Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

11. fejezet

Épp olyan elcseszett vagy, mint a férfiak, akik bejönnek

Fordította: Keiko

Második óráját befejezvén Adalyn azon gondolkodott, hogy Angel egyáltalán észrevette-e, hogy elvette a gyűrűt – egész nap jelét sem adta. Legalább egy rosszalló oldalpillantást várt volna tőle, de még ez sem adatott meg számára.

Ő és Lake hagyta el utoljára az osztálytermet. Még a professzoruk is kiverte őket ebédelni.

– Nem bánod, ha négyszemközt beszélek Adalynnal? – kérdezte Angel Tomtól, mikor a lányok kijöttek a teremből.

Oh, Istenem, tudja.

Tom kemény pillantást vetett rá, mielőtt bólintott.

– Köszönöm. Az étkezőben utolérünk titeket – biztosította.

Amikor Lake aggódónak tűnt, és habozott elsétálni, Adalyn próbálta bíztatni. Az igazat megvallva azonban kezdte magát összecsinálni.

Hosszú percekig harapdálta az alsó ajkát, ahogy figyelték Tom és Lake távozását, és felmerült benne a kérdés, vajon miért nem szólt eddig egy szót se. Egészen addig, míg teljesen el nem tűntek a szemük elől, ekkor ébredt rá, miért várt eddig a férfi.

Angel határozottan megragadta a csuklójánál fogva és berángatta az üres osztályterembe.

– M-mit cs-csin…

Száznyolcvan fokban megfordította őket a lány hátát nekinyomva az ajtónak, ezzel kiszorítva belőle a szuszt. A csukott ajtónál csapdába ejtve őt Angel nekinyomta kemény testét.

– Hol van? – csattant.

– Nem tudom, miről…

A férfi felemelte egyik tetovált ujját Adalyn ajkához. – Nem válik hasznodra a hazugság.

Egy nagyon veszélyes férfi állt előtte, olyan, akiről eszébe kellett jutnia, hogy csapdában volt és bármelyik pillanatban elpattanhatott.

De még így is egy pöcs volt.

– Mondd el szépen hol a gyűrű. – Ujját a lány állkapcsára mozdította, hogy beszélhessen.

Adalyn negédesen mosolygott. – A seggedben.

Végigmotozta a testét, a kabátzsebein át, a farmerje zsebein keresztül a fenekénél lévő zsebekig ellenőrizte.

– Nem vagyok annyira hülye, hogy magamnál tartsam! – Próbálta elhessegetni, de megfogta a csuklóit, majd a mögötte lévő ajtónak préselte. – Lucca meg fog ölni, mikor elmondom neki mit teszel velem.

– Valószínűleg. – Lefelé nyomva a csuklóit durván a lány háta mögé húzta őket, hogy egy kézzel is könnyedén a helyén tudja tartani. Az így felszabadult kezével könnyedén megragadta a tarkóját, forró lehelete simogatta az arcát, ahogy azt mondta: – De nem fogod, mert túlságosan élvezed a mi kis játékunkat.

– Ez nem…

– Most magadnak hazudsz, édes. – Angel ajkával finoman végigsimította az álla vonalát és a nyakát. – Abban a pillanatban tudtam, hogy megláttalak Luccánál, hogy épp olyan elcseszett vagy, mint a férfiak, akik bejönnek. Csak erre még nem jöttél rá.

Adalyn gyűlölte magát, mert tudta, hogy a férfinak valószínűleg igaza van. Inkább igaza van. Ahogy a teste vonzalomért kiáltott, abból tudta megmondani. Alig bírta magát kordában tartani, könyörögni akart neki egy csókért.

Angel ajka az övé felett körzött, megígérve azt a csókot. – Mondd el, hol van a gyűrű.

Basszus. Kétségbeesetten érezni akarta az ajkait, de nem tehette. Most az egyszer Angel ott volt, ahol akarta, hogy legyen.

– Valahol, ahol sohasem találod meg.

Jól láthatóan kezdte türelmét veszíteni, újrapróbálkozott. – Az a gyűrű nem tartozik hozzád vagy hozzám. Olyasvalakié, aki nagyon fontos számomra. Ha nem adod vissza nem fog érdekelni mit kell megtennem azért, hogy visszaszerezzem.

– Vissza fogom adni – ígérte a lány – amikor kedvesebb leszel hozzám.

A nyakát körülfonó kéz kissé szorosabb lett, ahogy a férfi hozzányomta testét. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni, édes?

Ahogy felmosolygott az előtte álló őrült férfira testén minden pihe égnek állt. Ez mindenki más esetén a rettegést jelezné, de nála annak a jele volt, hogy elcsábult, hogy várakozik.

– Oh, igen.

***

Angel pár asztallal arrébb ült csendesen és figyelte a lányt, aki kezdett túl sok bonyodalmat okozni, ebédelt. Pontosan olyan volt, mint amit először feltételezett róla, mikor szemtanúja volt a szeme felcsillanásának Lucca láttán.

Csak egyetlen kibaszott probléma volt….

Pontosan ez kezdett neki tetszeni.

Lehet, hogy a lány nagyon, nagyon, nagyon ostoba, de tökös volt és látszott rajta, hogy a szavai jelentenek számára valamit. Szívás lesz, mikor meg kell szabadulnia tőle, de túl sokat tudott.

Azon tűnődött, vajon még mindig ott lenne-e az a csillogás a szemében, ha látná a valódi Luccát, a Mumust. Hogy az a csillogás még mindig ott lenne-e a szemében egy pillanattal azelőtt, hogy a férfi a hátába döfi a kést. Kár volna, ha így lenne; ha értékelné a valódi sötétséget és egy ember elbaszott részeit.

Nehezen lehetett eme tulajdonság mellett elmenni, mivel az olyan férfiak számára, mint ő csak kétféle választás létezett. Vagy elrejtették ezt a részüket, vagy voltak elég szerencsések ahhoz, hogy olyasvalakit találjanak, aki éppoly elcseszett, mint ők maguk.

Ding.

Angel előhúzta a mobilját és rápillantott az üzenetre.

Kár volt Adalynért, de a tény emlékeztette, hogy mind a ketten foglaltak voltak. A beteg része az egésznek, hogy mindketten olyasvalakit akartak, aki nem akarta őket. Adalyn szíve a Mumusra vágyott, ő pedig olyan lányt akart, aki az ikertestvérét szerette. Olyan lányt, aki elől rejtegetnie kellett igaz valóját.

Még mindig a telefonjára bámulva újra átfutotta az üzenetet.

Hol vagy? Hiányzol.