11. fejezet
Épp olyan elcseszett vagy, mint a férfiak, akik bejönnek
Fordította: Keiko
Második óráját
befejezvén Adalyn azon gondolkodott, hogy Angel egyáltalán észrevette-e, hogy
elvette a gyűrűt – egész nap jelét sem adta. Legalább egy rosszalló
oldalpillantást várt volna tőle, de még ez sem adatott meg számára.
Ő és Lake hagyta el
utoljára az osztálytermet. Még a professzoruk is kiverte őket ebédelni.
– Nem bánod, ha
négyszemközt beszélek Adalynnal? – kérdezte Angel Tomtól, mikor a lányok
kijöttek a teremből.
Tom kemény pillantást
vetett rá, mielőtt bólintott.
– Köszönöm. Az
étkezőben utolérünk titeket – biztosította.
Amikor Lake aggódónak
tűnt, és habozott elsétálni, Adalyn próbálta bíztatni. Az igazat megvallva
azonban kezdte magát összecsinálni.
Hosszú percekig
harapdálta az alsó ajkát, ahogy figyelték Tom és Lake távozását, és felmerült
benne a kérdés, vajon miért nem szólt eddig egy szót se. Egészen addig, míg
teljesen el nem tűntek a szemük elől, ekkor ébredt rá, miért várt eddig a
férfi.
Angel határozottan
megragadta a csuklójánál fogva és berángatta az üres osztályterembe.
– M-mit cs-csin…
Száznyolcvan fokban megfordította
őket a lány hátát nekinyomva az ajtónak, ezzel kiszorítva belőle a szuszt. A
csukott ajtónál csapdába ejtve őt Angel nekinyomta kemény testét.
– Hol van? – csattant.
– Nem tudom, miről…
A férfi felemelte egyik
tetovált ujját Adalyn ajkához. – Nem válik hasznodra a hazugság.
Egy nagyon veszélyes
férfi állt előtte, olyan, akiről eszébe kellett jutnia, hogy csapdában volt és
bármelyik pillanatban elpattanhatott.
De még így is egy pöcs
volt.
– Mondd el szépen hol a
gyűrű. – Ujját a lány állkapcsára mozdította, hogy beszélhessen.
Adalyn negédesen
mosolygott. – A seggedben.
Végigmotozta a testét,
a kabátzsebein át, a farmerje zsebein keresztül a fenekénél lévő zsebekig
ellenőrizte.
– Nem vagyok annyira
hülye, hogy magamnál tartsam! – Próbálta elhessegetni, de megfogta a csuklóit,
majd a mögötte lévő ajtónak préselte. – Lucca meg fog ölni, mikor elmondom neki
mit teszel velem.
– Valószínűleg. –
Lefelé nyomva a csuklóit durván a lány háta mögé húzta őket, hogy egy kézzel is
könnyedén a helyén tudja tartani. Az így felszabadult kezével könnyedén
megragadta a tarkóját, forró lehelete simogatta az arcát, ahogy azt mondta: –
De nem fogod, mert túlságosan élvezed a mi kis játékunkat.
– Ez nem…
– Most magadnak
hazudsz, édes. – Angel ajkával finoman végigsimította az álla vonalát és a
nyakát. – Abban a pillanatban tudtam, hogy megláttalak Luccánál, hogy épp olyan
elcseszett vagy, mint a férfiak, akik bejönnek. Csak erre még nem jöttél rá.
Adalyn gyűlölte magát,
mert tudta, hogy a férfinak valószínűleg igaza van. Inkább igaza van. Ahogy a
teste vonzalomért kiáltott, abból tudta megmondani. Alig bírta magát kordában
tartani, könyörögni akart neki egy csókért.
Angel ajka az övé
felett körzött, megígérve azt a csókot. – Mondd el, hol van a gyűrű.
Basszus. Kétségbeesetten érezni akarta az ajkait, de
nem tehette. Most az egyszer Angel ott volt, ahol akarta, hogy legyen.
– Valahol, ahol sohasem
találod meg.
Jól láthatóan kezdte
türelmét veszíteni, újrapróbálkozott. – Az a gyűrű nem tartozik hozzád vagy
hozzám. Olyasvalakié, aki nagyon fontos számomra. Ha nem adod vissza nem fog
érdekelni mit kell megtennem azért, hogy visszaszerezzem.
– Vissza fogom adni –
ígérte a lány – amikor kedvesebb leszel hozzám.
A nyakát körülfonó kéz
kissé szorosabb lett, ahogy a férfi hozzányomta testét. – Biztos vagy benne,
hogy ezt akarod csinálni, édes?
Ahogy felmosolygott az
előtte álló őrült férfira testén minden pihe égnek állt. Ez mindenki más esetén
a rettegést jelezné, de nála annak a jele volt, hogy elcsábult, hogy várakozik.
– Oh, igen.
***
Angel pár asztallal
arrébb ült csendesen és figyelte a lányt, aki kezdett túl sok bonyodalmat
okozni, ebédelt. Pontosan olyan volt, mint amit először feltételezett róla,
mikor szemtanúja volt a szeme felcsillanásának Lucca láttán.
Csak egyetlen kibaszott
probléma volt….
Pontosan ez kezdett
neki tetszeni.
Lehet, hogy a lány
nagyon, nagyon, nagyon ostoba, de tökös volt és látszott rajta, hogy a szavai
jelentenek számára valamit. Szívás lesz, mikor meg kell szabadulnia tőle, de
túl sokat tudott.
Azon tűnődött, vajon
még mindig ott lenne-e az a csillogás a szemében, ha látná a valódi Luccát, a
Mumust. Hogy az a csillogás még mindig ott lenne-e a szemében egy pillanattal
azelőtt, hogy a férfi a hátába döfi a kést. Kár volna, ha így lenne; ha
értékelné a valódi sötétséget és egy ember elbaszott részeit.
Nehezen lehetett eme
tulajdonság mellett elmenni, mivel az olyan férfiak számára, mint ő csak
kétféle választás létezett. Vagy elrejtették ezt a részüket, vagy voltak elég
szerencsések ahhoz, hogy olyasvalakit találjanak, aki éppoly elcseszett, mint
ők maguk.
Ding.
Angel előhúzta a
mobilját és rápillantott az üzenetre.
Kár volt Adalynért, de
a tény emlékeztette, hogy mind a ketten foglaltak voltak. A beteg része az
egésznek, hogy mindketten olyasvalakit akartak, aki nem akarta őket. Adalyn
szíve a Mumusra vágyott, ő pedig olyan lányt akart, aki az ikertestvérét
szerette. Olyan lányt, aki elől rejtegetnie kellett igaz valóját.
Még mindig a
telefonjára bámulva újra átfutotta az üzenetet.
Hol vagy?
Hiányzol.
10 megjegyzés:
Nagyon, nagyon köszönöm! :)
Köszönöm🥰😍
Nagyon köszönöm! 🙂
Kööössszzziii 🙂
Köszönöm szépen 😊
Köszönöm 😊
Nagyon köszönöm :)
Köszönöm
Köszönöm
Köszi :)
Megjegyzés küldése