Egyszer megmutathatom, édesem
A lányok mind úgy döntöttek, hogy ma az ebédlőben
esznek, tekintve, hogy pizza nap volt. Még Maria is ejtette a salátáját, hogy
egyen egy szeletet.
Lake és Adalyn egymásra néztek, mikor Angel nem maradt
az ajtón kívül, hanem követte őket az osztályterembe.
A telefonom teljesen lemerült, ezért amint elindítom a kocsit, azonnal bedugom a töltőt. Még mindig Logan felhajtóján vagyok, amikor egy sor értesítés miatt zümmögni kezd. A lelkem mélyén remélem, hogy az egyik tőle jött, remélem, hogy észrevette, hogy eltűntem, és hogy leállította a jelenetet, hogy utánam jöjjön, még ha csak sms-ben is.
A Hálaadás és az aközött eltelt idő, amíg elutaztunk Philadelphiába, gyorsan elrepült. Már mindenki előtt munkában voltam és szinte minden napot kudarcok nélkül zártam az irodában. Tüzet oltottam, Monicát oktattam, és több alkalommal én csináltam meg a bérszámfejtést. Őrült volt, hektikus és hihetetlenül frenetikus. Voltak olyan napok, amikor alig láttam napfényt, minden kaját egyenesen a mikrohullámú sütőből ettem és az egyedüli alkalom, amikor leültem, azért volt, hogy pisiljek. És még akkor is e-maileket olvastam. Ugyan kérlek, nem viszi mindenki a vécére a telefont, hogy olvasson?
Eddig
is és ezen túl is Luciano vér folyik belőlem
– Hogy
érzed magad? – kérdezte Lucca helyet foglalva a szoba sarkában.
Jó olvasást! 😉
🌸
(ha nem működik a link, szóljatok!)
Lefrissítettem a kész könyvek linkjeit, így - elméletileg - már nem fog hozzáférést kérni, és a szokott módon megtekinthetőek és olvashatóak!
🌸
Megtalállak
– Hallottál valamit? – Adalyn szeme gyakorlatilag könyörgött Lake-nek, hogy tudjon valamit, akármit. A lelke azt súgta neki, hogy a férfi talán bajban van, ami megrémisztette, és miután körbe kérdezősködött és meglátogatta a hotelbéli szobáját, üres kézzel tért vissza.