34. fejezet
Engedni az olyan szörnyetegeknek, mint ő,
hogy a Földön kóboroljanak
Napjainkban…
Fordította: Keiko
Chloe idegesen ült az ágy
szélén összecsomagolt cuccaival, mint akkor, mikor először került ide. Hova visz?
Gyors kopogás az ajtón,
mielőtt kinyílt és Drago bement. – Összepakoltál?
Idegesen bólintott. –
Hova megyek?
– Lucca szobájába
költözöl. – Nüansznyi szimpátia sem volt a hangjában.
– I-igen? – Ez volt az
utolsó dolog, amire számított, és bármi másnál jobban megrémisztette, amire
gondolni tudott.
– Igen. Menjünk – mondta
neki felkapva a táskáit.
Minden korábbinál
idegesebben remegve állt fel az ágyról és követte, ahogy megindult a folyosón. Összezavarodva
állt meg mögötte, mikor nem a szemközti szobába bent, hanem elindult a lépcső
felé.
– Hova mész?
Drago megállt, megfordulva
látta, hogy a lány szemközti ajtó előtt rostokol. – Mondtam. Lucca szobájába.
Nem értette, miközben
továbbra is arra az ajtóra bámult, ahonnan minden reggel ki és bemenni látta
Luccát az elmúlt hónapban.
– Azt hittem ez a
szobája.
Drago letette a
csomagjait, mielőtt odasétált és kinyitotta. Felkapcsolva a lámpát hagyta, hogy
a lány bepillantson a szobába.
Zavarodottságában lassan
összeráncolta a szemöldökét, ahogy besétált a helyiségbe. Szép volt, de
fiatalnak érződött, és semmi Luccás nem volt benne. Ez nem…
– Ez nem az ő szobája,
igaz?
– Nem, Leóé. Lucca
kicsivel azután kezdett el itt aludni, hogy idekerültél.
Chloe az ajkába harapott.
– Igen?
– Igen. – Lekapcsolta a
lámpát, nem túl finoman jelezve, hogy ideje menni.
Összekulcsolta a kezét és
elkezdte tördelni, miközben hagyta, hogy ez az apró információmorzsa beépüljön.
Ezután ismét követte Dragót, ez alkalommal Lucca valódi hálószobájába,
elhaladva a lépcső mellett és a ház egy másik szárnyába tartva.
Végül Drago kinyitott egy
ajtót a folyosó legvégén és hagyta, hogy ő lépjen be először.
Ez a szoba határozottan
inkább volt Luccáé. Hatalmas és sötét megvilágítású, sötét fával és sötét
színekkel. Szinte földes kinézete és illata volt, férfias, és Chloe kellemesnek
találta.
– Lucca később jön. – A
szoba közepére helyezve a táskákat megfordult, hogy távozzon.
– D-Drago?
– Igen? – Megállt és
megfordult.
– Köszönöm, hogy
elmondtad. – Tudta, hogy valószínűleg nem az ő dolga volt felvilágosítani
arról, hogy Lucca Leo szobájában aludt, mivel a férfi nagyon zárkózott volt,
mikor az embereiről volt szó, de ő mégis értékelte.
Kurtán bólintott, mielőtt
távozott becsukva maga mögött az ajtót.
Egy reszketeg lélegzetet
vett, miközben körbenézett a szobában, szorosan körbeölelte magát a puszta
ténytől, hogy a Mumus legszemélyesebb helyén van. Nem tehetett róla, de
elgondolkodott, hogy útjának melyik pillanata vezette őt ide, vagy hogy ez
talán nem a helyes út volt és lelopták őt arról, hogy másikon sétáljon végig.
Az elméjét és testét
fogva tartó láncok még szorosabbra húztak.
*
* *
Lucca várt, míg
lenyugodott, mielőtt elhagyta az irodáját. Hagynia kellett, hogy eléggé
elpárologjon a sötétség, mielőtt újra közel kerül hozzá. Mondjuk azt nem tudta,
mitől nyugszik le a legjobban: hogy végre megcsókolta, vagy hogy Amo végül
ráébredt, hogy nem ő a férfi számára. Mindkettő egyaránt használt.
A hálószobája felé véve
az irányt elment Drago mellett.
– A szobádba vittem a
cuccait. Chloe ott vár rád.
– Köszönöm. – Bólintott,
majd megállt. – Valamit meg akartam kérdezni tőled.
Drago megállt és
megfordult, hogy szembenézzen vele.
– Azért törted el Amo kezét,
mert remélted, hogy az elegendő büntetés? – Lucca tanulmányozta az arcát, enyhe
változást fedezve fel higgadt magatartásában, amely elárulta, jól gondolta.
Drago tudta, hogy nem fogja elengedni fizikai fájdalom nélkül.
– Többé nem fordul elő –
mondta a férfi határozottan.
– Köszi, hogy megtetted
értem – mondta Lucca a válla fölött, ahogy folytatta útját a szobája felé,
megelégedve Drago válaszával.
– Miért? – kérdezte a
férfi összezavarodva.
Lucca mosolygott. – Mert
most azt mondom Chloénak, hogy te bántottad.
– Kibaszott seggfej –
morogta Drago az orra alatt.
* * *
Chloe egyedül ült Lucca
ágyának szélén, idegesen várt, nem tudta, mi mást tegyen. Az ajtó nyílásának
hatására kihúzta magát, remélte várakozása véget ért.
Mikor látta, hogy tényleg
Lucca lép be, háta valamiképp még egyenesebb lett.
– Nem pakoltál ki? –
kérdezte a férfi, mikor meglátta érintetlen, földön heverő csomagjait.
Lepillantva az ölében
tartott kezeire tördelni kezdte őket, le akarta kaparni a bőrét. – N-nem. Nem
tudtam, hova tegyem őket.
A férfi keze hirtelen
feltűnt az övé fölött és leállította, hogy ne okozhasson magának sérülést. –
Egész hónapban olyan jól ment, hogy ne csináld ezt. Miatta van, vagy mert
ideköltöztettelek?
Az ajkába harapva rá
akarta fogni arra, hogy itt kell aludnia vele, de valójában akkor kezdte, mikor
Amo eljött érte.
– Bántottad? – suttogta.
– Drago eltörte a kezét…
– Komolyan?! – sokkal
inkább felkiáltott, mint kérdezte, tekintete a férfiéba fúródott.
Megszorította a kezét. –
Igen. A keze meg fog gyógyulni. Rendben lesz.
– Ez nem volt túl szép
tőle. – Chloe kissé ellazult. Feltételezte, ő sokkal jobban bántotta, mint
Drago. Összetörtem a szívét… Újra.
Lucca ajkán mosoly
rándult. – El kell mondanod neki, kedvesem.
– Még meggondolom. –
Drago még mindig megijesztette időről-időre.
A kezeit befedő kéz
könnyed, nyugtató mozdulatba kezdett a tenyerén.
– Köszönöm, hogy
elengedted – mondta neki.
– Szívesen. – Egyik kezét
a lányén tartva felemelte a másikat, hogy a füle mögé söpörje a haját, így nem
rejthette el az arcát előle. – Tudod, ha bármit újból megtesz, nincs menekvés
számára – figyelmeztette, megígérve neki, hogy legközelebb nem lesz képes
segíteni a fiúnak.
Nagyot nyelt, alig tudta
kimondani a szavakat: – Tudom.
Elég nyilvánvalóvá tette,
mennyire birtokló és védelmező volt vele. Egy része titokban értékelte –
szüksége volt rá azok után, amin keresztül ment –, hogy soha nem kell aggódnia
amiatt, hogy bárki más megérinti rajta kívül.
Amo volt az egyetlen, aki
miatt aggódott, hogy Lucca védelmezése bánthatja.
A zsebébe nyúlva a férfi
előhúzta a mobilját és nyitott tenyerébe helyezte.
Felpillantva rá nem tudta
elhinni. – V-visszaadod? Miért?
– Mert azt akarom, hogy
tudd, annyira bízom benned, amennyire te bennem, kedvesem. – Előre hajolva
csókot lehelt sebhelye felső részére. – És belefáradtam, hogy neked tettetem
magam minden alkalommal, mikor Elle ír.
Chloe kuncogott, próbálta
elképzelni a férfit, amint Elle-nek sms-ezik, mint ő. – Biztos vagyok benne,
hogy jól fogok szórakozni, ha elolvasom az üzeneteket.
– Hát, csak egy rakat
hangulatjelet használtam, tényleg. – Vele nevetett ujja köré csavarva egy
tincsét. – Győződj meg róla, hogy sokat használod a fekete szivecskét. Azt
sokszor használtam.
– Miért pont azt?
Játékosan meghúzta a
tincset. – Úgy tűnt azt kedvelnéd.
A lány mosolygott, végre
kezdett teljesen ellazulni.
Lucca elengedte, hagyta,
hogy a tincs lehulljon. – Menj, készülj lefekvéshez, kedvesem. Holnap
kipakolhatod a dolgaidat.
Azonnal visszafeszülve
kelt fel az ágyról és ment a táskáihoz, gyorsan kihúzta a szükséges holmikat.
Örült, hogy legvastagabb gyapjúpizsamája tiszta. A testét is teljesen befedte,
ezért volt a leghálásabb.
Borzasztóan ideges volt,
ahogy bement a fürdőszobába és elkezdett készülődni. reggel szeretett
zuhanyozni, így azon kapta magát, hogy remélte, a férfinak sem jelent ez
problémát, mivel az ő ágyában alszik.
Mikor készen volt és
végzett, azon kapta magát, hogy az ajtóra bámul, az idegesség kínozta a testét,
rettegett a Mumus mellett aludni.
Rendben
lesz. Nem fog bántani. Folyamatosan ismételgette a szavakat
a fejében, próbált elég bátorságot összegyűjteni ahhoz, hogy kinyissa az ajtót.
Aztán mikor elég sokáig
húzta már, és egy nüansznyi bátorságot összeszedett, kinyitotta a fürdő
ajtaját.
Mikor kisétált, be a
sötét szobába, megkönnyebbülés árasztotta el, és hálás volt, midőn észrevette,
hogy Lucca már alszik az ágy felé eső részén. Ezután azon kapta magát, hogy az
alvó, kísértő férfit bámulja néhány pillanatig; látván, hogy megszokott, fekete
pólóját viseli, a takaró csak a csípőjéig ér és háton fekszik, azt gondolta,
milyen gyönyörű, még álmában is.
Lucca helyes férfi volt.
Mindig is úgy hitte, ez tette őt olyan halálossá.
Halkan és óvatosan az ágy
másik oldalához ment és nagyon lassan bekúszott. Annyira félt, hogy
felébreszti, ahogy óvatosan magára húzta a takarót. Ezután olyan messzire
helyezkedett tőle, amennyire lehetett, az ágy szélén csüngött.
Határozottan kínos volt
az ágyában lenni, egyetlen lépésnyi távolságra tőle, és még fájdalmasabb volt
elsőre, ahogy próbált elkényelmesedni egy olyan ágyban, amiben ezelőtt még nem
aludt. Mégis, mélyeket lélegezve végre képes volt ellazulni. És mikor már egyre
szorosabban ölelte magához a takarót, a szoba illata nyugtatni kezdte,
kényelemre lelt… enyhített a lelkén…
* * *
Mikor biztos volt benne,
hogy Chloe álomba merült, az oldalára fordult, így hátával szembe kerülve látta
hosszú, selymes haját szétterülni a párnán. Imádott mindent a hajával
kapcsolatban; a színét, az érzetét, az illatát. Imádta, ahogy pont most
kinézett. Imádta, ahogy a lány mutat az ágyában.
Kinyúlt és felkapott egy
magányos csigát a haja végén, mikor egy nyöszörgés megállásra késztette. Aztán
újabb nyöszörgés szökött ki a lány torkán.
A rémálmok jönnek.
Épp, mikor a sikolyok
elkezdődtek, Lucca közelebb mozdult reszkető testéhez. Csak remélhette, hogy
amit tenni készül elűzi a rémálmokat anélkül, hogy felébresztené.
Hátát a testéhet húzta, a
karjaiba vette és szorosan tartotta, képtelen volt tovább elviselni a
fájdalmát. És csodák csodájára, a sírás újra nyöszörgés lett, a remegése
enyhült, míg mindkettő el nem tűnt… a rémálmával együtt.
Lucca elhagyta a
katolikus hitet, miután az anyja meghalt, tudván, hogy Isten nem létezhet, ha
magához vett egy olyan tiszta emberi lényt, mint az édesanyja, miközben engedi,
hogy olyan szörnyetegek róják a földet, mint ő. Sok este megkérdőjelezte saját
létezését, tűnődött, miért nem őt vitte helyette.
Chloét magához szorítva
most nehéz volt azt gondolnia, hogy Isten nem létezik. Az nem lehetett, hogy
Chloe létezzen, ha Isten nem. Különlegesnek teremtették… Neki teremtették.
A kérdés, hogy miért az
anyját vitték el és nem őt, végre megválaszolódott.
Miatta volt itt ezen a
Földön. Hogy megmentse.
21 megjegyzés:
Nagyon köszönöm. Imádom ezt a könyvet 😘😍
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Köszi!
Egyszerűen imádom ezt a könyvet ♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️
♥️
Köszönöm ☺️
Köszönöm❤❤❤❤❤
Köszi :)
Hűűhaaaaa, fantasztikus!!!! Nagyon szépen köszönöm!!!! ❤️❤️❤️❤️❤️
Hű, hogy Lucca milyen romantikus tud lenni! A maga módján persze :D köszönöm a fordítást, imádom ezt a sorozatot!
Hú, ez a rész még mélyebben megérinti az embert, mint az előzőek. Köszönöm Keikó.
😍😍😍
Imádom☺️ Alig várom a következő fejezetet! Nagyon köszi a fordítást🙂
Metrón olvastam vègig vigyorogtam köszönet!��
Köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!😊
Köszönöm:)Messze ez a könyv a legjobb!!!Egy érzéketlen ember teljes
szivböl tud szeretni!!!!!!
Köszönöm 😘😘😘😘❤️❤️❤️❤️❤️
Alakul a dolog 😉🤗🤩😎
Köszönöm
Köszönöm😊🌻
Ez a könyv a legjobb💞Köszönöm!!💞💞😘😘
Megjegyzés küldése