Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

36. fejezet

A mennyország és a pokol között

Fordította: Szila

– Kibaszottul kizárt… – lehelte Adalyn, amikor belépett az üres penthouse lakásba.

Üres volt, bútorok nélkül, és sokkal kisebb, mint a többi, amit a legfelső emeleten látott, de a kilátás átkozottul csodálatos volt.

– Hogyan…? Mikor…?

– Lucca tegnap este adta oda a kulcsot, azt mondta az enyém, ha akarom – mondta Angel.

Ránézett a férfira, és észrevette az üres arckifejezését. A kezdetben érzett boldogság kezdett elszállni, helyét szomorúság vette át. – Nem akarod?

– Nem arról van szó, hogy nem akarom, hanem hogy mit jelent, ha elfogadom.

Kinyújtotta a nyelvét, és megnyalta az ajkait. Ideges várta, hogy mit fog mondani.

Angel felé lopakodott, majd elkezdett a lány körül járkálni.

– Az a tény, hogy egyáltalán felajánlotta, azt mutatja, hogy nem tervezi, hogy elenged. – Szürke szeme végigvándorolt a lány testén. – És ha elfogadom, az azt jelentené, hogy elfogadom a tényt, hogy itt ragadok…

Adalyn nehezen lélegzett, a szíve annál gyorsabban kezdett verni, minél többet járkált körülötte.

Megállt közvetlenül a lány előtt, egy tetovált ujját az álla alá tette, és lassan egyre magasabbra billentette a fejét. Aztán kimondta a szót, ami a végső garanciát jelentette:

– Örökre.

Mellkasában egyre hangosabban vert a szíve.

– Tudod, mit jelent számodra az örökkévalóság, édesem?

Visszatartotta a lélegzetét.

– Egy örökkévalóságot velem!

Olyan erővel mondta ki a szavakat, hogy mintha megremegtették volna a szobát. Adalyn hallotta, hogy az erős dübörgés a mellkasában a fülébe cseng.

– Ezt akarod, édesem? – A férfi még jobban az állába nyomta az ujjbegyét.

– Mert ha nem, akkor jobb, ha most azonnal elhagyod ezt a szobát.

A lány tekintete az ajtóra tévedt, tudta, hogy ez az utolsó lehetősége. Visszatekintett a szobára, majd egyenesen a férfi szemébe nézett, és pontosan megmondta neki, hogy mit akar.

– Téged akarlak.

Angel megragadta a nyakát, és könnyedén magához húzta, hagyta, hogy lássa, milyen is ő valójában.

– Biztos vagy benne?

Ő volt minden, amire valaha is vágyott, és még annál is több.

– Abszolút.

Magához húzta a lányt, szorosabban megragadta őt, és egy csókkal megpecsételte.

Adalyn nem számított arra, ami ezután következett. A lábai felemelkedtek a földről, amikor Angel felcipelte a lépcsőn a tetőtéri hálószobába. Minden olyan gyorsan történt, és csak akkor tért vissza a valóság, amikor a padló közepén elhelyezett matracra dobták.

A fehér lepedőkkel és párnákkal borított ágyra pillantva a könyökére támaszkodott, és zavartan a férfira nézett.

– Azt hittem, tegnap este adta oda a kulcsokat.

Angel heves tekintete elismerőes vándorolt végig rajta.

– Igen.

– De…? És ha elfogadom, az azt jelentené, hogy elfogadom a tényt, hogy itt ragadok... örökre.

– Abban a pillanatban elfogadtam, amint átadta a kulcsokat.

Behajlította a térdét, az ágyra borult, majd úgy mozdította a testét, hogy betakarja a lányét.

– Csapdába estem volna veled vagy nélküled, édesem.

Torkán akadt a lélegzete, ahogy a férfi arcát az övéhez közelítette, és egy gyors csókot lopott. Aztán még egyet. Minden csók, amit lopott, egyre hosszabb, egyre szenvedélyesebb lett, ahogy ellopta a szívét is ezzel együtt.

Erősebben nyomta a testét a lány testéhez, amitől teljesen visszafeküdt, miközben egyre követelőzőbb lett a szája. Nem félt a férfi éhségétől. Valójában a férfi intenzitása megegyezett a saját szükségleteivel, és erősebben nyomta neki a mellét, miközben a nyelvével végigsimított az övén, majd a szájába dugta, hogy tovább csábítsa.

Kezét a férfi derekára csúsztatta, a pólója alá nyúlt, és felfedezte az alatta lévő izmos húst. Még soha nem érintette férfi testét. Élvezetesnek találta, saját teste bizsergett a férfi hideg húsának érzésétől.

Halk morgás hagyta el a férfi torkát, ami azt sugallta, hogy óvatosabbnak kellene lennie, de Adalyn eleget várt már. Még mindig vágyódott, amióta a férfi nem adta meg neki a felszabadulást aznap este a liftben. Lejjebb csúsztatta az ujjbegyeit a férfi farmerjának derékszíjába. Angel minden önuralma elszállt. Gyorsan levette a lány pulóverét, és vékony melltartóját, mielőtt a derekához ért, és a csípője felemelésével egy csapásra lehúzta a farmerját és a bugyiját.

Mivel teljesen kitárulkozott előtte, a szükség villanása a sötétszürke mélységet világosabbá tette. A lány kecses arcától lefelé vándoroltak a kis, kerek mellekig, a pici derékig és a kis csípőig.

– Az istenit, de gyönyörű vagy!

A lány arcát forróság öntötte el. Mivel nem akart egyedül maradni meztelenségében, nehéz szempilláin keresztül felnézett rá, és így szólt:

– Hadd lássalak!

Amikor Angel levette az pólóját, felfedve minden egyes tetovált centiméterét, a lány szeme elkerekedett. Pompás látvány volt. Felnyúlt, és nem tudta megállni, hogy ujjbegyeivel végig ne fusson a tetoválásokon, végigsimítva őket az emlékezetébe akarta vésni mindegyiket. A mellkasánál kezdte, aztán lement a karcsú hasizmokra, majd még lejjebb, ahol látta, hogy a farmerjába süllyed.

– Hogy lehet valaki ennyire tökéletes – suttogta magának, és nem tudott megállni a felfedezésben.

– Nem vagyok tökéletes, édesem! – Angel megállította a kezét, ahogy lehajolt, és kinyújtott nyelvével megnyalta a feszülő mellbimbót. – Messze nem vagyok az.

Adalyn gyakorlatilag felnyögött, amikor a meleg nyelv megérintette őt. Megragadta a vállait, és a körmeit a bőrébe vájta, akarta, hogy a férfi folytassa. Mire a szájába vette a mellét, és az érzékeny területet szívogatta, már majdnem készen állt a beteljesülésre.

Amikor egyik lábát a dereka köré fonta, és közelebb húzta magához, fedetlen puncija a férfi farmerjához simult, és érezte a kemény hosszúságát, ami olyan közel volt, mégis oly távol.

Angel kigombolta a farmerját, és egy pillanat alatt kiszabadította magát. A szüksége túl nagy volt, hogy továbbra is kezelni tudja.

A lány felett tartotta magát, hegyét a nyílásához helyezte, és egy apró lökés után figyelmeztetés nélkül belé vágódott.

A hideg valóság, amit csináltak, elárasztotta Adalynt, amikor Angel belé hatolt, lassan haladt a hüvelyében, behatolva oda, ahol még senki nem járt előtte.

A rideg igazság az volt, hogy minden egyes lökéssel egyre mélyebben és őrültebben szerelmesebb lett a férfiba. Angelt akarta. Tetszett neki, ahogy a férfit érezte, a bizsergető elektromos áramlatokat, amelyek minden lökésnél átjárták, és amelyek csak egyre intenzívebbé váltak. Először lassan és óvatosan mozgott. Aztán ahogy egyre mélyebbre hatolt, gyorsabban és keményebben kezdett mozogni, csípője ringott, miközben pehelykönnyű csókokat nyomott az álla vonalára. Adalyn még soha nem érzett ilyet. Az intimitást semmihez sem tudta hasonlítani. És hogy mindezt egy Lucianóval teszi, még ellenállhatatlanabbá tette.

Arcát a férfi vállába temette, hogy elfojtsa a hangokat, amelyeket a férfi mozgása közben adott ki. Minden egyes löket hullámokat keltett benne, ahogy mindkét lábát a dereka köré fonta és ellen tartva mozogni kezdett. Körmeit túlságosan fájdalmasan vájhatta a bőrébe, mert a férfi elrántotta a kezeit, és a matracra szegezte őket a feje fölött.

Angel most már nem csak a saját, hanem a lány mozgását is irányította, ahogy egyre fokozta az intenzitást. Már csak arra mehetett, amerre a férfi vezette. És ahová vezette, az egy varázslatos hely volt a menny és a pokol között.

Adalyn a mennybe vitte minden egyes mély lökéssel a tiszta, romlatlan testébe, Angel pedig egyenesen a pokolba vitte őt, amikor elélvezett benne, magáévá téve és megfertőzve őt, hogy örökre az övé legyen.

Az ördög fia és az olasz szépség.

Végre megtalálta a saját verzióját a szerelemre, amire annyira vágyott. A saját, mennyben és pokolban teremtett párosítását.