3. fejezet
Logan
Fordította: BaNaNa
Nem
kell sok idő, hogy megtörj egy
embert.
Vegyél engem például.
Az életem csupa pipa. Jó gyerekkor, pipa. Jól menő szakma,
pipa. Egészség? Jó kinézet? Nagy farok? Pipa, pipa és pipa.
Szép életem van. Azt
hittem, hogy egy nagyszerű barátnőm
is van, aki kiegészít. Három évig volt mellettem egy porcelán bőrű,
sötét hajú szépség, kreatív, okos és motivált volt, és
kibaszottul szexi, olyannyira, hogy nem tudtam távol tartani a kezeimet még
akkor se, ha egész nap a kamerák előtt
basztam más nőket. Volt egy tiszta vérű
Yorkshire
terrierünk, akit Priornak neveztünk (a karakter után az Amerika angyalaiból.
Raven ötlete volt). Együtt választottunk törülközőket
és tányérokat. Szerves része volt az O’Toole Filmek alapításának, segített
megírni az üzleti terveket, kölcsönöket felvenni, és közös jeleneteket
forgatni, tudva, hogy ameddig be nem indul, nem kapunk semmilyen pénzt.
Majd egyszer csak egy
üres házra jöttem haza.
Semmi előrejelzés.
Semmi viszlát.
Reggel, mikor
elmentem épp a kávéját szürcsölte és quinoa szemeket evett, mikor hazajöttem
eltűnt. Ruhák, sminkek, vibrátorok –
minden, ami az övé volt, eltűnt. Priorral együtt, a
bundás kishaverral, azzal az aranyos kis pofijával, aki a lábujjaimat nyalta,
miközben összevágtam a filmeket.
Nem értettem. Boldogok
voltunk, nem? Jól éreztük magunkat. Nem mondom, hogy nem hasított belém a
féltékenység, mikor egy másik fickóval készített jelenetét láttam, de ez része
volt a munkánknak. Én sem álltam le más nők
baszásával, ő sem hagyta abba a baszást más fickókkal;
még az elején megegyeztünk, hogy a kapcsolatunk nem fogja befolyásolni
semmilyen módon a munkánkat, de saját épelméjűségemért
egy szabályt felállítottam: nincs mellé baszás kamerákon kívül.
Ennyi. Könnyű.
Mikor elment,
rájöttem, hogy mégsem volt annyira könnyű.
Nem csak, hogy váratlanul kiszállt minden következő
munkánkból – szakmailag kínos helyzetbe hozott, mivel a színésznők
többsége külsős stúdiónál dolgozott és
küzdeni kellett, hogy újat találjunk a helyére. De a magas olasz fickó, aki az
összes Instagram fotóján megjelent, jelezte, hogy valószínűleg
nem vettem észre néhány kulcsfontosságú dolgot, hogy Raven már jóval azelőtt
lelépett a kapcsolatunkból, hogy bedobálta volna az összes vibrátort és a
Yorkie-t az erszényébe.
Szeretném azt
mondani, hogy könnyen elboldogultam. Azt, hogy nem bámultam a Google-t a magas olasz
csávó után kutatva (valami nagy európai producer), hogy nem hallgattam Damien
Rice zenéit újra-és-újra, hogy nem hiányzott az a kibaszott kutya annyira,
hogy arra kényszerültem, hogy elmenjek minden reggel a menhelyre megsimogatni
az ottani kutyákat.
Hogy nem ittam meg a
súlyomat minden héten skót whiskey-ből.
Hogy nem távolodtam
el a barátaimtól és a családomtól.
Hogy nem aludtam el
összegömbölyödve a konyhapadlón, mivel nem bírtam elviselni az üres ágy
látványát, nemhogy aludni rajta.
Ezek nem olyan
dolgok, amiket Logan O’Toole csinál. Logan vicces és barátságos, anyagias, érzelmileg
túl bölcs, hogy megérezze a szakítás fájdalmát.
Logannek zen-szerű
nyugalommal kellett volna elviselnie a hosszú távú barátnője
távozását (és a valószínűsíthető hűtlenséget),
békességet kívánva neki az új kalandjában vagy valami ilyen szarság.
És ez vagyok én ma
este. Világi és zen, flörtös és tartózkodó. A sebek elkezdtek behegedni és
megakarom mutatni, hogy túlléptem. És pont ezért lépek be úgy Vidához, mintha a
saját házam lenne, vállak hátra, mosoly készenlétben; merev, összpontosított
tekintettel, amely világossá teszi, hogy nem pásztázom a szobát Raven jelenléte
után kutatva.
Tanner a fő
szobában van – egy
nagy terem, tele kanapékkal és török ülőkékkel,
amelyeket tétováznék UV-lámpával megvilágítani – és felém jön egy itallal a kezében.
– Hoztam
neked egy scotch-ot. – mondja.
Beleszagolok. Füstös
bukéja van, valószínűleg Islay Scotch, és
annak ellenére, hogy a Speyside-ot szeretem, kellemesen meglep, hogy malátás.
Vida valószínűleg kipréselt mindent magából erre a
partira.
Miközben
belekortyolok, szétnézek a szobában. Ahogy gondoltam, tele van feministákkal – tetkósak, piercingesek, szemüvegesek. Sok
jelenetet csináltam ilyen típusokkal, mert sok egyforma ötletünk van a női
örömökről.
Különben is azt
gondolom, hogy a tetovált nők kibaszottul szexik.
Ezeken kívül van pár
más típus is – befutott
sztárok, akik gyakran dolgoznak Vida cégének, indie-k, illegális BDSM-esek,
akik vinyl fűzőket
hordanak combközépig érő csizmával. És maga
Vida mindennek a közepén – negyvenes,
lebarnulva, rövid platina szőke haja rendezett és
stílusos. Pont úgy néz ki, ahogy elképzelnél egy kiöregedő
pornósztárt,
– tele plasztikai műtétekkel,
feszes arc, túl sok smink – de
hülye lennél, ha megkérdőjeleznéd a szakmai
tudását vagy az intelligenciáját a kinézete alapján. Oka van annak, hogy még a
legeldugottabb, konzervatív amerikai is hallott Vidáról: mindig kap
marketinget, nézettséget és platform telítettséget.
Olyan akarok lenni
mint ő, mikor felnövök.
– Jó
a buli. – Mondja
Tanner, belekortyolva a kézműves sörbe. – És nézd, nem én vagyok az egyedüli
színes fickó itt.
Igaza volt erről
a népségről,
sokkal haladóbb szellemiségű,
mint a többiek, habár még most sem ideális.
– Mi
is majd adunk ilyen bulikat, csak sokkal jobbakat. – Mondom neki. Két évvel ezelőtt,
mikor felvettem Tanner-t, világosan megmondta, milyen problémákat fedezett fel
a pornó iparban – köztük a mainstream pornográfia alapjaiba beágyazódott
rasszizmust.
Szóval azt mondtam
neki, ha jön és nekem dolgozik, akkor ezt kijavítjuk; támogatnánk a
sokféleséget anélkül, hogy a multirasszos szex-munkákban szokásosan megjelenő
összes
furcsa tabu és fétis megjelenne. Így jutottam oda, hogy átcsábítottam magamhoz
egy hihetetlenül tehetséges rendezőt,
pont mikor kikerült a művészeti egyetemről,
és neki sikerült hívővé tennie.
Vállat vont.
– Ez
L.A. – mondja,mintha
ez megválaszolna mindent.
Már válaszra nyitom a
számat, mikor meglátom őt.
Itt van.
Az ujjaim
megszorítják a poharamat, a gyomrom elkezd bukfencezni, mint egy tornász a
felemás korláton, lecsapás, lecsapás, lökés, pörgés.
– Lélegezz.
– utasít Tanner – Mindenkinek bele kell botlania a volt
barátnőjébe a szakítás után. Mutasd meg, hogy
túlléptél rajta.
De nem Ravent látom a
medence mellett nevetni. Nem Raven az a teli scotch pohárral, karamell színű
hajjal és azzal a mosollyal, ami beragyoghatná az egész kibaszott Völgyet, ha
akarná.
Ő
Devi Dare.
A terasz ki van világítva,
és a medence vize kékes-fehér fényeket rajzol az arcára. Valami csillogó aranyszínű
felsőt
visel, ami mélyen ráncolódik és épphogy takarja a mellét, felfedve szegycsontja
sima bronzos bőrét és ingerelve mellei rejtett görbéivel,
szabadon hagyva majdnem a teljes hátát. Fekete rövidnadrágjával és bokáig érő
gladiátor
magassarkújában,
nem csak basznivalóan néz ki, hanem gyönyörűen,
és azt kívánom, bárcsak nálam lenne egy kamera. Szeretném lefilmezni itt,
nevetve és aranyosan a csillogó várossal a háta mögött, és aztán le akarom
vinni a partra és látni, hogy néz ki a koromsötét tengerrel a háta mögött.
Talán feltudnánk vezetni északra, találni egy üres utat és lefilmezhetném,
miközben sétál a sötét aszfalton. Azzal az aranyszínű
felsővel
és azokkal a bassz-meg-magas-sarkúkkal, a kontraszt közte és a sivatagos út között
olyan erős,
olyan pazar és gondolatébresztő volna.
Az a fajta szar, amit
a Tumblr-en látsz gif-elve.
És akkor megfordul és
meglát a faltól-falig érő ablakokon keresztül.
Van egy pillanat, amikor a szemei összehúzódnak, mintha próbálná kivenni az
arcomat Vida nappalijának homályos berendezései között, majd az arca kivirul
olyan mosolyt villantva fel, hogy akármit odaadnék neki. Ha a gyomrom idáig
bukfencezett, most már kész tornádó, felkavarva bennem az érzelmi hulladékot, a
sóvárgást és az összes valaha volt fantáziát róla, és már alig tudok arra
emlékezni, hogy állítólag Világi és Zen Logan vagyok, hogy cserébe időben
egy kacér vigyort küldjek.
Ahogy visszafordul a
barátaihoz, rájövök, hogy az autópályás filmem rossz lenne. Devi totális
ellentéte az aszfaltnak. Devi energia és egészség és vibrálás. Ő
a napsugár és vaj-sárga szirom, és a fahéj és szegfűszeg
édes, földes illata. Igazam volt azelőtt,
az óceán gondolatával vagy inkább a sivataggal a sötétben, mikor az éjjeli
virágok nyílnak—
– Azon
gondolkodsz, hogy kit fogsz megbaszni?
Egy éles hang hoz vissza a filmezés világából, pislogok és látom, hogy
Tanner eltűnt, de Vida Gines mellettem áll egy világos rózsaszín
itallal a kezében.
Felvonja az egyik szemöldökét, ahogy a hatalmas ablak felé biccenti fejét,
jelezve a terasz irányába.
– Láttam, hogy
szerelmes pillantásokat vetettél Devi-re.
Világi és Zen, mondogatom magamban. Vidának nem kell tudnia, hogy a
fejemben összehasonlítom Devit az éjjel virágzó sivataggal. Légy lezser.
– Devi kibaszott
szexi. – Mondom, ügyelve a hangom hétköznapiságára. – Sok szexi csaj van itt ma este. – A jó
megjátszásért iszom, és végig pillantok a termen. Lezser Logan, ez vagyok én.
Vida is iszik, de az
a szemöldök még mindig fel van húzva és tudom, hogy kicsit se verem át.
– Jó
buli. – mondom
gyorsan, próbálva elvonni a figyelmet rólam és a nyilvánvaló érdeklődésemről
Devi iránt. Az utolsó dolog, amire szükségem van a publikus szakításom után
Ravennel, az a pletyka egy új kalandról.
– Amúgy
gratulálok a Lelie miatt.
Vida bólogat.
– Lelie
egy nagyon jó stúdió. Remek látvány, remek filozófia. Lehetőségek
tömkelege a profitszerzésre. Ezért is szeretnék veled beszélni.
Hallom őt,
de egy pillanatra lefagyok, mikor látom, hogy a körme ugyanolyan rózsaszínű,
mint az itala. Rózsaszín körmök, rózsaszín ital, rózsaszín száj – olyan dolgok, amit egy rendező
szándékosan megkomponál. Felírom magamnak, hogy majd játsszak a látvánnyal is a
filmjeimben. Bizonyára, a lányok nem haragudnának meg, ha én választanám ki a
rúzsuk színét? Ha az a művészetért volt?
– Logan?
Visszanézek rá.
– Bocsánat,
mit mondtál?
Az a szemöldök
gyakorlatilag érinti a hajtövét.
– Azt
mondtam, hogy beszélnünk kellene.
– Mindig
boldog vagyok, ha hallhatom, mint akar mondani egy okos nő.
– Aztán megtalálom a derekát a tenyeremmel, hozzá
hajolva suttogom.
– Nem akarsz valami kevésbé zajos helyet
találni?
A korkülönbség
ellenére és még annak ellenére is, hogy tudom, csak üzletről
akar beszélni, a közelségem hat rá. Beleborzong, majd felnevet, és játékosan
ellök magától.
– Tudod
mitől
érzi magát fiatalnak egy nő, Logan. Erre.
– Igenis,
asszonyom. – Mondom
alázatos hangon, ő csak forgatja a
szemeit, de egy eldugott mosoly játszik az ajkain, miközben elhalad mellettem.
Megiszom a scotchom maradékát, lerakom a legközelebbi asztalra és követem.
Egy szabad esésű
lépcsőn megyünk lefelé, minden nagyjából hegesztett
fém és sötét fa deszka, majd megérkezünk Vida filmes műveleteinek
szívébe. Ahogy lefelé sétálunk a sötétített folyosón az irodája felé, látok
szobákat telis tele Szent Andráskeresztekkel, szobákat berendezve, mint gimis
osztálytermek, szobákat, amikben csak csupasz fehér falak és ágyak vannak. És
nem az összes szoba üres; ahogy elhaladunk az utolsó előtt,
egy kis csoportot látok használni az egyik ágyat. Pucérak, csókolóznak és italokat
öntenek magukra, gondolkodás nélkül megfogom a kilincset és lassan becsukom az
ajtajukat, mielőtt belépnék Vida
irodájába. Mikor először kerültem ebbe az
iparba, biztos ott lettem volna velük, de talán a reggeli hármas miatt, vagy
amiatt, hogy hallani akarom, mi mondanivalója van Vidának, az egész
forgatókönyv egyszerűen nem érdekel.
De, ha Devi ott lett
volna...
Leülök egy székre
Vida íróasztala mellett, és kinyújtott lábaimat keresztbe teszem, miközben
leül. Felmér és azon találom magam, hogy egy kicsit elmozdulok. A pillantása
túl figyelmes... túl gyengéd. Megértés ül kék szemeiben, és eszembe jut, hogy
már kétszer vált, és már huszonöt éve van a szakmában. Emlékszem, hogy Vida
stúdiója egy volt azok közül, akik beleavatkoztak a nagy Logan - Raven
szakításba.
– Rendben
van, ha időre van szükséged. – Mondta és az ajtó felé nézett, amit becsuktam. – Mind ott voltunk.
– Jól vagyok. – Hazudom, talán túl meggyőzően, mivel vállat von, mintha kész lenne tovább lépni, és
akkor egy pici, idióta darab belőlem azt kívánja, bárcsak folytatná a kérdezősködést. Olyan sokáig tartottam elzárva magamban ezt a szívfájdalmat és hirtelen
azon tűnődöm, hogy talán nem fájna ennyire, ha kibeszéltem
volna magamból. Ehelyett, a fájdalom csapdájába estem; egy éhes farkas, amely
már régen felemésztette a szívem és most a bordáimat rágcsálja, morogva és
vonyítva azon az üres helyen, ahol egykor a szívem volt.
De a pillanat elmúlt és Vida újra üzletasszony.
– Vétkes Vida a
várakozásokat felülmúlva vészelte át az elmúlt évet. – mondja a produkciós cégére utalva – De az erőszakolós cuccal megütköztünk. Nem fogok hazudni. Igazán nagy csapás volt
és nagy űrt hagyott a nézettségünkben.
Az erőszakolós cucc. Eléggé sokkolt mindenkit a keleti
parton, a
vádak, hogy a pornószínészek egyik legnagyobbika erőszaktevő
volt, majd természetesen az utóhangok, hogy a pornó ipar előmozdította
a nemi erőszak-barát kultúrát. A stúdiók sietősen
újra fogalmazták az előadói szerződéseket,
levették a vádlott tartalommal rendelkező
filmeket, és elöntötték felelősséget kizáró
nyilatkozatokkal a weboldalaikat. Még én is pórul jártam, – egy rakat gyűlölködő
emailt kaptam emberektől a világ minden
pontjáról, még akkor is, ha alig ismertem a csávót, akit megvádoltak – mert beleegyeztem akkor a munkám nagy
részébe.
Szar volt. Még mindig
szar.
– Vétkes
Vida többet dolgozott vele, mint bármelyik stúdió. – mondja Vida és egy cseppnyi árulás van
a hangjában. – Szóval
nem csak a nézettség csökkenésével
kell számolnunk, hanem újra fel kell állítsuk a jó hírnevünket.
– Ezért
vetted meg a Leliet. – szúrom
közbe.
Bólogat és lassan üti
az asztalt a műkörmeivel.
– Igen.
Jó üzlet volt megvenni. Több ,,feminista’’ pornóra van szükségünk, és tegnapra kell.
– A feminsita szót idézőjellel
a levegőben mondja ki, mintha valami
nevetséges, kitalált fogalom lenne, és ha Tanner itt lenne, elvesztené a hitét
a javuló szarságban. Visszaharapok egy mosolyt, ahogy elképzelem és Vida elvéti
az arc-mimikámat.
– Benne
vagy?
Uh, mi??
– Pardon?
– kérdezem udvariasan.
– Logan,
te vagy a nyilvánvaló úttörő, aki betölti…
az ő
helyét…
Vétkes Vida mellett.
Észre veszem, hogy
egyszer sem mondta ki a pasas nevét, mintha Voldemort vagy Rumpelstiltskin lenne. – Jól nézel ki, őrülten ismert vagy és te is benne voltál a profi nők dologban.
– Szóval azt akarod,
hogy filmezzek le egy jelenetet a Lelie számára?
Előre hajol.
– Többet, mint
egy jelenetet. Téged akarlak. Partnerek lehetnénk az O’Toole Filmekkel, és
természetesen, találunk majd egy kölcsönösen profitáló megállapodást, de hosszú
távra szeretnélek. Azt akarom, hogy valami nagy legyen, valami, amit más nem
csinál most, valami, ami leköti azt a rengeteg előfizetőt, akiket tavaly elvesztettünk.
Kedvelem a nagy dolgokat, az újakat és amik különböznek, szeretek
megnyerő lenni, de nem ismerem a hosszú-távot.
Az utolsó hosszú távú dolgom úgy végződött, hogy pucéran sírtam a tusoló alatt, míg az exbarátnőm egy olasszal baszott a világ másik féltekén.
Másfelől nem ma reggel fogadtam meg, hogy nem hagyom, hogy Raven
alakítsa az életemet? Hogy most jött el az idő, hogy Logan O’Toole seggeket rugdosson és hírnevet kapjon?
– Mire gondoltál?
– kérdezem.
Vida felsóhajt, megfordítja a széket, hogy ki tudjon bámulni az ablakon.
Kint, az ég már már lila színű a város felett, és a fények mérföldekre terpeszkednek.
Hirtelen újra egyedül érzem magam, jóllehet, nem tudom pontosan miért – akár a
város az, ami ilyen nagy, zsúfolt és önmagával elfoglalt, akár Vida
Gines látványa, a pornó királyi méltósága, maga is olyan
magányosnak tűnik.
Ilyen leszek én is 15 év múlva? Egyedül? Csak az üzlet lesz a társam?
– Nem tudom
biztosra. – Ismeri be és látom a megjelenő fájdalmat a szemében. – A pornó
változó. Alkalmazkodtam ahhoz, ahogy az emberek nézik, ahogy fizetnek, és ahogy
lopnak, de alkalmazkodni ezekhez a nagyobb dolgokhoz…
Lecsúszik a széken, szemei még mindig a tájat bámulják.
– Valami új kell
nekünk. – Mondja végül és visszafordul felém. – Valami friss. Nem tudom még, mi az, pont ezért kellesz te. Fiatal vagy,
szexi, de a legfontosabb az, hogy férfiak és nők is kötődnek a filmjeidhez. Nem csak eltekerik a videót a
kefélős részhez és kiverik, megnézik az egészet, majd vissza
térnek, hogy újra megnézzék. Vannak kedvenceik. A feliratkozásaid túl vannak a
csillagos égen és kedvence vagy a közösségi médiának. Logan, Lelienek szüksége
van rád, ha ez egyszer több lesz, mint művész-pornó. Szükségem van rád.
Elgondolkodom egy percre. Lelienek van egy álma. Partnernek lenni velük egy
lépéssel közelebb vinne a célomhoz, ahhoz, hogy egyedi és művészileg hajtott filmeket csinálhassak. És ez az ajánlat úgy hangzik, mintha
Vida alapvetően szabad kezet adna mindenhez, hogy azt csináljak,
amit akarok, addig, amíg az támogatja Vétkes Vida nőbarát hírnevét és végülis pénzt csinál. Nincs okom nemet mondani, kivéve…
– Vida,
szeretnék Lelievel dolgozni.
Mosolyog.
– De ötletem
sincs, mit tudnék csinálni.
Meglengeti az egyik kezét, körmei mint rózsaszín fénycsíkok a levegőben.
– Nem kell, hogy
azonnal tudd. Csak ígérd meg, hogy elgondolkozol rajta. És mikor készen állsz, – Megfogja az okostelefonját és párszor megérinti a képernyőt. – hívd fel Marieket de Vriest. Ő a Lelie vezetője és megszerez majd neked bármit, amire szükséged van.
Felvillan a képernyő, mikor megkapom Vida sms-ét.
– Köszönöm,
Vida.
– Várom. – Mondja. – Most menj fel és idd meg a likőrömet.
A hangulat megváltozott oly módon, mint bizonyos partikon, és ezt csak
az emberek fele tudja itt. Miközben felmegyek a lépcsőn, a tudatlan fele nevet, iszik és táncol, de a tömeg nagy része a közös
területen megritkult.
Emberek csoportját látom az emeleti folyosón – összegyűlve az orgia körül, ami kétségkívül Vida hálószobáinak
egyikében zajlik – felismerem az eltéveszthetetlen szex és fű szagát, és tudom, eljött az ideje, hogy hazamenjek.
És jó, hogy
hazamegyek, mert átakarom gondolni Vida ajánlatát. Izgatott, ideges, és máris megszállott
vagyok miatta, így nincs helye a fejemben egy droggal teli orgiának.
De utána meghallom a hangját.
Nem Vida hangját. Nem
Devi hangját.
Az övét. Az én saját
Voldemortomét.
Ismered azt az
érzést, mikor van egy sebed és el kell szorítanod, hogy a vérzés elálljon? Vagy
egy vágás az ajkaidon, amit újra és újra megnyalsz még akkor is, ha tudod, rosszabb
lesz tőle?
Ez az impulzus, a
beteges vonzerő, mintha érezni akarnád a fájdalmat,
bántani akarod magad, egyszerre akarsz a fájdalom fogadója és adója lenni. Csak
ez lehet a magyarázat arra, hogy miért tartok a folyosó felé mindenkit félretolva,
megállok Vida hálószobájának ajtajában. Nem sokkol, amit magam előtt
látok. Százszor láttam már ilyet, talán ezerszer, kamerák előtt
és azon kívül. Öt ember van az ágyon és több pár a szoba más-más pontjain, a baszás
különböző
fázisaiban.
Faszok, puncik, szájak.
Széttárt lábak, csillogó izzadtság. Ma este több tetkó és piercing van, mint normális
lenne, kék hajak vagy rikító pirosak, a sima hajszínek helyett. De nem őket
nézem. Hanem a sápadt bőrű,
sötét hajú nőt az ágy közepén, aki egy pasast
lovagol meg, míg a másik seggbe bassza gumi nélkül. A feje hátra van hajtva, a
szemei csukva, nyög és liheg, ahogy a hasa megfeszül a közelgő
orgazmustól. Raven mindig szerette a dupla behatolást. Nem kell ezt látnom. Ha
látni akartam volna az exbarátnőmet más
pasassal baszni – vagy
kettővel
– csak ki kellett volna nyitnom a laptopomat.
Nem kell, hogy szemtanúja legyek ennek, ebben a sötét, füsttel teli szobában, miközben
Lana Del Rey duruzsol a háttérben.
De nem tudom magamat
rávenni a mozgásra. Az áruló farkam megrándul a gatyámban, miközben ő
felsikít
és keményen elmegy, a puha formái megfeszülnek és a körmét belevájja annak a
fickónak a vállába, akit meglovagol.
Istenem, ő
egy csoda, miközben baszik, azok a sovány izmok és sápadt bőr.
Csak három hónapja volt, hogy az én farkam volt a puncijában? Csak három
hónapja, hogy fogtam azt a hajat, csókoltam azt a nyakat, és veszekedtünk a
takaróért esténként? Csak három hónapja, hogy darabokra törte a szívemet?
Egy nyögéssel fejezi
be az orgazmusát, és félénken hátranéz a válla felett a férfira, aki hátulról
döngeti, megrebegtetve a szempilláit és egy olyan mosolyt küldve, amit bárhol
felismernék. Ez az ő színpadi mosolya, az
ő
azt-fogom
éreztetni-veled-hogy-egy-nagy-és-erős-férfi-vagy
mosolya, és ez határozottan nem az az arckifejezés, amivel valaha is bajlódna,
mikor igazán, kamerán kívül szexel. Megjátssza magát, jövök rá. Megjátssza magát,
még akkor is, ha nincsenek kamerák, annak ellenére, hogy az emberek többsége a
szobában el van foglalva a drogokkal vagy a baszással. Megáll minden, mikor
azok a fekete pillák rám néznek, és az a nagy mosoly még nagyobbra nő.
Nekem játszotta meg
magát.
Baszd meg.
Hátra esek, tekintete
súlya annyival súlyosabb, mint bármi más – nehezebb,
mint amikor két csávó baszta vagy a meztelensége vagy a mosolya – azok a szemek. Telis tele... mivel
is? Bosszúval? Bűnbánattal?
Megvetéssel?
És utána felismerem.
Elégedettség. Azt
akarta, hogy lássam és pont azt tettem, és ez boldoggá tette őt.
Most hátra felé nyomom az embereket, kiborítva
az italukat és csókokat szakítok meg, de nem érdekel. Azok a szemek kiégették a
húsomat, és lehámozták rólam azt a burkot, amit az elmúlt három hónapban fenntartottam,
felfedve az üres, széttépett piszkot, és nem bírom tovább. Megtörlöm a
szemeimet, de a látványa beleégett a retinámba, és újra az emberek közé
nyomulok, ki kell jutnom, el kell mennem és találnom kell egy italt.
Felejtenem kell.
3 megjegyzés:
Köszi!
Köszi! Huh!
Köszönöm szépen...
... Ez elég durva volt...még "szerencse, hogy csak kitalált pasi-karakter a lelkem"...😊😉😊
Megjegyzés küldése