1. fejezet

A bukott angyal

Fordította: Dia

A francba. A francba. A francba.

Volt egy kis izgalom a lépteiben, miközben kiszállt a liftből és az irodája felé indult. Finoman szólva is teljesen, őrülten, tetőtől-talpig megszállottja volt a férfinak, akit épp látni készült.

Fejezd be. Ő már Chloéval van.

Megállt, a lendület hirtelen eltűnt a lépteiből.

Lucca most már Chloéval volt, és bár szerelmes volt a sötét démonba, a férfi rá sohasem nézett úgy, mint ahogyan az ő sebzett szépségére. Ami azt illeti, sosem tette, és kétségbe vonta azt is, hogy valaha akár észrevette volna, ő hogyan néz rá.

Ők tökéletesek egymásnak, mert... – egy vágyakozó sóhajjal csendesen beismerte az univerzumnak, amit korábban nem volt képes – ők lelkitársak.

Amióta megtudta, hogy hivatalosan is együtt vannak, nem tudott már ugyanúgy nézni Luccára, tudván, hogy ő nem jelentett számára semmit. Most már csak abban reménykedhetett, hogy megtalálja azt a férfit, akit neki teremtettek, aki képes vele elfeledtetni Luccát, aki miatt képes lenne elfeledni a Mumust.

Pff. Aha, sok cseszett szerencsét hozzá.

Folytatva lépteit az iroda felé az izgalma elmúlt, azt mondogatta magának, hogy legalább lehetősége lesz most és mindörökké élvezni a jelenlétét... és a látványt.

Mások talán megijedtek volna, ha első alkalommal hívatják őket a Mumus irodájába, de nem ő. Őt csábította a dolog. A sötét, veszélyes énje volt az, ami napról napra jobban vonzotta.

Látta, hogy az ajtaja nyitva, így arcán ragyogó mosollyal állt meg a küszöbön. – Szia, Lucca. Látni akart… – Hangja elhalt abban a pillanatban, mikor észrevette, hogy a férfi épp valaki máshoz beszél. – Bocsi, nem vettem észre... – a hangja ekkor ismét elhalt, a lélegzetével együtt, méghozzá attól az ismeretlen férfitól, aki Lucca előtt ült és épp felé fordult.

Szent szar, de szexi.

Nem tudta levenni a szemét a férfi szemeiről. Feketék voltak, mégis mintha enyhén ragyogtak volna a sötétszürke egy különös árnyalatát kölcsönözve nekik. Lejjebb pillantva meglátott közvetlen a bal szeme alatt egy négy kicsi pontból álló, gyémántot formáló tetoválást. Amikor tekintetét lassan még lejjebb vitte, meglátta, hogy a nyakát is teljesen beborítják a sötét tetoválások. Senkire sem hasonlított, akit eddig látott. Túl elnyűtt volt az ápoltságukról ismert Carusókhoz képest. Egy dolog biztos volt. Kurva biztos, hogy ő nem Caruso.

Lucca sötét hangja leheletnyi mosollyal visszhangzott a szobán keresztül. – Egy pillanat és jövök.

Nem is vette észre, hogy visszatartja a lélegzetét, amíg vissza nem lépett az ajtóból, meg nem fordult és keresett egy helyet az ajtón kívül.

Megnyalva a mostanra nagyon kiszáradt ajkait, nem tudta nem visszafordítani a fejét az ajtó felé abban a reményben, hogy vethet még egy futó pillantást az ismeretlen férfira. Hallotta Lucca tompa hangját, amint az előtte kifejezéstelen arccal ülő férfihoz beszél.

Sötétbarna, kétoldalt rövidre nyírt és a tetején hosszabbra hagyott haja volt, rövid, ápolatlan szakállal, ami tökéletesen illett a rosszfiús kisugárzásához.

Istenem, állj már le a bámulásával.

Gyorsan elfordította a fejét, tudva, hogy csak rosszat jelent számára. Soha a büdös életben nem fogja a családja engedni, hogy öt lépésnél közelebb kerüljön hozzá. Pokolba, a bátyja talán már úton is volt ide – megesküdött volna rá, hogy van egy belső radarja, ami figyelmezteti, ha ő ránéz egy helyes pasira. Nem hibáztatta. A legtöbbjük, akik vonzották, mind pszichopaták voltak.

Nem tudta megállni, hogy újra rá ne nézzen, látva, hogy a tetkók elvesznek a sötét, kopott ruhája alatt, csakhogy újra feltűnjenek teljesen eltakarva a kezét.

Ja, pszichopata. Annak a fájdalomnak az elviselése tette őt azzá, ami egy kis darab bőr takarásával is járt.

Összekulcsolta a kezeit, összeszorította a szemeit és imádkozni kezdett. Kérlek, Uram, segíts, hogy ne essek az ördög csapdájába.

– Mit csinálsz? – Lucca hangja törte meg lázas imádkozását.

– Én... – Gyorsan szembeállt a nagyszerű démonnal, csakhogy a háta mögé pillantson, ekkor látta meg, hogy a tetovált férfi felvesz egy aranygyűrűt Lucca asztaláról.

Ahogy elkezdte becsúsztatni a zsebébe, a sötétszürke szemek észrevették, hogy csokoládébarna szemek figyelik. Végül egy érzelem tűnt fel az arcán, de ez nem a-picsába-rajtakaptál nézés volt, amit vártál volna tőle. Helyette, amíg eltüntette a gyűrűt a zsebében, a szemei azt üzenték rajta, mondd el neki!

Visszanézve Luccára nyitotta a száját, de őt is meglepte, ami ezután kijött rajta. – S-semmit. Nem csináltam semmit.

Visszalépve az asztalához Lucca intett a tolvajnak: – Később találkozunk, Angel.

Angel? Jézus, bajban volt egy olyan férfival, akit úgy hívtak, mint őt.

Ha épp nem lopott volna el valamit Lucca Kibaszott Carusótól, talán jó jelnek vette volna, hogy ő nem a Sátán csapdája. De mivel volt annyira tökös, hogy a Mumustól lopjon, ez egy jel volt Istentől, hogy kurvára tartsa magát távol tőle, emlékeztetve, hogy Lucifer is bukott angyal volt, mielőtt a Pokol ura lett.

Istenem, védj meg ettől az embertől, imádkozott, miközben lassan, gyönyörű sötét angyalként közeledett felé, tekintete a lelkéig hatolt.

A levegő ismét a torkán akadt, amint a férfi felemelte kezét és hosszú, tetovált ujját az ajkára tette, a leghalkabb figyelmeztetéssel, amit csak ő hallhatott. – Shh.

Picsába, elbuktam. Nem létezett olyan mennyiségű ima, ami megmenthette volna. Kurva biztos, hogy Isten nem fogja megmenteni tőle, vagy akár saját magától.

Elfordítva fejét követte őt a szemeivel, amint elhaladt mellette mielőtt eltűnt volna.

Nem tehetett a különös érzésről, mintha egy darabot magával vitt volna belőle és a férfi egy darabja vele maradt volna. Minthogyha magával vitt volna egy darabot az aurájából, ahogy elhaladva mellette finoman súrolta a karját, és ő is elvett tőle egy kicsit. Elállt tőle a lélegzete, majd hatalmas hullámban tért vissza. Most már nem kapott levegőt.

Lucca szemöldöke megemelkedett, sötét, mosollyal kísért hangja ismét keresztül visszhangzott a homályos szobán: – Adalyn?