2023. 02. 05.

Cora Reilly - Maffiába születve 4. - A kísértés hatalmában

Fordította: Feyre

Tizedik fejezet

Romero

Miután Lily leszopott, a következő napot azzal töltöttem, hogy semmi másra nem gondoltam, csak arra, hogy a nyelvemmel viszonozzam a szívességet. Még jó, hogy a villa nem volt a legveszélyesebb hely, mert a figyelmem elszállt. Nem hiszem, hogy jó munkát végeztem volna, ha valaki megtámadott volna minket.

A farkam olyan kemény volt, hogy szinte fájt, amikor aznap este az ágyamban vártam, hogy Lily átjöjjön. Amikor eljött az éjfél, és még nem volt ott, majdnem elindultam megkeresni. Nem is emlékeztem, mikor voltam utoljára ennyire kanos.
Amikor végre kinyílt az ajtóm, és Lily belépett, meg kellett állnom, hogy ne lökjem a falhoz, és ne temessem magam belé. Ez volt az egyetlen dolog, amit nem tehettem meg. Sok határt átléptem már, de itt kellett meghúznom a vonalat.
Lily beugrott az ágyba, és mohón megcsókolt. Úgy tűnt, nem én voltam az egyetlen, aki erre várt.
– Gianna és Matteo a folyosón voltak, úgyhogy várnom kellett – mondta, miközben az ujjai már az ingem alá csúsztak.
Imádtam az érintését, de most rajtam volt a sor. Megragadtam, és a hátára fordítottam. Meglepetten kapkodta a levegőt. Kezemet a nadrágja szélébe akasztottam, és lecsúsztattam a bugyiját a lábáról, majd megálltam. Ez még mindig új volt Lily számára. Nem bánhattam vele úgy, mint azokkal a nőkkel, akikkel korábban voltam.
–Ez így rendben van?
Felemelte a lábát, hogy segítsen nekem a bugyiját lehúzni. Gyorsan bólintott. A szemében csak szükség volt. Elmosolyodtam. A lábai közé helyezkedtem, és gyönyörű arcán egy csipetnyi zavar tűnt fel, de nem adtam neki időt, hogy elgondolkodjon rajta. Hasra ereszkedtem, még jobban szét toltam a lábait, és hosszan belényaltam.
És a fenébe is, még jobb íze volt, mint ahogy elképzeltem.

Liliana

Hallottam, hogy a lányok arról beszéltek, az iskolában, hogy a fiúk szájjal csinalták nekik, de soha nem tudtam elképzelni, milyen érzés lenne valakinek a száját magamon érezni. Furcsa lenne? Nedves? Undorító? Kínos?

Egyik sem volt. Elképesztően csodálatos volt. Vagy talán csak azért, mert Romero pontosan tudta, mit kell tennie, hogyan kell rágcsálni, szopni és nyalni, amíg az ujjaim bele nem vájódtak a matracba, mert nem bírtam tovább az élvezetet. És úgy tűnt, hogy minden alkalommal, amikor csináltuk, egyre jobb lett. Hetek teltek el, és Romero minden este a szájával kényeztetett. Úgy tűnt, legalább annyira élvezte, mint ahogy én élveztem kényeztetni őt.
Ma este nem sietett, és én nem akartam siettetni. Túl jó érzés volt. Romero borostája időnként enyhén megkarcolt, és ez még jobban fokozta az érzéseket. Felemelte a fejét, én pedig tiltakozásul felszisszentem.
Kuncogott, de nem engedte le a száját.
– Mondd meg, mikor mész el, oké? Tudni akarom.
– Oké – mondtam, majd felnyögtem, amikor Romero a csiklómra zárta az ajkait, és ott folytatta, ahol abbahagyta.
Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök. A combjaim remegni kezdtek.
– Elélvezek – ziháltam, túlságosan elragadtatva a gyönyörtől, hogy zavarba jöjjek miatta.
Romero ujja végigsimított a nyílásomon, majd becsúsztatta. Felíveltem a matracról. Fájdalmat éreztem, de valamiért ettől még erősebben élveztem el.
Végül mozdulatlanul feküdtem az ágyon, próbáltam levegőt venni.
Romero keményen kifújta a levegőt.
– Az istenit! Olyan feszes vagy.
Nem tudtam semmit sem válaszolni, túlságosan elöntött az érzés, hogy ő bennem van. Lassan mozgatta az ujját, simogatta a falaim belsejét, megháromszorozva az érzéseket a testemben. Meggörbítette az ujját, és a csípőm elrugaszkodott a matractól, ahogy meglepetten ziháltam, és egy újabb orgazmus ment végig rajtam. Kihúzta az ujját, és a szájába vette. Csak bámulni tudtam, furcsán izgatott a látvány.
Romero visszakúszott hozzám.
Egy kérdés motoszkált a fejemben. Mi van, ha a rövid fájdalom azt jelentette, hogy átszakította a szűzhártyámat? Nevetséges volt, hogy egyáltalán aggódnom kellett ilyesmi miatt.
Romero végigsimított a szemöldökömön.
– Hé, fájdalmat okoztam neked?
– Nem, én... csak azon tűnődtem, hogy...
Zavarba jöttem, hogy hangot adtam az aggodalmamnak.
Romerónak azonban úgy tűnt, hogy magától is összeállt a kép.
– Attól félsz, hogy már nem vagy szűz, mert beléd dugtam az ujjam.
Nem tudtam megfejteni az érzelmeket a hangjában. Dühös volt? Bosszús volt?
Megfogta a tarkómat.
– Nem tennék veled ilyet, Lily. Nem venném el csak úgy, engedély nélkül a szüzességedet, és még akkor sem... – Megrázta a fejét.
– Még csak gondolnom se kellene arra, hogy elveszem a szüzességedet. De nem kell aggódnod. Az ujjam nem elég széles, és nem mentem elég mélyre ahhoz, hogy kárt tegyek benne. Biztonságban vagy.
– Nem féltem, csak...
Igen, mit? Aggódtam. Ezt nem lehetett tagadni. Nem arról volt szó, hogy nem akartam Romerót. De akartam. De ez egy hatalmas lépés volt, amit nem tudtam visszacsinálni.
– Semmi baj. Jó, ha félsz ettől. Az életed tönkremenne, ha a nászéjszaka előtt elveszítenéd a szüzességed – mondta furcsa hangon. Átkarolt, így már nem tudtam az arcába nézni.
– Azt akarom, hogy te legyél az, tudod? – suttogtam a sötétbe.
– De nem tehetem meg – mondta Romero, miközben ujjai a karomra szorultak.
– Miért nem?
– Lily – mondta Romero szinte dühösen. – Tudod, miért nem. Eddig szerencsénk volt, hogy nem kaptak el minket. A nővéred és Luca már így is gyanakodnak. Most még mindig tagadhatnánk mindent, és senki sem tudná bizonyítani az ellenkezőjét, de ha lefeküdnénk egymással, akkor lenne bizonyíték.
– Bizonyíték? – fújtattam. – Nem tervezünk bűncselekményt elkövetni.
– A mi világunkban az. Mi nem a külvilág szabályai szerint játszunk, és ezt te is tudod.
– Csak azért akarunk együtt lenni, mert szeretjük egymást. Olyan rossz ez?
Becsuktam a számat, amikor rájöttem, mit mondtam. Gyakorlatilag a "szeretlek" szavakat tettem Romero szavai közé, amikor ő soha nem mondta ki őket. Én sem mondtam, de tudtam, hogy szeretem őt. Vajon ő is szeretett engem?
Mozdulatlanná vált, és egy pillanatra még a lélegzete is elállt.
– Bassza meg – suttogta Romero keményen. Egy csókot nyomott a halántékomra. – Ez kezd kicsúszni a kezemből.
– Komolyan gondoltam, Romero. Szeretlek – mondtam.
Csendben volt.
– Nem kellene. Nincs jövőnk, Lily.
A szavai miatt fájt a szívem. Nem akartam elhinni, hogy igazak.
– Ezt nem tudhatod.
– Igazad van – mondta végül Romero.
Újra megcsókolta a halántékomat, aztán egyikünk sem szólt semmit.

* * *

Anya vágyakozással a szemében és sajnálkozással az ajkán halt meg. Nem így akartam befejezni. Nem akartam, hogy a "mi lett volna, ha" és a "hogyan lehetett volna" járjon a fejemben létezésem utolsó óráiban. Vissza akartam nézni, és nem azon tűnődni, milyen csodálatos lehetett volna az élet. Romerót akartam. Azt akartam, hogy Romero legyen az első, mindent vele akartam megosztani. Ebben a pillanatban semmi mást nem akartam, és tudtam, hogy még ha meg is bánnám, ez a bánat soha nem lehet olyan gyötrelmes, mint amit akkor éreznék, ha nem tenném meg, ha mindig azon gondolkodnék, milyen lenne eggyé válni azzal, akit szeretek. Néha kockáztatni kellett, és Romero olyan kockázat volt, amit hajlandó voltam vállalni. Csak erre tudtam gondolni, miközben élveztem az orgazmusom utolsó pillanatait.
Romero felmászott a testemen, és egy csókot hintett az ajkamra. Éppen le akart feküdni mellém, ahogy mindig is tette, miután gondoskodott rólam, de én belekapaszkodtam a vállába.
– Ma este nem akarok leállni.
Nagyon mozdulatlanná vált. Sötét szemei végigjárták az arcom minden kontúrját, mintha a megbánás egy csipetnyi jelét remélné valahol felfedezni, de tudtam, hogy nem találja. Túl sok éjszakát töltöttem vágyakozással, kíváncsisággal és kívánással, és ma este végre megkapom, amit akartam. Persze ehhez szükségem volt Romero együttműködésére, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fog visszautasítani. Kötelességtudó és felelősségteljes volt, de ugyanakkor férfi is, és engem akart. Láttam a szemében, és a csípőcsontomhoz nyomódott erekciója is elég jó jel volt.
– Lily – recsegte Romero, majd megköszörülte a torkát. El kellett fojtanom egy mosolyt.
– Ez olyasmi, amit nem lehet visszacsinálni. Mindent, amit eddig tettünk, könnyű elrejteni, de ezen a ponton túl van mód arra, hogy bebizonyítják a.… vétkeinket.
Halkan felnevettem.
– Vétkeinket? – Felemeltem a fejem, és megcsókoltam. – Hogy lehet ez rossz?
Persze tudtam, hogy Apám és sok más ember a világunkban regényt írhatott volna az összes módról, de nem érdekelt. Nem volt bennem olyan rész, amely úgy gondolta, hogy amit csinálunk, az rossz, és csak ez számított.
– Ezt már megbeszéltük. Nem kellene ezt tennem. Az Isten szerelmére, megígértem Lucának, hogy megvédelek. Hogyan védjelek meg, amikor tönkre teszem az életed?
– Nem teszed tönkre az életemet. Én akarom ezt, ez nem számít semmit?
– Dehogynem számít.
Hozzápréseltem magam, és megfogtam a farkát a boxeralsóján keresztül.
– Akarlak téged. Csak téged. Azt akarom, hogy te legyél az első. – Azt akartam, hogy ő legyen az egyetlen. – Nem akarsz az első lenni?
Romero nevetve kifújta magát, és megcsókolta a szám sarkát, majd az arcom, mielőtt a tekintete ismét az enyémbe fúrodott.
– Tudod, hogy mennyire akarlak. Alig tudok másra gondolni.
Szorosabban tekertem az ujjaimat az erekciója köré.
– Tudom.
Kiengedett egy kemény lélegzetet, majd halkan felnevetett.
– Minden lehetséges módon a kezedben tartasz. Ennek nem így kellene lennie.
Elmosolyodtam. Jó érzés volt tudni, hogy ekkora hatalmam van egy olyan ember felett, mint Romero. De neki ugyanilyen hatalma volt felettem, és a szívem felett is. Félelmetes dolog volt tudni, hogy valaki másnak hatalma van ahhoz, hogy néhány szóval összetörje a szívedet. A szerelem félelmetes volt.
– Azt akarom, hogy te legyél az, Romero. Nem akarok senki mást. Kérlek.
Újra megcsókolt, ezúttal hevesebben. Forrónak és keménynek éreztem, és alig vártam, hogy magamban érezzem.
– Biztos vagy benne? – kérdezte, de alig volt vehemencia a szavak mögött.
– Igen. Akarlak.
Romero bólintott. Izgalom és idegesség tört fel a testemben. Félig-meddig azt vártam, hogy még inkább ellene van, de örültem, hogy nem próbált lebeszélni róla. Ma végre az övé leszek.

Romero

Nekem kéne tisztán gondolkodnom, és megvédi Lilyt önmagától és magamtól, de nem vagyok olyan erős, mint ahogy mindenki gondolta. Luca hitt bennem, bízott a kötelességtudatomban és a visszafogottságomban. Nem ismert engem eléggé. Bizalom és vágyakozás töltötte meg Lily gyönyörű kék szemét. Akart engem, és a fenébe is, mindennél jobban akartam őt. Minden kibaszott alkalommal, amikor az ujjamma eljutottam a csúcsra, elképzeltem, milyen lenne, ha a farkam lenne benne, ha érezném, ahogy forró falai körbevesznek. Nem tagadhattam meg tőle. Talán, ha az arcán felcsillant volna a kétely, de nem mutatkozott. Még egyszer belekóstoltam a szájába. Édes volt, puha és ellenállhatatlan. Ujjai megfeszültek a farkam körül, és könnyedén megrándította a csípőjét; ez olyan meghívás volt, amit túlságosan is jól értettem, és vágytam rá, hogy elfogadjam. Elhúzódtam az ajkaitól.

– Még ne.
– De… – kezdte. A kezemet a lábai közé csúsztattam, és a középső ujjammal belé hatoltam. Halkan kifújta a levegőt, és egy kicsit szélesebbre tárulkozott nekem. Imádtam, hogy milyen kibaszottul fogékony volt. Mindig olyan nedves volt nekem. Rengeteg olyan pillanat volt már az életemben, amikor hatalmasnak éreztem magam, de Lilynek örömet okozni mindet felülmúlta. Nem mondott semmi mást, csak lehunyta a szemét, és ellazult, bízva abban, hogy örömet okozok neki. Megcsókoltam a mellét, majd a mellbimbóját rágcsáltam, miközben lassan csúsztattam ki-be az ujjamat. A légzése felgyorsult, de én egyenletes ritmust tartottam. Lejjebb mozdultam, és a combjai közé helyezkedtem. Kiélveztem az ujjam látványát, ahogy behatol a tökéletes rózsaszín puncijába. Minden gyönyörű volt rajta. Előrehajoltam, egy pillanatig sem tudtam tovább ellenállni. Számat az idegcsomója fölé zártam, és ajkaimmal és nyelvemmel ingereltem, miközben ujjam egyre mélyebben és keményebben nyomult belé. Éreztem a szűzhártyáját minden egyes alkalommal, amikor benyomultam. Nyelvemet a csiklójához szorítottam, és egy újabb ujjat csúsztattam belé. Még sosem próbáltam, és a falai szorosan körém szorultak. Meglepetten kapkodta a levegőt, és megfeszült alattam. Nyelvemmel könnyedén köröztem rajta, ahogy szerette, aztán az ajkaim közé vettem, és szopogattam. A feszültség elhagyta a testét, és újabb nedves hullám következett, ami megkönnyítette, hogy az ujjaim beléhatoljanak. Lassú ritmust vettem fel, miközben hallgattam az ajkairól felröppenő édes nyögéseket és sóhajokat. Örökké tudtam volna hallgatni őt. Sosem untam meg, hogy örömet okozzak neki. Egyszerűen nem volt jobb érzés a világon, mint Lilyt felrobbantani a gyönyörtől, és a tudat, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt teszi vele. Egy sötétebb érzés töltött el. Nem volt igazán az enyém, talán soha nem is lesz az. Egy nap talán hozzá kell mennie valakihez, akit az apja választott neki, és akkor az a férfi is így látná őt. Indokolatlan düh lobbant fel bennem, de félrelöktem az érzést. Nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy ilyen dolgokon gondolkodjunk. Nem akartam elveszíteni az önuralmamat csak azért, mert veszélyes helyekre engedtem elkalandozni a gondolataimat. Ki akartam élvezni ennek minden kibaszott másodpercét, különösen azért, mert nem tudtam, hány esélyünk lesz még együtt.
Lily édességére koncentráltam, amíg végül szét nem esett, és a párnámba fojtotta nyögéseit. Azt kívántam, bárcsak hallhatnám, ahogy féktelenül felkiált, anélkül, hogy attól kellene félnem, hogy elkapnak. Egy nap. Egy nap tényleg az enyém lesz. Kitalálom a módját.
Kihúztam az ujjaimat, és hátradőltem, élveztem hevesen emelkedő mellkasának látványát, ahogy élvezte az orgazmusa utóhatásait. Lassan kinyílt a szeme, és elmosolyodott. A fenébe is! Ez a mosoly mindig megfogott. Felé hajoltam, és megcsókoltam, majd az éjjeliszekrényem fiókjához nyúltam, és elővettem egy óvszert.
Lily figyelt engem, és az idegesség legrövidebb villanása suhant át az arcán. Szünetet tartottam.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni?
Legszívesebben lelőttem volna magam, amiért megkérdeztem. Semmit sem akartam jobban, mint benne lenni, hogy az enyém legyen, hogy érezzem a farkam körül. Miért kellett ilyen nemesen viselkednem? Kit akartam átverni? A lehető legkínzóbb módon megnyalta az ajkait, és azt suttogta:
– Igen, akarlak.
Hála Istennek. Újra megcsókoltam az ajkát. Lecsúsztam az ágyról, és kibújtam a boxeremből. A farkam feszült a figyelemre. Gyorsan ráhúztam az óvszert, mielőtt visszamásztam. Nem ez volt az első alkalom, hogy Lily meztelenül látott, de ma az arcán idegesség villant, amikor a farkamat nézte. A lábai közé mozdultam, ujjaimmal végigsimítsam a combja puha bőrét.
A szemében csak bizalom volt. Nem érdemeltem meg ennyi bizalmat tőle, mégis kurvára szerettem látni az arcán. A könyökömre támasztottam a súlyomat, és gyengéden csókolni kezdtem. A farkam hegye könnyedén pihent a nedves melegén. Bele akartam temetkezni, és minden önuralmamra szükségem volt, hogy mozdulatlan maradjak, és megvárjam, hogy megnyugodjon alattam. A kezemet a combja alá akasztottam, és egy kicsit széthúztam a lábait. Mélyen a szemébe néztem, aztán megmozdítottam a csípőmet, és elkezdtem belé nyomulni. Nem vettem le róla a szemem, miközben egyre mélyebbre hatoltam a feszes melegébe. Olyan kibaszottul csodálatos érzés volt. Szoros, meleg és nedves, és én csak bele akartam nyomulni a végsőkig. Ehelyett Lily szemére koncentráltam, arra, ahogyan bízott bennem, hogy ez jó lesz neki, hogy vigyázok rá és óvatos leszek. Az arcán kellemetlen érzés villant fel, amikor még félig sem voltam benne. Szünetet tartottam, de az ujjai a vállamon megfeszültek.
– Ne hagyd abba – mondta gyorsan.
– Nem fogom – ígértem meg. A megállás volt az utolsó dolog, amit tenni akartam. Végigsimítottam az ajkaimmal a halántékán, aztán egyre beljebb nyomultam, amíg el nem értem a gátját. Nem mondtam neki, hogy fájni fog. Csak megfeszült volna. Egészen belé hatoltam. A falai szorosan összeszorították a farkamat. Nem mozdultam.
Lily arca eltorzult a fájdalomtól.
– Semmi baj – motyogtam. – Ez volt a legrosszabb rész.
Legalábbis reméltem, hogy az volt. Olyan szorosnak éreztem, hogy aggódtam, ha mozogni kezdek, csak rontok a helyzetén, de nem maradhattam benne örökké így. És nagyon akartam mozogni, el akartam veszni benne.
– Lily?
Reszkető mosollyal nézett rám.
–Jól vagyok. Nem olyan rossz, mint amilyen volt.
Ez nem igazán olyasmi, amit egy srác hallani akar a lánytól, akivel együtt van. Azt akartam, hogy jó legyen neki, de tudtam, hogy ez nehéz lesz az első alkalommal. Bár semmit sem akartam jobban, mint mozogni, úgy döntöttem, hogy maradok úgy, ahogy vagyok, és egy darabig még csókolgatom. A farkam tiltakozásul megrándult.
– Mozoghatsz – suttogta. És ez volt minden, ami kellett. Majdnem teljesen visszahúzódtam, mielőtt lassan visszacsúsztam belé.
Kifújta a levegőt, ujjai a hátamba fúródtak. Még jobban lelassítottam, és megpróbáltam nem egészen olyan mélyre menni, és hamarosan Lily teste ellazult alattam. Sokáig szeretkeztem így vele, és amikor az első tétova nyögéssel válaszolt, kurvára sikítani akartam a diadalomtól. De nem bírtam volna örökké, nem így, hogy a falai szorítottak, és volt egy olyan érzésem, hogy nem fog elélvezni. Legközelebb el fog. És lesz következő alkalom, ezt most már tudtam. Amikor Lilyről volt szó, nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Még jobban felgyorsítottam, amíg éreztem, hogy a farkam megfeszül és felszabadul benne. Szorosan tartottam Lilyt, miközben kétségbeesetten ringattam a csípőmet, aztán lecsillapodtam.
Lehunyta a szemét, és homlokát a mellkasomnak támasztotta.
– Jól vagy? – motyogtam.
Bólintott, de nem szólt semmit. Kissé hátrébb húzódtam, és felfelé billentettem az arcát, aggódva, hogy sír. De csak kimerültnek és boldognak tűnt.
Megkönnyebbülés öntött el. Lassan kihúztam belőle, és eltávolítottam az óvszert. Mielőtt a szemetesbe löktem volna, megpillantottam az óvszerre kenődött vért.
Valamiért kellett ez a kép ahhoz, hogy a valóság belém hasítson. Baszd meg! Mit tettem?
– Romero? – Lily suttogta. Lefeküdtem mellé, és a karjaimba húztam. Nem kellett tudnia a gondolataimat. Nem akartam, hogy aggódjon.
Nem tartott sokáig, mire ő elaludt, de én órákig ébren feküdtem. Végül kicsusszantam az ágyból, és az ablakhoz sétáltam. Sokáig maradtam kint az óceánt nézve. A sajnálkozás nem volt hasznos érzelem. Nem lehetett visszacsinálni a múltat. Visszafordultam az ágyhoz.
Lily összegömbölyödve feküdt a takaró alatt, csak gyönyörű haja és békés arca látszott ki belőle. Mélyen aludt. Hamarosan fel kellett ébresztenem, hogy visszatérhessen a saját szobájába. Az ég az ablakon kívül már kezdett szürkülni. Hamarosan felkelnek az emberek, és túl kockázatos lenne, ha Lily akkor még a szobámban lenne. A saját biztonsága érdekében azonnal el kellett volna küldenem utána, de nem volt szívem megtenni, és én sem akartam, hogy ilyen hamar elmenjen azután, amit tettünk.
– Bassza meg – motyogtam. Eddig minden, amit Lilyvel tettünk, kockázatos volt, de követhetetlen. De ez, ez tönkreteheti Lily hírnevét, és akár háborút is kirobbanthat. Lily szüzességének elvétele önző dolog volt. Az évek során megtanultam ésszerű döntéseket hozni, olyanokat, amelyek a Família javát szolgálják. De ma figyelmen kívül hagytam a kötelességemet és a Lucának tett ígéretemet.
Lily álmában felsóhajtott, és megfordult. A takaró mozdult vele együtt, és láthatóvá vált a rózsaszín folt a lepedőn. Lehunytam a szemem. Bassza meg! Ennek a nászéjszakáján kellett volna történnie. De tudtam, hogy Rocco Scuderi soha nem adná Lily kezét nekem. Én csak egy kibaszott katona voltam. Tiszteletre méltó és becsületes, de mégiscsak katona. A bűntudatom ellenére, amiért elvettem Lily szüzességét, tudtam, hogy újra megtenném. Olyan régóta szerettem volna a magamévá tenni, és ez volt az egyetlen módja, hogy ezt elérjem. Most legalább egy része hozzám tartozott, legalább sosem felejti el az együtt töltött éjszakánkat, de azt is tudtam, hogy ez nem elég. Nem akartam, hogy Lilynek élete végéig csak a közös éjszakánk emléke maradjon meg, emlékeztetni akartam arra a gyönyörre, amit minden este adhatok neki, érezni akartam az ízét, az illatát, érezni akartam minden kibaszott este. Azt akartam, hogy a karjaimban aludjon el, és reggel mellettem ébredjen. Azt akartam, hogy az enyém legyen, hogy mindenki megtudja, de a pokolba is, nem volt rá mód, hogy ezt úgy tegyem meg, hogy ne áruljam el Lucát és a Famíliát. Luca testvérként kezelt, de ha ezt megteszem, ha szembe megyek a Szervezettel, ha hivatalosan is igényt tartok Lilyre, akkor a Família érdekében el kell altatnia, mint egy veszett kutyát.
Sóhajtva az ágyhoz sétáltam, és Lily fölé hajoltam. Elsöpörtem a haját az arcából.
– Lily, fel kell ébredned – suttogtam.
A szemhéja megrebbent, és a hátára fordult. A takaró lecsúszott róla, felfedve tökéletes melleit. A mellbimbói megkeményedtek a szoba hűvös levegőjétől. A farkam megmozdult válaszul. Fölé hajoltam. Még mindig olyan illata volt, mint nekem. Baszd meg! Már megint kezdett felállni. Kinyitotta a szemét, és álmos mosollyal nézett rám. Boldogság és bizalom ragyogott az arcán. Nem vette észre, hogy tegnap este tönkretettem az életét?
Enyhe pír jelent meg az arcán. Megcsókoltam a homlokát.
– El kell menned – mondtam.
Megdermedt, szemei megteltek bizonytalansággal.
– Valami rosszat tettem tegnap este?
Te jó ég! Legszívesebben leszúrtam volna magam a kibaszott késemmel. Akkora egy seggfej voltam. Nem lett volna szabad hagynom, hogy idáig fajuljon a dolog. Lily jó kislány volt, én meg tönkretettem. Megcsókoltam a füle alatti pontot, majd az arcát.
– Nem, nem tettél semmi rosszat, drágám.
Megnyugodott. Reménykedve emelte a kezét a tarkómra.
– Összebújhatunk egy kicsit?
Kibaszottul sebezhetőnek tűnt. Persze, hogy közelségre vágyott a tegnap este után, és én is ezt akartam, de odakint kezdett világosodni. Ahogy rám nézett, nem tudtam nemet mondani neki. Bebújtam a takaró alá, és ő hozzám bújt. Meztelen bőre az enyémet súrolta, és minden érzékszervem életre kelt. Elnyomtam magamban a vágyat. Nem ez volt a megfelelő pillanat. Megsimogattam a haját.
– Jól vagy?
A vállamnak dőlve bólintott.
– Egy kicsit fáj.
Úgy tűnt, zavarban van.
Egy csókot nyomtam a halántékára. És nem voltam benne biztos, hogy miért mondtam, mert biztosan nem könnyítette meg a dolgot, de kicsúszott a számon:
– Szeretlek.
Beszívta a levegőt, mielőtt azt suttogta:
– Én is szeretlek.
Megástam a síromat és az övét is, csak azért, mert nem tudtam uralkodni a farkamon, a szívemen és a számon.
Kiengedett egy kis boldog lélegzetet. Úgy tűnt, nem vette észre, mekkora bajban vagyunk. Nem tudtam megállni, hogy ne érezzem magam bűnösnek. Bárcsak azt mondhatnám, hogy másképp viselkedtem volna, ha lehetőségem van rá, de tudtam, hogy újra lefekszem vele. Akartam őt, még mindig akartam őt.

3 megjegyzés:

Aancsa írta...

Köszönöm!

Kissné Margó írta...

Köszönöm szépen!❤️❤️❤️

Zsófi írta...

Köszönöm!