Majdnem megteszem. Majdnem hagyom, hogy
elsétáljon. Mert annyira megdöbbentem. Mert annyira fáj. Mert még mindig érzem
a csókja tüzének és forróságának ízét, és hogy tudott így megcsókolni, aztán
csak úgy elsétálni?
A lányok csak álltak, és epekedve figyelték Angelt, ahogy elment a mozijegyeikért. Mindenki, kivétel Mariát. Szőke tincseit a válla mögé lendítette, majd megpróbálta összefogni őket.
Az ajtót kinyitva Adalyn belépett a gyönyörű, sötét
lakásba.
A hatalmas üvegablakon keresztül bámulta az alatta elterülő várost, miközben a sarkát kopogtatta. Egy órának tűnő ideig várakozott, mire végre kinyílt mögötte az ajtó.
Némán
bámulok rá. Van mit mondanom – rengeteg minden –, de nem tudom, hol kezdjem,
amikor még azt sem tudom, kihez beszélek éppen.
Egyszer megmutathatom, édesem
A lányok mind úgy döntöttek, hogy ma az ebédlőben
esznek, tekintve, hogy pizza nap volt. Még Maria is ejtette a salátáját, hogy
egyen egy szeletet.
Lake és Adalyn egymásra néztek, mikor Angel nem maradt
az ajtón kívül, hanem követte őket az osztályterembe.
A telefonom teljesen lemerült, ezért amint elindítom a kocsit, azonnal bedugom a töltőt. Még mindig Logan felhajtóján vagyok, amikor egy sor értesítés miatt zümmögni kezd. A lelkem mélyén remélem, hogy az egyik tőle jött, remélem, hogy észrevette, hogy eltűntem, és hogy leállította a jelenetet, hogy utánam jöjjön, még ha csak sms-ben is.
A Hálaadás és az aközött eltelt idő, amíg elutaztunk Philadelphiába, gyorsan elrepült. Már mindenki előtt munkában voltam és szinte minden napot kudarcok nélkül zártam az irodában. Tüzet oltottam, Monicát oktattam, és több alkalommal én csináltam meg a bérszámfejtést. Őrült volt, hektikus és hihetetlenül frenetikus. Voltak olyan napok, amikor alig láttam napfényt, minden kaját egyenesen a mikrohullámú sütőből ettem és az egyedüli alkalom, amikor leültem, azért volt, hogy pisiljek. És még akkor is e-maileket olvastam. Ugyan kérlek, nem viszi mindenki a vécére a telefont, hogy olvasson?