36.
fejezet
Ahogy
elvette másik szeme világát
Fordította: Keiko
Lucca
megragadta a testet és hátrahúzta a szoba hátsó sarkában álló acélcsőhöz.
–
Hhhhol vagyok?
A
köcsög nem volt halott, de kurva közel volt hozzá.
A
fémláncok hangja visszhangzott a sötét, beton helyiségben.
–
Mmit cccsinálsz? – sírt a férfi, sikertelenül próbálva felemelni a testét.
Egy
hangos kattanás után valami bezárult elcsendesítve a szobát.
Lucca
lenézett a szakadt, ájult férfira, közben megrángatta a láncot, ami a bokáját a
csőhöz rögzítette.
–
AAAAÚÚÚ! Mmmmmit akarsz tőleeeeeem? – Még több könnycsepp hullott a szeméből.
–
Kit kerestél?
–
Nnnem tudom.
Újabb
rántás a láncon meghúzta összezúzott lábát, amitől jajveszékelni kezdett
fájdalmában.
–
Kit kerestél?
–
Nnnem tudom!
Lucca
a férfi mellé guggolt és észrevett egy arany gyűrűt az ujján. Előhúzva a kését
megragadta a férfi kezét, majd széttárta az ujjait, mielőtt a pengét a gyűrű
alá illesztette.
–
Most pedig…
A
férfi ismételgetni kezdte: – Kérlek, ne.
–
Mondd el, kit kerestél a tetőtéri lakásban.
–
Nnnem monnnnddhatom el!
Lucca
belevágott a férfi ujjába, mélyre hatolt.
–
Sssssebhely! – sikoltotta a férfi, és Lucca azonnal megállt, enyhítve a férfi
fájdalmán. – A lányt a sebhelyekkel.
Lucca
lenézett a férfira. – Ennyi?
–
Igen. – Hálás lélegzetet vett.
–
Sajnos – vágott bele újra az ujjába – azután mentél, aki az enyém.
Most,
hogy belevágott a csontba, a teret betöltő sikolyok csak még hangosabbak
lettek… míg a férfi teljesen eszméletét nem vesztette.
Lehúzta
a gyűrűt a már levágott ujjról, és letörölte róla a vért, felfedve a
gyémántberakásos lópatkót…
A patkós gyűrűre meredve,
Lucca visszatette azt a zsebébe, hogy ránézzen a gyenge, alultáplált férfira,
aki többé nem hasonlított önmagára. Haja és szakálla fakó és hosszú volt;
égések, sebhelyek és zúzódások tarkították most testét; fogai nagyrészét
eltávolították összes körmével együtt a lábairól és kilenc ujjáról.
Lucca megközelítette a
sarokba láncolt férfit. – Hazudtál nekem. Azt mondtad nem voltál ott azon az
estén.
Megrázva a fejét a férfi
próbált a sarokba kúszni amennyire csak tudott. – Nem, nem, nem, Mr. Caruso, uram.
– Emlékezett a gyűrűdre –
figyelmeztette.
Arca átalakult, tiszta
rettegés jelent meg rajta, kezeit imádságra emelte. – Mmmeg tudom magyarááázni,
uram. Kééérlek, hadd magyarázzam meg.
Előhúzva egy cigarettát
Lucca az ajka közé fogta azt, miközben elővette az öngyújtóját és meggyújtotta
a végét. – Gyerünk.
– Az eeelső éjszaka,
mikor azt mmmondtad, ő az ööövéd, ha elmondom, hogy ooott voltam aznap este,
mikor a sebhelyeket kapta, meeegöööltél volna. Akkkkor nem lettem volnaaa
hasznodra, uram. Ééérted tettem, uram.
Lucca a szájában tartotta
a szálat, ahogy kinyúlt és megragadta a láncot, majd teljes erőből megrántotta
magához húzva fogvatartottját, kilapítva, mint egy palacsintát.
A férfi keményen beverte
a fejét a betonba, képtelen volt törékeny és meggyötört testét mozdítani.
Leguggolva a férfi fejéhez
Lucca nyitva tartotta a jobb szemét, nem hagyta, hogy pislogjon, miközben
kivette a cigijét a szájából a másik kezével, és parázsló végével a szemgolyó
felett körözött.
– Hazudtál még bármi
másban? – követelte.
A gyenge ember próbált
mozdulni, de nem tudott. – NEEEM! Esküszöm!
– Igazad van, – Lucca
közelebb vitte a szálat a szeméhez, amit olyan feszesen tartott nyitva, hogy
úgy tűnt, bármelyik pillanatban kiugorhat a helyéről – megöltelek volna.
Lefelé mozdítva a cigarettát,
belenyomta azt a férfi pupillájába, míg el nem aludt, hamutartónak használta a
szemét.
Csak Lucca és a
betonfalak voltak tanúi miként hangzottak a férfi sikolyai, mikor fél szemére
megvakult. Aztán újra, néhány pillanattal később… ahogy elvette másik szeme
világát.
16 megjegyzés:
Óóó, basztikuli 😖
😱
Atya ur isten .kössszzöönnöömmm!!!!!
Lucca egy imádnivaló beteg àllat! XD
Köszönöm ☺️
Köszönöm!
Szóhoz se tudok jutni, anyám, de király felyezet volt
Húúú, nem semmi
Egyre izgalmasabb lesz...:)
Auuuu
😱😱😱
Izgiiiii!
Köszönöm
Nagyon szépen köszönöm
Köszönöm szépen! Amúgy mindjárt hányok....
Köszönöm:) Hát nem semmi ez a Lucca!!!!!
Megjegyzés küldése