Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

 

18. fejezet

Szarság, ami csak romantikus regényekben történik

Fordította: Keiko

Lake és Adalyn egymásra néztek, mikor Angel nem maradt az ajtón kívül, hanem követte őket az osztályterembe.

– Mit csinálsz? – kérdezte Adalyn, mikor a férfi helyet foglalt mögöttük.

Angel hátradőlt a széken, kényelembe helyezte magát. – Nem akarok kint ácsorogni, mint egy kutya. Innen jobban szemmel tudlak tartani titeket, nem igaz?

– Igaza van – mondta Lake túl könnyen egyetértve vele.

A lány összeszűkítette a szemét, a barátnőjére meredt. Csak nézni akarod. – Nem vagyok benne biztos, hogy szabad-e neki.

A férfi ajka felfelé billent. – Ez egy nagy osztály egy nagy főiskolán, édesem; senki sem fog észrevenni egy plusz embert.

Lake gyakorlatilag elájult, amikor meghallotta, hogy a férfi azt mondja: édesem. – Igen, senki sem fogja észrevenni.

Adalynnek vissza kellett fognia magát, hogy ne forgassa a szemét a lányra és Angelre, aki láthatóan élvezte, hogy Lake egyetért vele.

Előre tekintve látta, hogy a lányok is hátrapillantanak, hogy lássák őt. Kurvára nehéz volt nem észrevenni, tekintve, hogy a tetoválásaival kilógott a sorból. Adalyn barátnője is azok közé a lányok közé tartozott, akik nem tudtak félrenézni, és nem fordította vissza a fejét előre, hogy a saját kibaszott dolgával törődjön.

– Nem fáj? – kérdezte Lake, aggódva a zúzódások és az állapota miatt.

Angel enyhén összerezzent a napszemüvege mögött. – Egy kics…

– Jól van – vágta félbe élesen Adalyn a színjátékát, miközben rámeredt mindkettőjükre.

– Adalyn, ne légy már ilyen bunkó! Nézz rá! Nyilvánvalóan fájdalmai vannak. – Lake megpróbált közelebb kerülni, hogy lássa a zúzódásokat az arcán, amikor felemelte a napszemüvegét.

– Óh, fájni fog neki, ha ráveszem Luccát, hogy tegyen egy baseball ütőt a seggébe – motyogta magában dühösen az orra alatt.

– Mondtál valamit? – kérdezte Lake, mikor Angel hirtelen visszatette a napszemüveget az arcára.

Hamis mosolyt eresztett, és némán meggyilkolta mindkettőjüket a fejében. – Igen, azt mondtam, szegénykém.

– Ki tenne ilyet veled? – kérdezte Lake gondoskodó hangon.

Bárcsak én tettem volna.

– Nem tudom, Lake. Talán a barátodat kellene megkérdezned – hangsúlyozta Adalyn egy újabb hamis, millió dolláros mosollyal, tudod, hogy emlékeztesse, hogy van egy kibaszott pasija!

Lake ekkor előre fordította a fejét, és megköszörülte a torkát, mielőtt csendesen azt mondta: – Meg fogom.

Adalyn viszont visszanézett az elégedett Angelre, akinek szeme jól láthatóan vigyorgott a napszemüvege mögött. Ez az. Már megint utálom őt. És te… Visszafordította fejét barátnője felé, és úgy suttogott, hogy csak ő hallhassa. – Szóval, tudod…

Lake gyakorlatilag álomvilágban volt, és arról fantáziált, hogy Angel újra gördeszkán áll, de sikerült barátnőjére pillantania, hogy meghallgassa, mit akar mondani.

Egyenesen ült, arca nagyon önelégült lett, büszke volt a szavakra, amelyek hamarosan elhangzottak a szájából. – Nem teheti.

Összeesett, mintha minden levegőt kiengedtek volna belőle. Lake a kezére támasztotta az állát. – Nagyon köszönöm.

– Nem probléma. – Adalyn önelégülten ült tovább, nem törődve azzal, hogy hazudott-e vagy sem. Az igazat megvallva nem is kérdezte még. Akárhogy is, nem hagyta volna, hogy Lake rájöjjön, megteheti-e.

Most már bosszúsan érezte, hogy az óra mintha csak lopakodna, és mivel Angel mögötte ült, nem tudott kényelmesen ülni, érezte, hogy a férfi a hátát bámulja. Alig várta, hogy vége legyen, és amikor vége lett, hirtelen felállt, felkapta a holmiját és gyorsan elhagyta a szűkös termet.

Utol kellett érniük; Lake-nek gyakorlatilag kocognia kellett.

– Lassítanál? – szisszent fel Lake, amint odaért hozzá.

– Kettes számú pasiddal akartalak kettesben hagyni. – Adalyn nem törődött azzal, hogy halkabban beszéljen.

Lake igenis törődött azzal, ha hallotta, mivel kis távolsággal követte őket, és odasúgta a lánynak: – Sajnálom. Nem tehetek róla. A napszemüveg miatt van. Úgy néz ki, mint valaki, akivel Treepointban, Kentuckyban találkoztam…

– Óh, Istenem, már megint ez a történet. – A szemét forgatva nem akarta még egyszer hallani ezt a kitalált bolognait. Megragadta a vállánál fogva, és kicsit megrázta Lake-et. – Már mondtuk neked korábban; a szuperszexi, dögös pasik a motoros klubbokban olyan szarság, ami csak a romantikus regényekben fordul elő, főleg, ha tele vannak tetkóval, és olyan nevük van, mint Razer és Viper.

– Tényleg megtörtént…

– Volt bármelyikük csúnya vagy akár csak egy kicsit is túlsúlyos? – kérdezte Adalyn teljes komolysággal.

Lake-nek egy másodpercig gondolkodnia kellett. – Nem…

– Látod? Fikció! – Elengedte a lányt és tovább sétált. – Az őrült nagyszüleid valószínűleg csak becsúsztattak neked néhányat a dilibogyóikból, ennyi az egész.

Lake nem hagyta annyiban a dolgot. Hátranézett, és biztosra ment, hogy halkan beszéljen. – Angel tele van tetkókkal, és dögös.

– Igen, de ez a való élet, és ő nem motoros.

– Óóóh… talán mégis. Meg kéne kérdeznünk.

Adalyn megragadta a barátnője karját, és úgy szorította, mint egy hidraulikus prés.

– Vagy nem! – mondta Lake magas hangon visítva, és visszarántotta a karját. – Csak azt próbálom bizonyítani, hogy tényleg megtörtént velem. Vajon a testvérei és a többi Luciano is ilyen vonzó? Akkor talán hinni fogsz nekem.

Hmm… Ez talán olyasmi, ami mögé be tudna állni, tekintve, hogy Angel már nem volt a kedvére való. Gyorsan visszapillantott rá, őszintén szólva nem tudott haragudni a lányra. Angel olyan volt a tetoválásaival a világukban, mint egy ritka drágakő.

– Szó sem lehet róla. Fogadok, hogy mindenki kinézte a családjából. Újabb romantikus regény lenne, ha bármelyikük is úgy nézne ki, mint ő.

– Igen, valószínűleg igazad van – mondta Lake legyőzötten. – Sajnálom, ha felzaklattalak. Tudod, hogy szeretem Vincentet. Csak izgatott vagyok miattad, mert ő az első olyan, aki tetszik neked, és nincs barátnője. Ráadásul állandóan Luccáról beszélünk, úgyhogy nem gondoltam, hogy érdekel. Nem fogok megint arról beszélni, hogy milyen jóképű – ígérte meg.

– Először is, már nem kedvelem őt. – Szünetet tartott, amikor Lake forgatni kezdte a szemét. – Másodszor pedig igazad van. Tudom, hogy nem gondolod komolyan, mert ha egy olyan dögös pasit választottál volna, aki nem a bátyám, valószínűleg én is ugyanígy viselkednék. – És ez volt az igazság. Csak az nem tetszett neki, ahogy Angel kihasználta a tényt, hogy Lake nyilvánvalóan vonzónak találta őt.

– Úgy érted, hogy úgy viselkednél, mint én, de ezerszeresen.

Oké, ez igaz is lehet.

Nevetett; ezt nem lehetett letagadni. – Valószínűleg.

Boldogan, hogy újra barátok voltak, Lake komolyra váltott, mert barátnője jó oldalára akart állni. – Oké, szóval megint utáljuk Angelt, érted?

Adalyn diadalmasan bólintott. – Igen, utáljuk.

A következő órájukra belépve és helyüket elfoglalva Angel lustán leült megint mögöttük.

Mielőtt az óra elkezdődhetett volna, egy hatalmas pár cici került a látóterébe, és egy olyan lány állt meg előtte, akik szupermodellként szinte vetekedhetett volna Mariával.

– Ő a pasid? – kérdezte Adalynt, miközben úgy bámulta Angelt, mintha le akarná tépni a ruháit. A kérdést is elég hangosan tette fel, hogy a férfi könnyen meghallja.

Adalyn furcsán nézett rá, és nem tudta elhinni, hogy ez a lány ezt kérdezte tőle. – Öhm… nem.

– Jó. – A lány sugárzott, és máris odament hozzá. – Szeretnél valahova…

– Nem, köszönöm – vágta félbe Angel hideg hangon anélkül, hogy ránézett volna.

Pislogva, mi-a-szent-szar-történt-egyáltalán, ez-rideg-volt, én-egy-heteroszexuális-lány-vagyok-és-még-én-is-kétszer-nézem-meg-az-arcokat, mind Lake, mind Adalyn nem tudta elhinni, amit láttak, amikor a lány gyakorlatilag szégyenszemre elsétált. Egymás felé fordították a fejüket, és néhány percig csak döbbenten bámultak a másikra.

Oké, talán mégis egy romantikus regényben vagyunk.

Lake nagyot nyelt, és úgy tűnt, mintha kimelegedett volna, ahogy próbált suttogni: – Szóval, megint kedveljük?

– Határozottan.