
6. fejezet
A fene egye meg!
Fordította: Szila
Kopp.
Kopp.
Érezte,
ahogy a hasába feltámad a tűz, amikor Angel kopogott az ajtón, amely előtt most
álltak, és amikor az ajtó kinyílt egy egyértelműen bosszús, sárkányszemű férfi
előtt, a gyomrában lévő tűz még izzóbban lángolt fel.
Drago
egyszerűen csak félreállt, és szó nélkül engedte be a lányt.
–
Te nem, Luciano – köpte a férfi, és Angel mellkasára tette a kezét, hogy megakadályozza,
hogy belépjen. – Innen átveszem.
A
lány gyorsan megfordult, hogy lássa, ahogy Angel kiejtette a száján a Sok
szerencsét szavakat, mielőtt az ajtó becsukódott volna az arca előtt. Ekkor döbbent
rá, hogy talán túl gyorsan ítélkezett a bátyja felett, és az is lehet, hogy talán
elmenekülne, ha lehetőséget kapna rá.
Aztán,
csak úgy, egyedül maradt vele. Hátborzongató érzés volt, amit nyilvánvalóan meg
kellett szoknia. Amikor a férfi elkezdte végigvezetni a hatalmas előcsarnokon,
ahol kovácsoltvas lépcső volt, összevonta a szemöldökét.
–
Ez az otthonod? – kérdezte.
A
szavak egyszerűen kiszakadtak belőle. Nem éppen erre számított, mikor belépett,
ez a hely óriási, modern és lélegzetelállító volt. Nem egészen az az agglegénylakás,
amire számított.
Szerencsére
a férfi nem sértődött meg, és őszintén válaszolt:
–
Nem, ez a Caruso család háza, ahol a főnököm és a gyerekei élnek. Van itt egy
szobám, mivel sokszor vagyok itt.
–
Oh. – Kíváncsi volt, hogyan fog ez működni, ha tényleg összeházasodnak, és ha igen,
akkor hol fog végül lakni. Luciano lévén, a legjobb tippje biztosan az volt,
hogy kurvára nem itt.
Amikor
beléptek a nappali és a konyha közös helyiségébe, a lány még jobban megdöbbent,
miközben a férfi folytatta a beszédet:
–
Előbb még be kell fejeznem néhány dolgot, de Lucca úgy gondolta, hogy itt
kényelmesebb lenne neked.
–
Rendben. – Gondolta, nem tudta mit tegyen ezután ebben a pokolian kínos
helyzetben, amiben volt.
–
Maria? Maria! – Egy fiatal fiú jött az előcsarnok felől, kezében egy
tankönyvvel.
–
Nem tudod hol van Maria? – kérdezte Dragót, amikor belépett a nappaliba.
–
Nem tudom, hol van az az őrült – felelte nyersen.
–
Hát, szükségem lenne a segítségére a matek leckémben.
Az
aranyos fiú feszültségét látva ismét szavak hullottak ki a lány száján.
–
Ha szeretnéd, megnézem, hátha tudok segíteni.
–
Persze. – Gonosz mosollyal vállat vont, amikor végre észrevette a lányt, és
gyakorlatilag a kanapéhoz rohant.
A
lány Dragóra nézett, hogy rendben van-e ez így. Úgy tűnt, kissé megdöbbentette,
hogy felajánlotta a segítségét, de nem tiltakozott, hogy ne segítsen a fiúnak.
Így hát mosolyogva követte a kölyköt a kanapéhoz, feltételezve, hogy Lucca
valószínűleg erre gondolt, amikor azt mondta, hogy itt kényelmesebb.
–
Leo vagyok. – Erős kezet nyújtott, amikor a lány a kanapéhoz ért.
–
Katarina vagyok, de szólíthatsz Katnek, ha akarsz. – Elfogadta a fiú felé
nyújtott kezét, megrázta, és képtelen volt levakarni a mosolyt az arcáról.
Akárki is volt a kölyök, már most komoly nőcsábász képességekkel rendelkezett.
Még néhány év és szívtipró lesz.
–
Kat – ismételte meg a fiú, hogy megjegyezze a nevét. – A hajad elég beteg.
–
Köszi! – Nevetett, tudván, hogy ez bók volt. – Na, lássuk, miben segíthetek.
Kinyitotta
a könyvet, amikor a lány leült mellé, és rámutatott a problémára, aminél
elakadt a házi feladatában.
– Az
öcsém, Cassius is ezt tanulja az iskolában. – Igaza volt, mikor úgy gondolta,
hogy körülbelül a testvérével egyidős lehet fiú. Elvette a ceruzáját és a
papírt, és felírta a feladatot. A szeme sarkából látta, hogy Drago csak áll ott,
és bámul, amitől feszélyezve érezte magát, de a férfi végül elhagyta a szobát, így
könnyebben ki tudta dolgozni a feladatot, miközben próbálta elmagyarázni Leónak.
Azonban
még csak a feladat felénél tartottak, amikor látta, hogy Drago egy csomó papírmunkával
tér vissza, és helyet foglal a konyhaasztal végében, szem előtt tartva őket.
Eltartott egy darabig, mire újra meg tudott feledkezni róla, és mire a feladat
végéhez közeledtek, valaki ismét megjelent az előcsarnokból.
Amikor
megnézte, ki az, az álla gyakorlatilag a földre hullott, amikor egy magas,
szőke modell lépett be a szobába.
–
Hol voltál? – érkezett Dragótól a kérdés.
–
Mit érdekel? – Nevetett, miközben leült a kanapéra.
A
lány a szemét forgatta a férfi arcán látható komolyságtól, majd válaszolt.
–
A hálószobámban telefonáltam.
–
Azt hittem, kerested őt ott is – kérdezte szigorúan Leónak célozva.
–
Biztos nem hallotta, amikor kopogtam. – Leó vállat vont.
–
Akkor erősebben kellett volna kopogni.
–
Semmi baj – szólt közbe a lány, észrevéve, hogy Drago kissé frusztrált. – Nem
bánom, hogy segítek neki. Már majdnem készen vagyunk.
–
Hála istennek! Ha még egyszer el kell magyaráznom neki a műveletek sorrendjét, lelövöm
magam.
A
nő, akit maga Jézus is megérintett, rámosolygott.
–
Maria vagyok.
Visszamosolygott,
és arra jutott, hogy a nő határozottan Leo nővére.
–
Katarina.
–
De hívhatod Katnek – tette hozzá Leo.
–
A hajad rohadtul gyönyörű – dicsérte Maria a világos rózsaszín tincseket.
–
Köszönöm.
Papírok
zörgését hallva a lány észrevette, hogy Drago felállt, és elkezdte összepakolni
a papírjait, de visszafordult Leóhoz.
–
Készen állsz, hogy befejezzük?
–
Muszáj? Nem mintha ezt bárhol használhatnám, ha végeztem a középiskolával.
Bár
minden más tinédzsertől is hallotta már ezt a tipikus választ, más jelentést
nyert a fiútól, mivel ő volt az, aki segítséget kért.
–
Honnan tudod?
Leo
büszkén mosolygott.
–
Mert egyszer olyan leszek, mint a bátyám, Lucca.
Hűha...
–
Lucca a testvéred?
–
Igen – válaszolt Maria, aki láthatóan elképedt a reakciójától.
–
Oh – Megnyalta kiszáradt ajkait, látva, hogy még Drago is abbahagyta a pakolászást.
–
Nem látom a hasonlóságot, ez minden. Ti ketten nagyon… – Katarina próbálta keresni
a megfelelő szót – jól néztek ki.
Maria
álla leesett.
–
Szerinted Lucca nem jóképű?
Oh,
bassza meg. A döbbent arcokat bámulta a szobában, miközben arra
gondolt, hogy hatalmas hibát követett el, amikor elmondta nekik, hogy nem csak
a testvérüket nem találja jóképűnek, de a Carusok kisfőnökét sem. Erről azonban
nem tehetett. Tényleg egyáltalán nem találta vonzónak a férfit. Kurvára ijesztő
volt számára. Azon töprengett, hogy megpróbáljon-e visszakozni, de úgy döntött,
őszinte lesz.
–
Nem igazán, nem.
–
Mi?! – A nővér hangja félig döbbenten, de tele vidámsággal hangzott. – Minden
lány, akivel találkozik, beleszeret.
Hogy
a fenébe?
Most
ő volt az, akinek fájdalmasan ledöbbent volt az arca.
–
Igazán?
–
IGEN – Maria továbbra is majd meghalt a nevetéstől, ahogy rájött, hogy komolyan
gondolta, hogy nem találja vonzónak a férfit.
Drago
az asztalra tette a papírjait, és újra leült.
Vállát
megvonva meg kellett győződnie róla, hogy tud javítani a helyzeten, hiszen ő a
kisfőnök volt, az isten szerelmére.
–
Egyszerűen nem az esetem, azt hiszem.
–
Akkor milyen az eseted? – kérdezte Leo felvont szemöldökkel.
Átnyújtotta
neki a ceruzát, hogy oldja meg az utolsó feladatot, majd őszintén válaszolt
neki.
–
Az olyan férfiak, akik okosak.
Leo
nem ragadhatta volna meg gyorsabban a ceruzát. Katarina nem volt biztos benne,
hogy jól hallotta-e a Drago felől érkező motyogást Maria egyre hangosabb
nevetése mellett, de megesküdött volna, hogy hallotta a szavakat…
– A fene egye meg!
2 megjegyzés:
Köszönöm szépen!❤️
Köszönöm szépen
Megjegyzés küldése