35. fejezet
Csak
Lucca által érintve
Fordította: Keiko
Hátradőlve a székében úgy
érezte, az őrület határára ért. Hozzászokott, hogy mindig tudta, hol van, mikor
látni akarta az alkotását. De most már egy hónap is eltelt, mióta utoljára
látta. Kétszer megszökött előle.
A megszállottsága csak
fokozódott az évek alatt, egészségtelenné vált. Még ő is tudta. Az a pont volt,
ahol az emlékei már nem elegendőek, és készen állt újakat szerezni.
Olyan közel volt, hogy új
emlékeket készítsen vele, de minden alkalommal megakadályozták.
– Lucifer… – Két
legalkalmasabb embere lépett be a szobába. – Úgy gondoljuk megtaláltuk.
Az eddig érzett
kietlenséget azonnal felváltotta a remény.
Felállt, mohón vágyott
rá, hogy visszaszerezze a lányt, akit évekkel ezelőtt megjelölt. – Hol?
A bátrabbik megköszörülte
a torkát. – Nem fog tetszeni.
A reményt felváltotta a
düh. – Hol?!
– Úgy hisszük a Carusók
otthonában.
Fekete szeme felcsillant,
tűz gyulladt a vérében. – Biztosak vagytok benne?
– Lehetetlen biztosan
tudni, míg be nem jutunk a házba, de egy barátja vezetett minket oda, a katona
Amo. Gyanítottuk, hogy ott van, és a fiú érkezése és távozása riasztó volt,
beigazolva a sejtéseinket.
Visszaülve a székébe
Lucifernek is meg voltak a maga gyanúi a Carusókról, a gyűrű, amit Lucca
mutatott neki kishíján igazolta is, de bízott benne, hogy az embere nem lett
patkány.
Próbálom
megtalálni a kutyám új gazdáját.
Ördögi vigyor tűnt fel az
arcán. – Készüljetek a háborúra.
Jövök
érted, kicsi lány…
*
* *
Chloe megborzongott,
ahogy másnap reggel lefelé haladt a lépcsőkön. Úgy érezte, mintha jól aludt
volna… egészen addig, míg egy rémálom, amit nem tudott lerázni, felébresztette.
Erősebb volt, mint általában, süllyedő érzést kreálva a zsigereiben. Valami
egyszerűen nem volt helyes. Az ördög túl valóságosnak tűnt…
Magát ölelte, a remegés
csak rosszabbodott.
– Jól vagy? – kérdezte Drago
aggódva, mikor Chloe bement a nappaliba.
Azon kapta magát, hogy
körbenéz a szobában. – I-igen, é-én…
– Az irodájában van. –
Drago most még aggódóbbnak tűnt. – Miért nem mész be hozzá? Nem bánja.
Teste és elméje követte
az utat Lucca irodájába, szüksége volt a jelenlétére.
Könnyedén kopogva az
ajtón hallotta, amint kiszól egy pillanattal később: – Gyere be. – Ezután
kinyitotta az ajtót és meglátta a férfit az asztala mögött ülve, épp
dohányzott. Ekkor tért kissé magához és gondolkodott el azon, miként is jutott
el idáig.
Lucca meglepődöttnek
tűnt, mikor felnézett a munkájából. Gyorsan eloltotta a cigarettáját, majd
megpróbálta ellegyezni a füstöt a kezével, hogy hamarabb eloszlassa.
– Kedvesem?
– S-sajnálom, hogy
z-zavarlak. – Chloe azonnal megfordult, hogy távozzon.
– Chloe. – A férfi hangja
parancsoló volt, megállította ott helyben. – Gyere ide.
Visszafordulva szorosabban
ölelte magát, ahogy engedelmeskedett neki, körbement az asztalnál, hogy mellé
álljon.
A lányt tanulmányozva
Lucca aggódni kezdett. – Mi a baj?
– N-nem tudom – vallotta
be idegesen. Lehetetlen volt elmagyarázni. A rémálom nem olyan volt, mint a többi.
– Kedvesem… – Arca
ellágyult. Megfogta a kezét és közelebb húzta és utasító hangszínével ezt
mondta: – Gyere ide. Ülj velem.
Teste az ölébe hullott,
nem tudta, hogy azért, mert az érintéséért sóvárgott, vagy mert utasította. Ez
teljesen furcsa volt neki – próbált kiegyezni az új énjével, akit csak Lucca
érinthet meg.
Lucca oldalra fordította
az ölében, így a lány a mellkasán pihentethette a fejét. Egyik keze a hátán
volt, míg a másik a combján.
Ez volt az első alkalom,
hogy egy férfi tartotta. Először merevnek érezte magát, de a teste nem hagyta
sokáig, szüksége volt az ölelésére, hogy csillapítsa a rémálmokat. Érezte, hogy
minél tovább ül ott, annál jobban belé olvad.
– Rémálom volt? – Hangja
csendes, puha, mégis erős volt. Épp, mint az érintése.
Jövök
érted, kicsi lány…
Csak bólintani tudott,
emlékezve arra, amit az ördög mondott neki álmában.
Lucca elvette a kezét a
combjáról, ujjbegyeivel az arcát érintette, ahol finoman végigkövette a heget.
– Arról a férfiról szólt, akitől ezeket kaptad?
Tettetésnek többé helye
nem volt, miszerint autóbalesetből származnak a sérülései, nem Lucca előtt.
Attól a pillanattól kezdve tudta, hogy először találkoztak, hogy kés okozta
őket. – I-igen.
– Nem csak az arcodra
csinált hegeket, igaz?
Hűvösség telepedett a
testére, amitől fel kellett pillantania rá, bele kísértő kékeszöld szemébe.
Lassan megrázta a fejét.
A második találkozójukon
célzott rá, mikor hosszú ujjú felsőt hordott nyáron, hogy tudja, de sohasem
erősítette meg. Vagy talán igen.
– Mutasd – rendelkezett.
Az ajkába harapott, kezei
remegtek, ahogy lassan felhúzta felsője jobb, majd a bal ujját, olyan magasra,
amennyire csak tudta, ezzel felfedve a hegeket mindkét karján. A jelek a
csuklójától kezdődtek és a válláig futottak.
Senkinek sem mutatta meg
Elle-en kívül. És senki sem gyanította még, hogy több sebhelye van, mint amik
az arcát díszítik.
Kihasználva az idejét
Lucca megérintett minden egyes felfedett heget a karján, végigsimította őket,
tanulmányozta, milyen vastagok, és hogy milyen mélyre juthatott az a korcs,
abból ítélve milyen magasak voltak. Mindegyik jel szinte ragyogott fakó bőre
mellett.
– Ez az összes? –
kérdezte halvány kétkedéssel a hangjában, mintha tudta volna, hogy nem.
Chloe nagyot nyelt. Ne kényszeríts, hogy elmondjam.
– Mondd el, hol van a
többi.
– Kényszerítesz, hogy
megmutassam?
– Nem, ma nem foglak –
biztosította, még mindig könnyedén érintve a hegeket.
Elsuttogta a helyet,
amiről még Elle sem tudott: – A h-hasamon.
Nem válaszolt, továbbra
is nézte, érintette és memorizálta a sebhelyeket a karjain, mielőtt lehúzta a
pulcsija ujjait, hogy visszafedje hideg bőrét.
– V-visszataszítóak, nem
igaz? – kérdezte, miközben bevallotta, miként érzett irántuk, mióta először
megpillantotta magát a tükörben.
Lucca megragadta az arcát
és kényszerítette, hogy rá nézzen. – Soha többé ne mondd ezt. Megértetted?
Próbált bólintani a férfi
fogásában. – I-igen.
Lazítva a fogásán egyik
ujját telt ajkára csúsztatta, cirógatva a heget, amit még nem érintett, azt,
amelyik az ajka felett és alatt húzódott egy-egy centire. – Te és a hegeid a
leggyönyörűbb dolgok, amit valaha láttam.
Elakadt a lélegzete,
amint a férfi közelebb hajolt hozzá, miközben ujját elvette az ajkáról, hogy a
megfelelő pozícióba állítsa az arcát.
– Még csak ne is gondold,
hogy nem azok – suttogta, lehelete ingerelte az ajkát.
Lehunyta a szemét, amint
Lucca az övének nyomta a száját.
Ez a csók lassabb volt,
mint az első, és nem olyan követelőző. Csak lazán kóstolgatta az alsó ajkát.
Legutóbb hűvös menta íze
volt. Most még mindig érezte a mentát, de volt egy kis füstössége a
cigarettától. A két különböző íz keveredett, tűz és jég íze bizsergette az
ajkát és testét.
Lucca megharapta az alsó
ajkát, amitől kéj hangjai hagyták el a torkát, mint legutóbb. A férfi
elmosolyodott, mielőtt végigsimított nyelvével ott, ahol nyomást gyakorolt,
nyugtatva egy pillanatig, mielőtt elhúzódott.
– Azt hiszem szereted, ha
kissé megharapnak, kedvesem.
Pír öntötte el az arcát,
ahogy az kigyúlt szavai hallatán és teste árulása miatt.
– Nem rossz dolog. –
Mosolygott, mielőtt könnyed csókot lehelt a lány ajkára.
A hasát elöntötte a
forróság a gyors csók hatására. Édes volt, valami, amihez nem igazán szokott
hozzá a birtokló férfitól.
Öntudatlanul nyalva meg
az ajkát vette észre, hogy még mindig őt érezte – mentol egy cseppnyi füsttel.
Pontosan olyan íze volt, amilyen illata.
Ettől meg kellett
kérdeznie: – Miért oltottad el a cigidet, mikor bejöttem? – Ezután jött rá,
hogy az utóbbi időben nem érzett rajta füstöt, ami meglepte.
– Mert nem szeretek
körülötted dohányozni, ha nem kint vagyunk.
– Nem zavar – mondta
neki, nem akarta, hogy miatta ne dohányozzon. A szag furcsa módon sohasem
zavarta.
– Tudom, kedvesem, de nem
akarom, hogy belélegezd – mondta neki, felfedve, hogy az egészsége miatt
csinálta, és nem amiatt, hogy talán nem tetszik neki.
Jobban belegondolva ez
volt az egyetlen helyiség a házban, ahol cigifüstöt érzett.
Összekulcsolta a kezeit,
mikor a férfi keze feljebb mozdult a combja külső felén. – E-ez az egyetlen
szoba, ahol dohányzol?
Lucca tekintete nem
mozdult az arcáról, miközben ő letekintett a kezeire. – Most az, igen. Muszáj
dohányoznom munka közben.
– Most az? – kérdezte.
– Abbahagytam minden más
helyen a házban, mikor tudtam, hogy jössz.
– Oh. – Chloe nem igazán
tudta mit gondoljon erről. Úgy tűnt egy csomó mindent megtett érte, mióta
először találkoztak. Nem hiszem, hogy
valaha is tudni fogok mindent, amit tett.
– Mi az? – kérdezte egy
hajtincset csavargatva az ujjai között.
– M-mikor kezdtél Leo
szobájában aludni? – Volt egy olyan érzése, hogy tudja, miért, és úgy gondolta
a mikort is tudja.
Be, majd kicsavarta a
tincset, mielőtt szomorúsággal a hangjában válaszolt. – Az első alkalommal,
mikor rémálmod volt, túl hosszú időbe telt elérnem hozzád. Ezután kezdtem Leo
szobájában aludni, mert nem számított milyen gyorsan futottam, még így is túl
sokáig tartott.
Chloe szívének egy kis
darabkája összetört ezen szavak hallatán. Érezte a fájdalmat mögöttük, mintha
több lett volna benne, mint amit tudott, vagy valaha megérthetett.
Azt akarta, hogy a férfi
tudjon valamit, valamit, amit elsősorban magának volt nehéz beismerni.
– S-segítettél enyhíteni
a rémálmokon.
Lucca keze megállt a
csavargató mozdulat közben, ahogy a lány szemére összpontosított. – Valóban?
– I-igen. Észrevettem,
mikor körülöttem vagy, mintha eltűnnének.
– Ennek örülök, kedvesem.
– Újrakezdve a mozdulatot kérdezte: – Jobban érzed magad?
Bólintott.
Annak ellenére, hogy egy
része még mindig furcsán érezte magát, hogy a férfi tartja, a teste és az
elméje mérhetetlenül jobban érezte magát mellette. Valami Luccában szólította a
testét. Szüksége volt rá, sóvárgott érte, ami csak erősödött egy szörnyű
rémálom után.
– Szeretnéd, ha kivennék
mára egy napot? Készíthetnék magunknak valami harapnivalót, aztán megnézhetünk
egy filmet, ha akarod. – Egy pillanatra szünetet tartott. – Vagy felhívhatom
Mariát, hogy jöjjön át.
Felmosolyogva rá
elismerést érzett, hogy ezt megtenné érte, bár még mindig nem jött ki jól a
húgával. – Attól függ. Mit dobsz össze nekem?
Lucca visszamosolygott,
elégedett volt, hogy a lány azt választotta, hogy vele töltse a napot. –
Akármit, amit szeretnél, kedvesem.
Még csak gondolkodnia sem
kellett. – Csokis palacsintát.
– Akkor csokis palacsintát.
Felkelve az öléből valami
aranyló villanást pillantott meg a szeme sarkából. Ez arra késztette, hogy az
asztalra nézzen. És mikor megtette, mosolygós arca lassan rettegővé alakult,
amint kinyúlt, hogy lássa, valódi-e, vagy csak a képzelete szüleménye.
Abban a pillanatban, hogy
ujjhegye megérintette a gyűrűt tudta, nem csak illúzió, és ajka sikolyra nyílt,
de semmi nem jött ki.
Jövök
érted, kicsi lány…
Lucca megérintette a
vállát, az aggodalom visszatért a hangjába. – Kedvesem?
Hiányoztál.
Mikor továbbra is a
gyűrűt bámulta, a férfi megfordította, hogy szemben legyen vele. Ezután mindkét
vállát megfogva gyengéden megrázta. – Chloe. Chloe!
Most Luccára meredve az
ördög hangja eltűnt és kezdett kiolvadni. Kétségbeesetten próbált eltávolodni
tőle, el az érintésétől. Mindent megtett, hogy harcoljon.
– Állj le! – utasította
Lucca. – Mondd el, mi a baj?
– Miért van nálad?! –
sikoltotta. – Miért van nálad a gyűrű?! – Szellemkönnyek próbáltak arcáról
hullani, ahogy küzdött a férfi ellen, nem akarván elhinni, hogy köze lehet
ahhoz, amit vele tettek.
– Attól a férfitól vettem
el, aki bet…
– Hazudsz! – sírt fel még
mindig könnyek nélkül, habár elkeseredetten fel akartak törni. Ez megmagyarázta
honnan tudott mindent róla.
Magához húzva a lányt egy
kézzel tartotta, míg szabad kezével megragadta az arcát, kényszerítve, hogy a
szemébe nézzen.
– Nézz rám. – Hangja
dallamossá és erőssé vált. – Nem, nem teszem. Neked sohasem hazudnék.
Lehunyva a szemét hagyta,
hogy teljesem magához szorítsa, amint arcát a mellkasába fúrta.
Nem kellett látni az
igazságot; a szíve tudta, tudta, hogy nem bonyolódhatott bele. A kicsi, ijedt
kislány, aki lassan négy éve élt benne volt az, akinek szüksége volt
megnyugtatásra. A kicsi, ijedt kislány volt az, aki olyasvalakiért sikított
azon az estén, mint Lucca… csakhogy senki se jöjjön. A kicsi, ijedt kislány
volt az, akinek most megvolt a megmentője és halálra vált a gondolattól is,
hogy elveszíti.
19 megjegyzés:
Köszönöm ☺️
Köszönöm
Köszönöm🤗❤
Köszönöm szépen!
Nagyon szépen köszönöm! :)
Nagyon köszönöm 🤗😘
Köszönöm:)Kiváncsi vagyok ki az aki megvagdosta!!!!!
Köszönöm a fordítást, ez nagyon király rész volt 😁😁😁😁😁😁😁😁♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️
Köszönöm! Esköszöm ez a könyv minden résznél egyre jobb és izgalmasabb lesz főleg most, hogy kezd fény derülni az igazságra! Köszönöm, hogy időtöket rá szánva kedveskedtek nekünk ezzel, hogy lefordítsátok!
Én is nagyon,de van egy sejtésem hogy Lucifer volt az :-)
Húha, köszönöm ez nagyon-nagyon izgalmas.
Nagyon köszönöm! Egyre izgalmasabb, mindig tűkön ülve várom az új részt! 😍😍
Remélem Lucca alaposan elintézi ezt a mocskot és megfizet azért, amit Chloe-val tett.😡😓
😱😱😱😖😖😖
Nagyon szépen köszönöm!
Aztaaaaa 😯😮😮
Az már elvonási tünet, ha fél óránként kattintok, hogy van e új rész? :)
Szerintem is a szöveg részlet alapján, de hamarosan úgyis mindenre fény derül! 😍
Dettó és szerintem igen! Pedig tudom, hogy hozzák a részt amint tudják és idejük engedi és nem ennyiből áll az életük! Olyan hálás vagyok mindig ilyen jó történeteket hoznak nekünk idejüket ránk szánva! 😍❤️🙏
Köszönöm a sok-sok munkátokat❤🌹
Megjegyzés küldése