3. fejezet
Csak nem émelyít a látványa?
Fordította: Keiko
Felülve a kórházi ágyban nem mozdult, nem
beszélt. Csupán ült ott órák óta ugyanazt csinálva: bámult. Az előtte lévő
fehér fal volt az egyetlen, amire meredt. A múltját mutatta, a rémálmait.
Egy autóroncsban voltam.
Hiába hallotta az alacsony
sarkak kopogását közeledni az ajtóhoz, az sem szakította ki révületéből.
Egy kosztümös, rövid, fekete
hajú nő lépett be a szobába. Minden hajszála a helyén volt és a
gyöngyök a nyaka körül tökéletesen csillogtak. Ez volt az első alkalom, hogy
Chloét látta a „baleset” óta, így rászánt néhány pillanatot, hogy jobban
szemügyre vegye.








