Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

32. fejezet

És az utolsó

Fordította: Szila

Ahogy a rendezett városrészek ápolatlanná és elöregedetté váltak, azon tűnődött, vajon tényleg jó ötlet volt-e idejönni. Mire Lake leállította az autót, már nem gondolta, hogy az volt.

– Adalyn…

De ezt nem akarta legjobb barátnőjének elmondani, mert amikor zsebre tette a gyűrűt, már eldöntötte, mit fog tenni.

– Megteszem, Lake! Mi a legrosszabb, ami történhet?

– Egy baltás gyilkos nyit ajtót. – A barátnője egy pillanatra elhallgatott. – Vagy lehet, hogy szebb nálad.

Útközben mesélt Lake-nek Angelről, a gyűrűről és a névről, amit kapott tőle, és amitől a férfi szeme úgy csillogott. Fájdalmasan nyelt egyet, és kicsatolta a biztonsági övet. Pattanásig feszültek az idegei, ahogy kiszállt az autóból. Inkább a baltás gyilkos nyisson ajtót.

Elszánt pillantást vetve Lake-re Adalyn felsétált az apró, régi ház tornácára, és kinyitotta a nyikorgó szúnyoghálós ajtót, hogy bekopogjon a bejárati ajtón. Igyekezett nem annyira megijedni az ablakokat takaró rácsoktól, de ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni. Amikor senki nem felelt, erősebb kopogással próbálkozott. Amikor a zárt ajtó mögül hangokat hallott, hátrébb lépett, felkészülve a mögötte álló személyre.

De amikor az ajtó végül kinyílt, és egy gyönyörű fiatal nőt látott, majdnem elállt a lélegzete.

– Igen? – A gyönyörű nő fáradtnak tűnt.

– Sz-szia! – Adalyn idegesen próbált levegőhöz jutni. – Te vagy Bella?

Úgy tűnt, hogy ő maga is ideges egy kicsit, különösen, hogy Adalyn tudta a nevét.

– Igen, ki kérdezi?

– Uhm, az én… – Amikor füst kezdett gomolyogni Bella háta mögül, nézte, ahogy a nő gyorsan otthagyja őt.

Nem tudta, mit tegyen, és a házból hallotta az eszeveszett nyögéseket, ezért úgy döntött bemegy, hátha Bellának segítségre van szüksége.

Amikor belépett, tekintete végigpásztázta az aprócska otthont, ami a legapróbb részletekig tiszta és rendezett volt. Még a porszívónyomokat is látta a szőnyegen, amelyek egy irányba haladtak. A kanapén lévő díszpárnák is olyan egyenletesen helyezkedtek el egymástól, hogy Adalyn azon töprengett, nem használt-e vonalzót az elhelyezésükhöz.

Könnyű volt megtalálni az utat a füsttől elnyelt kis konyhába. Elhessegette az arca elől a füstöt, és látta, hogy Bella kinyitja a konyhaablakot, hogy kiengedje a nehéz levegőt, majd kihúz egy odaégett tűzálló edényt a sütőből.

Nézte, ahogy Bella csalódottan lehajtja a fejét, és arra gondolt, hogy ez az egész egészen másképp alakul, mint ahogyan ő gondolta. És minél tovább nézte a nőt, annál jobban megesett a szíve. Már értette, miért volt olyan Angel tekintete, amikor kimondta a nevét. A neve igazságot szolgáltatott neki, mert egyetlen férfi sem tudna ellenállni ennek a gyönyörű és törékeny nőnek. Természetes, piszkosszőke fürtjei a vállára omlottak olyan fényes csillogással, mely tökéletesen passzolt erős, sötét szemöldökéhez. Kétségtelenül gyönyörű volt, és nem kellett erős smink vagy divatos ruha, hogy ezt bizonyítsa.

Adalyn előhúzta a gyűrűt a zsebéből, és utoljára megszorította, mielőtt a frusztrált szépség felé indult, aki úgy tűnt mindjárt összeomlik.

– Úgy gondolom, ez a tiéd.

Ahogy lenézett a gyűrűre, a szőkeség szemei megteltek könnyekkel, ahogy elvette tőle, és szorosan öklébe szorította.

– Hol szerezted ezt?

Adalyn próbálta kinyitni a száját, de nem tudta. Nem találta a szavakat. Könnyek kezdtek hullani Bella magas arccsontjára.

– Az apám gyűrűje…

Tehát ez volt az oka annak, hogy Angel olyan átkozottul próbálkozott, hogy visszaszerezze neki, és most végre mindent megértett.

Ha a gyűrű Luccánál volt, akkor biztos, hogy az apja már nem élt. A gyűrű, amely az utolsó dolog, ami Angelre emlékeztette, most Bella utolsó tárgya lett, ami az apjára emlékeztetheti. Az élet vicces volt, vagy csavaros és elbaszott, attól függ honnan nézzük.

Bella megtörölte a szemét.

– Kérlek mondd el, hol találtad. Tudnom kell.

Még egy pillanatig nézte a gyönyörű nőt, és azon tűnődött, vajon tudja-e, hogy van egy saját őrangyala. Egy angyal, akiért ő ölni tudott volna.

– Sajnálom! Nem lehet. – Adalyn hátrálni kezdett, mielőtt az ajtóhoz, majd a kocsihoz futott.

Erős volt, de nem volt elég erős ahhoz, hogy tovább nézze a lányt, aki ellopta Angel szívét jóval azelőtt, hogy neki esélye lett volna a pokolban.

Minden egyes csendben megtett mérfölddel Lake társaságában, Adalyn érezte, hogy a szíve egyre könnyebbé válik. A búcsúzás első négy szakasza véget ért, és az utolsó végre elárasztotta. Elfogadás. Ez a kilenc betűs szó állt előtted, mielőtt végre… felszabadulsz.

Ahogy a barátnőjére nézett, egy idő óta most először mosolygott.

– Egy utolsó megálló?

– Természetesen – Lake visszamosolygott rá. – Hová akarsz menni?

Még szélesebben mosolygott, gyakorlatilag már érezte a nuggets ízét.

– McDonalds.

* * *

Az ajtó kivágódott, ahogy közeledett.

– Angel!

Elkapta Bellát, amikor az a karjaiba ugrott, felemelte a földről, és a magához szorította. A másodperc töredékére mindent elfelejtett, ahogy beleszagolt a lány szőke fürtjeibe, és megérezte az édes vanília illatát, ami körbevette őket. Kicsit tovább tartotta. Mindig csak egy pillanatig tartott…

– … Angel!

Bella nagy ölelésbe vonta, ahogy beléptek az iskolába.

Vézna karjait a lány köré fonta, és mosolygott, tudván, hogy nyolcévesen is ez volt az a pillanat, amiért megéri túlélni az apja poklát az elkövetkezendő években.

– Annyira hiányoztál! – suttogta neki a lány.

A szekrényben töltött borzalom mintha elszállt volna.

– Hiányoztál te…

– Matthias…? – A kis, göndör szőke lány elengedte őt, és lassan odasétált egypetéjű testvéréhez szomorúsággal az arcán.

– Jól vagy?

Matthias üres tekintettel meredt maga elé, úgy tűnt, mintha egyenesen mellette nézne el. Sötétszürke szemei meggyötörtek voltak, és ha eléggé közel mentél hozzá, látni lehetett bennük az átélt borzalmakat. A lány fiatal szemében könny csillant. Bella felemelte a kezét, és Angel testvére után nyúlt, akiért mindig is.

– Matthias…?

Egy másodpercig tovább tartotta, érezte, hogy Bella átnéz a válla felett, és érzékelte a csalódottságát, amit szelíd természete nem tudott elrejteni.

Látod? Mindig csak egy pillanatig tartott.

Visszatette a földre, mély levegőt vett és elengedte.

– Csak én vagyok. Matthias nem tudott megszökni.

Mosolya kissé elhalványult.

– Ó…

Egy örökkévalóság óta nem látta a lányt, mióta csapdába esett a hotel szobájában. Nyomorultul érezte magát, hogy nem láthatja őt, így megkérte Matthiast, hogy cseréljen vele újra helyet egy kis időre. A visszatérés most valahogy másnak tűnt.

Felnyúlt, és végigsimított tetovált kézfejével a lány arccsontján, mint mindig, amikor látta, hogy szomorúság jelenik meg az arcán. Ilyenkor mindig azt kívánta, bárcsak úgy tudná megvigasztalni a lányt, mint ahogy Matthias tudta, amikor a lány meglátta a férfit. Soha nem tudta elérni a célját, és csak most értette meg, hogy soha nem is fogja.

Bella szerelmes volt, és mindig is az lesz Matthiasba, függetlenül attól, hogy a férfi nem mutatott iránta túl nagy érdeklődést. Bármennyire is egyformák voltak külsőleg, a lelkük nem volt azonos, és Matthias volt az, aki a lány lelkét hívogatta.

Csak és kizárólag ezen két lélek által lesz gyönyörű.

Eszébe jutottak a szavak, amelyeket Adalynnak mondott, amikor utoljára látta őt, és rádöbbent, hogy ő is ugyanolyan vak. Angel nem fogadta meg a saját tanácsát.

Még egyszer végigsimított kézfejével a lány bőrén, és tudta, hogy ez az utolsó alkalom. Az öröm és a szeretet, amit iránta érzett, miközben megérintette, mostanra eltűnt. Nem őt szánták a lánynak, és most végre világosan látta, hogy a lányt sem neki szánták.

Ahogy elkezdte leengedni a kezét, megállt, mert meglátta, hogy a lány nyakában lévő láncon egy gyűrű lóg. Angel odahúzta a kezét és felemelte. Azonnal felismerte.

– Hol szerezted ezt? – kérdezte, az ujjai között dörzsölve, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valódi, nem csak káprázat.

– Egy lány jött hozzám úgy egy hónapja.

Kivette a férfi kezéből, és lenézett rá.

– Nem mondta meg a nevét, sem azt, hogy hol találta, de amikor nekem adta, úgy éreztem, mintha biztonságban tartotta volna. És amikor elvettem tőle… zaklatottnak tűnt.

Angel lenézett a gyűrűre, amelyet most Bella a kezében forgatott, amit kétségbeesetten próbált visszaszerezni neki. Amikor kisétált Adalyn életéből, még mindig vissza akarta kapni, de ha újra látta volna a csinos barnát, nem volt benne biztos, hogy képes lett volna elsétálni mellőle másodszor is.

Végül is, mélyen legbelül tudta, hogy miért nem láthatja újra, de ezt csak most tudta beismerni magának.

Örökre csapdában maradok.

Eljött az ideje, hogy Angel olyan döntést hozzon, amely örökre megváltoztathatja az életét. És amint meghozta ezt a döntést, már nem volt visszaút.

Lenézett a lányra, akibe egész életében szerelmes volt, és kimondta azt, amit már két hónappal ezelőtt ki kellett volna mondania.

– Isten veled, Bella!