Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

21. fejezet

Ezért vagytok rondák

Fordította: Keiko

Az ajtót kinyitva Adalyn belépett a gyönyörű, sötét lakásba.

– Tudod, hogy kell kopogni? – morgott Vincent a kanapéról.

– Igen, csak nem akarok. – A kanapé felé tartva úgy döntött, hogy még nagyobb púp lesz a hátán azzal, hogy megpróbálja magát a férfi és Lake közé préselni.

– Ott van egy egész rohadt kanapé, Adalyn! – Megpróbált harcolni a húga ellen, de mivel Lake nevetett ahelyett, hogy segíteni próbált volna, feladta és felállt a kanapéról. – Kurvára megőrjítesz!

Elégedetten süllyedt az ülőalkalmatosságra, lefeküdt, és a fejét Lake ölébe hajtotta. – Csak próbálok együtt lógni a legjobb barátnőmmel.

– Hát, ő az én barátnőm!

– Ez lényegtelen. Először az én öribarim volt.

– Lake, nem akarsz mondani semmit sem? – Vincent a lányra nézett segítségért.

– Úgy értem… – Lake tekintete ide-oda járt köztük, először nem tudta, mit mondjon. – Évekig a legjobb barátok voltunk, mielőtt elkezdtem veled járni.

Adalyn kuncogott. – Igen, mert túl elfoglalt voltál a kurváz…

– Felmegyek az emeletre, mielőtt megöllek.

– Szia! – kiáltott fel, miközben a férfi felment a lépcsőn.

Lake könnyedén megütötte Adalyn vállát. – Ez nem volt túl szép.

– De nem tévedtem, igaz?

– Hát… – Lake összeszűkítette a szemét, és az összes lányra gondolt, akik az évek során Vincentre vetették magukat.

– Az igazság fáj – válaszolt helyette Adalyn.

Lake nevetve elkezdte végigsimítani az ujjaival Adalyn haját, aki az ölében feküdt, és megvárta, amíg Vincent hallótávolságon kívül kerül. – Szóval, milyen volt a tegnapi autóút hazafelé Angellel?

Az arca ismét magára öltötte a rózsaszín egy árnyalatát, mert eszébe jutott, hogy mit mondott a férfi. – Jó.

– Mondd el! – Lake észrevette az arca színét, és tudta, hogy valami történt.

– Nem. Nincs több Angel-fantázia neked.

– Ugyan már, Adalyn. Én elmondanám neked. Legalább adj nekem valamit!

Nem mondhatod el neki, hogy tud gördeszkázni, mert akkor hazug lennél, és semmiképpen sem mondhatod neki, hogy tud motorozni, mert biztos vagyok benne, hogy elhagyná érte Vincentet.

Megállapodott valamiben, és kacsintott a barátnőjére. – Nagyszerű harapdáló.

– Óh, Istenem. Te szerencsés pi…

– Miről beszéltek? – kérdezte Vincent, miközben lefelé jött a lépcsőn.

– Épp most kérdeztem meg Lake-et, hogy van-e kedve megnézni ma este az új Jumanji filmet.

– Óh, igen, már alig vártam, hogy láthassam. – Lake gyakorlatilag elfelejtette, hogy Angelről beszéltek. – Elviszel minket, Vincent?

– A pokolba is, dehogy. Dolgoznom kell – mondta neki, és felkapta a zakóját, mielőtt Lake-hez sétált, hogy búcsúcsókot adjon neki.

– Fúj. – Adalyn onnan, ahol feküdt, jól látta, ahogy egymás ajkát csipkedik.

– Miért nem kérdezed meg Elle-t és Nerót, hogy akarnak-e menni? Nero majd vigyáz rátok. – Gyakorlatilag az ajtón kifelé menet felhorkant a gondolatra, hogy visszavághat a legjobb barátjának.

Adalyn lényegében felugrott a kanapéról. – Jól hangzik. Menjünk.

Felkapva a kabátjukat és a holmijukat, a lányok néhány perccel később Vincent után mentek ki az ajtón. Csak a szomszéd ajtón kellett kopogniuk, és alig egy perc múlva Nero válaszolt.

Adalyn szemei gyakorlatilag felcsillantak, amikor meglátta a gyönyörű zöld szemű Caruso testvért.

– Azon gondolkodtunk, hogy te és Elle nem akarjátok-e megnézni a Jumanjit?

Nero elkezdte becsukni az ajtót. – Nem, kö…

– Óóóóh... Én igen! Mehetnénk, kérlek? – Elle az ajtóhoz szaladt, és könyörgött neki.

Kezével beletúrt a hajába, és úgy tűnt, gyorsan gondolkodik. – Valójában nem tudok. Dolgoznom kell.

– Talán Amo elvisz minket? – kérdezte Adalyn.

Nero és Elle egybehangzóan válszolt. – Nem fog.

Oké…

Mivel nem akart az utolsó lehetőség lenni, Nero gyorsan felkapta a zakóját, adott egy csókot Elle-nek, és elindult dolgozni, akárcsak Vincent.

– Nektek kettőtöknek új pasikra van szükségetek – dühöngött Adalyn, mivel kifogyott az ötletekből. – Most mit fogunk csinálni?

– Kérdezzük meg Chloét. Lucca talán elvisz minket. – Elle becsukta maga mögött az ajtót, és átment a folyosón, hogy bekopogjon a másik ajtón. Amikor senki sem válaszolt, elővette a telefonját, és a füléhez szorította. Csak néhány másodpercig beszélt a telefonon, mielőtt letette, kissé zavarodottnak tűnt. – Lucca házában vannak. Azt mondta, hogy kertészkednek?

– Gyakorlatilag tél van – mondta Adalyn a nyilvánvalót, tudva, hogy ez hazugság volt. Egy kibaszottul szörnyű hazugság. – Csak lopjuk el Nero kulcsait, és menjünk magunk.

– Tudod, hogy ezt már nem tehetjük meg, Adalyn. Nem biztonságos – emlékeztette Elle.

Tudta, hogy igaza van, különösen a Lucianók és Tom halála miatt, mégsem tetszett neki.

– Ez baromság…

– Tudom! Megkérdezhetjük Mariát, ő testőrökkel jön – szakította félbe Lake büszkén.

Elle ismét a füléhez szorította a telefonját, és egy másodperccel később a folyosó túlsó végén kinyílt egy ajtó. Maria intett nekik, hogy menjenek oda hozzá.

A lányok mindannyian odasétáltak és beléptek a lakásba, amelyben a Caruso család időnként megszállt.

– Fel kell hívnom Luccát, hogy megkérdezzem, mehetünk-e csak a két emberemmel – mondta Maria, mielőtt felvette a telefonját. Ő is csak néhány másodpercig volt vonalban. – Azt mondta szükségünk van még egy emberre, ha mindannyian elmegyünk, de mivel szombat van, és nem úgy tervezte, hogy elmegyünk, mindannyian foglaltak.

– Remek – motyogta Adalyn, a terveiknek annyi, mert a fiúk inkább dolgoznak, minthogy elvigyék őket moziba. – Ha lenne barátom, és nem vinne el, szakítanék vele.

– Nem szakítok Vincenttel – mondta Lake ezredszerre is.

– Igen, dolgozni kellett menniük – tette hozzá Elle.

Úgy forgatta a szemeit, hogy azok gyakorlatilag kipattantak a helyükről. Adalyn fintorgott. – Persze, hogy kellett.

– Van egy ötletem. – Maria ismét Luccát hívta, és megkérdezte tőle: – Mi lenne, ha Angel el akarna menni?

Adalyn állkapcsa majdnem a földre esett. A maffiahercegnő azt akarta, hogy egy Luciano vigye el őket?

– Komolyan mondod?

Lake szeme felcsillant. – Jó ötlet.

Hát persze, hogy így gondolod.

– Igen. – Elle szeme is felcsillant.

Nehogy már te is! Soha nem lesz esélyem nála!

Amikor letette a telefont, Maria rámosolygott Adalynra. – Lucca azt mondta, ha megkérdezzük, és ő is akarja, akkor mehetünk.

Kezdte kényelmetlenül érezni magát. – Miért bámulsz így rám?

– Mert te fogod megkérdezni.

– Miért én?

– A te pasid, nem az enyém – mondta neki Maria, és nyitva tartotta az ajtót. – Mutasd az utat.

– Nem a pasim – javította ki a lány, miközben elindult kifelé az ajtón. Bár lehet, hogy szeretném.

Az összes lány és Maria két testőre elindultak Angel szobája felé.

Amikor kiszálltak a liftből, a lány hirtelen és furcsa módon kissé ideges lett, amikor a férfi ajtajához ért.

– Srácok, szombat van. Valószínűleg elfoglalt, és nem akar velünk foglalkozni. Egész héten kellett neki.

A magas szőke kényszerítette őt. – Akarod látni a filmet vagy sem?

Adalyn az ajkába harapva bámulta az ajtót, miközben a többiek néhány méterrel arrébb vártak. Nem tudta, hogy megtegye-e vagy sem, végül azt mondta, bassza meg, és bekopogott az ajtón.

Csak néhány pillanat telt el, amikor az ajtó hirtelen kinyílt, és egy baljósan mosolygó Angel jelent meg.

Nehéz volt arra koncentrálnia, amiért idejött, tekintve, hogy a férfi csak farmert és egy sötét színű pólót viselt, amely számos tetoválását látni engedte.

Lake és Elle gyakorlatilag a nyakukat törték, hogy jobban láthassák őt.

Amikor a lány továbbra is csak bámult, Angel megpróbált segíteni neki. – Igen?

– Bocsánat, öhm. – Megköszörülte a torkát, próbálta összeszedni a gondolatait. – Moziba akartunk menni, de szükségünk van még egy emberre, aki mindannyiunkra vigyáz, hogy elmehessünk. Senki más nem akar, szóval alapvetően arra lennék kíváncsi, hogy lenne-e kedved velünk moziba jönni?

– Persze. Adj egy percet – válaszolta Angel azonnal.

Mivel számított az elutasításra, az álla ma már másodszor esett le, amikor a férfi visszament a lakásba, hogy összeszedje a holmiját.

– Várj… Ő a pasid? – kezdett Elle tűnődni.

– Nem… – suttogta vissza, és gonoszul nézett Mariára, amiért ezt mondta korábban.

– Akkor talán tényleg új barátokra van szükségünk – ismerte el az eperszőke, és kezdett egy kicsit dühös lenni, hogy Angel könnyedén beleegyezett, míg Nero inkább dolgozott, minthogy elvigye őket.

Angel kinyitotta az ajtót, és egy egyszerű, sötétszürke pulóverben jött ki. – Szóval, mit fogunk nézni, édesem?

Adalyn gyakorlatilag a padlóra olvadt. – Jumaji.

– Jól hangzik.

– Óh, mindenképpen szükségünk van újakra. – Egy csipetnyi féltékenység volt Lake hangjában.

* * *

– Megpróbáltak rávenni téged is, hogy elvidd őket moziba? – Vincent nevetésben tört ki, amikor látta, hogy Nero belép a biztonsági szobába, hogy figyelje a kamerákat.

– Te kibaszott seggfej. Tudom, hogy te mondtad nekik, hogy engem kérdezzenek. – Nero a székre vetette magát. – Ez volt a kibaszott szabadnapom.

Vincent még jobban nevetett. – Ne engem szidj. Még mindig meglenne a szabadnapod, ha elviszed őket.

– Egyedül nem bírok velük, te pöcs! Főleg nem az őrült húgoddal. Túlságosan is átragad rájuk. Még Elle-t sem tudom irányítani, ha ő is ott van körülöttünk.

– Bocsánat, veled ellentétben nekem ma dolgoznom kell. – Megütötte a vállát, és elmondta neki az igazi tervét. – És most itt vagy nekem te, hogy társaságom legyen.

Nero végigsimított fekete haján, hogy ne vágja pofon. – Istenre esküszöm, Vincent, egy nap kurvára kinyírlak, ha Lucca nem előz meg előbb.

Vincentet ez nem zavarta. – Ti csak féltékenyek vagytok, mert okosabb és szebb vagyok nálatok.

Nevetés hallatszott a szoba másik feléből, ahol Sal egy high-tech számítógép előtt ült, monitorokkal körülvéve.

– Attól, hogy ezt gondolod, csak még inkább meg akarlak ölni. – Nerónak fel kellett állnia, és távolabb mennie, hogy ne essen kísértésbe.

Ez igaz. Vincent úgy döntött, hogy ezúttal inkább fejben vallja be, mint hangosan.

Már majdnem harminc perc telt el, amikor Sal megszólalt, miközben továbbra is hevesen kopogott a billentyűzetén. – Nero, szabad a pálya, haza mehetsz, ha akarsz.

– Hogy érted ezt? – kérdezte Nero, miközben megfordult.

– A lányok moziba mentek, és Elle is velük tartott.

Időt nem vesztegetve felállt. – Akkor én leléptem.

– A francba! – Vincent legyőzöttnek érezte magát, hogy a terve kudarcot vallott. – Ki vitte el őket?

– Maria úgy döntött, hogy csatlakozik, így neki ott vannak az emberei.

Nero megállt, aggodalom vésődött az arcára. – Csak ennyit vittek el? Két ember nem elég mindannyiuknak.

– Óh, nem, ne aggódj; Lucca azt mondta nekik, hogy ez nem elég, ezért szereztek még valakit.

– Oké, rendben. – Nero ismét elfordult, hogy távozzon.

Vincent számára nem állt össze a kép. Ki maradt volna, aki elviszi őket? Mindenki más dolgozott. Akik pedig nem, azok otthon voltak a családjukkal.

– Ki? – kérdezte.

– Angel – válaszolta Sal, miközben gépelt.

Nero megtorpant. – Angel?

– Angel? – Vincent felállt a székéből.

Sal végre megfordult. – Igen, probléma?

– Kurvára az, igen – mondta Vincent egyenesen. – Nem engedhetem, hogy elvigye a csajaimat moziba. Lucca talán megbízik benne, de én kurva biztos, hogy nem.

Nero hallgatott, de az arckifejezéséből ítélve úgy tűnt, neki sem tetszett.

– Most épp seggfejnek állít be minket. Ráadásul megbízol benne Elle-lel kapcsolatban? – Vincent Neróra nézett, már tudta a választ.

– Bassza meg – káromkodott Nero. – Már elmentek?

– Igen, úgy öt perccel ez…

– Megyek. – Zöld szemei hevesen izzottak fel.

– Bassza meg, én is. – Vincent követni kezdte, nem törődve azzal, hogy hamarosan visszautasíthatják. – Sal, tudnál fedezni engem? Tartozom neked.

– Azzal, hogy elmész, szívességet teszel nekem – motyogta Sal.

– Féltékenység… – Kezdte már nagyon unni mindenki szarságát. Nem az én hibám, hogy ezzel az arccal áldott meg a sors. – Ezért vagytok rondák.