Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

28. fejezet

Vincent még egy apácát is kurvává változtatna

Fordította: Keiko

Abban a pillanatban, hogy meglátta, a kocsinak támaszkodik és rá várakozik, vissza akart vonulni. Azonnal megbánta, hogy azt mondta Elle-nek, hagyná Amónak, hogy órára kísérje.

Mikor felpillantott a kezeiről, hirtelen megállt merev tekintetét látva. Amo úgy nézett rá, mintha még őrültebb lenne.

– Túl korán van ehhez a szarsághoz – dörmögte, miközben elhaladt mellette, hogy az órájára kísérje.

Ettől a megjegyzéstől eszébe jutott, mekkora faszfej volt a srác. Viszont annak ellenére, hogy faszfej volt, még nem bántotta. Következésképp helytelen volt azt gondolnia abban a pillanatban, hogy ránézett, hogy bántaná. Csak belé ivódott.

Szedve a lábait követni kezdte. Talán túl szigorú vagyok vel…

– Mellettem – morogta, mikor a háta mögé ért.

Nem, nem vagyok.

Kis lépést téve az oldalához igazodott, de még mindig kissé mögötte maradt. Legalább az oldalában, és nem a seggében volt, amit annyira utált.

A szemeit forgatva emelte fel a karját, hogy a vállára tegye és irányítsa őt. – Nem, melle…

Félelem ragadta meg, ahogy a fiú keze közeledett felé, megdermesztve őt a helyén. Kinyitotta a száját, hogy rákiáltson, álljon meg, de semmi sem hagyta el a torkát.

Amo azonnal megdermedt, mielőtt érintkezésbe lépett volna vele, látva a tiszta félelmet, amely az arcát borította. Pillanatnyi aggodalom suhant át az arckifejezésén.

– Nem akartam…

Nehezen lélegezve Chloe úgy érezte, a szíve mindjárt kiugrik a helyéről. Valamilyen oknál fogva Amo jobban megijesztette, mint hosszú ideje bárki más, noha nem volt értelme, hogy ennyire féljen tőle.

Akármi is bukkant fel a fiú arcán, gyorsan köddé vált. A másodperc tört részére azt hitte, talán tényleg bocsánatot kér.

– Csak sétálj közvetlenül mellettem. – Ismét megindult, elfordulva tőle.

Nincs baj. A szörnyeteg nem érintett meg.

Próbálva lenyugodni újra követni kezdte, mielőtt még nagyobb hülyét csinál magából. Ez alkalommal közvetlenül mellette sétált, ahogy kérte. Ennyit kellett volna először is tennie. Nem kellett megmutatnia.

Nem szóltak egymáshoz, ahogy folytatták az útjukat, míg meg nem érkeztek az angol teremhez.

Míg ő bement és helyet foglalt, Amo kint maradt. Több mint nyilvánvaló volt, hogy mindketten szarnak az egyezségre.

Ennyi volt! Nem tudom tovább elviselni!

* * *

Mikor Nero és Elle megközelítették Amót a folyosón, a fiú látta, hogy Elle nyugtalan, amint bekukkantott a terembe, hogy lássa, Chloe biztonságban ott van-e.

Azt kívánta, bárcsak megmondhatná Elle-nek, szerencsés, hogy nem fenekel…

Amo megdöbbent, mikor Elle megölelte az oldalát, kisiklatva gondolatainak vonatját. Aztán gyakorlatilag összeszarta magát, amint Elle nyújtózkodott és arcon puszilta.

– Köszönöm – mondta, gyakorlatilag beszökdécselve a terembe.

Mi a fasz?

– Azt csinálta, amire gondolok, hogy csinálta?

Nero dühösnek tűnt. – Igen, azt.

– Hé, ember, én nem csináltam semmit. – Amo feltartotta a kezeit.

Nero durván megragadta a vállát. – Rendben van, haver. Valaki ma nagyon szarul néz ki. Durva estéd volt?

Amo próbált halkan beszélni, kicsit hevesnek érezve a témát. – Inkább durva reggel. Az a lány egy kibaszott őrült. Nem tudok tovább vigyázni rá. Szólj inkább Vince-nek, ő szívesebben fog figyelni rá.

– Pontosan emiatt nem vigyázhat rá. Elle nem fogja rábízni őt.

Francba. Nerónak igaza volt. Amo még a nagyanyját sem bízná rá a szépfiúra. Pokolba, Vincent még egy apácát is kurvává változtatna, de Amónak tovább kellett próbálkoznia.

– Nos, nem tudom, mit mondjak erre. Gyakorlatilag sikított, mikor majdnem megérintettem, és nem az a fajta sikoly volt, amit Christából csaltam ki tegnap éjjel.

Nero komoly arckifejezéssel nézett rá, próbálta tisztába tenni a dolgokat. – Figyelj, ismered a melónkat. Be akarunk kerülni, igaz?

Köcsög.

Bólintott. – Oké. Rendben.

– Christa, mi?

Nero előző este felhívta, miközben ő Christával volt, és érdeklődött, hogy nem csinálnak-e valamit a lánnyal és a barátaival. Amo nem volt benne biztos, mennyire gondolja komolyan, figyelembevéve, hogy Elle a képben volt. Csak egy munkának kellett volna lennie Nero számára, de szerinte többről volt itt szó. Azt hiszem mindjárt kiderül.

– Igen, és Christának van egy rakat barátnője, akik alig várják, hogy találkozzanak pár előkészítős sráccal holnap.

Nero gyorsan válaszolt. – Jó. Te, én és Vince megérdemlünk egy kis jutalmat ezek után.

Amo szerint kicsit túl gyorsan válaszolt. Fogadok, hogy kékülnek tőle a golyói. Nem volt benne egészen biztos, hogy Nero egyáltalán felfogta-e, hogy belezúgott a lányba, de nem állt szándékában felvilágosítani.

– Igen, meg, haver.

A következő, ami kijött a száján nem tudta miért számított, de zavarta.

– Óh, jut eszembe. Mikor ma reggel találkoztam Chloéval, a kocsija még mindig ott volt a suli parkolójában. Azt hittem az apja elintézi.

– Igen, én is. Talán túl elfoglalt a munkájával. – Nero olyan zavarodottnak tűnt, mint ő maga.

Bepillantva látta, ahogy Chloe Elle-lel cseveg, meggondolta magát. – Vagy talán épp annyira nem szeret foglalkozni az őrült lányával, mint én.

* * *

– Elle, nem tudok megbirkózni vele. Őrült! – suttogta Chloe, nem akarva, hogy Amo meghallja. Akárhogy is, nehéz volt, mikor ilyen hevesen érzett.

– Shh, tudom, de itt vagy egy darabban és érintetlenül, nem igaz? – Elle nyugtalannak tűnt, hogy talán valaki bánotta.

– Épphogy! Megpróbált maga mellé húzni, hogy mellette sétáljak. Csak mondania kellett volna.

Elle nevetett, nyilvánvalóan hálásan, amiért csak ennyi volt. – Chloe, hozzá kell szoknod, hogy mellettünk sétálj. Minden rendben lesz, amíg velük vagyunk. Jó dolog, ami most velünk történik. Már nem aggódok annyira. És te?

Francba! Elle-nek igaza volt. Félt Amótól, holott mindeddig nem adott rá okot, és Elle-t megvédik. Meg kell békélnie…egyelőre.

– Én se, már nem félek annyira, mikor a közelben vannak.

– Látod, Chloe. Segíthetnek nekünk túlélni a félévet. Aztán amikor elmegyünk, már nem lesz rájuk szükségünk.

– Akármi. Rendben. – Sóhajtott, sajnálkozva értett egyet.

Elle próbálta felvidítani. – Akarsz vásárolni holnap? Pénteken szabad vagyok. Szerintem megérdemeljük.

– Bizony meg… főleg, hogy körül vagyunk véve három idiótával.