13. FEJEZET

Fordította: Naomi

Beborított a forróság, de a végtagjaim még mindig túl nehezek és fájdalmasak voltak ahhoz, hogy megmozduljak. Egy pillanatba telt, mire rájöttem a hőforrás természetére: Aria. Rajtam feküdt.

A telefonom halk zümmögése áttörte álmos buborékomat. Felrántottam magam, a pulzusom felgyorsult, és a karom a feleségem köré fonódott. Kibaszottul reméltem, hogy Matteo nem tartogat még több rossz hírt a számomra. A tegnapi nap már elég volt a vonatszerencsétlenségből.

Felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről, de mielőtt a fülemhez szoríthattam volna, és felvehettem volna a hívást, éles lélegzetet vettem. A farkam Aria combjai közé ékelődött, a hossza csábítóan a puncijához simult. A forrósága átszivárgott a vékony bugyiján, és mindenféle ötletet adott, amire nem volt szükségem. Felvettem a telefont, és a feleségemre bámultam, aki meglepetten tágra nyílt szemekkel kapaszkodott belém.

Aria megmozdult, és a hegyem a fenekét bökdöste. Az élvezet végigserkent rajtam. Felnyögtem, a testem megfeszült.

– Szarul néztél ki tegnap este. Egy frissítés jól esett volna – motyogta Matteo. – Mennyire rossz a helyzet?

– Jól vagyok, Matteo – mondtam. A sebeim voltak most a legkisebb gondom. A kék golyók voltak az egyetlen dolog, ami megölhetett volna.

– Nem úgy hangzik.

Mert Aria a kibaszott punciját a farkamhoz nyomja.

– Kurvára jól vagyok.

– Elküldhetem a dokit, hogy nézzen meg.

– Nem. Majd én elintézem. Nincs szükségem a dokira. Most hagyj aludni.

Befejeztem a hívást, mielőtt Matteo még egy szót is szólhatott volna, és visszatettem a telefont. Aria felnézett rám, a testéből hullámokban sugárzott a feszültség. Az ujjai a vállamba vájtak. Az idegesség az arckifejezésében lecsillapította a vágyam egy részét, én pedig hátradőltem, hogy némi távolságot hozzak közénk, és visszafogjam a túlbuzgó farkamat.

Aria még mindig rajtam ült, de gyorsan eltakarta gyönyörű melleit a karjával, az arca kezdett rózsaszínűvé válni. Elmozdult, megpróbált leszállni rólam, és a combja megérintette a farkamat, ami a szükség újabb lökéshullámát küldte át rajtam.

– Bassza meg – sziszegtem. Aztán megláttam Aria arckifejezését. Tágra nyílt, kíváncsi szemekkel nézett le a farkamra. Kurvára nyilvánvaló volt, hogy még sosem látott faszt. Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne markoljak bele az ujjaimmal a hajába, és ne vezessem le a fejét, hogy belesüllyedjek csábító szájába.

– A halálomat fogod okozni, Aria – mormoltam.

Aria gyorsan felnézett, gyakorlatilag vonaglott zavarában. Kék szemei találkoztak az enyémmel, és én csak arra vágytam, hogy eszméletlenre csókoljam, a matracba nyomjam, és megmutassam neki, milyen jól érezheti magát tőlem. Korábban is vágytam már nőkre, de az csak rövid ideig tartó fellángolás volt, pislákolás, ami olyan gyorsan ki is aludt, ahogy jött, de az Aria iránti vágyam mélyebben, hevesebben égett. Aria tekintete a mellkasomra meredt, majd ismét lejjebb csúszott.

– Ha továbbra is ezzel a döbbent arckifejezéssel nézed a farkamat, mindjárt felgyulladok.

– Sajnálom, ha az arckifejezésem zavar téged, de ez teljesen új számomra. Még sosem láttam meztelen férfit. Így mindent veled fogok megtapasztalni először, szóval... – mondta védekezően Aria.

Nevetni akartam azon, hogy mennyire nem vesz tudomást a helyzet valóságáról. Nem vette észre, mennyire égek érte, mennyire kurvára felkavart a gondolat, hogy én leszek nála az első.

Kiegyenesedtem, közel hoztam egymáshoz az arcunkat.

– Ez nem zavar engem. Kurvára izgató, és minden egyes elsődet élvezni fogom, amit velem osztasz meg – mondtam, miközben a hüvelykujjamat végighúztam Aria felhevült arcán. A szemei rám rebbentek, és az ellenállhatatlan szája apró mosolyra húzódott, ami mindig megfogott. – Észre sem veszed, mennyire felizgatsz.

Megcsókoltam, szükségem volt arra, hogy megízleljem az édességét. Aria megsimogatta a mellkasomat, felszította a testemben már amúgy is égő vágyat. Visszahúzódtam.

– Tegnap este megkérdezted, hogy akarom-e, hogy megérints.

Aria ajkai szétnyíltak.

– Igen – megnyalta az ajkait, amitől a belsőm még jobban összeszorult a szükségtől. – Azt akarod, hogy most megérintselek?

Mindent akartam, amit hajlandó volt adni, és még többet is.

– Kurvára igen. Mindennél jobban. – Aria még mindig eltakarta magát. Megfogtam a csuklóját, de nem húztam el, azt akartam, hogy a saját feltételei szerint tegye ezt. Újabb első alkalom. – Hadd lássalak.

Bizonytalanság villant át az arcán. Nem értettem, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint ő, hogyan lehet ennyire félénk megmutatni saját magát. A teste arra volt hivatott, hogy térdre kényszerítse a férfiakat, még akkor is, ha csak én láthattam.

Végül leeresztette a kezét az ölébe. A tekintetem magába szívta, és a vágyam még forróbban égett.

– Tudom, hogy nem nagyok – mondta Aria, visszaterelve a figyelmemet a bizonytalan arcára.

– Kibaszottul gyönyörű vagy, Aria – mondtam, de gondolataim folyton az előző kérdésére tévedtek. – Akarsz most hozzám érni?

Aria gyorsan bólintott, megnyalta azokat az ellenállhatatlan ajkakat, mielőtt végigsimította az ujjait a farkamon. Az érintés alig volt érzékelhető, de bassza meg, minden izmomat átjárta, és a mellkasom összeszorult egy éles kilégzéssel. A tekintetem Aria arcára emelkedett, arra, ahogy az ajkai szétnyíltak, és a szemei elbűvölten csillogtak. Bassza meg! Még soha senki nem nézte így a farkamat. Olyan istenverte ártatlan volt, és olyan gyönyörűen az enyém. Az ujjai megérintették a hegyemet, és én megrándultam, alig tudtam visszatartani egy felfelé irányuló lökést. Aria kezének megdugása csak megzavarta volna. Az ártatlansága kínzás és élvezet volt egyszerre.

Hagytam, hogy addig vizsgálgasson, ameddig csak bírtam, mielőtt elnyögtem magam:

– Vegyél a kezedbe.

Aria szorítása a farkamon éppúgy alig volt érezhető, mint az érintése. Fel-le pumpálta a kezét, túl finoman, túl lassan. Hanyatt dőltem a párnán. Az arca rózsaszínűvé vált a rendíthetetlen tekintetem alatt. Talán könnyebb lett volna neki, ha félrenézek, de egyszerűen nem tudtam.

– Erősebben is megragadhatod.

Aria ujjai feszesebbek lettek a farkam körül, de még mindig nem voltak olyan kemények, mint amilyennek akartam vagy amilyenre szükségem volt. Ez édes kínzás volt.

– Keményebben. Nem fog leesni.

Szégyen villant át Aria arcán, és elrántotta a kezét, elfordította a szemét.

– Nem akartalak bántani – suttogta, szégyenkező hangon, a sírás határán. Bassza meg! Tépelődtem a nevetés között, mert tényleg azt hitte, hogy bántani tud, és a frusztráció között a kék golyóim miatt, de mindkettőt elnyomtam.

Megragadva Aria karját, magamra húztam, és kényszerítettem, hogy találkozzon a tekintetemmel.

– Hé – motyogtam, meglepődve a hangom nyugodt tónusán, miközben belül közel álltam ahhoz, hogy felgyulladjak. – Csak ugratni akartalak. Semmi baj. – Megcsókoltam, az ajkaim végigsimítottak az övéin, nyíltan, ízlelgettem, kényszerítettem, hogy lazítson a csókban, és hamarosan meg is tette.

Végigsimítottam a testét, a kezem lassan utat tört a feneke csábító domborulatán. Ujjaim a combjai közé merültek. Aria megtorpant, amikor ujjaimmal végigsimítottam az ágyékán. Az érintésemet könnyedén tartottam, újra és újra emlékeztetve magam arra, hogy ez új a számára. Amikor elernyedt, és a bugyija szövete átázott, az anyag alá merészkedtem. A torkomban morgás rekedt meg Aria selymes tapintására. Kék szemei az enyémre szegeződtek vágyakozással és kíváncsisággal, miközben ujjaimat végigsimítottam lágy húsán egészen a csiklójáig. Aria a legkínzóbb nyögést engedte ki, mielőtt újabb csókra hajolt, és meglepett, amikor magától elmélyült, miközben könnyedén ringatózott az ujjaimon, ahogy simogattam.

Visszahúzódtam, a légzésem szaggatott volt.

– Megpróbáljuk újra?

Folyamatosan ingereltem a mellbimbóját, tudtam, hogy ez csökkenti a gátlásait, és igazam volt. Ahogy közelebb vittem Ariát a kielégüléshez, az ő keze is végigcsúszott a testemen, míg végül a farkamhoz ért. Keményebben markolta, mint korábban, de még mindig túl gyengéden. Miközben az ujjaim tovább dolgoztak Aria punciján, a másik kezemet a farkamat szorongató keze köré fontam, és erősen megszorítottam. Meglepetés villant Aria arcán a szorításom ereje láttán. Aztán megmutattam neki, hogyan simogasson. Néztem, ahogy a kezünkkel a farkamon dolgoztunk. Már előváladékot szivárogtattam, mint egy serdülő fiú.

Aria lihegett, punciját szinte kétségbeesetten szorította az ujjaimhoz, az orgazmusát hajszolva, miközben a kezünk keményen és gyorsan pumpált engem.

Aria szemei kitágultak.

– Luca! – A felkiáltás egyenesen a farkamba szállt, amely még jobban megdagadt. Megpöccintettem a csiklóját, mire ő felrobbant, hátravetette a fenekét, és a kezemnek lökte magát. A látványtól elborult az agyam, és az ondó úgy lövellt ki a farkamból, mint egy istenverte szilveszteri tűzijáték. Úgy rángatóztam és nyögtem, mintha életem legnagyobb dugása lett volna, pedig csak egy kézimunkáról volt szó. A francba.

Aria az oldalamhoz dőlt, és a hasamon csinált rendetlenséget bámulta. Vonakodva kihúztam az ujjaimat a duzzadt puncijából, és megsimogattam a fenekét.

Aria boldognak tűnt, ahogy lehunyta a szemét, és arcát a mellkasomnak támasztotta. Lágy csókot nyomtam a feje búbjára. Miért? Még soha nem tettem ilyet, soha nem éreztem késztetést rá. A gondolat, hogy valakinek a haja az arcomon és az ajkaimon legyen, határozottan soha nem vonzott.

Saját zavaromtól bosszankodva néhány zsebkendőért nyúltam, és letöröltem magamról az ondót. Már nem is emlékeztem, mikor nem egy nőben vagy nőre élveztem el utoljára. Odaadtam Ariának egy csomó zsebkendőt, és ő megtörölte a kezét anélkül, hogy találkozott volna a tekintetemmel. Figyeltem az arcát, ahogy a szemöldöke összeráncolódott. Ugyanolyan zavarodottnak tűnt, mint én, de nem voltam benne biztos, hogy miért.

Megsimogattam a karját, próbálva elterelni a figyelmét, egy újabb istenverte új dolog. Mi a faszért éreztem késztetést arra, hogy ezt a sok hülyeséget csináljam?

Aria ülő helyzetbe rándult.

– Vérzel. – Az ujjai a bordáimon lévő vágás fölött lebegtek. – Fáj?

Lefelé pillantottam. Teljesen megfeledkeztem róla. A testem tompa fájdalommal lüktetett, de semmi olyan nem volt, amivel ne tudtam volna megbirkózni, és ez a vágás jó büntetés volt a számomra, amiért túl közel engedtem magamhoz azt a rohadékot.

– Nem igazán. Semmiség. Már megszoktam.

Aria összevonta a szemöldökét, miközben megsimogatta a seb alatti bőrt.

– Össze kell varrni. Mi van, ha elfertőződik? – A szempillái megrebbentek, ahogy rám nézett. Aggódott értem?

– Talán szerencséd lesz, és fiatal özvegy leszel. – Sok feleség álma volt ez, és nem áltattam magam azzal, hogy Aria túlságosan örült volna az egybekelésünknek. Egy hozzám hasonló férfihoz láncolva lenni olyan sors volt, amitől sok nő bármit megtenne, hogy megmeneküljön.

Összehúzta a szemét.

– Ez nem vicces.

Néztem őt, próbáltam csalást felfedezni az arckifejezésében vagy a hangjában, de nem találtam semmit. Komolynak tűnt. Az érvelését nehéz volt felfogni. Talán attól félt, hogy férjhez adják a következő szörnyeteghez, ha meghalok, bár aligha gondolhatta, hogy vannak nálam rosszabb szörnyek. De voltak olyan szörnyek, akik soha nem rejtették el a szörnyeteg-oldalukat.

El tudtam volna venni az aggodalmát azzal, hogy azt mondom neki, hogy akkor sem kell újra férjhez mennie, ha én meghalok. Ha Matteo lenne akkor a Capo, nem kényszerítené rá, ennyi világos volt. De az apám? Nem vennék rá mérget, hogy nem ő maga szabadulna meg inkább Ninától, és venné el Ariát.

– Ha annyira zavar téged, miért nem fogsz egy elsősegélydobozt a fürdőszobából, és hozod ide nekem – mondtam, megszakítva zavaró gondolatmenetemet.

Aria nem habozott felugrani az ágyból.

– Hol van?

– A mosdókagyló alatti rekeszben. – A tekintetem követte gyönyörű fenekét és karcsú derekát, ahogy a fürdőszobába sétált. Bassza meg! Nem féltem a haláltól, de nagyon utáltam a gondolatot, hogy meghaljak, mielőtt még esélyem lenne arra, hogy legalább egyszer megkapjam Ariát. És még az egyszeri alkalom is teljesen kevésnek tűnt ahhoz, hogy kielégítsem a fiatal feleségem iránti vágyamat.

Aria visszatért az elsősegélydobozzal. Legnagyobb csalódásomra hálóinget vett fel, mielőtt visszamászott volna az ágyra. Kerülte, hogy ránézzen a félig felálló farkamra.

Végigsimítottam a hüvelykujjammal a felhevült arcán.

– Még mindig félsz rám nézni, azok után is, ami történt. – Megérintettem a szatén hálóingét. – Jobban tetszettél nélküle.

Aria figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet.

– Mit akarsz, mit csináljak?

Ahogy összeszorította az ajkait, egy dolog jutott azonnal eszembe.

– Sok mindent.

Megforgatta a szemét, de én elkaptam az elégedett borzongást, ami átjárta a testét. Aria kezdett egyre jobban megbarátkozni velem.

– A vágásoddal.

– Vannak fertőtlenítő kendők. Tisztítsd meg a sebemet, én pedig előkészítem a tűt.

Aria megtörölte a sebemet, miközben én kicsomagoltam a tűt. A fertőtlenítőszer éles szaga bizsergett az orromban, és az ismerős csípés elzsibbasztotta a sebemet.

– Nagyon csíp?

– Jól vagyok. Töröld át erősebben. – Általában Matteo vagy Cesare látta el a sebeimet, ha nem én magam kezeltem, és ők biztosan nem voltak olyan óvatosak, mint Aria.

Figyelő tekintete előtt összevarrtam magam, és azon tűnődtem, vajon mire gondolhat. Amikor végeztem, eldobtam a tűt.

– Le kell fednünk – mondta Aria, miközben kötszerek után kutatott a készletben.

Megállítottam.

– Gyorsabban gyógyul, ha hagyjuk lélegezni.

– Tényleg? Biztos vagy benne? Mi van, ha kosz kerül bele?

Ha elmondanám neki, hogy az elmúlt évtizedben gyakran megsebesültem, megbízna a szavamban?

– Nem kell aggódnod. Nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy sérülten jövök haza.

Kinyújtottam a karomat, még nem volt kedvem felállni.

– Gyere!

– Nem kell elmenned? – Aria tekintete az órára siklott. Eddig nem sok reggelt töltöttünk együtt az ágyban, de ezen nagyon szerettem volna változtatni.

– Ma nem. A Bratva egyelőre el van intézve. Majd délután kell csak a Famiglia egyik klubjában lennem.

Aria válaszmosolya káprázatos volt, és kiszorította a lélegzetemet a tüdőmből. Közel nyomódott hozzám, egyik karját a hasamra fektette, én pedig szorosan átöleltem, és megdöbbentett az érzelmek kitörése, amit éreztem.

– Nem számítottam rá, hogy ilyen boldognak tűnsz majd – vallottam be, még ha rögtön utána meg is bántam. Jobban kellett volna vigyáznom, mit engedek ki a számon. Az érzelmeket fegyverként lehetett használni, és még ha nem is gondoltam, hogy Aria ilyesmit tenne, óvatosnak kellett lennem.

– Magányos vagyok – suttogta Aria.

Az élet az én oldalamon mindig is aranykalitkának számított, és a leendő Capo feleségeként barátokat szerezni szinte lehetetlen volt. Az emberek többsége csak azért keresné Aria társaságát, mert remélne tőle valamit. Valószínűleg a testvérei maradnának mindig is az egyedüli igaz barátai. Talán Matteo Gianna iránti megszállottsága mégiscsak jó lenne valamire. Aria egyik húga New Yorkban lenne. Ez boldoggá tenné, még akkor is, ha az az idegesítő vöröshajú valószínűleg csak bajt hozna rá. Sajnos, még nem beszélhettem neki Giannáról, addig nem, amíg a dolgot be nem jelentették.

– Van néhány unokatestvérem, akikkel együtt lóghatnál. Biztos vagyok benne, hogy szívesen elmennének veled vásárolni – mondtam helyette.

– Miért gondolja mindenki, hogy vásárolni akarok menni?

– Akkor csinálj valami mást. Igyál egy kávét, vagy menj el egy fürdőbe, vagy nem is tudom.

– Még mindig van egy fürdőutalványom, amit a lánybúcsúmon kaptam.

– Látod? Ha akarod, megkérdezhetem néhány unokatestvéremet.

Gyorsan megrázta a fejét.

– Nem szívesen találkoznék még egy unokatestvéreddel azok után, amit Cosima tett.

Cosima volt az egyik legkevésbé kedvelt unokatestvérem. Jó barátnők voltak Grace-szel, és mindketten a kurválkodásnak éltek.

– Mit csinált?

Aria felemelte a fejét, szemei elkerekedtek a felismeréstől. Kurva rossz érzés kerített hatalmába.

– Ő adta nekem a levelet, ami elvezetett hozzád és Grace-hez – suttogta Aria.

Elakadt a hangja. Elhúzódott tőlem, és a lábát a testéhez szorította, kicsinek és sebzettnek tűnt. A látvány, a kibaszott látványa olyan volt, mint egy váratlan ütés. Felegyenesedtem, közelebb húztam magamhoz, vigasztalni akartam, és megnyugtatni, de mint mostanában oly gyakran, tanácstalan voltam, miként tegyem ezt, különösen most, amikor a feleségemért érzett aggodalmam az unokatestvérem iránti dühvel küzdött a fejemben. Az ösztöneimre hallgatva megcsókoltam a vállát.

– Cosima adott neked egy levelet, amiben az állt, hogy menj a lakásba? – Egyedül nem tette volna. Grace és ő találták ki a tervet. Meg akartam ölni a ribancot.

Aria megborzongott, én pedig megérintettem a derekát, és végigsimítottam a hüvelykujjammal a puha bőrén.

– És egy kulcsot. Még mindig a táskámban van – mondta halkan.

– Az a kibaszott kurva! – Grace ki volt akadva az Ariával kötött házasságom miatt. Az az agyatlan dög valószínűleg azt remélte, hogy ő lesz a következő Mrs. Vitiello. Mintha én valaha is elvennék egy kívülállót, főleg egy olyan kibaszott izgalomkeresőt, aki mindig csak azért volt velem, hogy reflektorfényben legyen, és feldobja a szánalmas életét. Egy ilyen nő sosem értené meg, mit jelent a maffiához kötődni, milyen áldozatokat követel, hogy a mi világunk része lehessen. Az áldozat idegen fogalom volt egy olyan teremtmény számára, mint Grace.

– Kicsoda? – kérdezte Aria.

– Mindketten. Grace és Cosima. Ők barátok. Biztos Grace beszélte rá erre. Az a hülye picsa!

Aria összerezzent a dühömtől, szemei tágra nyíltak és megdöbbentek. Bassza meg! Átkaroltam és magamhoz húztam. Orromat a hajába fúrtam, és beszívtam az illatát. A dühöm egyszerre elhalványult. Ariának nem lett volna szabad tanúja lennie a brutális, bosszúálló oldalamnak.

Aria megenyhült a szorításomban.

– Grace meg akart alázni engem. Nagyon boldognak tűnt, amikor rátok találtam.

– Fogadok – mormoltam. Grace és Cosima valószínűleg rögtön az incidens után találkoztak, és szétröhögték a kibaszott fejüket. Már nem sokáig fognak röhögni. – Egy kibaszott patkány, aki meg akar alázni egy királynőt. Ő egy senki.

Aria királynő volt, és senki sem bánna vele kevesebbként.

– Hogyan reagált, amikor megmondtad neki, hogy nem találkozol vele többé? – kérdezte Aria kíváncsian.

A legutóbbi dugásunk óta nem láttam vagy beszéltem Grace-szel, és nem is állt szándékomban. Még csak nem is gondoltam arra, hogy megmondjam neki, hogy végeztünk. De miért is tenném? Soha nem voltunk egy pár, sőt, még csak viszonyunk sem volt. Üzenetet küldtem neki, ha dugni akartam, és ő mindig rohant. Nem randiztunk, és nem is voltunk kizárólagosak. Távolról sem.

– Megígérted, hogy nem találkozol többet sem vele, sem más nőkkel – suttogta Aria, és rájöttem, hogy kibaszott nagy hibát követtem el. Megpróbált kiszabadulni az ölelésemből, teste remegett, de nem hagytam, hogy elhúzódjon.

– Nem tettem, és nem is fogom. De nem beszéltem Grace-szel. Miért is kellett volna? Nem tartozom neki magyarázattal, ahogyan a többi kurvának sem, akit megdugtam. – Aria megmerevedett a szorításomban, nem hitt nekem. Felfelé billentettem az arcát, így nem volt más választása, minthogy találkozzon a tekintetemmel. A következő szavaimat kellett a fejébe vésnie.

– Te vagy az egyetlen, akit akarok. Megtartom az ígéretemet, Aria. – Ez volt az istenverte igazság. Úgy kívántam Ariát, ahogy még soha nem kívántam nőt – a nyilvánvaló módon, de egy mélyebb módon is, aminek még csak értelme sem volt.

Aria a szememet kutatta.

– Akkor nem fogod többé látni őt.

– Ó, azért fogom újra látni, hogy elmondjam neki, mit gondolok a kis mutatványáról.

Valószínűleg a végén még megölném. Soha életemben nem voltam még ennyire dühös. Grace megpróbálta megzavarni a házasságomat, és tudtam, hogy még nem végzett – ha nem vetek véget neki egyszer s mindenkorra.

Aria megérintette a karomat.

– Ne tedd!

Hitetlenkedve bámultam rá. Azt hittem, azt akarja, hogy szóban vessek véget a dolognak.

– Nem akarom, hogy még egyszer beszélj vele. Felejtsük el őt.

Felejtsük el, hogy Grace nemcsak átvert, de meg is próbálta alázni a feleségemet?

– Kérlek – könyörgött Aria, miközben az ujjai a bicepszembe vájtak.

Bassza meg! Hogyan tagadhattam volna meg, amikor így nézett rám? A könyörgés nálam sosem működött, de Aria...

Bólintottam, még ha tudtam is, hogy nem tehetek semmit. Megtartom a szavam, és nem lépek kapcsolatba Grace-szel, de az biztos, hogy nem felejtem el, ami történt. Amikor legközelebb találkozom az apjával, hogy pénzt adjak neki a kampányához, pontosan elmondom neki, mi jár a fejemben. Ő is tudta, hogy Grace egy semmirekellő.

– Nem tetszik, de ha ezt akarod...

– Ezt – mondta gyorsan. – Ne is beszéljünk róla többet. Tegyünk úgy, mintha nem is létezne. – Aria egy apró mosolyt villantott rám. Megérintettem elválasztott ajkait, és szerettem a lágyságukat.

– Az ajkad kurvára túl csókolnivaló.

Aria zavartan elfordította a szemét. Szégyenlős és édes. Az, hogy az olyan férfiak, mint Fiore Cavallaro és az apám ilyen nőt választottak nekem, csoda volt, de határozottan hálás voltam érte.

– Van valami, amiről beszélni akartam veled – motyogta.

– Még több rossz hír? – kérdeztem óvatosan. A Grace-ügy már így is megkeserítette a reggelemet.

Aria megvonta a vállát.

– Nos, azt hiszem, ez a te nézőpontodtól függ. Szeretném, ha Gianna meglátogatna. Az iskolája csak két hét múlva kezdődik, és hiányzik nekem.

Elfojtottam egy nyögést.

– Csak néhány napja láttad őt.

– Tudom. – Aria arckifejezése ismét könyörgővé vált, és tudtam, hogy elszúrtam. Ha Matteo megtudná, hogy Gianna látogatóba jön, el lenne ragadtatva.

– Hol fog lakni?

Azonnal tudtam, mire készül.

– Nem is tudom. Talán a vendégszobánkban? – Lapos mosollyal az alsó ajkába harapott, a szemei olyan kibaszott reményteljesek voltak, hogy tudtam, semmiképp sem mondhatok neki nemet, de ezt nem kellett tudnia.

– A húgod egy nagy púp a hátamon – mormoltam.

Aria közelebb hajolt, arckifejezése könyörgő volt.

A tekintetem lecsúszott a hálóingéről a gyönyörű melleire.

– Mit szólnál egy alkuhoz?

Aria mosolya lehervadt, aggodalom kerítette hatalmába.

– Alkuhoz?

Úgy hangzott, mintha kényszeríteni akarnám, hogy hagyja magát megdugni. Semmit sem akartam jobban, mint végre vele lenni, magamévá tenni, de nem így, ha ennyire kibaszottul rettegett.

– Ne nézz ilyen idegesen. Nem fogom megkérni, hogy feküdj le velem, hogy láthasd a húgodat. Nem vagyok ekkora seggfej.

– Nem? – Aria elvigyorodott, az egész arca átalakult, és én egyszerűen nem tudtam ellenállni. Erősen megcsókoltam, meg kellett ízlelnem azokat az ajkakat.

– Nem. De szeretném felfedezni a tested – mondtam, miközben a kezem végigsimított a derekán és a csípőjén, elképzeltem, milyen lenne megkóstolni a gyönyörű melleit és a punciját, betemetni magam a lábai közé. Bassza meg, megint kezdett felállni.

– Hogy érted ezt? – kérdezte Aria halk hangon.

– Ma este megpróbálok korábban hazaérni a klubban tartott megbeszélésről, és azt akarom, hogy áztassuk magunkat egy kicsit a jakuzziban, aztán te a hátadra feküdj, és hagyd, hogy megérintselek és megcsókoljalak, ahol csak akarlak. – A nyelvem hegyével végigsimítottam a fülén, megmutatva neki, mit fogok csinálni a szép puncijával. – Imádni fogod.

Aria kifújta a levegőt, a teste megfeszült az érintésem alatt. Szemei tükrözték konfliktusát, a kíváncsiság és az aggodalom között tépelődve.

A kezemet a combjai közé csúsztattam, nyomást gyakorolva a csiklójára. Aria ebből fakadó nyögése és csípőjének rándulása mosolyra késztetett. Az elméje nyugtalan volt, de a teste határozottan nem. A bugyija nedves volt attól, hogy még többre vágyott. Olyan csodálatosan fogékony volt. A gondolat, hogy milyen csúszós lesz a farkam körül, majdnem az őrületbe kergetett.

– Ez tetszik neked, Aria. Tudom, hogy tetszik. Ismerd be. – Tényleg nem volt kétséges. A teste egyértelmű üzenetet küldött, és az átázott csipke volt minden válasz, amire szükségem volt. A tenyerem sarkát ismét a csiklójához nyomtam, újabb zihálást kiváltva.

Aria arca kipirult, a szemei elkerekedtek.

– Igen. – Figyelve őt, lassan végigsimítottam a tenyeremmel rajta, élvezve árulkodó bugyiját. – Ne hagyd abba!

– Nem fogom – mondtam reszelős hangon. Egyáltalán nem hagynám abba, ha ő engedné. Azt kívántam, bárcsak megengedné magának, hogy kikapcsolja az agyát, és hagyná, hogy a teste vegye át az irányítást. – Szóval, hagyod, hogy ma este a saját utamat járjam veled? Nem teszek semmi olyat, amit nem akarsz.

– Igen.

Megcsókoltam és megharapdáltam a nyakát, miközben a bugyiján keresztül simogattam a punciját, gyorsabban és erősebben, követve kétségbeesett ringatózásának ritmusát. Ívbe hajlott és felsikoltott, amikor elélvezett az érintésem alatt.

Néztem csukott szemeit, szétnyílt ajkait, rózsaszínűre színeződött arcát. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt.

Még egy hosszan tartó csókot hagytam az álla hegyén, mielőtt találkoztam a tekintetével. Nyilvánvaló volt, hogy Aria elméjében ismét gondolatok örvénylettek, aggódva, tűnődve.

A fejét a vállamhoz szorította, és a bicepszemet markolta.

– Akkor felhívhatom Giannát, hogy vegyen repülőjegyet? – suttogta a bőrömhöz simulva.

Vissza a munkához, kis boszorkány!

– Persze, de ne feledd a megállapodásunkat. – A telefonom zümmögése megint elrontotta a pillanatot, és minden esélyt arra, hogy újabb kézimunkát, vagy még jobb esetben szopást kapjak. Rá sem néztem a képernyőre, mielőtt morogtam: – A kurva életbe, Matteo, most mi van?

– Újabb üzenetet kaptunk az oroszoktól – mondta. – Disznófejeket hagytak Ferris legjobb étterme előtt.

Elnyomtam a nyelvem hegyén lappangó káromkodások sorát. Az üzlet nem olyasmi volt, amit telefonon kellene részletesen megbeszélnünk. Óvatosan elszakítottam magam Ariától, és felálltam.

– Fedezzük a hátát. Nem hagyom, hogy még egy kibaszott étterem az oroszokhoz kerüljön.

– Apa azt akarja, hogy beszéljünk vele.

– Igen – csikorgattam ki magamból. Ennyit már feltételeztem. Ferris étteremlánca egy rakás pénzt fizetett a védelmünkért. Biztosan nem akartuk elveszíteni őt az oroszok miatt, mert a fenyegetéseik eljutottak hozzá.

– Amint lehet – tette hozzá Matteo.

– Oké, harminc perc múlva készen leszek.

Ennyit arról, hogy élvezzek egy szép, nyugodt reggelt a feleségemmel. Ledobtam a mobilomat az éjjeliszekrényre. Legalább a Bratva miatti bosszúságom megszabadított a merevedésemtől.

– Beszélnem kell egy étteremlánc tulajdonosával – mondtam Ariának.

A könyökére támaszkodott, a haja szétterült mögötte. Millió dolog volt, amit szívesebben csináltam volna, minthogy meggyőzzem Ferrist, hogy rosszabb, ha a rossz oldalunkon áll, mintha a Bratva lenne az ellensége.

Aria mosolya lehervadt.

– Oké – őszintén szomorúnak tűnt, amiért elmegyek. A felismerés furcsa elégedettséggel töltött el.

Visszaléptem hozzá, és fölé hajoltam.

– Hívd fel a húgodat, és mondd meg neki, hogy jöhet. És vacsorára visszaérek, rendben? Van néhány házhozszállítós étlap a konyhában. Rendelj, amit csak akarsz. – Megcsókoltam, és döbbenten vettem észre, hogy én is csalódott vagyok, amiért nem tölthetek vele több időt. Szerettem Ariával lenni, és nem csak azért, mert nem tudtam levenni róla a kezem. – Kérd meg Romerót, hogy vigyen el egy múzeumba vagy valami hasonlóra.

Aria bólintott. Újra megcsókoltam, majd a fürdőszobába indultam egy gyors zuhanyra. Amikor kiléptem, Aria épp a telefonján gépelt apró mosollyal az arcán, valószínűleg a ribanc vöröshajúnak mondta, hogy meglátogathatja. Aria boldogságát látva nem is tudtam kiakadni azon, hogy néhány napig el kell viselnem Giannát.

Egy gyors puszit nyomva a homlokára, motyogtam.

– Alig várom a ma estét.

– Légy óvatos – suttogta Aria.

Elhúzódtam tőle, aztán megfordultam és elmentem, kissé megdöbbentem a szavain. Ilyet még soha senki nem mondott nekem.

* * *

Matteo a mélygarázsban várt rám, és a kocsimmal mentünk Ferrishez. Ő egy elegáns üzletember volt, akinek közel harminc étterme volt New Yorkban és New Jerseyben. Az oroszok próbálták meggyőzni, hogy álljon át hozzájuk. Erre nem kerülhetett sor.

– Jobban nézel ki, mint gondoltam a tegnap este után – jegyezte meg Matteo, miközben engem fürkészett.

– Volt már rosszabb is.

– Aria segített neked felépülni? – Az ajkai szuggesztív vigyorra húzódtak.

– Megvan a telefonodon a videó, amin megkínzom azt a Bratva fattyút?

– Szóval nem osztasz meg pajzán részleteket?

– Matteo – morogtam.

– Hát persze. Ez volt az egyik legragyogóbb órád, kínzás szempontjából. Az összes felgyülemlett szexuális frusztráció végül is csak jó valamire! Ha nem lennék már ilyen mesteri kínzó, megfontolnék néhány cölibátusnapot. – Megforgattam a szemem.

Amikor megálltunk a brooklyni étterem előtt, észrevettem, hogy Ferris a járdán járkál, és a telefonjába beszél. Kiszálltunk, és elindultunk felé. Zaklatott arckifejezése dühbe fordult, amikor meglátott minket. Néhány alkalmazottja éppen az egykor fehér homlokzatot súrolta, hogy eltüntesse a vérfoltokat. A disznófejek már nem voltak ott.

– Nekem vezetnem kell az üzletet, és a hírnevemet is meg kell őriznem. Ez elfogadhatatlan. Ha nem vetnek véget ennek, új együttműködést kell fontolóra vennem.

Együttműködés? Azt hitte, hogy mi valamiféle üzleti vállalkozás vagyunk, amiről eldöntheti, hogy együttműködik-e velünk? Hidegen elmosolyodtam.

– Miért nem megyünk be, hogy ezt a nyilvánosságtól távol megbeszéljük? Nem akarhatod, hogy rossz feltűnést keltsünk – mondtam erőltetett nyugalommal.

Elkomorult, és elindult az éttermébe, valóban hitt nekem. Kibaszott idióta.

Matteo és én utána sétáltunk befelé. Abban a pillanatban, ahogy az irodájába értünk, a kellemes álarcom azonnal lecsúszott rólam.

Megragadtam a gallérjánál fogva, felemeltem, és az ajtóhoz löktem.

– Elment az eszed? Felhívom...

– Hívod a rendőrséget? – fejeztem be halálos mormogással. – Több mint a felét mi fizetjük. Azokat is mi fizetjük, akik számítanak ebben a városban. És ne feledkezzünk meg azokról a dolgokról sem, amiket nem akarsz nyilvánosságra hozni, Ferris. Mint például a csinos kis londiner, akit a feleséged háta mögött dugsz.

Lassan letettem, és előre intettem Matteót.

– Most figyelj, Ferris, és jól figyelj, mert ezt pontosan egyszer mondom el. Az együttműködésünk akkor ér véget, amikor mi véget vetünk neki, egy kibaszott nappal sem korábban, és ha véget ér, hidd el, nem fog tetszeni.

Matteo Ferris arca elé tartotta a mobilját, majd lejátszotta a videót, amin apró darabokra szeletelem az oroszt. A sikolyai felharsantak a hangszórókból. Ferris vonaglott, próbált elszabadulni. Amikor nem hagytam, lehunyta a szemét.

– Vagy kinyitod a szemed, vagy levágom a kibaszott szemhéjadat.

A szemei kipattantak, és az arca izzadni kezdett, ahogy nézte a videót. Hányt, én pedig gyorsan ellöktem magamtól, hogy a saját cipőjére hányjon, ne az enyémre.

Matteo rám villantotta cápavigyorát, és visszatette a mobilját a farzsebébe.

– Majd mi elintézzük az oroszokat – mondtam. – Neked csak azon kell aggódnod, hogy időben kifizess minket.

Matteo keményen megveregette a férfi hátát.

– Jó volt veled beszélgetni. – Elmentünk.

– Miért hánynak mindig? – kérdezte Matteo, miközben a kocsim felé tartottunk.

– Meg kell látogatnom Cosimát – mondtam.

Matteo kíváncsi pillantást küldött rám. Önszántamból sosem beszéltem Cosimával.

– Van egy olyan érzésem, hogy ennek valami köze van a Grace-botrányodhoz.

– Valóban. Ő mondta el Ariának, hol talál meg.

Matteo füttyentett.

– Ribanc – nézett rám közelről, ahogy elhelyezkedtünk a kocsiban. – És Aria megbocsátott neked?

Fintorogva ráncoltam a homlokom. Kerültem, hogy erről a témáról beszéljek vele.

– Nem igazán van más választása. Ez a házasság mindkettőnket összeköt. – Ez féligazság volt, de nem voltam hajlandó Ariáról részletesen beszélni, főleg nem az érzéseimről vagy az övéiről. Nem voltam benne biztos, hogy megbocsátott-e nekem, és valószínűleg nem is tette volna, de Aria azt akarta, hogy ez a házasság működjön, és én hálás voltam érte.

Megálltunk Cosima és Giovanni háza előtt. Négy éve voltak házasok. Az apja az egyik kapitányunk volt.

– Akarod, hogy veled menjek?

Megráztam a fejem.

– Ezt egyedül is elintézem. Nem fog sokáig tartani.

Odasétáltam a városi házhoz, és becsengettem. Egy szobalány nyitott ajtót, és riadtan tágra nyílt a szeme, amikor meglátott.

– Az úr nincs itthon.

– Látnom kell a feleségét – mondtam, és előreléptem, ezzel kényszerítve a lányt, hogy szélesebbre nyissa az ajtót, és beengedjen.

– Ki az? Mondtam, hogy ne engedj be senkit, te haszontalan tehén – visított Cosima, miközben megjelent a folyosón. Aztán megdermedt. Még mindig a fürdőköpenyében volt.

– Giovanni nincs itt – mondta gyorsan.

Becsuktam a bejárati ajtót, és elkaptam a tekintetét.

– Nem miatta vagyok itt. – A szobalányhoz fordultam. – Hagyj minket magunkra.

Gyorsan elsietett. Cosima keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt, de sötét szemében aggodalom csillogott.

– Nem maradhatsz velem egyedül. Ez nem illik.

Hideg mosollyal a szemébe néztem, és előrenyomultam.

– Tudom, hogy te küldted a feleségemet a lakásra, ahol Grace-t dugtam.

Cosima arckifejezése egy pillanatra elcsúszott, aztán gyorsan elfedte tettetett döbbenettel.

– Nem csináltam semmit. Hogy vádolhatsz meg ilyesmivel?

– Ne hazudj nekem – morogtam, mire ő hátrált, de nekiment a falnak.

– Felhívom Giovannit – mondta, és a telefonjáért nyúlt a köntöse zsebében, mielőtt felemelte volna.

Megragadtam a karját.

– Ez csak kettőnkre tartozik.

Szabad kezével összeszorította a köntösét, és leeresztette a szemét.

– Giovanni és az apám nem lesz boldog, ha meggyalázol.

Úgy engedtem el, mintha megégettem volna a kezem.

– Bassza meg, Cosima, nem fogok úgy hozzád nyúlni.

– Mindenki ismeri az apád történeteit. Ne tégy úgy, mintha nem lennél olyan, mint ő. Még ő sem törte ki egy családtag nyakát.

Fintorogva hajoltam le.

– Megígérhetem, hogy előbb zúzom össze a torkodat, minthogy valaha is megdugnálak. – A telefonja felé biccentettem. – Hívd fel Giovannit. Akkor vele is váltok pár szót. Jobban szemmel kéne tartania téged.

Nem hívta fel. Ehelyett rosszul megjátszott bűntudattal nézett fel rám.

– Nem az én ötletem volt. Grace találta ki a tervet. Vissza akart szerezni téged, és tönkre akarta tenni a házasságodat.

Sötéten felnevettem.

– A feleségem az én tulajdonom, Cosima. Ezt te is ugyanolyan jól tudod, mint én. Ez a házasság a keserű végsőkig fog tartani. – Soha senki nem fogja megtudni, mennyire kétségbe voltam esve, amikor Aria elszökött. – Az egyetlen dolog, amit az őrült terveddel elértél, hogy feldühítettél, és hidd el, ha azt mondom, hogy sosem jó dolog a rossz oldalamra állni, kedves unokatestvérem. Úgyhogy legközelebb, ha Grace szívességet kér tőled, nemet mondasz, vagy a férjedből nem lesz kapitány.

Elsápadt. Cosima ambiciózus volt. Arról álmodott, hogy feleségül megy egy alvezérhez, de nem volt megáldva azzal a szépséggel, ami egy ilyen pozícióban lévő férfi elcsábításához szükséges. Ha Giovanni egyszerű katona maradna, azt a megaláztatást nem élné túl.

Hagytam őt ott állni. Kétszer is meggondolja, mielőtt újra ellenem fordul.