Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

 

15. fejezet

Ezernyi golyó ereje

Fordította: Keiko

Egy… Kettő… Három… Négy… Angel nem tudta mennyi idő telt el azóta, hogy rázárták a szekrény ajtaját.

Öt… Hat…Hét… Nyolc… Csak annyit tudott, hogy éhes, szomjas és fájdalmai vannak.

Kilenc… Tíz… Tizenegy… Tizenkettő… És habár koromsötét volt odabent úgy érezte, hogy az egyébként kicsi hely valamiképp még kisebbre zsugorodik minden elmúlt órával.

Tizenhárom… Tizennégy… Tizenöt… Mint egy játék, ami arra megy ki, hogy ki reped meg…

Ropp.

… először. Ami arra megy ki, hogy ki törik meg…

Reccs.

… Mielőtt Angel eléggé magához térhetett volna és kipattanhatott volna az ágyból, a maszkos férfiak egyike kirángatta belőle. A hallott zajokat az ajtaja betörése okozta, de rémálma túl erős volt, hogy csak úgy kitörjön belőle. Már túl késő volt…

Három símaszkos férfit látott csak, mielőtt karjait instant az arca elé emelte védekező állásba.

Hotelszobájának padlóján feküdve életre szóló verést kapott.

A trágárságok, amivel dobálóztak azok voltak, amiket születése óta halott.

– Te kibaszott szarházi!

– Ti Lucianók mind egyformák vagytok!

– Lusta faszfejek!

– Ocsmány, tetovált köcsögök!

Minden megismételt szó a bőrébe vésődött, mint a tetoválások, amiket a testére varrtak. Kivéve, hogy ezek mélyebbre mentek, mint a tű. A lelkébe karoltak hegeket.

Szinte nem volt olyan testrésze, amit ne ért volna találat, mire a maszkos férfiak leálltak szusszanni. Egy normális ember elájult volna a fájdalomtól, de őt csak még élőbbé tette.

– Meg kellett volna ölnünk mindannyiótokat a beteges, fasz apáddal együtt!

Angel őrülten nevetni kezdett a sérülései okozta fájdalmon keresztül, ahogy felbámult a férfira, aki a leghangosabb volt. Emlékezett a hangra, pontosan tudta, kihez tartozott.

– Tényleg azt hiszed, hogy az a maszk elrejti, ki vagy? Miért nem veszed le és nézel velem szembe, mint egy férfi! – A földre köpött, vér pettyezte a férfi cipőjét.

A maszkot levéve feltárult Joey, aki életre szóló ígéretet adott neki. – Egy nap meg foglak ölni. Mindannyiótokat meg fogom ölni, míg a Luciano nevet el nem törlöm.

Angel szeméből a maradék szürke is eltűnt a fekete mélységben, amely ezernyi golyó erejével szúrta át Joey-t, arra késztetve, hogy tartsa be az ígéretét. – Nem várhatunk.

Zajt hallva Joey visszacsúsztatta a maszkját, mielőtt ő és egy másik maszkos alak az ajtó felé vette az irányt. Az utolsó, aki a legnagyobb támadónak tűnt, egy pillanatra hátra maradt, hogy elmondjon egy dolgot, a megvert Angelnek.

– Én nem Tom miatt jöttem – mondta hangtalanul, ahogy lehajolt, hogy Angel nyakára fonja a kezét, szorítása lassan szorosabbá és erősebbé vált. – Ezt Dragóért.

Ahogy az élete elillant, Angel kezdett elraktározni minden részletet a férfiról, amennyire tőle telt: a férfi méretét, a hangját, a szemeit…

… Amíg mindez eltűnt.

***

Mikor az Escalade lehúzódott a házánál a következő reggelen, Adalyn szíve olyan mélyre süllyedt, hogy majdnem térdre kényszerítette. Ösztönösen tudta, hogy valami nincs rendben.

Őrület, hogy valami, ami korábban normális volt, most rossz érzéssel tölti el. Azt hitte hiányzik neki, hogy a lányokkal együtt utazhasson az Escaladeben, de kiderült, hogy egyáltalán nem. Kiderült, hogy visszatérni ahhoz, ami egyszer volt, szétzúzza a jövőjét.