18. fejezet
Szarság, ami csak romantikus regényekben történik
Fordította: Keiko
Lake és Adalyn egymásra néztek, mikor Angel nem maradt
az ajtón kívül, hanem követte őket az osztályterembe.
– Mit csinálsz? – kérdezte Adalyn, mikor a férfi
helyet foglalt mögöttük.
Angel hátradőlt a széken, kényelembe helyezte magát. –
Nem akarok kint ácsorogni, mint egy kutya. Innen jobban szemmel tudlak tartani
titeket, nem igaz?
A lány összeszűkítette a szemét, a barátnőjére meredt.
Csak nézni akarod. – Nem vagyok benne biztos, hogy szabad-e neki.
A férfi ajka felfelé billent. – Ez egy nagy osztály
egy nagy főiskolán, édesem; senki sem fog észrevenni egy plusz embert.
Lake gyakorlatilag elájult, amikor meghallotta, hogy a
férfi azt mondja: édesem. – Igen, senki sem fogja észrevenni.
Adalynnek vissza kellett fognia magát, hogy ne
forgassa a szemét a lányra és Angelre, aki láthatóan élvezte, hogy Lake
egyetért vele.
Előre tekintve látta, hogy a lányok is hátrapillantanak,
hogy lássák őt. Kurvára nehéz volt nem észrevenni, tekintve, hogy a tetoválásaival
kilógott a sorból. Adalyn barátnője is azok közé a lányok közé tartozott, akik
nem tudtak félrenézni, és nem fordította vissza a fejét előre, hogy a saját
kibaszott dolgával törődjön.
– Nem fáj? – kérdezte Lake, aggódva a zúzódások és az
állapota miatt.
Angel enyhén összerezzent a napszemüvege mögött. – Egy
kics…
– Jól van – vágta félbe élesen Adalyn a színjátékát,
miközben rámeredt mindkettőjükre.
– Adalyn, ne légy már ilyen bunkó! Nézz rá! Nyilvánvalóan
fájdalmai vannak. – Lake megpróbált közelebb kerülni, hogy lássa a zúzódásokat
az arcán, amikor felemelte a napszemüvegét.
– Óh, fájni fog neki, ha ráveszem Luccát, hogy tegyen
egy baseball ütőt a seggébe – motyogta magában dühösen az orra alatt.
– Mondtál valamit? – kérdezte Lake, mikor Angel
hirtelen visszatette a napszemüveget az arcára.
Hamis mosolyt eresztett, és némán meggyilkolta
mindkettőjüket a fejében. – Igen, azt mondtam, szegénykém.
– Ki tenne ilyet veled? – kérdezte Lake gondoskodó
hangon.
Bárcsak én tettem volna.
– Nem tudom, Lake. Talán a barátodat kellene
megkérdezned – hangsúlyozta Adalyn egy újabb hamis, millió dolláros mosollyal,
tudod, hogy emlékeztesse, hogy van egy kibaszott pasija!
Lake ekkor előre fordította a fejét, és megköszörülte
a torkát, mielőtt csendesen azt mondta: – Meg fogom.
Adalyn viszont visszanézett az elégedett Angelre,
akinek szeme jól láthatóan vigyorgott a napszemüvege mögött. Ez az. Már
megint utálom őt. És te… Visszafordította fejét barátnője felé, és úgy
suttogott, hogy csak ő hallhassa. – Szóval, tudod…
Lake gyakorlatilag álomvilágban volt, és arról
fantáziált, hogy Angel újra gördeszkán áll, de sikerült barátnőjére
pillantania, hogy meghallgassa, mit akar mondani.
Egyenesen ült, arca nagyon önelégült lett, büszke volt
a szavakra, amelyek hamarosan elhangzottak a szájából. – Nem teheti.
Összeesett, mintha minden levegőt kiengedtek volna belőle.
Lake a kezére támasztotta az állát. – Nagyon köszönöm.
– Nem probléma. – Adalyn önelégülten ült tovább, nem
törődve azzal, hogy hazudott-e vagy sem. Az igazat megvallva nem is kérdezte még.
Akárhogy is, nem hagyta volna, hogy Lake rájöjjön, megteheti-e.
Most már bosszúsan érezte, hogy az óra mintha csak
lopakodna, és mivel Angel mögötte ült, nem tudott kényelmesen ülni, érezte,
hogy a férfi a hátát bámulja. Alig várta, hogy vége legyen, és amikor vége
lett, hirtelen felállt, felkapta a holmiját és gyorsan elhagyta a szűkös
termet.
Utol kellett érniük; Lake-nek gyakorlatilag kocognia
kellett.
– Lassítanál? – szisszent fel Lake, amint odaért
hozzá.
– Kettes számú pasiddal akartalak kettesben hagyni. – Adalyn
nem törődött azzal, hogy halkabban beszéljen.
Lake igenis törődött azzal, ha hallotta, mivel kis
távolsággal követte őket, és odasúgta a lánynak: – Sajnálom. Nem tehetek róla.
A napszemüveg miatt van. Úgy néz ki, mint valaki, akivel Treepointban,
Kentuckyban találkoztam…
– Óh, Istenem, már megint ez a történet. – A szemét
forgatva nem akarta még egyszer hallani ezt a kitalált bolognait. Megragadta a
vállánál fogva, és kicsit megrázta Lake-et. – Már mondtuk neked korábban; a
szuperszexi, dögös pasik a motoros klubbokban olyan szarság, ami csak a
romantikus regényekben fordul elő, főleg, ha tele vannak tetkóval, és olyan
nevük van, mint Razer és Viper.
– Tényleg megtörtént…
– Volt bármelyikük csúnya vagy akár csak egy kicsit is
túlsúlyos? – kérdezte Adalyn teljes komolysággal.
Lake-nek egy másodpercig gondolkodnia kellett. – Nem…
– Látod? Fikció! – Elengedte a lányt és tovább sétált.
– Az őrült nagyszüleid valószínűleg csak becsúsztattak neked néhányat a
dilibogyóikból, ennyi az egész.
Lake nem hagyta annyiban a dolgot. Hátranézett, és biztosra
ment, hogy halkan beszéljen. – Angel tele van tetkókkal, és dögös.
– Igen, de ez a való élet, és ő nem motoros.
– Óóóh… talán mégis. Meg kéne kérdeznünk.
Adalyn megragadta a barátnője karját, és úgy
szorította, mint egy hidraulikus prés.
– Vagy nem! – mondta Lake magas hangon visítva, és
visszarántotta a karját. – Csak azt próbálom bizonyítani, hogy tényleg
megtörtént velem. Vajon a testvérei és a többi Luciano is ilyen vonzó? Akkor talán
hinni fogsz nekem.
Hmm… Ez talán olyasmi, ami mögé be tudna állni,
tekintve, hogy Angel már nem volt a kedvére való. Gyorsan visszapillantott rá,
őszintén szólva nem tudott haragudni a lányra. Angel olyan volt a
tetoválásaival a világukban, mint egy ritka drágakő.
– Szó sem lehet róla. Fogadok, hogy mindenki kinézte a
családjából. Újabb romantikus regény lenne, ha bármelyikük is úgy nézne ki,
mint ő.
– Igen, valószínűleg igazad van – mondta Lake legyőzötten.
– Sajnálom, ha felzaklattalak. Tudod, hogy szeretem Vincentet. Csak izgatott
vagyok miattad, mert ő az első olyan, aki tetszik neked, és nincs barátnője.
Ráadásul állandóan Luccáról beszélünk, úgyhogy nem gondoltam, hogy érdekel. Nem
fogok megint arról beszélni, hogy milyen jóképű – ígérte meg.
– Először is, már nem kedvelem őt. – Szünetet tartott,
amikor Lake forgatni kezdte a szemét. – Másodszor pedig igazad van. Tudom, hogy
nem gondolod komolyan, mert ha egy olyan dögös pasit választottál volna, aki
nem a bátyám, valószínűleg én is ugyanígy viselkednék. – És ez volt az igazság.
Csak az nem tetszett neki, ahogy Angel kihasználta a tényt, hogy Lake
nyilvánvalóan vonzónak találta őt.
– Úgy érted, hogy úgy viselkednél, mint én, de
ezerszeresen.
Oké, ez igaz is lehet.
Nevetett; ezt nem lehetett letagadni. – Valószínűleg.
Boldogan, hogy újra barátok voltak, Lake komolyra
váltott, mert barátnője jó oldalára akart állni. – Oké, szóval megint utáljuk
Angelt, érted?
Adalyn diadalmasan bólintott. – Igen, utáljuk.
A következő órájukra belépve és helyüket elfoglalva
Angel lustán leült megint mögöttük.
Mielőtt az óra elkezdődhetett volna, egy hatalmas pár
cici került a látóterébe, és egy olyan lány állt meg előtte, akik
szupermodellként szinte vetekedhetett volna Mariával.
– Ő a pasid? – kérdezte Adalynt, miközben úgy bámulta
Angelt, mintha le akarná tépni a ruháit. A kérdést is elég hangosan tette fel,
hogy a férfi könnyen meghallja.
Adalyn furcsán nézett rá, és nem tudta elhinni, hogy ez
a lány ezt kérdezte tőle. – Öhm… nem.
– Jó. – A lány sugárzott, és máris odament hozzá. –
Szeretnél valahova…
– Nem, köszönöm – vágta félbe Angel hideg hangon
anélkül, hogy ránézett volna.
Pislogva, mi-a-szent-szar-történt-egyáltalán, ez-rideg-volt,
én-egy-heteroszexuális-lány-vagyok-és-még-én-is-kétszer-nézem-meg-az-arcokat,
mind Lake, mind Adalyn nem tudta elhinni, amit láttak, amikor a lány
gyakorlatilag szégyenszemre elsétált. Egymás felé fordították a fejüket, és
néhány percig csak döbbenten bámultak a másikra.
Oké, talán mégis egy romantikus regényben
vagyunk.
Lake nagyot nyelt, és úgy tűnt, mintha kimelegedett
volna, ahogy próbált suttogni: – Szóval, megint kedveljük?
– Határozottan.
11 megjegyzés:
Köszönöm, hogy olvashattam.
Köszönöm szépen:)
Köszönom szépen!
Köszönöm az újabb fejezetet.😍
Köszönöm szépen. 😀
Köszönöm szépen 😃
Köszönöm szépen 😍😍
Köszönöm szépen 😊
Köszönöm az újabb rèszt 🤗
Köszönöm 😘
Nagyon szépen köszönöm!
Megjegyzés küldése