Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

 9. fejezet

Egy golyó a neveddel

Fordította: Keiko

– Hová megyünk? – kérdezte Adalyn, mikor a férfi nem kanyarodott le a háza felé.

Tom belenézett a visszapillantó tükörbe, egyenesen a szemébe. – Lucca magához kéretett.

Szemei kikerekedtek, mielőtt csendesen bólintott. Oh, basszus.

Az autóút csendben telt a kaszinóhotelig, a Lucca irodája felé vezető út még ennél is csendesebb volt. Mikor kiszálltak a liftből volt egy pillanat, mikor Angel ránézett azt sugallva, tudta, mit tervezett a lány. Tekintete nem próbálta rávenni, hogy ne tegye. Nem, valami más volt benne. Csalódottság.

Az ajtón kopogva kifújta a levegőt, egészen addig nem jött rá, hogy végig visszatartotta a lélegzetét.

– Gyere be.

Belépett a füstös helyiségbe és helyet foglalt a gyönyörű démon előtt. Kékeszöld írisze gyakorlatilag világított a sötét szobában.

Végül a férfi hangja törte meg a csendet. – Beszélni akartál velem Angelről?

– Öhm, igen... – Megköszörülte a torkát, próbálta összeszedni a gondolatait. Elképzelte maga előtt, ahogy a férfi elveszi a gyűrűt Lucca asztaláról. – Ő... – Elhalkult, lenézett a kezére, amit nem sokkal ezelőtt Angel kezét fogta.

– Ő mi? – kérdezte Lucca.

Ideje volt döntenie. Csak abban reménykedett, hogy nem fogja megbánni.

Mély lélegzetet vett, meggondolta magát. – Angel egy fasz.

Lassú mosoly tűnt fel Lucca arcán. – Egy fasz? Hogy hogy?

– Igen. És szexista.

– Szexista? – Most kissé zavarodottnak tűnt.

Bólintott, majd folytatta: – Hallottad, szexista. Csak férfiakkal hajlandó beszélgetni.

– Hát... – Egy pillanatba telt, hogy feldolgozza ezt. – Azért van ott, hogy megvédjen, és nem azért, hogy beszélgessetek.

– Legalább egy nyüves jó reggeltet mondhatna.

– Igen, mondhatna. – Apró mosoly érintette ajkát, mielőtt el is tűnt. – Gondolod, hogy van bármi, ami miatt nem alkalmas a védelmedre?

– Nincs – ismerte be legyőzötten.

– És van bármi más, ami megváltoztatná a véleményem róla?

Itt volt az utolsó esélye. Ha valaha is el akarná mondani, mit csinált Angel, akkor azt most kellene. Ehelyett azt a szót suttogta, amivel megpecsételte a sorsát. – Nem.

– Akkor ez egy közted és Angel között húzódó probléma, amit meg kell oldani.

Adalyn ünnepélyesen bólintott, miközben felállt, majd megindult az ajtó felé.

– Biztosan nincs más, amit el akartál mondani nekem? – Lucca hangja megállította, ahogy a férfi kipattintotta az öngyújtóját és meggyújtotta az ajkai közt tartott cigaretta végét.

Tudja?

– I-igen.

– Rendben.

Adalyn elmormolt magában egy rövid imádságot, megköszönve Istennek, hogy Lucca nem tudott a gyűrűről.

Ismét távozni készült, de megint megállította.

– 22008-s szoba.

Tessék? Zavartan tekintett vissza a férfira.

Meleg füst szökött ki ajkai közül, miközben mondta: – Menj, beszélj vele.

***

Maga elé meredt a 22008-as számra, és azon gondolkodott, tényleg meg kellene-e ezt tennie, vagy ez csak egy teszt. Az agya azt súgta, rossz ötlet, míg a teste készen állt felemelni a kezét és bekopogni.

Lucca tényleg azt mondta, hogy ezt rendben van? Bütykei találkozása az ajtóval megadta számára a választ.

Élete leghosszabb perce telt el, mielőtt végül kinyílt az ajtó, hogy felfedjen egy farmerba és kényelmes fekete pólóba öltözött angyalt, ami most először látni engedte teljes karját fedő tetoválásokat. Mindent be kellett vetnie, hogy abbahagyja a bámulását és felpillantson az arcára.

– Sz-szia. Tudunk beszélni?

Nem mozdulva az ajtóból Angel az ajtaját figyelő kamerára mutatott a folyosón. – Nem hiszem, hogy ez jó ötlet volna.

– Igazából Lucca mondta, hogy látogassalak meg.

Pár másodpercig csak meredt rá, mielőtt végre félreállt és beengedte a lányt.

A szobába lépve látta, hogy ugyanolyan, mint egy alap hotelszoba hatalmas ággyal, tévével, egy kisasztallal és székekkel. Nem a legfelső emeleten volt, hanem a Caruso rezidencia alatti szinten.

Ahogy Angel becsukta maga mögött az ajtót, Adalyn ideges lett, sohasem gondolta volna, hogy ilyen messzire eljut.

A férfi volt, aki megtörte a jeget, mikor keresztbe fonta maga előtt tetovált karjait.

– Feltételezem, mivel te vagy itt és nem Lucca, úgy döntöttél, hogy nem szólsz neki a gyűrűről.

– Nem tudom, miről...

– Ne hazudj nekem, Adalyn. Nem vagyok hülye – szakította félbe hidegen.

– Talán, ha nem lettél volna akkora pöcs velem, nem akartam volna neki elmondani – közölte tárgyilagosan.

Mintha nem lett volna elég ideges, Angel bekerítette.

– Értsd meg, hogy nem vagyok egy kedves ember, és ugyanúgy bánok veled, mint mindenki mással. Láttál valaha beszélgetni más Carusókkal Tomon kívül? – Nem várta meg, hogy válaszoljon, hiszen tudta a választ. – Tommal azért beszélek, mert muszáj. Szóval ne aggódj, édesem; nem vagy különleges. Senkit sem kedvelek.

– Akkor tégy magadnak egy szívességet és húzz el, gyökér – köpte.

Adalyn megindult az ajtó felé, máris elege volt a férfi viselkedéséből.

– Félreérted. – Megragadta a lány karját, ahogy elhaladt előtte, és visszahúzta, hogy belenézzen sötét szemébe. – Azt hiszed itt akarok lenni? Kényszerítenek, hogy itt legyek.

– M-mi?

– Biztosíték vagyok, édes. Lucca itt tart, hogy béke legyen a családok közt, hogy irányítása alatt tartsa a Lucianókat.

Most már mindent értett. Azon gondolkodott, mi a francért volt itt azután, hogy az apja elrabolta Chloét. Nem tudta nem kimondani a kérdést, ami ott lebegett a levegőben köztük... – Mi történik, ha a családod nem alkalmazkodik?

– Mit gondolsz? – Elengedve a lány csuklóját felemelte a kezét, és fegyvert imitálva a halántékához nyomta az ujját.

Adalyn lenyelte a feltörni készülő epét. A férfi tekintetéből látta, valami nem volt teljesen rendben vele. Kezdte beengedni; hagyta, hogy igazán belé lásson.

Lassan hátrálni kezdett, félelem kezdett tanyát verni benne, bár azt nem tudta már ezen a ponton, hogy az övé volt, vagy Angelé, de látta – látta, hogy érezte magát.

Csapdába esett. Mint egy állat.

– El kellett volna mondanod, mit tettem. – Addig követte, míg a lány lábai neki nem ütköztek az éjjeliszekrénynek és már csak egy centi volt köztük. – Mert előbb vagy utóbb...

Adalyn lehunyta a szemét, mikor Angel meghúzta a képzeletbeli ravaszt a koponyájához tartott kéz-fegyveren. Mintha hallotta is volna a pisztoly hangját.

Érintést érezve a fején kinyitotta a szemét, és látta, hogy a férfi ujjai még mindig fegyvert formáznak, de ezúttal rá szegezte. Zihálva lélegzett és próbált még inkább hátrálni, de az éjjeliszekrény nem engedte. Csak kapaszkodni tudott belé, hogy állva maradjon.

– Most, ha megtudja... – finoman belemélyesztette tetovált ujja hegyét a bőrébe – talán lesz még egy golyó, a neveddel.

– Elbaszott vagy – suttogta, rájött, milyen mélyen is van a férfi.

Végighúzta hideg ujjbegyeit a lány arcán, majd leeresztette a karját. Lehunyta szürke szemeit, újra halott lett a tekintete. – Az alma nem esik messze a fájától.

– Visszautasítom, hogy ezt elhiggyem.

Angel állkapcsa megfeszült. Nem jött rá, hogy hibázott. Hagyta a lánynak, hogy lássa a rosszat, igen. De nem jött rá, hogy ő látta a paranoiát, amögött pedig rátalált a hegekre.

– Nem lökted volna félre ma azt a srácot, ha olyan lennél. Hagyhattad volna, hogy elüssön. – Ebben valóban hitt.

Előrehajolva suttogott a lány fülébe, azt tette, amit soha senkivel, csak mikor már túl késő volt: figyelmeztette. – Ne becsülj alá, Adalyn. Az lesz az utolsó, amit teszel.

Megfenyegetett?

Adalyn figyelte, ahogy elsétál, ő pedig elkezdte elengedni az éjjeliszekrényt, mikor valami fémet érzett a bőre alatt.

– Most menned kellene.

Odalépett az ajtóhoz, amit Angel nyitva tartott neki, a szemébe nézett még utoljára. Most már jobban értette a bukott angyalt. Sokkal óvatosabbnak kell lennie.

Pillantása lejjebb vándorolt Angel nyakára, ahová a fekete farkast varrták. Egy állatot csak ideig-óráig tarthatsz fogságban, mielőtt valami megtörik benne; vagy megadja magát a halálnak, vagy beleőrül, hogy újra szabad lehessen.

– Viszlát, Angel.