Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

6. fejezet

A fene egye meg!

Fordította: Szila

Kopp. Kopp.

Érezte, ahogy a hasába feltámad a tűz, amikor Angel kopogott az ajtón, amely előtt most álltak, és amikor az ajtó kinyílt egy egyértelműen bosszús, sárkányszemű férfi előtt, a gyomrában lévő tűz még izzóbban lángolt fel.

Drago egyszerűen csak félreállt, és szó nélkül engedte be a lányt.

Nagyot nyelt, és tett egy lépést a házban, elhaladva a magas Caruso testőr mellett.

– Te nem, Luciano – köpte a férfi, és Angel mellkasára tette a kezét, hogy megakadályozza, hogy belépjen. – Innen átveszem.

A lány gyorsan megfordult, hogy lássa, ahogy Angel kiejtette a száján a Sok szerencsét szavakat, mielőtt az ajtó becsukódott volna az arca előtt. Ekkor döbbent rá, hogy talán túl gyorsan ítélkezett a bátyja felett, és az is lehet, hogy talán elmenekülne, ha lehetőséget kapna rá.

Aztán, csak úgy, egyedül maradt vele. Hátborzongató érzés volt, amit nyilvánvalóan meg kellett szoknia. Amikor a férfi elkezdte végigvezetni a hatalmas előcsarnokon, ahol kovácsoltvas lépcső volt, összevonta a szemöldökét.

– Ez az otthonod? – kérdezte.

A szavak egyszerűen kiszakadtak belőle. Nem éppen erre számított, mikor belépett, ez a hely óriási, modern és lélegzetelállító volt. Nem egészen az az agglegénylakás, amire számított.

Szerencsére a férfi nem sértődött meg, és őszintén válaszolt:

– Nem, ez a Caruso család háza, ahol a főnököm és a gyerekei élnek. Van itt egy szobám, mivel sokszor vagyok itt.

– Oh. – Kíváncsi volt, hogyan fog ez működni, ha tényleg összeházasodnak, és ha igen, akkor hol fog végül lakni. Luciano lévén, a legjobb tippje biztosan az volt, hogy kurvára nem itt.

Amikor beléptek a nappali és a konyha közös helyiségébe, a lány még jobban megdöbbent, miközben a férfi folytatta a beszédet:

– Előbb még be kell fejeznem néhány dolgot, de Lucca úgy gondolta, hogy itt kényelmesebb lenne neked.

– Rendben. – Gondolta, nem tudta mit tegyen ezután ebben a pokolian kínos helyzetben, amiben volt.

– Maria? Maria! – Egy fiatal fiú jött az előcsarnok felől, kezében egy tankönyvvel.

– Nem tudod hol van Maria? – kérdezte Dragót, amikor belépett a nappaliba.

– Nem tudom, hol van az az őrült – felelte nyersen.

– Hát, szükségem lenne a segítségére a matek leckémben.

Az aranyos fiú feszültségét látva ismét szavak hullottak ki a lány száján.

– Ha szeretnéd, megnézem, hátha tudok segíteni.

– Persze. – Gonosz mosollyal vállat vont, amikor végre észrevette a lányt, és gyakorlatilag a kanapéhoz rohant.

A lány Dragóra nézett, hogy rendben van-e ez így. Úgy tűnt, kissé megdöbbentette, hogy felajánlotta a segítségét, de nem tiltakozott, hogy ne segítsen a fiúnak. Így hát mosolyogva követte a kölyköt a kanapéhoz, feltételezve, hogy Lucca valószínűleg erre gondolt, amikor azt mondta, hogy itt kényelmesebb.

– Leo vagyok. – Erős kezet nyújtott, amikor a lány a kanapéhoz ért.

– Katarina vagyok, de szólíthatsz Katnek, ha akarsz. – Elfogadta a fiú felé nyújtott kezét, megrázta, és képtelen volt levakarni a mosolyt az arcáról. Akárki is volt a kölyök, már most komoly nőcsábász képességekkel rendelkezett. Még néhány év és szívtipró lesz.

– Kat – ismételte meg a fiú, hogy megjegyezze a nevét. – A hajad elég beteg.

– Köszi! – Nevetett, tudván, hogy ez bók volt. – Na, lássuk, miben segíthetek.

Kinyitotta a könyvet, amikor a lány leült mellé, és rámutatott a problémára, aminél elakadt a házi feladatában.

– Az öcsém, Cassius is ezt tanulja az iskolában. – Igaza volt, mikor úgy gondolta, hogy körülbelül a testvérével egyidős lehet fiú. Elvette a ceruzáját és a papírt, és felírta a feladatot. A szeme sarkából látta, hogy Drago csak áll ott, és bámul, amitől feszélyezve érezte magát, de a férfi végül elhagyta a szobát, így könnyebben ki tudta dolgozni a feladatot, miközben próbálta elmagyarázni Leónak.

Azonban még csak a feladat felénél tartottak, amikor látta, hogy Drago egy csomó papírmunkával tér vissza, és helyet foglal a konyhaasztal végében, szem előtt tartva őket. Eltartott egy darabig, mire újra meg tudott feledkezni róla, és mire a feladat végéhez közeledtek, valaki ismét megjelent az előcsarnokból.

Amikor megnézte, ki az, az álla gyakorlatilag a földre hullott, amikor egy magas, szőke modell lépett be a szobába.

– Hol voltál? – érkezett Dragótól a kérdés.

– Mit érdekel? – Nevetett, miközben leült a kanapéra.

A lány a szemét forgatta a férfi arcán látható komolyságtól, majd válaszolt.

– A hálószobámban telefonáltam.

– Azt hittem, kerested őt ott is – kérdezte szigorúan Leónak célozva.

– Biztos nem hallotta, amikor kopogtam. – Leó vállat vont.

– Akkor erősebben kellett volna kopogni.

– Semmi baj – szólt közbe a lány, észrevéve, hogy Drago kissé frusztrált. – Nem bánom, hogy segítek neki. Már majdnem készen vagyunk.

– Hála istennek! Ha még egyszer el kell magyaráznom neki a műveletek sorrendjét, lelövöm magam.

A nő, akit maga Jézus is megérintett, rámosolygott.

– Maria vagyok.

Visszamosolygott, és arra jutott, hogy a nő határozottan Leo nővére.

– Katarina.

– De hívhatod Katnek – tette hozzá Leo.

– A hajad rohadtul gyönyörű – dicsérte Maria a világos rózsaszín tincseket.

– Köszönöm.

Papírok zörgését hallva a lány észrevette, hogy Drago felállt, és elkezdte összepakolni a papírjait, de visszafordult Leóhoz.

– Készen állsz, hogy befejezzük?

– Muszáj? Nem mintha ezt bárhol használhatnám, ha végeztem a középiskolával.

Bár minden más tinédzsertől is hallotta már ezt a tipikus választ, más jelentést nyert a fiútól, mivel ő volt az, aki segítséget kért.

– Honnan tudod?

Leo büszkén mosolygott.

– Mert egyszer olyan leszek, mint a bátyám, Lucca.

Hűha...

– Lucca a testvéred?

– Igen – válaszolt Maria, aki láthatóan elképedt a reakciójától.

– Oh – Megnyalta kiszáradt ajkait, látva, hogy még Drago is abbahagyta a pakolászást.

– Nem látom a hasonlóságot, ez minden. Ti ketten nagyon… – Katarina próbálta keresni a megfelelő szót – jól néztek ki.

Maria álla leesett.

– Szerinted Lucca nem jóképű?

Oh, bassza meg. A döbbent arcokat bámulta a szobában, miközben arra gondolt, hogy hatalmas hibát követett el, amikor elmondta nekik, hogy nem csak a testvérüket nem találja jóképűnek, de a Carusok kisfőnökét sem. Erről azonban nem tehetett. Tényleg egyáltalán nem találta vonzónak a férfit. Kurvára ijesztő volt számára. Azon töprengett, hogy megpróbáljon-e visszakozni, de úgy döntött, őszinte lesz.

– Nem igazán, nem.

– Mi?! – A nővér hangja félig döbbenten, de tele vidámsággal hangzott. – Minden lány, akivel találkozik, beleszeret.

Hogy a fenébe?

Most ő volt az, akinek fájdalmasan ledöbbent volt az arca.

– Igazán?

– IGEN – Maria továbbra is majd meghalt a nevetéstől, ahogy rájött, hogy komolyan gondolta, hogy nem találja vonzónak a férfit.

Drago az asztalra tette a papírjait, és újra leült.

Vállát megvonva meg kellett győződnie róla, hogy tud javítani a helyzeten, hiszen ő a kisfőnök volt, az isten szerelmére.

– Egyszerűen nem az esetem, azt hiszem.

– Akkor milyen az eseted? – kérdezte Leo felvont szemöldökkel.

Átnyújtotta neki a ceruzát, hogy oldja meg az utolsó feladatot, majd őszintén válaszolt neki.

– Az olyan férfiak, akik okosak.

Leo nem ragadhatta volna meg gyorsabban a ceruzát. Katarina nem volt biztos benne, hogy jól hallotta-e a Drago felől érkező motyogást Maria egyre hangosabb nevetése mellett, de megesküdött volna, hogy hallotta a szavakat…

– A fene egye meg!