Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

25. fejezet

Melyik Angel az ő Angele?

Fordította: Szila

Másnap Vincent és Lake lakásából kiosonva Adalyn a lift felé indult, és azon töprengett, hogy tényleg ezt kellene-e tennie. Amikor megnyomta a gombot, úgy döntött, hogy nem fordul vissza, még akkor sem, amikor végigsétált a folyosón, és bekopogott az ajtón, ami előtt most állt.

Amikor az ajtó kinyílt, és Angel megjelent, úgy tűnt, mintha valami… nem stimmelne.

Keresztbe fonva a karjait az ajtókeretnek támaszkodott, miközben szégyentelenül végigjáratta szemét a lány testén.

Kezdte magát zavarban érezni a férfi szemtelen tekintetétől, ami miatt komolyan megbánta, hogy meglátogatta őt. Ha tudta volna, hogy így viselkedik majd a pokoli liftút után, nem is jött volna el hozzá.

Megköszörülte a torkát és előállt a mondandójával.

– Azok után, amit tegnap mondtál, rosszul éreztem magam, amiért itt ragadtál.

Amikor még mindig nem szólalt meg, folytatta:

– Arra gondoltam, talán csinálhatnánk valamit, amihez nem kell, hogy a bébiszitterem legyél, ha akarod.

– Adalyn. – Végre mosolyra húzta a száját, és felcsillant a szeme. – Hűha! Borzasztóan csinos vagy… ma.

Zavarodottan nézett le magára.

– Lake-nél aludtam, szóval szó szerint ugyanúgy nézek ki, ahogy tegnap.

Várjunk csak… csinosnak nevezett?

– Igen, tudom. – Kinyúlt, és megfogott egy barna tincset a lány sűrű hajából. – Szóval mire gondolsz, édesem?

A sötét pillantásából ítélve a lány nem gondolta, hogy egy hullámhosszon vannak. Be akart menni a szállodai szobájába, és rá akarta venni a férfit, hogy fejezze be, amit tegnap elkezdett, de a kamerák ma már működtek, és átkozott legyen, ha hagyja, hogy még egyszer ezt tegye vele.

– Te vagy az, aki nálunk ragadt. Mit akarsz csinálni?

Az ujja köré csavarta a lány haját, és enyhén meghúzta.

– Oh, több dolog is az eszembe jut, amit csinálhatnánk.

A lány arcát forróság öntötte el, nem tudta honnan esett le ez az Angyal, de baszottul biztos, ha nem talál ki valamit gyorsan, akkor nem fogja érdekelni, hogy ki látja besétálni a férfi szobájába. Próbált gyorsan gondolkodni, meglátta a szeme sarkából a gördeszkát, amit a férfi ellopott. Oh, igen!

Fülig ért a szája.

– Van egy ötletem!

A férfi felvonta a szemöldökét:

– Mi lenne az?

– Mutasd meg, mit tudsz azon a deszkán.

Angel elmosolyodott, és egy pillanat alatt válaszolt.

– Persze, édesem!

A lány figyelte, ahogy megfordul, és gyorsan felvesz egy pulóvert, aztán megfogta a deszkát, és becsukta az ajtót.

– Gyerünk! – Szabad kezével átkarolta a lányt, és magához húzta a folyosón.

Adalyn nevetett a hirtelen jött lelkesedésén.

– Hová megyünk? A lift a másik irányba van.

– Ma a lépcsőn megyünk.

– Ez valószínű jó ötlet a tegnap este után – értett vele egyet a lány. Szerencsére csak kilencedik emeleten voltak. A férfi furcsán nézett rá egy pillanatig, de tovább sétált.

– Mit mondott neked Lucca? – suttogta. – Mit gondolsz, tudja, mi történt tegnap a liftben?

Kinyitotta a lánynak a lépcsőház ajtaját, és elvigyorodott.

– Oh nem, csak családi ügyekről beszéltünk.

Adalyn megállt, és egy másodpercig bámulta a férfit. Nincs tetoválás a kéz…?

A fejét csóválva ment át az ajtón, majd elindultak lefelé a lépcsőn, átmentek a kaszinón, majd ki a parkolóházba.

– Ez megteszi – mosolygott a férfi mielőtt ledobta a deszkát, és felpattant rá.

Adalyn szája tátva maradt a sebességtől, amivel a férfi elindult.

Ide-oda járt a feje, ahogy nézte Angelt, miközben átvág a hatalmas parkolón. Amikor felugrott a levegőbe, és a lábával megpörgette a deszkát, a lány majdnem elájult.

A pokolba is, Lake soha nem láthatja, ahogy ezt csinálja.

Angel egyenesen felé tartott, de az utolsó pillanatban elfordította a deszkát, és körözni kezdett körülötte.

– Meg akarsz tanulni deszkázni, édesem?

Nehéz volt gondolkodnia, miközben nézte a szexi rosszfiú pörgését figyelte.

– Nem… nem hiszem, hogy képes vagyok rá.

– Dehogynem. – Leszállt, mögé lépett, majd megragadta a derekát. Lehajolva hozzá a fülébe suttogott. – Segítek neked!

Adalynnak nem kellett kétszer mondani. Az egyik lábát a gördeszkára tette, a másikkal pedig enyhén ellökte magát, hogy megmozduljon. Minden másodpercben imbolygott és leesett, de hálás volt Angelnek, hogy erősen tartotta. Újra és újra megpróbálta, de még baba lépésekkel sem tudott nem leesni, amitől közben majd belehalt a neve­tésbe.

– Azt hiszem, reménytelen vagyok.

Mivel ezt is viccesnek találta a férfi, szorosabban fogta a derekát.

– Ugyan, egy egész napom van, hogy megtanítsalak.

A lány továbbra is jól érezte magát vele, miközben reménytelenül tanította deszkázni. Körülbelül egy óra elteltével eljutott odáig, hogy már csak a férfi kezét fogja, miközben a deszka a betonon siklott. Amikor azonban ráment az első kőre, miközben továbbra is nagyon nevetett, majdnem egyenesen lerepült a deszkáról. Angel a gyors reflexeinek köszönhetően időben elkapta a lányt.

– Hűha, édesem! – Szorosan átölelte, és arcát közelebb vitte hozzá – Azt hiszem megérdemlek valamit, amiért megmentettem az életedet.

Felnézett a férfira, és az ajkába harapott.

– Mit akarsz?

Amikor a férfi ajka megérintette az övét, fel kellett volna készülnie, hiszen jól tudta, hogy mi következik, de mégsem számított rá.

Ez a csók más volt, mint a többi, amit eddig kapott tőle, nem durva vagy követelőző, hanem érzéki és precíz, ahogy nyelvével végigsimított a lány alsó ajkán, ahol az előbb megharapta. Lehet nem erre számított, de ugyanolyan szexi volt. Szinte el sem tudta hinni, hogy Angel az, amíg újra ki nem nyitotta a szemét.

– Kezdetnek megteszi – válaszolta neki vigyorogva.

Adalyn felnevetett.

– Ez a kezdet? Mit akarsz még?

– Azt hittem visszaadod a gyűrűt, mivel megmentettem az életed, meg minden.

– Oh, most már értem, miért voltál olyan kedves ma hozzám.

Kiszabadult a karjai közül, nem akarta tudatni vele, hogy ez talán működik.

A férfi elkapta a kezét, és ismét magához húzta.

– Gyerünk, édesem! Egy csóknál sokkal többet is adhatok, ha vissza…

– Nem, nem fogsz – szólalt meg egy halk hang a hátuk mögött.

A világon semmi sem készíthette volna fel a lányt arra, amit látott, amikor megfordult.

Adalyn sikolyra nyitotta az száját, de egy tetovált kéz befogta, mielőtt egy hang is kiszabadulhatott volna.

Mi a…?

Miközben a tenyérbe sikított folyamatosan, a szemei ide-oda jártak.

Tekintete arra a férfira esett, akivel az imént még gördeszkázott. Angel?

Aztán ránézett a kapucnisra. És Angel?

– Gondolom nem mondtad el neki, hogy van egy ikertestvéred. – Állapította meg egyes vagy kettes számú Angel, vagy akárki, amelyik nem fogta be épp a száját. Még hangosabban sikított. Ikrek!

A kapucnis Angel szorosan fogta a száját, és próbálta elnyomni a hangot.

– Nyilvánvalóan nem, te köcsög, különben kurvára nem jutsz el vele idáig!

A kapucni nélküli Angel mosolya villámgyorsan aggodalommá változott.

– El fog ájulni, ha nem veszed rá valahogy, hogy hagyja abba.

– Adalyn, nyugodj meg, a pokolba is! – suttogta durván a kapucnis Angel.

Hirtelen abbahagyta, és rájött, hogy a kapucnis az az Angel, akit ismert.

Amint a férfi elhúzta a kezét a szájáról, a lány pedig igyekezett mindent megtenni, hogy halkabban beszéljen, amikor megkérdezte:

– Ki a faszom ez? És miért néz ki úgy, mint te?

– Hú, ez gyors volt! – Angel, vagy ki a fene nevetett rajta, hogy ilyen gyorsan tudta, hogy melyik Angel az ő Angele.

– Ő itt Matthias, az ikertestvérem – mondta Angel, mintha ez nem lett volna elég nyilvánvaló.

Istennek szent anyja… átkozott leszek.

Képtelen volt megállni, hogy ne cikázzon a tekintete az előtte álló kétegyforma teremtmény között, tetoválásaikat figyelte, amelyek ugyanolyanok voltak, de megfordítva, pont az ellenkező oldalon. Tudnia kellett volna, hogy ez nem Angel, de hát milyen kibaszott ikrek varratnak egyforma tetoválásokat az egész testükre?

Szótlan volt, csak dadogás jött ki a száján.

– Talán tovább kellett volna hagynod, hogy azt higgye, én vagyok te.

– Megtettem volna, ha nem próbálnád megbaszni – csattant fel Angel.

Matthias végigjáratta szemét a lányon.

– Azt hiszem, engem jobban kedvelt. Lehet, hogy még mindig van egy dob…

– Húzz a faszba, mielőtt valaki ránk talál, és az jobb lesz, mint amit én fogok veled tenni. – Fenyegetőleg vetett rá egy utolsó figyelmeztető pillantást.

– Rendben – sóhajtott Matthias, mielőtt egyenesen Adalyn barna szemének mélységébe nézett. – Azt hittem ezúttal megosztozhatunk rajta, de nem mondhatom, hogy hibáztatlak érte.

Megosztozni… rajtam? Édes Istenem…

Hajlandó lenne meghalni és a mennybe menni egy esélyért…

Angel megragadta az állát, és arra kényszerítette, hogy elforduljon Matthiastól, és ránézzen.

– Ha még egyszer megcsókolod, nem fogom elhinni, hogy nem tudtad, hogy nem én vagyok az.

Nyeldesve bólintott, hogy érti.

– Jobban tetszett? – Továbbra is figyelte a lányt, készen arra, hogy felismerjen egy hazugságot.

A lány gyorsan megrázta a fejét.

– Jó. – Lábbal felcsapta a gördeszkát, és elkapta a kezével. – Nem akarnám megölni őt!