Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

31. fejezet

Egy rémálom, ami miatt könyörögsz, hogy ne ébresszelek fel

Fordította: Keiko

Még azután is, hogy Drago bezárta az ajtót mögöttük, Chloe tartotta Luccát, nem akarta, hogy meggondolja magát és Amo után menjen. A szíve kivert a mellkasából most, hogy egyedül volt vele. Fogalma sem volt róla mire számítson tőle, mivel továbbra is nyugodt volt. Csak annyit tudott, hogy nyugodt volt. Túlságosan is.

A testéből áradó hő kezdte felmelegíteni az övét. Mintha érezte volna a benne fortyogó sötétséget. Mint egy üveg, amit túl sokszor ráztak föl és kitörni készül. Valahogyan, valamiképp meg kell próbálnia benntartani, hogy életben tartsa a barátját. Sajnos nagyon jó tudta, hogy ára lesz.

Lucca hirtelen megmozdult, körbefordította és megragadta, majd a szobája falának nyomta. Zihálásra késztette, hogy milyen gyorsan megfordította a szerepeket. Most minden hő és sötétség rá irányult.

A testéhez szögezte a testét, ezzel zárva be őt. Mindkét keze határozottan tartotta a csípőjét, ahogy előre hajolt, fejét nyaka hajlatában pihentetve és mélyeket lélegezve.

Chloe mereven állt, túlságosan félt megmozdulni. Nem magát féltette, mostanra tudta, hogy Lucca sohasem bántaná. Még a sötétség sem.

– M-mit fogsz tenni vele? – sikerült kinyögnie.

– Megérintett. Mondtam, mit teszek, ha bárki is rád emeli a kezét – mondta Lucca véglegességgel.

– N-nem fogja újra megtenni. Nem fogom hagyni, hogy elég közel kerüljön hozzá, ha ez az, amibe kerül.

– Bébi, soha nem hagyom, hogy bárki is ilyen közel kerüljön hozzád. – Egyik kezét elhúzva a csípőjéről finoman megragadta a csuklót, amit más férfi érintett és szemvonalig emelte. – Bántott?

Tudta, hogy Amo érintésére adott reakciója miatt úgy tűnt, bántotta, és valamilyen módon valóban, de nem fizikailag. Csakis mentálisan. – N-nem, csak… furcsa érzés volt.

– Hogy-hogy?

A férfi hüvelykujjára meredt, ami oda-vissza dörzsölgette a csuklóját. Miért nem ilyen érzés vele is? – Mintha helytelen lett volna.

A lány csuklójának belsejét az ajkához emelte, hűvös lehelete megcsapta az érzékeny területet. – Helyes.

Chloe erősen harapta az ajkát, pontosan tudta, mit készült tenni, és mikor ajkai a bőrét érintették, szíve kihagyott az érzékenységétől. Mintha helyettesíteni akarta volna az érintést, ami nem az övé volt, elmosni egy másik férfi nyomát. Számított rá, felkészült a csípésre, mert soha ezelőtt nem érintette még férfi ajka, de nem ez történt.

Elméje visszautasította Amo érintését, csak Luccáét fogadta el. Azt sem kellett volna, mivel tudata az ördöghöz tartozott már évek óta.

Habár, mikor újabb csókot lehelt a csuklójára, érezte, hogy a régi láncok, amelyek fogva tartották az elméjét, tulajdonképpen gyengék és töröttek. Csak idő kérdése volt, hogy végre felszabaduljon az ördögtől.

Kezével, ami csak centikre volt a férfi ajkától, kinyúlt és finoman megérintette kísértően gyönyörű arcát, cirógatta. – E-elengeded a kedvemért?

Elengedve a csuklóját visszatette a kezét a csípőjére. – Látott téged, kedvesem. Most már tudja, hogy itt vagy. Ha hagyom, hogy elmenjen veszélybe sodorja az életed, jobban, mint amennyire már így is azzal, hogy idejött.

Továbbra is érintette annak reményében, hogy ez segít Amónak megmenekülni a haláltól, ujjait a szakállához húzta, a durva textúra csiklandozta az ujjbegyeit. – Maria is idejött; hagytad, hogy tudja, itt vagyok.

– Az stratégiai lépés volt. Maria azt is tudja, hogy megölöm, ha bárki is megtudja miatta, hogy itt vagy. – Fejét mozdítva jobban belehajolt az érintésbe.

– Amo nem fogja elmondani senkinek, ha megsérülhetek. Tudod, hogy nem fogja. Kérlek, csak engedd el.

– Miért kellene? – Lucca tekintete és hangja sötét lett, a tudtára hozva, hogy nem fog tetszeni neki, ami most mondani fog. – Mi hasznom származik ebből?

Chloe keze lehullott, nehéz mellkasa nehezebb lett, megnehezítve a légzést. – M-mit akarsz?

Lucca lehajolt, ajkát a lány füléhez tette és borzongást indított hátán. Aztán azt suttogta: – A dolgok, amiket tőled akarok, kedvesem, rémálmokat fognak okozni, olyanokat, amilyenek ezelőtt még nem voltak. Rémálmot, ami miatt könyörögsz, hogy ne ébresszelek fel.

Annak ellenére, hogy lélegzete hűvös volt és minden egyes kimondott szótól megborzongott, teste cserbenhagyta, ahogy égni kezdett, úgy érezte, minta fagyási sérülést szenvedett volna. Ha kimondom, nincs visszaút.

– Én… megteszek bármit, amit akarsz.

Hideg lehelete újra megcsapta a bőrét. – Bizonyítsd.

– H-hogyan?

Kiegyenesedve lebámult a lányra, egyik kezét felfelé mozdította a testén a hajához, ahol belemarkolt és kényszerítette, hogy felnézzen rá. – Hagyd, hogy megcsókoljalak.

Tudata kicsiny része, amely még mindig az ördög láncait viselte, sikított, hogy ne tegye, tudta, ha beleegyezik, megszabadul tőle. Azt is tudta, hogy új láncok vennék helyét a régieknek, ismét követelve őt. Elméje a Mumushoz tartozna.

Chloe idegesen megnyalta az ajkát, mielőtt bólintott, megadva magát neki.

Mindkét keze a csípőjén és a hajában megfeszült, ahogy abba a helyzetbe igazította, ahogy akarta, mielőtt lehajolt és birtokba vette buja alsó ajkát.

A lány szemei abban a pillanatban lecsukódtak, ahogy az ajka megérintette az övét. Tökéletesen mozdulatlan maradt. Az egyetlen dolog, ami mozgott, az a szíve, amely próbált kiszakadni a mellkasából.

– Csókolj vissza – morogta éhesen.

Chloe zihált. Úgy tűnt a férfi évek óta éhezett bármiféle szeretetet.

Mikor Lucca a fogai közé vette az alsó ajkát és kicsit megharapta, zaj szökött ki a torkából. Nem a fájdalom hangja volt, hanem a gyönyöré, és ez mélyen legbelül megrémítette.

A férfi mellkasára téve a kezét próbált távolságot tartani, de mikor tenyere a szívén landolt érezte, hogy gyorsan és erősen ver. A ritmus passzolt az övéhez, mintha szívük egyként dobogna.

Ahelyett, hogy eltolta volna, azon kapta magát, hogy ajkát az övével együtt mozgatja, könnyen visszacsókolja, ki akarta elégíteni azt a részt benne, aminek nyilvánvalóan szüksége volt rá; a legsötétebb részét, ami eddig éhezett. Ez meggyújtott benne egy apró tüzet, mely addig rejtőzött.

Az ördög az elméjét fogva tartó láncai kezdtek elolvadni az apró lángtól, amit Lucca gyújtott meg, és Chloe tudata rálelt a szabadságra az idő legrövidebb törtrészére, mielőtt vadonatújak követelték maguknak.

A Mumus sikeresen birtokba vette a tudatát s a testét. Most már csak a lelke maradt, amit el kell lopni az ördögtől. Bár azt nem fogják ilyen könnyen megszerezni.

Végighúzva a nyelvét a lány ajkán, Lucca hirtelen elhúzódott. Nehéz légzése éppoly durva volt, mint az övé, felfedve milyen nehéz is volt számára, hogy elhúzódjon, hangja torz, mikor azt mondta: – Ha nem állok meg most, itt helyben magamévá teszlek.

Megdermedt, pontosan tudva hogyan értette, mivel keménysége, ami most a hasának nyomódott nyilvánvalóvá tette. – N-nem megy.

A férfi mélyeket lélegezve nyugtatta le magát. – Tudom, bébi. Ezért álltam meg.

Megbízva benne, hogy nem tenné, lazított.

Érezte, ahogy a sötétség mélyebbre és mélyebbre szivárog, hazatér Luccában. Most sikerült lenyugtatni.

Felpillanva átható kékeszöld szemébe remélte, hogy amit feladott, megérte. – Ígérd meg, hogy nem fogod Amót bántani és hogy elengeded.

Lucca a lány torkára tette a kezét, ami eddig a hajában volt, könnyedén megszorította törékeny nyakát. – Mondd, hogy az enyém vagy, kedvesem. Hallani akarom, ahogy kimondod a szavakat és komolyan is gondolod.

Ez nem az a sötét hang volt, ami utasította. Azt akarta, hogy magától mondja ki a szavakat.

– A tiéd vagyok – suttogta Chloe, teljesen átadva magát neki… örökre.

Utolsó alkalommal előre dőlt, újra a fogai közé véve az alsó ajkát és megharapta, mielőtt visszahúzódott és elengedte azt. – Remélem tudod, mit tettél – suttogta a lánynak bűnös hangon, mielőtt elengedte, levéve a kezét a torkáról.

A tudatát fogva tartó láncok feszesedtek. Tudom.

Elsétálva tőle újabb kérést intézett hozzá. – Pakold össze a cuccaid.

– M-miért? – kérdezte összezavarodva.

– Majd meglátod. – Amiatt, ahogy mondta nem akarta megtudni, de jobban aggódott valaki más miatt.

– A-akkor nem bántod?

Mosolygott. – Pakold össze a cuccaid, drágám.

Mikor az ajtó becsukódott és ő elment, csak annyit tudott tenni, hogy reménykedik, nem bántja Amót.

Egyedül, megérintette duzzadt ajkait. Luccának igaza volt: mit tettem?

Nem tudta elhinni, hogy ő volt az, aki kinyúlt és megérintette, mikor még csak tanulta elfogadni Lucca érintését. Még csak nem is csípte, semmi helytelen nem volt benne. A legijesztőbb az egészben… Chloe épp megkapta élete első csókját az ígérettel, hogy nem ez volt az utolsó.

Nem az a fajta lány volt, aki az első csókjáról álmodozik. Hogyan is tehette volna, mikor csak annyit akart mindig is, hogy soha többé ne érintsék meg? Ezért soha nem is gondolta volna, hogy lesz első csókja, nem is szólva arról, hogy Luccával, a Mumussal.

Minden, ami történt halálra rémítette. Folyamatosan ugyanazokat a szavakat ismételgette, próbálva megőrizni a józan eszét. Meg kellett tenned. Nem volt választásod. Azért tetted, hogy megmentsd Amót.

Egy idő után a sorok kezdtek elmosódni. Nem tudta, hogy ez volt-e, amit valóban hitt, vagy csak hinni akart benne.

Meg kellett tenned… Nem volt választásod… Azért tetted, hogy megmentsd Amót…

Valóban?