Cora Reilly - Maffiába születve 4. - A kísértés hatalmában

Fordította: Feyre

Tizenharmadik fejezet

Romero

A telefonomat bámultam. Mi a faszt gondolt Scuderi? Olyan sokszor akartam már megölni a múltban, most azt kívántam, bárcsak megtettem volna.

Nino kijött a tárgyalóból, és cigarettát dugott a szájába. Ez a fickó kurvára az idegeimre ment.

– Minek ez a bosszús arc? Szerezz magadnak egy jó hosszú szopást az egyik lánytól. Az nekem is mindig mosolyt csal az arcomra.

Odaviharzottam hozzá, megragadtam a gallérjánál fogva, és a falhoz vágtam. A feje nekicsapódott, és elejtette a hülye cigarettáját.

– Mi a fasz van, te seggfej! Engedj el! – sikoltott, mint egy kibaszott punci.

Kétszer hasba vágtam, mire ő térdre rogyott. Istenem, kurvára meg akartam ölni valakit. Nem is érdekelt, hogy kit. Újra és újra megütöttem.

– Hé! Mi folyik itt? – Luca morgott. Megragadta a karomat, és a hátam mögé rántotta. – Romero mi a fenét csinálsz? Nyugodj már le, baszd meg.

Ellazultam a szorításában, és mély levegőt vettem.

Matteo letérdelt Nino mellé, akinek a fején lévő seb és az orra is vérzett. Észre sem vettem, hogy arcon is ütöttem. Aria egy pillanat múlva csatlakozott hozzánk. Amióta a klubok könyvelését végzi, elég gyakran jár itt. Kérdő pillantást vetett rám, majd aggodalom ölelte át az arcát.

– Megöllek, te szemétláda – vicsorgott Nino.

Matteo talpra segítette.

– Nem fogsz semmit sem tenni. Menj be, és kérj meg valakit, aki összevarrja a fejedet.

Nino kitántorgott, de nem anélkül, hogy halálos pillantást küldött volna felém. Mintha érdekelne. Hadd próbáljon megölni. Én feltörölném a kibaszott padlót a gyenge seggével.

– Történt valami Lilyvel? – kérdezte Aria félve, miközben odasétált hozzám.

– Most már elengedhetsz – mondtam Lucának. Ő megtette, és hátralépett, összeszűkült tekintete a felesége és köztem suhant.

– Miért tudná Romero, ha valami baj lenne Lilyvel? – kérdezte óvatosan.

Aria nem szólt semmit, csak rám nézett. Talán aggódnom kellett volna, hogy Luca rájön, de ez sem érdekelt.

– Az apád összehozott neki egy házasságot Benito Brascival – mondtam halkan.

Aria zihált.

– Micsoda? Soha nem mondta, hogy férjet keres neki! – Lucára pillantott. – Vagy említette neked?

Luca arckifejezése kifejezéstelen volt.

– Nem, nem említette. De most jobban aggaszt az a tény, hogy Romero előbb tud erről, mint bárki más, és hogy emiatt majdnem megöli az egyik emberemet.

A falnak dőltem. Akár el is mondhatnám neki az igazat.

– Lily és én a nyár folyamán találkozgattunk.

Matteo halkan füttyentett egyet. Valamiylen oknál fogva kibaszottul idegesített. Rábámultam, és majdnem megint elvesztettem a fejem, amikor megláttam a vigyorát. Mi a fasz volt olyan vicces?

Luca a képembe vágta magát.

– Nem azt mondtad nemrég, hogy nem érdekel a csaj? Hogy kurvára nem lesz probléma, ha ő is ott van? Kurvára jól emlékszem arra a beszélgetésre, és most kurvára azt mondod, hogy egész nyáron Lilianával találkozgattál a kibaszott hátam mögött?

Aria megérintette Luca karját, és félúton közénk helyezkedett.

– Luca, kérlek, ne haragudj Romero miatt. Ő és Lily nem akartak semmi rosszat. Egymásba szerettek. Egyszerűen megtörtént.

– És te végig tudtad? – Luca mormogta. – Tudtad és nem mondtad el nekem? Nem beszélgettünk a hűségről és a bizalomról, amikor segítettél Giannának megszökni?

Aria elsápadt.

– Ők a testvéreim.

– Én pedig a kibaszott férjed vagyok.

– Luca, ő nem úgy értette… – kezdtem.

Luca a mellkasomra bökött az ujjaival.

– Te kurvára maradj ki ebből. Szerencséd van, hogy nem eresztek golyót a fejedbe ebben a pillanatban, amiért ellenszegültél a parancsomnak.

– Hé, nyugodj meg, Luca. Talán nem is olyan rossz a helyzet, mint amilyennek hangzik – mondta Matteo, és próbált az ész hangja lenni, ami már önmagában is vicc volt.

– Ó, gyanítom, hogy pontosan olyan rossz, mint amilyennek gondolom – mormogta Luca. A tekintete rám szegeződött. – Csak annyit mondj meg, Liliana nászéjszakáján bajban leszünk?

Tudtam, hogy mire kíváncsi.

– Lily nem megy hozzá ahhoz a fickóhoz. Már elmúlt ötven, nem? Ez nevetséges – szólt közbe Aria.

– Ötven fölött van, és egy undorító szarházi – tette hozzá Matteo.

Luca nem törődött velük. A szeme az enyémbe fúródott.

– Lesz valami kibaszott probléma a nászéjszakáján?

– Lefeküdtem Lilyvel – mondtam nyugodtan.

Matteo újabb idegesítő füttyentést eresztett meg.

Luca káromkodott. Úgy nézett ki, mint aki legszívesebben szétverte volna a fejem egy kalapáccsal.

– Miért nem tudtad a farkadat a nadrágodban hagyni? Nem tudtad volna legalább meghúzni a határt?

– Nem bánom – mondtam. – Most kevésbé, mint valaha.

Luca egy lépést hátrált tőlem, mintha nem bízna meg magában ilyen közel hozzám.

– Ez egy kibaszott zűrzavar. Tudod, mi történik, ha Benito Brasci rájön, hogy a felesége nem szűz? Scuderi rájön, hogy ez New Yorkban történt, és nekünk annyi.

– Nem hiszem, hogy gond lesz. Egyszer Brasci mellett álltam a piszoárnál. Annak a fickónak apró pöcse van. Nem számíthat arra, hogy azzal a kis kolbásszal véres lesz a lepedő. Liliana valószínűleg észre sem fogja venni, hogy benne van a farkincája – viccelődött Matteo.

Én vöröset láttam. Rávetettem magam, az öklöm az állkapcsába ütközött. De Matteo nem Nino volt. Az első ütésem után kivédte a másodikat, és előrántotta a kését. Az enyém is előkerült. Egymásnak feszültünk, a késeket egymásra szegezve.

– Elég! – Luca üvöltött, közénk lépett, és ellökött minket egymástól. – Lealtatlak titeket, mint a veszett kutyákat, ha nem szeditek össze magatokat ebben a pillanatban.

– Ő kezdte – mondta Matteo, le sem véve rólam a szemét. Még sosem harcoltunk egymás ellen, és nem voltam benne biztos, hogy meg tudnám verni késpárbajban, de nem bánnám, ha kiderülne.

– Te provokáltad őt – mondta Aria. – Amit mondtál, az szörnyű volt.

Matteo forgatta a szemét.

– Istenem, csak próbáltam feldobni a hangulatot.

– Kudarcot vallottál – mondta Luca hidegen. – Most pedig tedd el a késedet. Mindketten.

Eltettem a késemet, és Matteo is így tett. Kifújtam a levegőt.

– Nem kellett volna megütnöm téged – mondtam végül.

Matteo bólintott.

– Néha be kéne fognom a számat.

Kezet ráztunk, és én ismét a falnak dőltem. Nehéznek éreztem a lábam. Lenéztem a telefonomra. Fel kellett hívnom Lilyt, hogy megmondjam neki, nem adom fel.

– De nem terhes, ugye? – kérdezte Luca egy pillanat múlva.

Megráztam a fejem. Mindig is óvatosak voltunk.

– Akkor talán sértetlenül megússzuk. Brasci talán észre sem veszi, és van rá mód, hogy vérfoltokat színleljünk a lepedőn.

– Nem fog hozzámenni ahhoz az emberhez – mondtam.

Luca felvonta a szemöldökét.

– Ó, nem? Arra gondolsz, hogy megállítod Scuderit? Esetleg elrabolod Lilyt, és feleségül veszed?

Nem mondtam semmit. Lucát is meg akartam ütni, de az biztosan szöget ütött volna a koporsómba.

– Luca, kérlek. Nem tudsz beszélni az apámmal?

– Beszéljek vele, és mit mondjak neki? – Luca morgott. – Hogy a legjobb katonám megdugta a lányát, és magának akarja? Hogy megszegtem az eskümet, hogy megvédem Lilianát, és most elvesztette a kibaszott becsületét? Ez kurva jól fog menni.

– Nem, de megmondhatnád neki, hogy Gianna és én azt akarjuk, hogy a húgunk New Yorkban legyen velünk, és ha nem akarja, talán fontolóra vehetné, hogy hozzámegy valakihez a Famíliából. Nem kellene rögtön megmondanod neki, hogy kit. Ez időt adna nekünk, hogy kitaláljunk valamit.

– Nem tudok belekeveredni. Ez nem az én dolgom. És ha az apád már elígérte Lilianát Brascinak, nem fogja meggondolni magát. Rossz fényt vetne rá, és megbántaná Brascit.

– De valamit tennünk kell! – Aria felkiáltott.

– Nem fogok emiatt háborúba keveredni! – Luca sziszegte.

Megértettem őt. Neki csak a Famíliára kellett gondolnia. De nekem nem kellett.

* * *

Liliana

Egy telefon csörgésére ébredtem. Lassan lejátszódott a fejemben az apámmal, majd Romeróval folytatott beszélgetésem. A tekintetem a gardróbszekrényben lévő utazótáskámra szegeződött arra gondolva és remélve, hogy megint Romero az, mielőtt eszembe jutott, hogy a telefon némára van állítva. A csalódás ismét rám zúdult. Zavartan és a sírástól kimerülten ültem fel. Az éjjeliszekrényen lévő óra azt mutatta, hogy még csak tíz óra volt. Az íróasztalomhoz sétáltam, ahol a vezetékes telefon volt, és felvettem; Aria volt az. Biztosan hallotta már. Apám felhívta őt, hogy elmondja neki a jó hírt?

Felvettem a telefont.

– Szia, Aria – recsegtem. Nem lehetett eltitkolni, hogy sírtam. Aria ismerte ezt a hangot.

– Ó, Lily. Most hallottam. Annyira sajnálom. Nem tudom elhinni.

– Nem fogjuk hagyni, hogy Apánk ezt megússza. Majd kitalálunk valamit – kiabálta Gianna a háttérben. Ők együtt voltak, nekik férjeik voltak, akiket szerettek, én pedig itt ragadnék egy öregemberrel, akit soha nem tudnék szeretni. Hogy mehettek ilyen szörnyen rosszul a dolgok?

– Apám hívott téged? – kérdeztem, és a hangom visszanyerte az általam kedvelt érzelemmentességet.

– Nem, nem hívott. Romerón keresztül tudtuk meg.

– Elmondta nektek.

– Igen – mondta Aria lassan. – Megtámadta az egyik katonát, aki mondott neki valamit, így Luca váltott vele néhány szót, és rájött.

– Miért támadta meg azt a férfit?

– Mit gondolsz? Mert nem akarja, hogy hozzámenj Brascihoz – mondta Aria halkan. – Már egy órája próbál hívni téged, de nem vetted fel. Majd megőrül itt. Beszélni akar veled.

– Ott van veled?

– Igen. Most átadom neki a telefont, rendben?

A félelem összeszorította a torkomat.

– Oké.

– Lily – motyogta Romero a telefonba. A hangja most minden volt, csak nem távolságtartó. Kieresztettem egy kemény lélegzetet, és éreztem, hogy könnyek futnak végig az arcomon.

– Lily?

Nagyot nyeltem.

– Azt hittem, nem akarsz többé semmit sem tőlem, most, hogy másnak vagyok elígérve.

– Nem, soha. Tudom, hogy nem úgy reagáltam, ahogy kellett volna. Én... annyira dühös voltam, amikor elmondtad, hogy a kibaszott apád el akar adni annak a vén szarházinak. Legszívesebben odarepültem volna, és megöltem volna. Nem akartam rajtad kitölteni a dühömet, ezért megpróbáltam visszaszorítani.

– Oké – suttogtam.

– Még mindig el akarsz szökni?

Igen, mindennél jobban.

– Az háborút jelentene. Te magad mondtad.

– Nem érdekel. Megkockáztatnám érted a háborút.

– Luca ott van, hogy hallja, amit mondasz?

– Nem, nincs itt.

– Megölne téged, ha hallaná.

– A nővéreid is háborút kockáztatnának érted.

Nem kételkedtem benne. Különösen Gianna, de még Aria is, aki az ésszerűbb volt, bármit megtenne, hogy megvédjen, és ez volt az, ami annyira megrémített. Fabiano hamarosan a maffiaüzlet kellős közepébe csöppen. Az oroszokkal folytatott háború az utóbbi években egyre súlyosabbá vált, és én valószínűleg még a felét sem tudtam. Ha New York és Chicago újra harcolni kezd egymással, az sok ember életébe kerülhet, akiket szeretek.

– Holnap találkoznom kell vele.

– Nem akarom, hogy egyedül legyél vele, Lily.

– De mi van, ha megkér, és Apám igent mond?

– Becsületes olasz lány vagy, játsszd ki ezt a kártyát. Ha aggódnom kell, hogy egyedül maradsz vele, akkor lefoglalom a következő járatot, és holnap ott leszek. Bassza meg! Pontosan ezt akarom tenni, és megölni őt.

Enyhén elmosolyodtam, és azt kívántam, bárcsak megtehetné. Semmit sem akartam jobban, mint hogy velem legyen, hogy érezzem a karjait magam körül.

– Már nem vagyok tiszteletre méltó lány. Talán ha elmondom apámnak, akkor kiszállhatok ebből a házasságból.

– Lehet, hogy megölne téged. Az apád nagyon ingatag, mióta az a dolog történt Giannával.

– Talán az jobb lenne, mint hozzámenni ahhoz a fickóhoz.

– Ne mondj ilyet. Majd kitalálunk valamit.

Bólintottam, még ha nem is látta. Hinni akartam neki.

– Tudom – mondtam halkan.

– Aria holnap reggel felhívja apádat, hogy kitapasztalja, mennyire határozott.

– Nem hiszem, hogy le tudja majd beszélni róla. Luca mindent tud rólunk?

– Igen, legalábbis mindent, amit tudnia kell ahhoz, hogy felmérje a helyzetet.

Az arcom lángolt, de Romerónak igaza volt. El kellett mondanunk Lucának az igazat, ha azt akartuk, hogy képes legyen tenni valamit.

– Nagyon dühös volt?

Romero egy pillanatig hallgatott.

– Nem volt boldog. Megütöttem Matteót, ez nem igazán segített a helyzeten.

– Megütötted Matteót? Miért? Azt hittem, Aria azt mondta, hogy egy másik katonát támadtál meg.

– Mindkettőt megtettem – ismerte be Romero. – Csak nagyon elvesztettem a fejem.

– Kérlek, ne kerülj miattam bajba. Nem akarom, hogy bajod essen, ígérd meg.

Újabb pillanatnyi csend következett, mielőtt azt mondta:

– Megígérem.

De volt egy olyan érzésem, hogy ezt az ígéretet nem biztos, hogy be tudja tartani. Ha már megtámadta Matteót, a Família Consigliere-ét, az nem volt jó jel.

– Hívj fel a holnapi Brascival való találkozásod után. Megőrülök, ha nem hallok felőled. És ne hagyd, hogy bármit is megpróbáljon. Egyáltalán nincs joga hozzá. Kurvára kinyírom, ha egy ujjal is hozzád ér, ha csak rossz szemmel néz rád.

– Nem azt ígérted, hogy távol maradsz a bajtól? – viccelődtem félszívvel.

– Megpróbálom, de holnap ideges leszek, annyi biztos.

Beszélgettünk néhány jelentéktelen dologról, mielőtt elköszöntünk és letettük a telefont. A mellkasomhoz szorítottam a telefont. Lassan hátradőltem az ágyon. Megkönnyebbültem, hogy Romero még mindig akar engem, de attól is féltem, hogy olyat tesz, ami miatt megölik. Luca nagyon kedvelte Romerót, de ő volt a Capo is, és kordában kellett tartania az embereit. Ha Romero olyasmit tesz, ami nyilvánosan árt a Famíliának, Lucának talán nem lesz más választása, mint hogy keményen megbüntesse. Én ezt nem hagynám.

* * *

Alig aludtam két óránál többet. Tudtam, hogy az első éjszakám Chicagóban nem lesz könnyű, de arra nem számítottam, hogy ilyen szörnyű lesz.

Sötét árnyékok voltak a szemem alatt, és nem törődtem azzal, hogy eltakarjam őket. Talán Benito úgy dönt, hogy nem vesz feleségül, ha úgy néznék ki, mint egy hulla. Felvettem egy farmert és egy inget, mielőtt lefelé indultam volna. Fabi és Apánk már az asztalnál ültek, és reggeliztek. Azon tűnődtem, vajon ugyanezt tették-e, amikor én elmentem.

– Mióta vagy ébren szombaton ilyen korán?– kérdeztem Fabit, miközben elfoglaltam a vele szemben lévő széket.

– Csak azért, mert nincs iskola, még nem jelenti azt, hogy lustálkodni kell – válaszolta Fabi helyett Apánk.

Fabi a gyümölcsébe szúrta a villáját, és úgy nézett ki, mintha azt kívánná, bárcsak Apánk lenne az.

– Hamarosan beavatják?

Apa letette a kávéját.

– Nagyon jól tudod, hogy ez nem tartozik rád.

Ökölbe szorítottam a kezem az asztal alatt. A következő szavamra összeszorult a torkom.

– Mikor érkezik meg Benito Brasci és a lánya?

– Hat körül. Már mondtam, hogy velük vacsorázunk – A szeme összeszűkült. – Remélem, nem áll szándékodban ezt viselni ma este. Vedd fel az egyik koktélruhádat, és engedd le a hajad. Benito úgy szereti.

Pislogtam néhányat, túlságosan megdöbbentem ahhoz, hogy szavakat találjak. Fabi csörömpölve ejtette le a villáját.

– És enned kellene. Nem akarom, hogy megint elájulj. A ma este fontos – folytatta Apánk szenvtelenül.

A dán kekszért nyúltam, és betömtem néhány darabot a számba, de nem voltam benne biztos, hogy le tudom nyelni.

– Ne piszkáld az ételt, Liliana, az isten szerelmére!

– Hagyd őt békén! – kiáltott Fabi.

Apánk és én is megdermedtünk.

– Mit mondtál az előbb? – kérdezte Apám veszélyes hangon.

Fabi visszabámult, de aztán lesütötte a szemét.

– Miért nem tudod őt békén hagyni? Nem tetszik, ahogyan bánsz vele.

– Nem tűröm, hogy kritizálj, Fabiano. Jobb, ha megtanulod befogni a szádat, különben nagy bajba kerülsz, ha egyszer a Szervezet tagja leszel. Megértetted?

Fabi bólintott, de az ajka vékony fehér vonallá változott.

A maradék kekszet leerőltettem, még akkor is, ha semmi íze nem volt. Apánk felvette az újságját, és eltűnt mögötte.

Fabi és én meg sem próbáltunk beszélgetni. És tényleg, mit lehetett volna még mondani?