15. fejezet
Ezernyi
golyó ereje
Fordította: Keiko
Egy… Kettő…
Három… Négy… Angel nem
tudta mennyi idő telt el azóta, hogy rázárták a szekrény ajtaját.
Öt… Hat…Hét…
Nyolc… Csak annyit tudott,
hogy éhes, szomjas és fájdalmai vannak.
Kilenc… Tíz…
Tizenegy… Tizenkettő… És habár
koromsötét volt odabent úgy érezte, hogy az egyébként kicsi hely valamiképp még
kisebbre zsugorodik minden elmúlt órával.
Tizenhárom…
Tizennégy… Tizenöt… Mint egy
játék, ami arra megy ki, hogy ki reped meg…
Ropp.
… először. Ami arra
megy ki, hogy ki törik meg…
… Mielőtt Angel eléggé
magához térhetett volna és kipattanhatott volna az ágyból, a maszkos férfiak
egyike kirángatta belőle. A hallott zajokat az ajtaja betörése okozta, de rémálma
túl erős volt, hogy csak úgy kitörjön belőle. Már túl késő volt…
Három símaszkos férfit
látott csak, mielőtt karjait instant az arca elé emelte védekező állásba.
Hotelszobájának
padlóján feküdve életre szóló verést kapott.
A trágárságok, amivel
dobálóztak azok voltak, amiket születése óta halott.
– Te kibaszott
szarházi!
– Ti Lucianók mind
egyformák vagytok!
– Lusta faszfejek!
– Ocsmány, tetovált
köcsögök!
Minden megismételt szó
a bőrébe vésődött, mint a tetoválások, amiket a testére varrtak. Kivéve, hogy
ezek mélyebbre mentek, mint a tű. A lelkébe karoltak hegeket.
Szinte nem volt olyan testrésze,
amit ne ért volna találat, mire a maszkos férfiak leálltak szusszanni. Egy normális
ember elájult volna a fájdalomtól, de őt csak még élőbbé tette.
– Meg kellett volna
ölnünk mindannyiótokat a beteges, fasz apáddal együtt!
Angel őrülten nevetni
kezdett a sérülései okozta fájdalmon keresztül, ahogy felbámult a férfira, aki
a leghangosabb volt. Emlékezett a hangra, pontosan tudta, kihez tartozott.
– Tényleg azt hiszed,
hogy az a maszk elrejti, ki vagy? Miért nem veszed le és nézel velem szembe,
mint egy férfi! – A földre köpött, vér pettyezte a férfi cipőjét.
A maszkot levéve
feltárult Joey, aki életre szóló ígéretet adott neki. – Egy nap meg foglak
ölni. Mindannyiótokat meg fogom ölni, míg a Luciano nevet el nem törlöm.
Angel szeméből a
maradék szürke is eltűnt a fekete mélységben, amely ezernyi golyó erejével
szúrta át Joey-t, arra késztetve, hogy tartsa be az ígéretét. – Nem várhatunk.
Zajt hallva Joey visszacsúsztatta
a maszkját, mielőtt ő és egy másik maszkos alak az ajtó felé vette az irányt.
Az utolsó, aki a legnagyobb támadónak tűnt, egy pillanatra hátra maradt, hogy
elmondjon egy dolgot, a megvert Angelnek.
– Én nem Tom miatt jöttem
– mondta hangtalanul, ahogy lehajolt, hogy Angel nyakára fonja a kezét,
szorítása lassan szorosabbá és erősebbé vált. – Ezt Dragóért.
Ahogy az élete
elillant, Angel kezdett elraktározni minden részletet a férfiról, amennyire
tőle telt: a férfi méretét, a hangját, a szemeit…
… Amíg mindez eltűnt.
***
Mikor az Escalade
lehúzódott a házánál a következő reggelen, Adalyn szíve olyan mélyre süllyedt,
hogy majdnem térdre kényszerítette. Ösztönösen tudta, hogy valami nincs
rendben.
Őrület, hogy valami,
ami korábban normális volt, most rossz érzéssel tölti el. Azt hitte hiányzik
neki, hogy a lányokkal együtt utazhasson az Escaladeben, de kiderült, hogy egyáltalán
nem. Kiderült, hogy visszatérni ahhoz, ami egyszer volt, szétzúzza a jövőjét.
12 megjegyzés:
Nagyon köszi 😍
Köszönöm az újabb fejezetet!
Hűha, ez nem semmi, nagyon köszi :)
Nagyon szépen köszönöm. 😊😚
Köszönöm 🥰😘
Köszönöm🥰😘
Nagyon köszönöm az újabb fejezetet! :)
Köszönöm 🥰
Köszönöm!
Köszönöm!
❤️
Köszönöm már várom az újabb fejezetet ☺
Megjegyzés küldése