Cora Reilly - Maffiába születve 4. - A kísértés hatalmában

Fordította: Feyre

Epilógus

Liliana

Régóta vártam erre a pillanatra, olyan sokszor elképzeltem, hogy szinte deja vu érzés volt. Amikor néhány hete a Benitóval való esküvőmön még csak szorongás, szomorúság és félelem volt bennem, most úgy éreztem, mintha repülnék. Boldogság és eufória zsongott a testemben. Alig vártam, hogy vége legyen a bulinak, hogy Romero levetkőztessen, és újra és újra szeretkezzen velem. A tökéletes naphoz már csak Fabi hiányzott. A nászéjszakám óta nem láttam őt, és nem voltam biztos benne, hogy valaha is fogom-e látni. Azt sem tudtam, hogy jól van-e. Hogy bajba került-e, amiért lelőtték, és hagyta, hogy elmeneküljünk.

Romero a karjaiba emelt a vendégeink izgatott éljenzése közben. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Soha nem éreztem magam könnyebbnek, mintha bármelyik pillanatban felszállhatnék az éjszakai égboltra. Megkockáztattam egy pillantást felfelé, vajon Anya figyel-e. Azt tettem, amit ő akart. Kockáztattam a boldogságot, és megérte. Romero megcsókolta az arcom, ezzel magára vonva a figyelmemet. A tekintetünk találkozott, és a szívem megtelt a szerelemtől. Elindult a szobánk felé, és ezúttal alig vártam, hogy megérkezzek, hogy kettesben legyek a férjemmel. Ennek így kellett lennie. Minden nőnek boldognak kellene lennie az esküvője napján, biztonságban kellene éreznie magát a férje karjaiban, szerelemből kellene házasodnia, és nem azért, mert valaki kiválasztotta helyette a párját.

Az arcomat a nyakának hajlatába nyomtam, és elmosolyodtam magamban. A szemem sarkából megpillantottam a nővéreimet és a férjeiket. Aria rám mosolygott, Gianna pedig felhúzta a szemöldökét. Elfojtottam egy nevetést. Romero végigsimított a fülemen az ajkával.

– Alig várom, hogy levetkőztesselek, és megcsókoljam selymes bőröd minden egyes centiméterét.

A vágy végig suhant rajtam.

– Siess – suttogtam.

Romero kuncogott, de valóban gyorsított. A könyökével kinyitotta a hálószobánk ajtaját, majd berúgta az ajtót, mielőtt átment volna a szobán az ágy felé, és letett engem.

– Istenem, olyan átkozottul gyönyörű vagy. El sem hiszem, hogy végre az enyém vagy.

– Mindig is a tiéd voltam.

Romero megfogta az arcom, és hevesen megcsókolt, mielőtt a kezei elkezdték a munkájukat a ruhámon, lassan felfedve centiről centire a testemet. Minden új pontot megcsókolt, de nem azokat a helyeket, amelyeket én akartam. Amikor fűzőben és bugyiban feküdtem előtte, a szemei éhesen és áhítattal néztek végig a testemen. Imádtam ezt a tekintetet. Úgy éreztem magam tőle, mint a világ legszebb lánya. Hagyta, hogy ujjai végig simítsanak a bokámon, majd fel a vádlimon és a combomon, amíg el nem érte a bugyimat. Felemeltem a csípőmet. Romero halkan felnevetett, és megcsókolta a csípőcsontomat, majd megnyalta azt a pontot.

– Romero, kérlek.

Ujjait a bugyim alá akasztotta, és lecsúsztatta. Amikor visszatért, szétnyitotta a lábaimat, és a száját a középpontomra zárta. Kifújtam a levegőt. Nyelvének lassú mozdulataival Romero feljebb hajtott, és amikor egy ujját belém csúsztatta, gyönyör gördült végig rajtam. A lábujjaim begörbültek, és a fenekem felemelkedett az ágyról, de Romero addig folytatta a kényeztetést, amíg nem bírtam tovább, és nevetve, zihálva ellöktem a fejét.

– Az első orgazmusod a feleségemként – mondta Romero önelégült vigyorral, miközben addig kúszott felfelé, amíg fölém nem magasodott.

– Remélem nem az utolsó – incselkedtem.

– Azt mondod, hogy még nem végeztél?

Újra belém csúsztatta az egyik ujját, és lassan mozgatta.

Megráztam a fejem.

Romero kihúzta az ujját, és kigombolta a fűzőmet, feltárva a csupasz mellemet. Az egyik mellbimbómat a szájába szívta, miközben újra belém tolta az ujját.

Olyan jó érzés volt, és éreztem, hogy közeledem, de éreznem kellett, hogy Romero bennem van.

– Szükségem van rád – könyörögtem.

Romero nem vesztegette az idejét. Kimászott az ágyból, és gyorsan levetkőzött. A farka már kemény volt és csillogott. A lábaim közé húzódott. A kezemet körézártam, élveztem a keménységét és a forróságát. Néhányszor megsimogattam, mielőtt a bejáratomhoz vezettem. Amikor a hegye megérintette a nyílásomat, ellazultam a párnáknak dőlve. Romero lassan elkezdett belém hatolni. Minden centiméterét éreztem, míg végül teljesen kitöltött. Ujjaimat Romero nyaka köré tekertem, és magamhoz húztam egy csókra. Imádtam csókolni, ahogy a borostája enyhén karcolta az ajkamat, az ízét, mindent. Sosem tudtam betelni vele.

Romero lassú ritmusban mozdult, majdnem teljesen kicsúszott, hogy aztán a farkát újra egészen belém vezesse.

– Simogasd magad – parancsolta halkan mormogva.

Nem tétováztam. A karomat a testünk közé csúsztattam, és az ujjaim megtalálták a csiklómat. Apró köröket kezdtem rajzolni. Az ujjbegyeim időnként megsimogatták Romero farkát, és ez még magasabbra hajtott.

– Igen, bébi, élvezz el nekem – mondta Romero.

Megcsókolta a nyakamat, és egyik keze megragadta a lábamat, és a csípője fölé akasztotta. Még gyorsabban simogattam magam, és amikor Romero ismét belém nyomult, elélveztem. A testem felívelt az ágyról. ő felnyögött, a lökései egyre erősebben és gyorsabban jöttek, aztán éreztem, hogy belém lövell.

Remegtem az orgazmusom utórezgéseitől. Romero a nyakamba temette az arcát, én pedig végigsimítottam a kezeimmel a haján és a hátán. Egy pillanat múlva legurult rólam a hátára, és magával húzott, így félig a mellkasán feküdtem. Ujjaimmal végigsimítottam a mellkasán, és hallgattam a gyors szívverését.

– El sem hiszem, hogy végre az enyém vagy. Most már senki sem vehet el tőlem – nyomott Romero egy csókot a fejem tetejére.

Elmosolyodtam, jóllakottan és boldogan. Rövid ideig a gondolataim Fabi felé kalandoztak, azon tűnődtem, vajon mit csinálhat most. Nélküle és a nővéreim nélkül most nem feküdnék Romero mellett. Annyi mindent kockáztattak a boldogságomért, ahogy Romero is. Mindig hálás leszek azért, amit tettek. Megpróbálom a lehető legteljesebben élni az életem, hogy az áldozatuk megérje.

Megfordultam, és Romero hátulról átkarolt. Későre járt, és kimerült voltam. Végül Romero elaludt. Szerettem hallgatni, ahogy mellettem alszik. Mindig megnyugodtam tőle.

Egyenletes lélegzete végig suhant a meztelen vállamon. Nem tudtam elaludni, pedig jóllakott és kimerült voltam. Kicsúsztam Romero karja alól, és kisurrantam az ágyból. Felkaptam egy fürdőköpenyt, és felvettem, mielőtt az ajtó felé vettem az irányt, és kisétáltam az erkélyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a helyiségekre és az óceánra. Holnap visszatérünk New Yorkba, és akkor kezdődik el igazán a házaséletünk. Az éjszakai égboltot figyeltem. A városon kívül mindig fényesebbek voltak a csillagok, mégis mindig volt néhány csillag, amelyik a legfényesebben ragyogott. Kisgyerekként azt hittem, hogy ezek olyan embereket jelképeznek, akik meghaltak, és akik csillagként vigyáznak ránk. Már régen nem hittem ebben. Még mindig nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy vajon valahol valahogyan anya figyel- e engem. Vajon örülne nekem? Talán még büszke is lenne? Soha nem tudom meg, de megtartottam a neki tett ígéretemet. Mindent kockára tettem a szerelemért és a boldogságért. A vállam fölött Romero alvó alakjára pillantottam, majd egy utolsó pillantást vetve a csillagokra, visszatértem az ágyba, és hozzá bújtam. Átkarolt engem.

– Elmentél – motyogta.

– Friss levegőre volt szükségem – mondtam halkan.

– Örülök, hogy visszajöttél.

– Szeretlek – suttogtam.

Romero karja szorosabban fonódott körém, és megcsókolta a halántékomat.

– Én is szeretlek.

Lehet, hogy a jövőben nem lesznek mindig könnyűek a dolgok, de tudom, hogy soha nem fogom megbánni, hogy vállaltam ezt a kockázatot. Ez a szerelem minden kockázatot megért.