2021. 03. 23.

Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

 


6. fejezet

A chicken nuggets nem vár senkire


Fordította: Dia

A hétfő, szerda és péntek voltak a lányok hosszú napjai, két órájuk volt reggel és egy délután, ezért volt idejük ebédelni a kettő között. Legtöbbször az étkezdébe mentek a szünetben, ahol volt pár választásuk, vagy a kevés gyorsétterem egyikébe az iskola mini ételudvarába – Adalyn egyértelmű kedvencébe.

Általában ekkor találkoztak Elle-lel és Mariával az étkezdében, de Adalyn nem lepődött volna meg, ha a campuson kívül esznek, tekintetbe véve, ki követte minden lépését, a pokolba kergetve őt ezzel.

– Jól vagy? – suttogta Lake a fülébe.

Nem. – Persze.

Nem úgy tűnt, mintha a barátnője bekajálta volna a hazugságot.

Az étkezdéhez érve Adalyn ledöbbent, hogy a lányokat az asztalnál ülve találta az ebédjükkel. Maria az arckifejezése alapján nem volt boldog, különösen, hogy Angel helyet foglalt a mellettük álló asztalnál a többi Carusóval egyetemben.

Őszintén szólva Adalyn arca sem volt derűsebb, de ennek két oka volt. Az egyik az Elle tányérján lévő valamiféle marharagu volt gusztustalan barna mártásban, a másik a Maria tányérjaa, amin mindig ugyanaz volt – néhány levél a salátabárból. Fúj.

– Ez jól néz ki, Elle. Azt hiszem olyat kérek. – Lake Elle tányérját vizslatta.

Adalyn gyakorlatilag fuldoklott a feltörni készülő epétől. – A pokolba néz ki!

– Szerintem egész jó – mondta Elle egy falatot bekapva.

Még Maria is undorodva nézett rá. – Ezért eszem salátát.

A szemüket forgatva csattantak a gyönyörű szőkeségre, aki mindig is egy kicsit túlságosan ügyelt a megjelenésére. – Mindig salátát eszel!

– Te tényleg meg fogod enni azt az undi cuccot, ami úgy néz ki, mintha fillérekbe kerülne? – nézett Adalyn a legjobb barátnőjére, azért imádkozva, hogy nemet mondjon.

– Szegény emberek étkén nőttem fel, emlékszel? Úgy neveltek, hogy sohase utasítsam el a jól kinéző, olcsó ételeket. Ti ketten ezt sosem fogjátok megérteni. – Lake ránézett a barátnőjére és Mariára, tudván, hogy Elle is szerény körülmények közt nőtt fel.

– Undok vagy, és nem tudom elhinni, hogy megeteted velem a leveleket, ahelyett, hogy elmennénk az ételudvarba.

– Elviszlek – szólt egy nyugodt hang, amitől minden fej felé fordult, hogy lássák, amint Angel feltűnik, ugyanolyan nyugodtan, amilyen a hangja volt.

– Tényleg? – kérdezte fontolóra véve az ajánlatot, még úgy is, hogy ez azt jelentette, egyedül marad vele. Ezután Tom irányába nézett, hogy lássa, megengedi-e egyáltalán, és a válasza egy bólintás volt.

Hm, nem tudom, vele kellene-e...

Maria hátradobta a haját. – A saláta fin..

– Menjünk. – Adalyn gyorsan felállt, félbeszakítva az ostobaságot, és megbántva a szöszi érzéseit, ha voltak neki egyáltalán.

– Ezzel fizesd, amit kér. – Tom egy platina kártyát nyomott Angel kezébe.

Mire eltette, Adalyn már félúton járt az ételudvar felé. A chicken nuggets nem vár senkire.

– Egy húszdarabos nuggetset kérek – mosolygott a pénztárosra, mielőtt Angelhez fordult. – Te kérsz valamit?

– Öhm, nem köszi.

Miközben átadta a kártyát a kasszásnak, egy gyönyörű zacskó landolt a pulton teli nuggetsel.

– Köszönöm, istenem – szólt Adalyn, miközben magához vette a zacskót és felpakolt ketchupös tasakokat, majd egy kis asztalhoz sétált.

Angel csatlakozott hozzá, ahogy kihúzta a zacskó tartalmát és elkezdte kiadagolni a ketchupöt, hogy beletunkolhassa a nuggetseket.

A szájába dobva egyet próbálta megtörni a köztük lévő kínos hangulatot. – Biztos, hogy nem kérsz semmit?

Egy biccentés volt minden válasz, amit a szemben ülő tetovált férfitól kapott. Angel keresztbefont karokkal dőlt hátra a székben. Úgy tűnt, mint akit a világon nem érdekelt semmi.

– Hogy telik az első napod? – kérdezte a lány, próbálva újabb beszélgetést kezdeményezni.

Ezúttal egy vállrándítást kapott csak válaszul.

Adalyn kezdett feldühödni. Nem érdekelte a viselkedése, de kíváncsi lett volna, vajon beszélne-e vele, ha farok lógna a lába között?

– Fogsz valaha két szónál többet szólni hozzám?

– Azt mondtam elhozlak ide, nem azt, hogy beszélgetek veled – mondta Angel egyszerűen.

Adalyn akaratlanul nagy mosolyra húzta a száját. – Én meg azt mondtam, hogy senkinek nem szólok az enyves kezeidről, de talán csak kicsúszik a számon.

A férfi fekete szeme megvillant, mielőtt hosszú, tetovált keze megindult felé. Nem tudta, mire számítson, és megdöbbent, mikor Angel egy nuggetset vett el az előtte tornyosuló halomból, és a ketchupbe mártotta.

– Sokat beszélsz.

A lány közelebb húzta magához a kosarat. – Te meg sokat lopsz.

– Nem is tudod mindet megenni, ugye? – kérdezte, mielőtt a szájába vette a lopott falatot.

– Csak figyelj.

Újra felvéve a közönyös testtartást Angel volt az, aki folytatta a beszélgetést. – Mindig Lucca fizeti a kajád?

Adalynnek beletelt egy pillanatba, mire rájött, hogy Angel a Tomtól kapott kártyán szereplő névre utalt ezzel. Furcsa kérdésnek tartotta, bár tudta, nem tud olyat mondani, amit ne tudna meg hamarosan úgyis. – Csak biztosítja, hogy ne csak vigyázzanak ránk, hanem gondunkat is viseljék a suliban.

A burkolt kifejezés a férfi arcán elárulta, hogy nagyon is megvan erről a véleménye.

– Valami gond van ezzel?

Ezúttal lassabban, Angel újabb nuggetset vett el. – Szerintem babusgat titeket.

Adalyn nem lehetett volna ennél megdöbbentebb. – Nem is.

– Dehogynem. Kétlem, hogy bármelyik lánynak vagy asszonynak lenne munkája a Caruso családban.

A lány egy pillanatra elgondolkodott. – Ez egyáltalán nem igaz.

– Katonák feleségei? – kérdezte, nagyon is jól tudta a választ.

És aztán? – Azoknak, akik magasabb rangúakhoz mentek feleségül, mind vannak gyerekeik, akikről gondoskodni kell – ez munka.

– Igen, de nem minden anyának adatik meg, hogy főállású családanya legyen.

– Tudom, de mit akarsz, mit mondjak? Sajnálom, hogy Lucca és a családunk engedi, hogy képezzük magunkat egy későbbi munka reményében? Ettől még nem vagyunk lusták.

Újabb nuggetset lopva Angel ördögien mosolygott, amíg alaposan beletunkolta azt a ketchupbe. – Nem, de el vagytok kényeztetve.

– Fejezd már be a francos nuggetsem lopkodását! – Még közelebb húzta magához az ételt, egészen az asztal szélére. – És nem vagyok elkényeztetett! Igazán sajnálom a nőket a Luciano családban – gúnyolódott Adalyn.

– Nem kell. Nagyszerűen gondoskodunk róluk. – Az ördögi vigyor még mindig ott volt a száján, miközben a lányra kacsintott, majdnem elfeledtetve vele a szexista megjegyzést.

– Fogadok, hogy gondoskodtok – mondta szarkasztikusan, remélve, hogy Angel nem veszi észre a titkolt lenyűgözöttséget a hangjában. Akárhogy is, biztos volt benne, hogy észrevette a férfi önelégült képéből ítélve. De ahelyett, hogy megemlítette volna, valami mást közölt, ahogy hátradőlt.

– Jönnek a barátaid.

– Maria is velük van? – Beleharapva a nuggetbe, csak remélhette.

Mellkasa előtt karba fonva a kezét, Angel arca visszatért az érdektelenséghez. – Sajnos.

Adalyn kuncogott, mielőtt emlékeztette magát, hogy utálnia kellene. – Tolvaj.

– Elkényeztetett kölyök – suttogta, miközben felállt, átadva az asztalt a lányoknak.

Francba, Adalyn, szedd össze magad!

– Milyen volt a nuggets? – kérdezte Maria gyanakvó tekintettel, ahogy leült mellé.

– Csodálatos.

Mikor Maria kinyitotta a száját, Adalyn megállította őt.

– Istenre esküszöm, ha azt mondod, a salátád is az volt, leveszem a cipődet és magadra húzhatsz egy Mariát.

A csinos szőke becsukta a száját.

Elle nagy, kék szemei kíváncsivá váltak. – Mi az a Mari...

– Maria – kezdte gyorsan Lake, tudva, hogy gyorsan témát kell váltani – elmondanád kérlek Adalynnek, hogy nincs olyan kimondatlan szabály, ha hajnal egykor egyedül mész a McDonaldsba, automatikusan nagyseggűnek minősülsz, de ha egy baráttal mész, már menő?

Ahogy Maria kinyúlt, hogy elcsenjen egy szaftos nuggetet, egy másodpercbe sem telt válaszolnia. – Nem tehetem, mert ezek tények.

5 megjegyzés:

Kati.B írta...

Köszönjük! Már nagyon vártam! Nagyon izgalmas🤩

Tóthné Rózsa írta...

Köszönöm.

B.B.Judit írta...

Köszönöm szépen!

tormasygeorgina@gmail.com írta...

Köszönöm 😘😍🥰

Névtelen írta...

Köszönöm :)