abból, ha egy a férfihoz vonzódott. És az ízlése miatt tényleg csoda volt, hogy ilyen sokáig szűz tudott maradni. Elködösült tudatával csak egyetlen dolog tudott kijönni a száján, forró lélegzet.

Ezúttal, amikor Angel kihúzta az ujját, becsúsztatott még egyet mellé, szétfeszítve a lány falait. A lány ekkor felsikoltott a fájdalomtól, de aztán a férfi hüvelykujját az érzékeny csiklójára helyezte, így változtatva gyönyörré azt.

Nem igyekezett elrejtőzni a lány elől, pontosan megmutatta neki, hogy ki ő és milyen szerető. Nem volt benne semmi színlelés, semmi kedvesség, semmi tisztaság. Ellenkezőleg, igényes volt, durva és bűnös… és milyen átkozottul élvezetes.

Adalyn a vállaiba kapaszkodott, érezte, hogy a tűz mélyen ég benne szakértő hüvelykujjának és benne csúszkáló ujjainak minden mozdulatától, de a férfi nem hagyta égni, csak még több benzint öntött a tűzre.

– Kérlek… – nyöszörögte a lány.

– El akarsz menni, édesem? – súgta a fülébe érzéki hangon.

Csípőjének ringásával próbált segíteni magán, de a férfi még mindig nem hagyta, úgy játszadozott vele, mintha gyurma lenne a kezében.

– Igen, kérlek!

Angel keményen megcsókolta, kellő figyelmet fordítva dús alsó ajkára, mielőtt megharapta az érzékeny húst. Aztán kihúzta az ujjait a lányból, és kivette a kezét a farmerjából.

Gúnyos mosolyra húzva száját, Angel lenézett rá és utoljára figyelmeztette:

– Nem nyerhetsz, Adalyn. Mindig én fogok nyerni.

Amikor a lány a szája tátva maradt, a lift fényei felkapcsolódtak, és a talaj alattuk mozgásba lendült.

A férfi elhúzódott a lány fölül és egy gyors mozdulattal felállt.

Mi a…?

Felnézett a liftajtó felett csilingelő számokra, és figyelte, ahogy egyre feljebb és feljebb emelkednek, végül a legfelső emeletre érnek.

Nem volt ideje gondolkodni, gyorsan begombolta a farmerját, mielőtt felállt, és elkezdte visszagombolni a kabátját, miközben Angel lustán, vigyorogva állt ott.

Minden homályos volt. Azt se tudta, hogy ez tényleg megtörtént-e.

Én…?

Ő…?

A férfi arckifejezése és a még benne lobogó tűz azt súgta neki, hogy kurvára igaz volt.

– Te seggf…

A lift ajtaja kinyílt, és Lucca állt előttük türelmesen várakozva.

A francba…

A lány arcára kiülő döbbenet, rémület és zavar elég volt ahhoz, hogy azt kívánja bárcsak lezuhanna a lift húsz emeletnyit a halálba.

– Áramszünet volt a városban – árulta el Lucca, miközben megállította az ajtók visszacsukódását, és nem mozdult el, hogy kiléphessenek a pokol liftjéből.

Adalyn hangosan nyelt egyet, nem tudott mit mondani, Angel csak bólintott.

Lucca démoni szeme köztük cikázott pár pillanatig.

– Adalyn, maradj Lake-nél ma este.

A férfi parancsára nem vesztegette sokáig az időt, kiugrott a liftből és elsuhant mellette.

– Oké.

– Angel, te gyere velem!

A lány megtorpant, megfordulva Lucca irodája felé nézett.

Amikor Angel elhaladt mellette, átlépve a lift küszöbét, nem látott a férfin félelmet, aggodalmat vagy megbánást. Egy férfit látott, aki elégedett volt.

Két hosszú tetovált ujját a szájába csúsztatta, majd lenyalta azokat, amelyek mélyen benne voltak, mielőtt elsétált volna, hátat fordítva a lánynak. Oldalra döntötte a fejét, és felidézte a férfi arcát, amikor megnyalta őket, hogy megkóstolja őt.

Istenem… a fenébe!