13. FEJEZET
Fordította: Naomi
Beborított a forróság, de a
végtagjaim még mindig túl nehezek és fájdalmasak voltak ahhoz, hogy
megmozduljak. Egy pillanatba telt, mire rájöttem a hőforrás természetére: Aria.
Rajtam feküdt.
A telefonom halk zümmögése
áttörte álmos buborékomat. Felrántottam magam, a pulzusom felgyorsult, és a
karom a feleségem köré fonódott. Kibaszottul reméltem, hogy Matteo nem tartogat
még több rossz hírt a számomra. A tegnapi nap már elég volt a
vonatszerencsétlenségből.
Felkaptam a telefonomat az
éjjeliszekrényről, de mielőtt a fülemhez szoríthattam volna, és felvehettem
volna a hívást, éles lélegzetet vettem. A farkam Aria combjai közé ékelődött, a
hossza csábítóan a puncijához simult. A forrósága átszivárgott a vékony
bugyiján, és mindenféle ötletet adott, amire nem volt szükségem. Felvettem a
telefont, és a feleségemre bámultam, aki meglepetten tágra nyílt szemekkel
kapaszkodott belém.
Aria megmozdult, és a hegyem a
fenekét bökdöste. Az élvezet végigserkent rajtam. Felnyögtem, a testem
megfeszült.
– Szarul néztél ki tegnap
este. Egy frissítés jól esett volna – motyogta Matteo. – Mennyire rossz a
helyzet?
– Jól vagyok, Matteo – mondtam.
A sebeim voltak most a legkisebb gondom. A kék golyók voltak az egyetlen dolog,
ami megölhetett volna.
– Nem úgy hangzik.
Mert Aria a kibaszott punciját a farkamhoz nyomja.
– Kurvára jól vagyok.
– Elküldhetem a dokit,
hogy nézzen meg.
– Nem. Majd én elintézem.
Nincs szükségem a dokira. Most hagyj aludni.
Befejeztem a hívást, mielőtt
Matteo még egy szót is szólhatott volna, és visszatettem a telefont. Aria
felnézett rám, a testéből hullámokban sugárzott a feszültség. Az ujjai a
vállamba vájtak. Az idegesség az arckifejezésében lecsillapította a vágyam egy
részét, én pedig hátradőltem, hogy némi távolságot hozzak közénk, és
visszafogjam a túlbuzgó farkamat.
Aria még mindig rajtam ült, de
gyorsan eltakarta gyönyörű melleit a karjával, az arca kezdett rózsaszínűvé
válni. Elmozdult, megpróbált leszállni rólam, és a combja megérintette a
farkamat, ami a szükség újabb lökéshullámát küldte át rajtam.
– Bassza meg – sziszegtem.
Aztán megláttam Aria arckifejezését. Tágra nyílt, kíváncsi szemekkel nézett le
a farkamra. Kurvára nyilvánvaló volt, hogy még sosem látott faszt. Minden
önuralmamra szükségem volt, hogy ne markoljak bele az ujjaimmal a hajába, és ne
vezessem le a fejét, hogy belesüllyedjek csábító szájába.
– A halálomat fogod
okozni, Aria – mormoltam.
Aria gyorsan felnézett,
gyakorlatilag vonaglott zavarában. Kék szemei találkoztak az enyémmel, és én
csak arra vágytam, hogy eszméletlenre csókoljam, a matracba nyomjam, és
megmutassam neki, milyen jól érezheti magát tőlem. Korábban is vágytam már
nőkre, de az csak rövid ideig tartó fellángolás volt, pislákolás, ami olyan
gyorsan ki is aludt, ahogy jött, de az Aria iránti vágyam mélyebben, hevesebben
égett. Aria tekintete a mellkasomra meredt, majd ismét lejjebb csúszott.
– Ha továbbra is ezzel a
döbbent arckifejezéssel nézed a farkamat, mindjárt felgyulladok.
– Sajnálom, ha az arckifejezésem zavar téged, de ez teljesen új számomra. Még
sosem láttam meztelen férfit. Így mindent veled fogok megtapasztalni először,
szóval... – mondta védekezően Aria.
Nevetni akartam azon, hogy
mennyire nem vesz tudomást a helyzet valóságáról. Nem vette észre, mennyire
égek érte, mennyire kurvára felkavart a gondolat, hogy én leszek nála az első.
Kiegyenesedtem, közel hoztam
egymáshoz az arcunkat.
– Ez nem zavar engem.
Kurvára izgató, és minden egyes elsődet élvezni fogom, amit velem osztasz meg –
mondtam, miközben a hüvelykujjamat végighúztam Aria felhevült arcán. A szemei
rám rebbentek, és az ellenállhatatlan szája apró mosolyra húzódott, ami mindig
megfogott. – Észre sem veszed, mennyire felizgatsz.
Megcsókoltam, szükségem volt
arra, hogy megízleljem az édességét. Aria megsimogatta a mellkasomat,
felszította a testemben már amúgy is égő vágyat. Visszahúzódtam.
– Tegnap este
megkérdezted, hogy akarom-e, hogy megérints.
Aria ajkai szétnyíltak.
– Igen – megnyalta az
ajkait, amitől a belsőm még jobban összeszorult a szükségtől. – Azt akarod,
hogy most megérintselek?
Mindent akartam, amit hajlandó
volt adni, és még többet is.
– Kurvára igen. Mindennél
jobban. – Aria még mindig eltakarta magát. Megfogtam a csuklóját, de nem húztam
el, azt akartam, hogy a saját feltételei szerint tegye ezt. Újabb első alkalom.
– Hadd lássalak.
Bizonytalanság villant át az
arcán. Nem értettem, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint ő, hogyan lehet ennyire
félénk megmutatni saját magát. A teste arra volt hivatott, hogy térdre
kényszerítse a férfiakat, még akkor is, ha csak én láthattam.
Végül leeresztette a kezét az
ölébe. A tekintetem magába szívta, és a vágyam még forróbban égett.
– Tudom, hogy nem nagyok
– mondta Aria, visszaterelve a figyelmemet a bizonytalan arcára.
– Kibaszottul gyönyörű
vagy, Aria – mondtam, de gondolataim folyton az előző kérdésére tévedtek. – Akarsz
most hozzám érni?
Aria gyorsan bólintott,
megnyalta azokat az ellenállhatatlan ajkakat, mielőtt végigsimította az ujjait
a farkamon. Az érintés alig volt érzékelhető, de bassza meg, minden izmomat
átjárta, és a mellkasom összeszorult egy éles kilégzéssel. A tekintetem Aria
arcára emelkedett, arra, ahogy az ajkai szétnyíltak, és a szemei elbűvölten
csillogtak. Bassza meg! Még soha senki nem nézte így a farkamat. Olyan
istenverte ártatlan volt, és olyan gyönyörűen az enyém. Az ujjai megérintették
a hegyemet, és én megrándultam, alig tudtam visszatartani egy felfelé irányuló
lökést. Aria kezének megdugása csak megzavarta volna. Az ártatlansága kínzás és
élvezet volt egyszerre.
Hagytam, hogy addig
vizsgálgasson, ameddig csak bírtam, mielőtt elnyögtem magam:
– Vegyél a kezedbe.
Aria szorítása a farkamon éppúgy
alig volt érezhető, mint az érintése. Fel-le pumpálta a kezét, túl finoman, túl
lassan. Hanyatt dőltem a párnán. Az arca rózsaszínűvé vált a rendíthetetlen
tekintetem alatt. Talán könnyebb lett volna neki, ha félrenézek, de egyszerűen
nem tudtam.
– Erősebben is
megragadhatod.
Aria ujjai feszesebbek lettek
a farkam körül, de még mindig nem voltak olyan kemények, mint amilyennek
akartam vagy amilyenre szükségem volt. Ez édes kínzás volt.
– Keményebben. Nem fog
leesni.
Szégyen villant át Aria arcán,
és elrántotta a kezét, elfordította a szemét.
– Nem akartalak bántani –
suttogta, szégyenkező hangon, a sírás határán. Bassza meg! Tépelődtem a nevetés
között, mert tényleg azt hitte, hogy bántani tud, és a frusztráció között a kék
golyóim miatt, de mindkettőt elnyomtam.
Megragadva Aria karját,
magamra húztam, és kényszerítettem, hogy találkozzon a tekintetemmel.
– Hé – motyogtam,
meglepődve a hangom nyugodt tónusán, miközben belül közel álltam ahhoz, hogy
felgyulladjak. – Csak ugratni akartalak. Semmi baj. – Megcsókoltam, az ajkaim
végigsimítottak az övéin, nyíltan, ízlelgettem, kényszerítettem, hogy lazítson
a csókban, és hamarosan meg is tette.
Végigsimítottam a testét, a
kezem lassan utat tört a feneke csábító domborulatán. Ujjaim a combjai közé
merültek. Aria megtorpant, amikor ujjaimmal végigsimítottam az ágyékán. Az
érintésemet könnyedén tartottam, újra és újra emlékeztetve magam arra, hogy ez
új a számára. Amikor elernyedt, és a bugyija szövete átázott, az anyag alá
merészkedtem. A torkomban morgás rekedt meg Aria selymes tapintására. Kék
szemei az enyémre szegeződtek vágyakozással és kíváncsisággal, miközben
ujjaimat végigsimítottam lágy húsán egészen a csiklójáig. Aria a legkínzóbb
nyögést engedte ki, mielőtt újabb csókra hajolt, és meglepett, amikor magától
elmélyült, miközben könnyedén ringatózott az ujjaimon, ahogy simogattam.
Visszahúzódtam, a légzésem
szaggatott volt.
– Megpróbáljuk újra?
Folyamatosan ingereltem a
mellbimbóját, tudtam, hogy ez csökkenti a gátlásait, és igazam volt. Ahogy
közelebb vittem Ariát a kielégüléshez, az ő keze is végigcsúszott a testemen,
míg végül a farkamhoz ért. Keményebben markolta, mint korábban, de még mindig
túl gyengéden. Miközben az ujjaim tovább dolgoztak Aria punciján, a másik
kezemet a farkamat szorongató keze köré fontam, és erősen megszorítottam.
Meglepetés villant Aria arcán a szorításom ereje láttán. Aztán megmutattam
neki, hogyan simogasson. Néztem, ahogy a kezünkkel a farkamon dolgoztunk. Már
előváladékot szivárogtattam, mint egy serdülő fiú.
Aria lihegett, punciját szinte
kétségbeesetten szorította az ujjaimhoz, az orgazmusát hajszolva, miközben a
kezünk keményen és gyorsan pumpált engem.
Aria szemei kitágultak.
– Luca! – A felkiáltás
egyenesen a farkamba szállt, amely még jobban megdagadt. Megpöccintettem a
csiklóját, mire ő felrobbant, hátravetette a fenekét, és a kezemnek lökte
magát. A látványtól elborult az agyam, és az ondó úgy lövellt ki a farkamból,
mint egy istenverte szilveszteri tűzijáték. Úgy rángatóztam és nyögtem, mintha
életem legnagyobb dugása lett volna, pedig csak egy kézimunkáról volt szó. A
francba.
Aria az oldalamhoz dőlt, és a
hasamon csinált rendetlenséget bámulta. Vonakodva kihúztam az ujjaimat a
duzzadt puncijából, és megsimogattam a fenekét.
Aria boldognak tűnt, ahogy
lehunyta a szemét, és arcát a mellkasomnak támasztotta. Lágy csókot nyomtam a
feje búbjára. Miért? Még soha nem tettem ilyet, soha nem éreztem késztetést rá.
A gondolat, hogy valakinek a haja az arcomon és az ajkaimon legyen,
határozottan soha nem vonzott.
Saját zavaromtól bosszankodva
néhány zsebkendőért nyúltam, és letöröltem magamról az ondót. Már nem is
emlékeztem, mikor nem egy nőben vagy nőre élveztem el utoljára. Odaadtam
Ariának egy csomó zsebkendőt, és ő megtörölte a kezét anélkül, hogy találkozott
volna a tekintetemmel. Figyeltem az arcát, ahogy a szemöldöke összeráncolódott.
Ugyanolyan zavarodottnak tűnt, mint én, de nem voltam benne biztos, hogy miért.
Megsimogattam a karját, próbálva
elterelni a figyelmét, egy újabb istenverte új dolog. Mi a faszért éreztem
késztetést arra, hogy ezt a sok hülyeséget csináljam?
Aria ülő helyzetbe rándult.
– Vérzel. – Az ujjai a
bordáimon lévő vágás fölött lebegtek. – Fáj?
Lefelé pillantottam. Teljesen
megfeledkeztem róla. A testem tompa fájdalommal lüktetett, de semmi olyan nem
volt, amivel ne tudtam volna megbirkózni, és ez a vágás jó büntetés volt a
számomra, amiért túl közel engedtem magamhoz azt a rohadékot.
– Nem igazán. Semmiség.
Már megszoktam.
Aria összevonta a szemöldökét,
miközben megsimogatta a seb alatti bőrt.
– Össze kell varrni. Mi
van, ha elfertőződik? – A szempillái megrebbentek, ahogy rám nézett. Aggódott
értem?
– Talán szerencséd lesz,
és fiatal özvegy leszel. – Sok feleség álma volt ez, és nem áltattam magam
azzal, hogy Aria túlságosan örült volna az egybekelésünknek. Egy hozzám hasonló
férfihoz láncolva lenni olyan sors volt, amitől sok nő bármit megtenne, hogy
megmeneküljön.
Összehúzta a szemét.
– Ez nem vicces.
Néztem őt, próbáltam csalást
felfedezni az arckifejezésében vagy a hangjában, de nem találtam semmit.
Komolynak tűnt. Az érvelését nehéz volt felfogni. Talán attól félt, hogy
férjhez adják a következő szörnyeteghez, ha meghalok, bár aligha gondolhatta,
hogy vannak nálam rosszabb szörnyek. De voltak olyan szörnyek, akik soha nem
rejtették el a szörnyeteg-oldalukat.
El tudtam volna venni az
aggodalmát azzal, hogy azt mondom neki, hogy akkor sem kell újra férjhez mennie,
ha én meghalok. Ha Matteo lenne akkor a Capo, nem kényszerítené rá, ennyi
világos volt. De az apám? Nem vennék rá mérget, hogy nem ő maga szabadulna meg inkább
Ninától, és venné el Ariát.
– Ha annyira zavar téged, miért nem fogsz egy elsősegélydobozt a fürdőszobából,
és hozod ide nekem – mondtam, megszakítva zavaró gondolatmenetemet.
Aria nem habozott felugrani az
ágyból.
– Hol van?
– A mosdókagyló alatti
rekeszben. – A tekintetem követte gyönyörű fenekét és karcsú derekát, ahogy a
fürdőszobába sétált. Bassza meg! Nem féltem a haláltól, de nagyon utáltam a
gondolatot, hogy meghaljak, mielőtt még esélyem lenne arra, hogy legalább
egyszer megkapjam Ariát. És még az egyszeri alkalom is teljesen kevésnek tűnt
ahhoz, hogy kielégítsem a fiatal feleségem iránti vágyamat.
Aria visszatért az
elsősegélydobozzal. Legnagyobb csalódásomra hálóinget vett fel, mielőtt visszamászott
volna az ágyra. Kerülte, hogy ránézzen a félig felálló farkamra.
Végigsimítottam a hüvelykujjammal
a felhevült arcán.
– Még mindig félsz rám nézni, azok után is, ami történt. – Megérintettem
a szatén hálóingét. – Jobban tetszettél nélküle.
Aria figyelmen kívül hagyta a
megjegyzésemet.
– Mit akarsz, mit csináljak?
Ahogy összeszorította az
ajkait, egy dolog jutott azonnal eszembe.
– Sok mindent.
Megforgatta a szemét, de én
elkaptam az elégedett borzongást, ami átjárta a testét. Aria kezdett egyre
jobban megbarátkozni velem.
– A vágásoddal.
– Vannak fertőtlenítő
kendők. Tisztítsd meg a sebemet, én pedig előkészítem a tűt.
Aria megtörölte a sebemet,
miközben én kicsomagoltam a tűt. A fertőtlenítőszer éles szaga bizsergett az
orromban, és az ismerős csípés elzsibbasztotta a sebemet.
– Nagyon csíp?
– Jól vagyok. Töröld át
erősebben. – Általában Matteo vagy Cesare látta el a sebeimet, ha nem én magam
kezeltem, és ők biztosan nem voltak olyan óvatosak, mint Aria.
Figyelő tekintete előtt
összevarrtam magam, és azon tűnődtem, vajon mire gondolhat. Amikor végeztem,
eldobtam a tűt.
– Le kell fednünk – mondta
Aria, miközben kötszerek után kutatott a készletben.
Megállítottam.
– Gyorsabban gyógyul, ha
hagyjuk lélegezni.
– Tényleg? Biztos vagy
benne? Mi van, ha kosz kerül bele?
Ha elmondanám neki, hogy az
elmúlt évtizedben gyakran megsebesültem, megbízna a szavamban?
– Nem kell aggódnod. Nem
ez lesz az utolsó alkalom, hogy sérülten jövök haza.
Kinyújtottam a karomat, még nem
volt kedvem felállni.
– Gyere!
– Nem kell elmenned? – Aria
tekintete az órára siklott. Eddig nem sok reggelt töltöttünk együtt az ágyban,
de ezen nagyon szerettem volna változtatni.
– Ma nem. A Bratva
egyelőre el van intézve. Majd délután kell csak a Famiglia egyik klubjában
lennem.
Aria válaszmosolya káprázatos
volt, és kiszorította a lélegzetemet a tüdőmből. Közel nyomódott hozzám, egyik
karját a hasamra fektette, én pedig szorosan átöleltem, és megdöbbentett az
érzelmek kitörése, amit éreztem.
– Nem számítottam rá,
hogy ilyen boldognak tűnsz majd – vallottam be, még ha rögtön utána meg is
bántam. Jobban kellett volna vigyáznom, mit engedek ki a számon. Az érzelmeket
fegyverként lehetett használni, és még ha nem is gondoltam, hogy Aria ilyesmit
tenne, óvatosnak kellett lennem.
– Magányos vagyok – suttogta
Aria.
Az élet az én oldalamon mindig
is aranykalitkának számított, és a leendő Capo feleségeként barátokat szerezni
szinte lehetetlen volt. Az emberek többsége csak azért keresné Aria társaságát,
mert remélne tőle valamit. Valószínűleg a testvérei maradnának mindig is az
egyedüli igaz barátai. Talán Matteo Gianna iránti megszállottsága mégiscsak jó lenne
valamire. Aria egyik húga New Yorkban lenne. Ez boldoggá tenné, még akkor is,
ha az az idegesítő vöröshajú valószínűleg csak bajt hozna rá. Sajnos, még nem
beszélhettem neki Giannáról, addig nem, amíg a dolgot be nem jelentették.
– Van néhány
unokatestvérem, akikkel együtt lóghatnál. Biztos vagyok benne, hogy szívesen
elmennének veled vásárolni – mondtam helyette.
– Miért gondolja
mindenki, hogy vásárolni akarok menni?
– Akkor csinálj valami
mást. Igyál egy kávét, vagy menj el egy fürdőbe, vagy nem is tudom.
– Még mindig van egy
fürdőutalványom, amit a lánybúcsúmon kaptam.
– Látod? Ha akarod,
megkérdezhetem néhány unokatestvéremet.
Gyorsan megrázta a fejét.
– Nem szívesen
találkoznék még egy unokatestvéreddel azok után, amit Cosima tett.
Cosima volt az egyik
legkevésbé kedvelt unokatestvérem. Jó barátnők voltak Grace-szel, és mindketten
a kurválkodásnak éltek.
– Mit csinált?
Aria felemelte a fejét, szemei
elkerekedtek a felismeréstől. Kurva rossz érzés kerített hatalmába.
– Ő adta nekem a levelet,
ami elvezetett hozzád és Grace-hez – suttogta Aria.
Elakadt a hangja. Elhúzódott
tőlem, és a lábát a testéhez szorította, kicsinek és sebzettnek tűnt. A
látvány, a kibaszott látványa olyan volt, mint egy váratlan ütés.
Felegyenesedtem, közelebb húztam magamhoz, vigasztalni akartam, és megnyugtatni,
de mint mostanában oly gyakran, tanácstalan voltam, miként tegyem ezt, különösen
most, amikor a feleségemért érzett aggodalmam az unokatestvérem iránti dühvel
küzdött a fejemben. Az ösztöneimre hallgatva megcsókoltam a vállát.
– Cosima adott neked egy
levelet, amiben az állt, hogy menj a lakásba? – Egyedül nem tette volna. Grace
és ő találták ki a tervet. Meg akartam ölni a ribancot.
Aria megborzongott, én pedig
megérintettem a derekát, és végigsimítottam a hüvelykujjammal a puha bőrén.
– És egy kulcsot. Még
mindig a táskámban van – mondta halkan.
– Az a kibaszott kurva! –
Grace ki volt akadva az Ariával kötött házasságom miatt. Az az agyatlan dög
valószínűleg azt remélte, hogy ő lesz a következő Mrs. Vitiello. Mintha én
valaha is elvennék egy kívülállót, főleg egy olyan kibaszott izgalomkeresőt,
aki mindig csak azért volt velem, hogy reflektorfényben legyen, és feldobja a
szánalmas életét. Egy ilyen nő sosem értené meg, mit jelent a maffiához
kötődni, milyen áldozatokat követel, hogy a mi világunk része lehessen. Az
áldozat idegen fogalom volt egy olyan teremtmény számára, mint Grace.
– Kicsoda? – kérdezte
Aria.
– Mindketten. Grace és Cosima.
Ők barátok. Biztos Grace beszélte rá erre. Az a hülye picsa!
Aria összerezzent a dühömtől,
szemei tágra nyíltak és megdöbbentek. Bassza meg! Átkaroltam és magamhoz
húztam. Orromat a hajába fúrtam, és beszívtam az illatát. A dühöm egyszerre
elhalványult. Ariának nem lett volna szabad tanúja lennie a brutális,
bosszúálló oldalamnak.
Aria megenyhült a
szorításomban.
– Grace meg akart alázni
engem. Nagyon boldognak tűnt, amikor
rátok találtam.
– Fogadok – mormoltam.
Grace és Cosima valószínűleg rögtön az incidens után találkoztak, és szétröhögték
a kibaszott fejüket. Már nem sokáig fognak röhögni. – Egy kibaszott patkány,
aki meg akar alázni egy királynőt. Ő egy senki.
Aria királynő volt, és senki
sem bánna vele kevesebbként.
– Hogyan reagált, amikor megmondtad
neki, hogy nem találkozol vele többé? – kérdezte Aria kíváncsian.
A legutóbbi dugásunk óta nem
láttam vagy beszéltem Grace-szel, és nem is állt szándékomban. Még csak nem is
gondoltam arra, hogy megmondjam neki, hogy végeztünk. De miért is tenném? Soha
nem voltunk egy pár, sőt, még csak viszonyunk sem volt. Üzenetet küldtem neki,
ha dugni akartam, és ő mindig rohant. Nem randiztunk, és nem is voltunk
kizárólagosak. Távolról sem.
– Megígérted, hogy nem
találkozol többet sem vele, sem más nőkkel – suttogta Aria, és rájöttem, hogy kibaszott
nagy hibát követtem el. Megpróbált kiszabadulni az ölelésemből, teste remegett,
de nem hagytam, hogy elhúzódjon.
– Nem tettem, és nem is
fogom. De nem beszéltem Grace-szel. Miért is kellett volna? Nem tartozom neki
magyarázattal, ahogyan a többi kurvának sem, akit megdugtam. – Aria
megmerevedett a szorításomban, nem hitt nekem. Felfelé billentettem az arcát,
így nem volt más választása, minthogy találkozzon a tekintetemmel. A következő
szavaimat kellett a fejébe vésnie.
– Te vagy az egyetlen,
akit akarok. Megtartom az ígéretemet, Aria. – Ez volt az istenverte igazság.
Úgy kívántam Ariát, ahogy még soha nem kívántam nőt – a nyilvánvaló módon, de
egy mélyebb módon is, aminek még csak értelme sem volt.
Aria a szememet kutatta.
– Akkor nem fogod többé
látni őt.
– Ó, azért fogom újra
látni, hogy elmondjam neki, mit gondolok a kis mutatványáról.
Valószínűleg a végén még
megölném. Soha életemben nem voltam még ennyire dühös. Grace megpróbálta
megzavarni a házasságomat, és tudtam, hogy még nem végzett – ha nem vetek véget
neki egyszer s mindenkorra.
Aria megérintette a karomat.
– Ne tedd!
Hitetlenkedve bámultam rá. Azt
hittem, azt akarja, hogy szóban vessek véget a dolognak.
– Nem akarom, hogy még
egyszer beszélj vele. Felejtsük el őt.
Felejtsük el, hogy Grace
nemcsak átvert, de meg is próbálta alázni a feleségemet?
– Kérlek – könyörgött
Aria, miközben az ujjai a bicepszembe vájtak.
Bassza meg! Hogyan tagadhattam
volna meg, amikor így nézett rám? A könyörgés nálam sosem működött, de Aria...
Bólintottam, még ha tudtam is,
hogy nem tehetek semmit. Megtartom a szavam, és nem lépek kapcsolatba
Grace-szel, de az biztos, hogy nem felejtem el, ami történt. Amikor legközelebb
találkozom az apjával, hogy pénzt adjak neki a kampányához, pontosan elmondom
neki, mi jár a fejemben. Ő is tudta, hogy Grace egy semmirekellő.
– Nem tetszik, de ha ezt
akarod...
– Ezt – mondta gyorsan. –
Ne is beszéljünk róla többet. Tegyünk úgy, mintha nem is létezne. – Aria egy
apró mosolyt villantott rám. Megérintettem elválasztott ajkait, és szerettem a
lágyságukat.
– Az ajkad kurvára túl
csókolnivaló.
Aria zavartan elfordította a
szemét. Szégyenlős és édes. Az, hogy az olyan férfiak, mint Fiore Cavallaro és
az apám ilyen nőt választottak nekem, csoda volt, de határozottan hálás voltam
érte.
– Van valami, amiről
beszélni akartam veled – motyogta.
– Még több rossz hír? – kérdeztem
óvatosan. A Grace-ügy már így is megkeserítette a reggelemet.
Aria megvonta a vállát.
– Nos, azt hiszem, ez a
te nézőpontodtól függ. Szeretném, ha Gianna meglátogatna. Az iskolája csak két
hét múlva kezdődik, és hiányzik nekem.
Elfojtottam egy nyögést.
– Csak néhány napja
láttad őt.
– Tudom. – Aria
arckifejezése ismét könyörgővé vált, és tudtam, hogy elszúrtam. Ha Matteo
megtudná, hogy Gianna látogatóba jön, el lenne ragadtatva.
– Hol fog lakni?
Azonnal tudtam, mire készül.
– Nem is tudom. Talán a
vendégszobánkban? – Lapos mosollyal az alsó ajkába harapott, a szemei olyan
kibaszott reményteljesek voltak, hogy tudtam, semmiképp sem mondhatok neki
nemet, de ezt nem kellett tudnia.
– A húgod egy nagy púp a
hátamon – mormoltam.
Aria közelebb hajolt,
arckifejezése könyörgő volt.
A tekintetem lecsúszott a
hálóingéről a gyönyörű melleire.
– Mit szólnál egy
alkuhoz?
Aria mosolya lehervadt,
aggodalom kerítette hatalmába.
– Alkuhoz?
Úgy hangzott, mintha
kényszeríteni akarnám, hogy hagyja magát megdugni. Semmit sem akartam jobban,
mint végre vele lenni, magamévá tenni, de nem így, ha ennyire kibaszottul
rettegett.
– Ne nézz ilyen idegesen.
Nem fogom megkérni, hogy feküdj le velem, hogy láthasd a húgodat. Nem vagyok
ekkora seggfej.
– Nem? – Aria
elvigyorodott, az egész arca átalakult, és én egyszerűen nem tudtam ellenállni.
Erősen megcsókoltam, meg kellett ízlelnem azokat az ajkakat.
– Nem. De szeretném felfedezni
a tested – mondtam, miközben a kezem végigsimított a derekán és a csípőjén,
elképzeltem, milyen lenne megkóstolni a gyönyörű melleit és a punciját,
betemetni magam a lábai közé. Bassza meg, megint kezdett felállni.
– Hogy érted ezt? – kérdezte
Aria halk hangon.
– Ma este megpróbálok
korábban hazaérni a klubban tartott megbeszélésről, és azt akarom, hogy áztassuk
magunkat egy kicsit a jakuzziban, aztán te a hátadra feküdj, és hagyd, hogy
megérintselek és megcsókoljalak, ahol csak akarlak. – A nyelvem hegyével
végigsimítottam a fülén, megmutatva neki, mit fogok csinálni a szép puncijával.
– Imádni fogod.
Aria kifújta a levegőt, a
teste megfeszült az érintésem alatt. Szemei tükrözték konfliktusát, a
kíváncsiság és az aggodalom között tépelődve.
A kezemet a combjai közé
csúsztattam, nyomást gyakorolva a csiklójára. Aria ebből fakadó nyögése és
csípőjének rándulása mosolyra késztetett. Az elméje nyugtalan volt, de a teste
határozottan nem. A bugyija nedves volt attól, hogy még többre vágyott. Olyan
csodálatosan fogékony volt. A gondolat, hogy milyen csúszós lesz a farkam
körül, majdnem az őrületbe kergetett.
– Ez tetszik neked, Aria.
Tudom, hogy tetszik. Ismerd be. – Tényleg nem volt kétséges. A teste egyértelmű
üzenetet küldött, és az átázott csipke volt minden válasz, amire szükségem
volt. A tenyerem sarkát ismét a csiklójához nyomtam, újabb zihálást kiváltva.
Aria arca kipirult, a szemei
elkerekedtek.
– Igen. – Figyelve őt,
lassan végigsimítottam a tenyeremmel rajta, élvezve árulkodó bugyiját. – Ne
hagyd abba!
– Nem fogom – mondtam
reszelős hangon. Egyáltalán nem hagynám abba, ha ő engedné. Azt kívántam,
bárcsak megengedné magának, hogy kikapcsolja az agyát, és hagyná, hogy a teste
vegye át az irányítást. – Szóval, hagyod, hogy ma este a saját utamat járjam veled?
Nem teszek semmi olyat, amit nem akarsz.
– Igen.
Megcsókoltam és megharapdáltam
a nyakát, miközben a bugyiján keresztül simogattam a punciját, gyorsabban és
erősebben, követve kétségbeesett ringatózásának ritmusát. Ívbe hajlott és
felsikoltott, amikor elélvezett az érintésem alatt.
Néztem csukott szemeit,
szétnyílt ajkait, rózsaszínűre színeződött arcát. Lélegzetelállítóan gyönyörű
volt.
Még egy hosszan tartó csókot
hagytam az álla hegyén, mielőtt találkoztam a tekintetével. Nyilvánvaló volt,
hogy Aria elméjében ismét gondolatok örvénylettek, aggódva, tűnődve.
A fejét a vállamhoz
szorította, és a bicepszemet markolta.
– Akkor felhívhatom
Giannát, hogy vegyen repülőjegyet? – suttogta a bőrömhöz simulva.
Vissza a munkához, kis boszorkány!
– Persze, de ne feledd a megállapodásunkat. – A telefonom
zümmögése megint elrontotta a pillanatot, és minden esélyt arra, hogy újabb kézimunkát,
vagy még jobb esetben szopást kapjak. Rá sem néztem a képernyőre, mielőtt
morogtam: – A kurva életbe, Matteo, most mi van?
– Újabb üzenetet kaptunk
az oroszoktól – mondta. – Disznófejeket hagytak Ferris legjobb étterme előtt.
Elnyomtam a nyelvem hegyén
lappangó káromkodások sorát. Az üzlet nem olyasmi volt, amit telefonon kellene
részletesen megbeszélnünk. Óvatosan elszakítottam magam Ariától, és felálltam.
– Fedezzük a hátát. Nem
hagyom, hogy még egy kibaszott étterem az oroszokhoz kerüljön.
– Apa azt akarja, hogy
beszéljünk vele.
– Igen – csikorgattam ki
magamból. Ennyit már feltételeztem. Ferris étteremlánca egy rakás pénzt
fizetett a védelmünkért. Biztosan nem akartuk elveszíteni őt az oroszok miatt,
mert a fenyegetéseik eljutottak hozzá.
– Amint lehet – tette
hozzá Matteo.
– Oké, harminc perc múlva
készen leszek.
Ennyit arról, hogy élvezzek
egy szép, nyugodt reggelt a feleségemmel. Ledobtam a mobilomat az
éjjeliszekrényre. Legalább a Bratva miatti bosszúságom megszabadított a
merevedésemtől.
– Beszélnem kell egy
étteremlánc tulajdonosával – mondtam Ariának.
A könyökére támaszkodott, a
haja szétterült mögötte. Millió dolog volt, amit szívesebben csináltam volna,
minthogy meggyőzzem Ferrist, hogy rosszabb, ha a rossz oldalunkon áll, mintha a
Bratva lenne az ellensége.
Aria mosolya lehervadt.
– Oké – őszintén szomorúnak
tűnt, amiért elmegyek. A felismerés furcsa elégedettséggel töltött el.
Visszaléptem hozzá, és fölé
hajoltam.
– Hívd fel a húgodat, és
mondd meg neki, hogy jöhet. És vacsorára visszaérek, rendben? Van néhány házhozszállítós
étlap a konyhában. Rendelj, amit csak akarsz. – Megcsókoltam, és döbbenten
vettem észre, hogy én is csalódott vagyok, amiért nem tölthetek vele több időt.
Szerettem Ariával lenni, és nem csak azért, mert nem tudtam levenni róla a
kezem. – Kérd meg Romerót, hogy vigyen el egy múzeumba vagy valami hasonlóra.
Aria bólintott. Újra
megcsókoltam, majd a fürdőszobába indultam egy gyors zuhanyra. Amikor kiléptem,
Aria épp a telefonján gépelt apró mosollyal az arcán, valószínűleg a ribanc
vöröshajúnak mondta, hogy meglátogathatja. Aria boldogságát látva nem is tudtam
kiakadni azon, hogy néhány napig el kell viselnem Giannát.
Egy gyors puszit nyomva a
homlokára, motyogtam.
– Alig várom a ma estét.
– Légy óvatos – suttogta
Aria.
Elhúzódtam tőle, aztán
megfordultam és elmentem, kissé megdöbbentem a szavain. Ilyet még soha senki
nem mondott nekem.
* * *
Matteo a mélygarázsban várt
rám, és a kocsimmal mentünk Ferrishez. Ő egy elegáns üzletember volt, akinek
közel harminc étterme volt New Yorkban és New Jerseyben. Az oroszok próbálták
meggyőzni, hogy álljon át hozzájuk. Erre nem kerülhetett sor.
– Jobban nézel ki, mint gondoltam
a tegnap este után – jegyezte meg Matteo, miközben engem fürkészett.
– Volt már rosszabb is.
– Aria segített neked
felépülni? – Az ajkai szuggesztív vigyorra húzódtak.
– Megvan a telefonodon a
videó, amin megkínzom azt a Bratva fattyút?
– Szóval nem osztasz meg
pajzán részleteket?
– Matteo – morogtam.
– Hát persze. Ez volt az
egyik legragyogóbb órád, kínzás szempontjából. Az összes felgyülemlett
szexuális frusztráció végül is csak jó valamire! Ha nem lennék már ilyen
mesteri kínzó, megfontolnék néhány cölibátusnapot. – Megforgattam a szemem.
Amikor megálltunk a brooklyni
étterem előtt, észrevettem, hogy Ferris a járdán járkál, és a telefonjába
beszél. Kiszálltunk, és elindultunk felé. Zaklatott arckifejezése dühbe
fordult, amikor meglátott minket. Néhány alkalmazottja éppen az egykor fehér
homlokzatot súrolta, hogy eltüntesse a vérfoltokat. A disznófejek már nem
voltak ott.
– Nekem vezetnem kell az
üzletet, és a hírnevemet is meg kell őriznem. Ez elfogadhatatlan. Ha nem vetnek
véget ennek, új együttműködést kell fontolóra vennem.
Együttműködés? Azt hitte, hogy
mi valamiféle üzleti vállalkozás vagyunk, amiről eldöntheti, hogy
együttműködik-e velünk? Hidegen elmosolyodtam.
– Miért nem megyünk be,
hogy ezt a nyilvánosságtól távol megbeszéljük? Nem akarhatod, hogy rossz
feltűnést keltsünk – mondtam erőltetett nyugalommal.
Elkomorult, és elindult az
éttermébe, valóban hitt nekem. Kibaszott idióta.
Matteo és én utána sétáltunk
befelé. Abban a pillanatban, ahogy az irodájába értünk, a kellemes álarcom
azonnal lecsúszott rólam.
Megragadtam a gallérjánál
fogva, felemeltem, és az ajtóhoz löktem.
– Elment az eszed?
Felhívom...
– Hívod a rendőrséget? – fejeztem
be halálos mormogással. – Több mint a felét mi fizetjük. Azokat is mi fizetjük,
akik számítanak ebben a városban. És ne feledkezzünk meg azokról a dolgokról
sem, amiket nem akarsz nyilvánosságra hozni, Ferris. Mint például a csinos kis
londiner, akit a feleséged háta mögött dugsz.
Lassan letettem, és előre
intettem Matteót.
– Most figyelj, Ferris,
és jól figyelj, mert ezt pontosan egyszer mondom el. Az együttműködésünk akkor ér véget, amikor mi véget vetünk neki, egy
kibaszott nappal sem korábban, és ha véget ér, hidd el, nem fog tetszeni.
Matteo Ferris arca elé
tartotta a mobilját, majd lejátszotta a videót, amin apró darabokra szeletelem
az oroszt. A sikolyai felharsantak a hangszórókból. Ferris vonaglott, próbált
elszabadulni. Amikor nem hagytam, lehunyta a szemét.
– Vagy kinyitod a szemed,
vagy levágom a kibaszott szemhéjadat.
A szemei kipattantak, és az arca
izzadni kezdett, ahogy nézte a videót. Hányt, én pedig gyorsan ellöktem
magamtól, hogy a saját cipőjére hányjon, ne az enyémre.
Matteo rám villantotta
cápavigyorát, és visszatette a mobilját a farzsebébe.
– Majd mi elintézzük az
oroszokat – mondtam. – Neked csak azon kell aggódnod, hogy időben kifizess
minket.
Matteo keményen megveregette a
férfi hátát.
– Jó volt veled
beszélgetni. – Elmentünk.
– Miért hánynak mindig? –
kérdezte Matteo, miközben a kocsim felé tartottunk.
– Meg kell látogatnom
Cosimát – mondtam.
Matteo kíváncsi pillantást
küldött rám. Önszántamból sosem beszéltem Cosimával.
– Van egy olyan érzésem,
hogy ennek valami köze van a Grace-botrányodhoz.
– Valóban. Ő mondta el
Ariának, hol talál meg.
Matteo füttyentett.
– Ribanc – nézett rám
közelről, ahogy elhelyezkedtünk a kocsiban. – És Aria megbocsátott neked?
Fintorogva ráncoltam a
homlokom. Kerültem, hogy erről a témáról beszéljek vele.
– Nem igazán van más
választása. Ez a házasság mindkettőnket összeköt. – Ez féligazság volt, de nem
voltam hajlandó Ariáról részletesen beszélni, főleg nem az érzéseimről vagy az
övéiről. Nem voltam benne biztos, hogy megbocsátott-e nekem, és valószínűleg
nem is tette volna, de Aria azt akarta, hogy ez a házasság működjön, és én
hálás voltam érte.
Megálltunk Cosima és Giovanni
háza előtt. Négy éve voltak házasok. Az apja az egyik kapitányunk volt.
– Akarod, hogy veled
menjek?
Megráztam a fejem.
– Ezt egyedül is
elintézem. Nem fog sokáig tartani.
Odasétáltam a városi házhoz,
és becsengettem. Egy szobalány nyitott ajtót, és riadtan tágra nyílt a szeme,
amikor meglátott.
– Az úr nincs itthon.
– Látnom kell a feleségét
– mondtam, és előreléptem, ezzel kényszerítve a lányt, hogy szélesebbre nyissa
az ajtót, és beengedjen.
– Ki az? Mondtam, hogy ne
engedj be senkit, te haszontalan tehén – visított Cosima, miközben megjelent a
folyosón. Aztán megdermedt. Még mindig a fürdőköpenyében volt.
– Giovanni nincs itt – mondta
gyorsan.
Becsuktam a bejárati ajtót, és
elkaptam a tekintetét.
– Nem miatta vagyok itt.
– A szobalányhoz fordultam. – Hagyj minket magunkra.
Gyorsan elsietett. Cosima
keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt, de sötét szemében aggodalom
csillogott.
– Nem maradhatsz velem
egyedül. Ez nem illik.
Hideg mosollyal a szemébe
néztem, és előrenyomultam.
– Tudom, hogy te küldted
a feleségemet a lakásra, ahol Grace-t dugtam.
Cosima arckifejezése egy
pillanatra elcsúszott, aztán gyorsan elfedte tettetett döbbenettel.
– Nem csináltam semmit.
Hogy vádolhatsz meg ilyesmivel?
– Ne hazudj nekem – morogtam,
mire ő hátrált, de nekiment a falnak.
– Felhívom Giovannit – mondta,
és a telefonjáért nyúlt a köntöse zsebében, mielőtt felemelte volna.
Megragadtam a karját.
– Ez csak kettőnkre
tartozik.
Szabad kezével összeszorította
a köntösét, és leeresztette a szemét.
– Giovanni és az apám nem
lesz boldog, ha meggyalázol.
Úgy engedtem el, mintha
megégettem volna a kezem.
– Bassza meg, Cosima, nem
fogok úgy hozzád nyúlni.
– Mindenki ismeri az apád
történeteit. Ne tégy úgy, mintha nem lennél olyan, mint ő. Még ő sem törte ki
egy családtag nyakát.
Fintorogva hajoltam le.
– Megígérhetem, hogy
előbb zúzom össze a torkodat, minthogy valaha is megdugnálak. – A telefonja
felé biccentettem. – Hívd fel Giovannit. Akkor vele is váltok pár szót. Jobban
szemmel kéne tartania téged.
Nem hívta fel. Ehelyett
rosszul megjátszott bűntudattal nézett fel rám.
– Nem az én ötletem volt.
Grace találta ki a tervet. Vissza akart szerezni téged, és tönkre akarta tenni
a házasságodat.
Sötéten felnevettem.
– A feleségem az én
tulajdonom, Cosima. Ezt te is ugyanolyan jól tudod, mint én. Ez a házasság a
keserű végsőkig fog tartani. – Soha senki nem fogja megtudni, mennyire kétségbe
voltam esve, amikor Aria elszökött. – Az egyetlen dolog, amit az őrült terveddel
elértél, hogy feldühítettél, és hidd el, ha azt mondom, hogy sosem jó dolog a
rossz oldalamra állni, kedves unokatestvérem. Úgyhogy legközelebb, ha Grace szívességet
kér tőled, nemet mondasz, vagy a férjedből nem lesz kapitány.
Elsápadt. Cosima ambiciózus
volt. Arról álmodott, hogy feleségül megy egy alvezérhez, de nem volt megáldva
azzal a szépséggel, ami egy ilyen pozícióban lévő férfi elcsábításához
szükséges. Ha Giovanni egyszerű katona maradna, azt a megaláztatást nem élné
túl.
Hagytam
őt ott állni. Kétszer is meggondolja, mielőtt újra ellenem fordul.
5 megjegyzés:
szuperek vagytok! köszönjük az új fejezetet!!!
Nagyon köszönöm🥰🤗
Köszönöm szépen
Köszönöm!
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
Megjegyzés küldése