31.
fejezet
Egy
rémálom, ami miatt könyörögsz, hogy ne ébresszelek fel
Fordította: Keiko
Még azután is, hogy Drago
bezárta az ajtót mögöttük, Chloe tartotta Luccát, nem akarta, hogy meggondolja
magát és Amo után menjen. A szíve kivert a mellkasából most, hogy egyedül volt
vele. Fogalma sem volt róla mire számítson tőle, mivel továbbra is nyugodt
volt. Csak annyit tudott, hogy nyugodt volt. Túlságosan is.
A testéből áradó hő
kezdte felmelegíteni az övét. Mintha érezte volna a benne fortyogó sötétséget.
Mint egy üveg, amit túl sokszor ráztak föl és kitörni készül. Valahogyan,
valamiképp meg kell próbálnia benntartani, hogy életben tartsa a barátját.
Sajnos nagyon jó tudta, hogy ára lesz.
Lucca hirtelen
megmozdult, körbefordította és megragadta, majd a szobája falának nyomta.
Zihálásra késztette, hogy milyen gyorsan megfordította a szerepeket. Most
minden hő és sötétség rá irányult.
A testéhez szögezte a
testét, ezzel zárva be őt. Mindkét keze határozottan tartotta a csípőjét, ahogy
előre hajolt, fejét nyaka hajlatában pihentetve és mélyeket lélegezve.
Chloe mereven állt,
túlságosan félt megmozdulni. Nem magát féltette, mostanra tudta, hogy Lucca
sohasem bántaná. Még a sötétség sem.
– M-mit fogsz tenni vele?
– sikerült kinyögnie.
– Megérintett. Mondtam,
mit teszek, ha bárki is rád emeli a kezét – mondta Lucca véglegességgel.
– N-nem fogja újra
megtenni. Nem fogom hagyni, hogy elég közel kerüljön hozzá, ha ez az, amibe
kerül.
– Bébi, soha nem hagyom,
hogy bárki is ilyen közel kerüljön hozzád. – Egyik kezét elhúzva a csípőjéről
finoman megragadta a csuklót, amit más férfi érintett és szemvonalig emelte. –
Bántott?
Tudta, hogy Amo
érintésére adott reakciója miatt úgy tűnt, bántotta, és valamilyen módon
valóban, de nem fizikailag. Csakis mentálisan. – N-nem, csak… furcsa érzés
volt.
– Hogy-hogy?
A férfi hüvelykujjára
meredt, ami oda-vissza dörzsölgette a csuklóját. Miért nem ilyen érzés vele is? – Mintha helytelen lett volna.
A lány csuklójának
belsejét az ajkához emelte, hűvös lehelete megcsapta az érzékeny területet. –
Helyes.
Chloe erősen harapta az
ajkát, pontosan tudta, mit készült tenni, és mikor ajkai a bőrét érintették,
szíve kihagyott az érzékenységétől. Mintha helyettesíteni akarta volna az
érintést, ami nem az övé volt, elmosni egy másik férfi nyomát. Számított rá,
felkészült a csípésre, mert soha ezelőtt nem érintette még férfi ajka, de nem
ez történt.
Elméje visszautasította
Amo érintését, csak Luccáét fogadta el. Azt sem kellett volna, mivel tudata az
ördöghöz tartozott már évek óta.
Habár, mikor újabb csókot
lehelt a csuklójára, érezte, hogy a régi láncok, amelyek fogva tartották az
elméjét, tulajdonképpen gyengék és töröttek. Csak idő kérdése volt, hogy végre
felszabaduljon az ördögtől.
Kezével, ami csak
centikre volt a férfi ajkától, kinyúlt és finoman megérintette kísértően
gyönyörű arcát, cirógatta. – E-elengeded a kedvemért?
Elengedve a csuklóját
visszatette a kezét a csípőjére. – Látott téged, kedvesem. Most már tudja, hogy
itt vagy. Ha hagyom, hogy elmenjen veszélybe sodorja az életed, jobban, mint
amennyire már így is azzal, hogy idejött.
Továbbra is érintette
annak reményében, hogy ez segít Amónak megmenekülni a haláltól, ujjait a
szakállához húzta, a durva textúra csiklandozta az ujjbegyeit. – Maria is
idejött; hagytad, hogy tudja, itt vagyok.
– Az stratégiai lépés
volt. Maria azt is tudja, hogy megölöm, ha bárki is megtudja miatta, hogy itt
vagy. – Fejét mozdítva jobban belehajolt az érintésbe.
– Amo nem fogja elmondani
senkinek, ha megsérülhetek. Tudod, hogy nem fogja. Kérlek, csak engedd el.
– Miért kellene? – Lucca
tekintete és hangja sötét lett, a tudtára hozva, hogy nem fog tetszeni neki,
ami most mondani fog. – Mi hasznom származik ebből?
Chloe keze lehullott,
nehéz mellkasa nehezebb lett, megnehezítve a légzést. – M-mit akarsz?
Lucca lehajolt, ajkát a
lány füléhez tette és borzongást indított hátán. Aztán azt suttogta: – A
dolgok, amiket tőled akarok, kedvesem, rémálmokat fognak okozni, olyanokat,
amilyenek ezelőtt még nem voltak. Rémálmot, ami miatt könyörögsz, hogy ne
ébresszelek fel.
Annak ellenére, hogy
lélegzete hűvös volt és minden egyes kimondott szótól megborzongott, teste cserbenhagyta,
ahogy égni kezdett, úgy érezte, minta fagyási sérülést szenvedett volna. Ha kimondom, nincs visszaút.
– Én… megteszek bármit,
amit akarsz.
Hideg lehelete újra
megcsapta a bőrét. – Bizonyítsd.
– H-hogyan?
Kiegyenesedve lebámult a
lányra, egyik kezét felfelé mozdította a testén a hajához, ahol belemarkolt és
kényszerítette, hogy felnézzen rá. – Hagyd, hogy megcsókoljalak.
Tudata kicsiny része,
amely még mindig az ördög láncait viselte, sikított, hogy ne tegye, tudta, ha
beleegyezik, megszabadul tőle. Azt is tudta, hogy új láncok vennék helyét a
régieknek, ismét követelve őt. Elméje a Mumushoz tartozna.
Chloe idegesen megnyalta
az ajkát, mielőtt bólintott, megadva magát neki.
Mindkét keze a csípőjén
és a hajában megfeszült, ahogy abba a helyzetbe igazította, ahogy akarta,
mielőtt lehajolt és birtokba vette buja alsó ajkát.
A lány szemei abban a
pillanatban lecsukódtak, ahogy az ajka megérintette az övét. Tökéletesen
mozdulatlan maradt. Az egyetlen dolog, ami mozgott, az a szíve, amely próbált
kiszakadni a mellkasából.
– Csókolj vissza –
morogta éhesen.
Chloe zihált. Úgy tűnt a
férfi évek óta éhezett bármiféle szeretetet.
Mikor Lucca a fogai közé
vette az alsó ajkát és kicsit megharapta, zaj szökött ki a torkából. Nem a
fájdalom hangja volt, hanem a gyönyöré, és ez mélyen legbelül megrémítette.
A férfi mellkasára téve a
kezét próbált távolságot tartani, de mikor tenyere a szívén landolt érezte,
hogy gyorsan és erősen ver. A ritmus passzolt az övéhez, mintha szívük egyként
dobogna.
Ahelyett, hogy eltolta
volna, azon kapta magát, hogy ajkát az övével együtt mozgatja, könnyen
visszacsókolja, ki akarta elégíteni azt a részt benne, aminek nyilvánvalóan
szüksége volt rá; a legsötétebb részét, ami eddig éhezett. Ez meggyújtott benne
egy apró tüzet, mely addig rejtőzött.
Az ördög az elméjét fogva
tartó láncai kezdtek elolvadni az apró lángtól, amit Lucca gyújtott meg, és
Chloe tudata rálelt a szabadságra az idő legrövidebb törtrészére, mielőtt
vadonatújak követelték maguknak.
A Mumus sikeresen
birtokba vette a tudatát s a testét. Most már csak a lelke maradt, amit el kell
lopni az ördögtől. Bár azt nem fogják ilyen könnyen megszerezni.
Végighúzva a nyelvét a
lány ajkán, Lucca hirtelen elhúzódott. Nehéz légzése éppoly durva volt, mint az
övé, felfedve milyen nehéz is volt számára, hogy elhúzódjon, hangja torz, mikor
azt mondta: – Ha nem állok meg most, itt helyben magamévá teszlek.
Megdermedt, pontosan
tudva hogyan értette, mivel keménysége, ami most a hasának nyomódott
nyilvánvalóvá tette. – N-nem megy.
A férfi mélyeket
lélegezve nyugtatta le magát. – Tudom, bébi. Ezért álltam meg.
Megbízva benne, hogy nem
tenné, lazított.
Érezte, ahogy a sötétség
mélyebbre és mélyebbre szivárog, hazatér Luccában. Most sikerült lenyugtatni.
Felpillanva átható
kékeszöld szemébe remélte, hogy amit feladott, megérte. – Ígérd meg, hogy nem
fogod Amót bántani és hogy elengeded.
Lucca a lány torkára
tette a kezét, ami eddig a hajában volt, könnyedén megszorította törékeny
nyakát. – Mondd, hogy az enyém vagy, kedvesem. Hallani akarom, ahogy kimondod a
szavakat és komolyan is gondolod.
Ez nem az a sötét hang
volt, ami utasította. Azt akarta, hogy magától mondja ki a szavakat.
– A tiéd vagyok –
suttogta Chloe, teljesen átadva magát neki… örökre.
Utolsó alkalommal előre
dőlt, újra a fogai közé véve az alsó ajkát és megharapta, mielőtt
visszahúzódott és elengedte azt. – Remélem tudod, mit tettél – suttogta a
lánynak bűnös hangon, mielőtt elengedte, levéve a kezét a torkáról.
A tudatát fogva tartó
láncok feszesedtek. Tudom.
Elsétálva tőle újabb
kérést intézett hozzá. – Pakold össze a cuccaid.
– M-miért? – kérdezte összezavarodva.
– Majd meglátod. – Amiatt,
ahogy mondta nem akarta megtudni, de jobban aggódott valaki más miatt.
– A-akkor nem bántod?
Mosolygott. – Pakold
össze a cuccaid, drágám.
Mikor az ajtó becsukódott
és ő elment, csak annyit tudott tenni, hogy reménykedik, nem bántja Amót.
Egyedül, megérintette
duzzadt ajkait. Luccának igaza volt: mit
tettem?
Nem tudta elhinni, hogy ő
volt az, aki kinyúlt és megérintette, mikor még csak tanulta elfogadni Lucca
érintését. Még csak nem is csípte, semmi helytelen nem volt benne. A
legijesztőbb az egészben… Chloe épp megkapta élete első csókját az ígérettel,
hogy nem ez volt az utolsó.
Nem az a fajta lány volt,
aki az első csókjáról álmodozik. Hogyan is tehette volna, mikor csak annyit
akart mindig is, hogy soha többé ne érintsék meg? Ezért soha nem is gondolta
volna, hogy lesz első csókja, nem is szólva arról, hogy Luccával, a Mumussal.
Minden, ami történt
halálra rémítette. Folyamatosan ugyanazokat a szavakat ismételgette, próbálva
megőrizni a józan eszét. Meg kellett tenned.
Nem volt választásod. Azért tetted, hogy megmentsd Amót.
Egy idő után a sorok
kezdtek elmosódni. Nem tudta, hogy ez volt-e, amit valóban hitt, vagy csak hinni
akart benne.
Meg
kellett tenned… Nem volt választásod… Azért tetted, hogy megmentsd Amót…
Valóban?
18 megjegyzés:
Te!!Atya!Úr!Isten! :)))))))
Aztaaaaaa, hűűhaaaaa!!!! ❤️
Te jó ég 😍☺️
Köszönöm 😘♥️
Köszönöm végre izgi
Már alig vártam ezt a pillanatot!
Köszönöm! 😀
Köszönöm 😀😄
Köszönöm, egyre izgalmasabb 😁😘
Vááá!Ezer köszönet!
Hááát ez ebben a hőségben felér egy merénylettel :) :) De köszönöm!!!!! <3
Atya ég... szuper volt
Very, Very......... HOT♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️😁😁😁😁😁😁😁😁😁😁😁
wow wow wowwww 😎
Kicsit gelgyorsultak az események...végre! Köszönöm!
Azta nagyon jó volt ez a rész is nagyon köszönöm szépen
Köszönöm!😘😘😘🌹💞💞💞💞 Erre vártam😍😍
😍😍😍😍Úristen Jézus 😍😍😍köszönöm! 😍😍🤩🤩🤩🤩
Köszönjük, alig várom a folytatást.
A Justbook csapat is szünetre ment? :)
Megjegyzés küldése