Laurelin Paige & Sierra Simone - P*rnósztár

Epilógus

Logan

Fordította: Keiko

Négy évvel később

– Dwayne, ne! Valaki még meglátja.

– Remélem nem kell emlékeztetnem – mondom, miközben Devit a Frank Erwin Center külső falához szorítom –, hogy a törvényes nevem most már Logan.

– Gondoltam a Dwayne jobban felkelti a figyelmedet – mondja, de a hangja zavart motyogásba fullad, amikor végre sikerül felcsúsztatnom a kezemet a gomolygó ballagási ruháján, és elkezdem a mellbimbóit tapogatni a ruháján keresztül. Austinban nem fagyos decemberben, de határozottan hidegebb, mint amilyen Los Angelesben lenne, és Devi libabőrös és merev mellbimbóival bizonyítja ezt.

Eltökéltem, hogy felmelegítem.

– Logan, hagyd abba – kuncog, amikor elkezdem rágcsálni a nyakát. Hallom, ahogy az emberek mögöttem járkálnak és beszélgetnek, ahogy elhagyják a szertartást, és elindulnak megkeresni a kocsijukat, de nem érdekel. Egész délelőtt kétségbeesetten meg akartam érinteni a szexi végzősömet, és nem csak egy ballagási ceremóniát kellett végigülnöm, hanem kettőt is, és most, hogy végre megmenekültünk a tömeg és a szüleink elől, egy percet sem tudok tovább várni.

– Nem tudom abbahagyni – leheltem a fülébe. – Túl szexi vagy most.

– Az óriási fekete végzős taláromban?

– Ne felejtsd el a kalapot, Cass.

Végül sikerül lenoymnia a kezemet, és elég helyet teremtenie köztünk ahhoz, hogy megigazítsa az említett kalapot, és lesimítsa a talárt. – Meg kell várnod, amíg hazaérünk – szid. – Mindkettőnket felvettek az itteni végzős programokra, amlékszel? Jövő ősszel még mindig a professzorok szemébe kell néznünk, ami kissé kínos lesz, ha meglátják, hogy éppen engem fúrsz a diplomaosztó ünnepség után.

– Rendben – sóhajtok. És bár az egész ágyékom fáj, segítek neki megigazítani a ruháját, és még csak fel sem háborodom. Közelebb húzom magamhoz, és a fülébe morgom: – De azért jobb, ha készen állsz, amikor belépünk azon az ajtón. Túl sokáig vártam már arra, hogy megkapjalak.

Gyorsan körülnézva, Devi megfogja a kezemet, és a talárja alá vezeti. Nincs rajta fehérnemű, így nincs akadály az ujjaim és a húsa között. Most olyan nedves, olyan csúszós, és felnyögök a gondolatra, hogy bedugom magam oda. – Nagyon készen állok rád – mondja. – Engedném, hogy most azonnal megdugj, ha nem aggódnék, hogy a tanulmányi tanácsadóm meglátja.

– Mintha nem látta volna már minden egyes jelenetünket – morgom. De abbahagyom nedves ráncainak ingerlését, és ellépek, hálát adva, hogy a saját ballagási ruhám eltakarja az erekciómat. – Haza, Cass. Most.

Az út a mi kis Travis Heights-i bungalónkhoz irgalmasan gyors, és Devit szinte pillanatok alatt kiszedem a kocsiból, és a bejárati ajtónak nyomom. Mosolygok a csókunk közben, amikor arra gondolok, hogy az elmúlt négy évben hányszor jöttünk így haza, és gyakorlatilag levetkőztettük egymást, mielőtt még az ajtót kinyitottuk volna. Különösen az első évben – az átállás a napi több órás dugásról a bevezető fizika és a korai amerikai irodalom előadásaira kínszenvedés volt. A legtöbb napon üzenetet kellett írnom Devinek, és levadásznom őt az egyetemen, hogy egy kényelmesen üres mosdóban vagy a könyvtár egy elhagyatott sarkában megdugjam, és még amikor kezdtem hozzászokni a pornós-polgári élethez, akkor is azon kaptam magam, hogy szinte folyamatosan vágyom Devire. Azért hagytam ott a pornót, hogy vele lehessek, de most, hogy itt voltam, azt tapasztaltam, hogy az együtt töltött idő nehezebb, mint valaha. Mindketten elfoglaltak voltunk az órákkal és a házi feladatokkal, és már nem voltak olyan hosszú szakaszok a napunkból, amelyeket a maratoni szexnek szentelhettünk volna. Nem tartott sokáig, mire rájöttem, hogy csak úgy tudnék ezzel együtt élni, ha az éjszakáink hosszú szakaszait inkább a szeretkezésnek szentelnénk.

Amit meg is tettünk. Nagyon boldogan.

Voltak más furcsaságok is az új életemben. Először is, bár tudtam, hogy az osztálytársaim egy évtizeddel fiatalabbak lesznek nálam, arra biztosan nem számítottam, hogy mindannyian azonnal felismerik Logan O’Toole-t. Még mindig kapok rejtett pacsizást a fiúktól, a lányok pedig szempillát rebegtetnek, és naponta legalább egyszer valaki szex-tanácsot, autogramot vagy randit kér tőlem. A randiajánlatokkal a legnehezebb megbirkózni, na nem azért, mert egy kicsit is csábító lenne, hogy Devin kívül bárkivel is randizzak, hanem mert annyira nevetségesen nem csábító, hogy nehéz kedvesen elmagyarázni ezeknek a lányoknak, hogy nem érdekelnek. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian kedvesek és okosak, de én elhagytam egy olyan életet, amelyet a lehető legmocskosabb, legszebb nők népesítettek be, hogy Devivel lehessek; biztosan nem fog elcsábítani egy észak-dakotai pszichológia szakos lány.

Az a helyzet, hogy amikor beleszerettem Devibe, rájöttem, milyen az, amikor felnézel a csillagokra, és ha egyszer megláttad a csillagokat, lehetetlen nem látni őket, lehetetlen újra a földet bámulni. Devi néha ugyanezt mondja nekem, vagy legalábbis azt hiszem, hogy ugyanezt – valami különböző tejfajtákról –, de a lényeg hasonló. Valami történik, amikor találkozol valakivel, akit szeretsz, valami alkímiai, kaotikus és csodálatos. Ez nem jelenti azt, hogy könnyű volt – mindkettőnknek voltak növekedési fájdalmaink a pornóból való kilépéskor, voltak viták a pénzről, a szexről és a féltékenységről. Voltak időszakok, amikor egymás szeretete – újra és újra egymást választani – ismételt áldozatokkal és időnként szenvedéssel járt.

A jutalom azonban megéri. Minden kibaszott alkalommal.

Mint most, amikor Devi perzselő, kétségbeesett csókokkal égeti végig az állkapcsomat, és végre sikerült kinyitnom az ajtót, és mindketten bebukdácsolunk a házba. Pajkos csillogással a szemében rám néz, és megkérdezi: – Akarod a kamerát?

– A pokolba is, igen – nyögöm, és elhúzom a testemet az övétől, hogy megragadjam a kézi készüléket. Amikor eljöttem Los Angelesből, tudtam, hogy soha többé nem akarok olyan jelenetben szerepelni, ami nem Devivel történik, és nem voltam benne biztos, hogy a történtek után mennyire érdekli őt, hogy valaha is újra kamera elé álljon velem. De már az első este, amikor együtt voltunk, miután Austinba jöttem, könyörgött, hogy készítsek róla mocskos képeket, és aztán a Rossz csillagzat olyan nagyot robbant, hogy Vida könyörgött nekünk valami hasonlóért, bármiért, és ebből alakult ki az, hogy egy hosszú ideig tartó sorozatunk lett Vida cégének égisze alatt. Ez lett az egyik legnagyobb pénztermelője, és a legsikeresebb dolog, amit valaha csináltam. A sors furcsa fintora, hogy Devi és én híresebbek vagyunk a pornótól, mint akkor, amikor állandóan ezt csináltuk. Az emberek ki vannak éhezve arra, amit mi mutatunk, azt hiszem – valódi kémia, valódi öröm, valódi szeretet és tisztelet. Néha szerkesztett és összefüggő jeleneteket teszünk közzé, néha csak nyers felvételeket teszünk fel, és néha élőben is van olyan jelenetünk, amit az emberek megnézhetnek – de mindig csak ketten vagyunk.

Ahogy mi szeretjük.

És valahányszor arra gondolok, hogy hiányzik a régi életem, valahányszor Tanner puccos operatőri munkáiról hallok, vagy amikor látom, hogy Raven iparági díjat nyer egyiket a másik után, eszembe jutnak azok az utolsó napok otthon, amikor annyira nyomorultul éreztem magamat és annyira viszketett a saját bőrőm, hogy alig bírtam tovább élni. Örülök Tannernek, és még furcsán örülök Ravennek is, mert még ha nem is mindig kedvelem őt, keményen dolgozik és minden egyes sikerét kiérdemelte. De tudom, hogy az az élet, az a világ végül soha nem tudott volna boldoggá tenni, nem úgy, mint őket.

A boldogságom itt van előttem, incselkedve bontogatja a ruháját, és hirtelen nincs türelmem befejezni a bonyolultabb kamerabeállításokat, amikre gondoltam. A kézi kamerát egy állványra teszem, bedugok néhány kábelt, kattintok néhány gombot és már megy is a közvetítés egyenesen a honlapunkra, élőben mindenkinek, aki ott van, de később archiváljuk is.

Kicipzárazom a saját taláromat, de még fent hagyom, és ha már itt vagyok, kigombolom a nadrágomat is, és kiszabadítom a farkamat, amely egy egész délelőttnyi vágyakozás és akarás után vastag és sötét. Leülök egy székre a kamera előtt, és egyik kezemmel megpaskolom a combomat, miközben a másikkal a farkamat simogatom.

– Gyere Loganhoz, bébi – mondom, és ő nem tétovázik, letolja a talárját a válláról, és közelebb lépve lerántja magáról a ruhát. A testén már csak a magassarkú cipője és a ballagási kalapja maradt, és ez nagyjából az egyik legnagyobb fantáziám a középiskola óta. Most azért imádkozom, hogy sokáig kibírjam, hogy méltó legyek hozzá.

Devi könnyedén fölém terpeszkedik, majd lassan leereszkedik a várakozó erekciómra. Már most kurva nedves, de még így is szűkös a hely, és a szája zihálva nyílik szét, amikor lángoló koronám áttöri a bejáratát.

– Olyan jó kislány vagy, hogy magadba teszed – dícsérem. – Olyan jó kislány vagy.

Arcán és ajkán sötétrózsaszínű a jellegzetes nemi pír, pupillái pedig tágak a kéjtől. Még egy centit csúszik lefelé, és a lábujjaim begörbülnek a cipőmben, olyan kibaszottul szorosan körém simul, aztán egy másik imádnivaló zihálással teljesen felnyársal.

Kicsit hátradőlök, csodálom, ahogy duzzadt kis csiklója hozzám dörzsölődik, csodálom, ahogy az a mohó punci azonnal elkezd mozogni és őrlődni rajtam. Egy percig mindketten nézzük, tekintetünk a helyen, ahol össze vagyunk kötve, ahol a farkam vastag töve szétfeszíti a redőit.

– Pattogj rajta – mondom neki. – Hadd érezzük jól magunkat.

Lelkesen engedelmeskedik, térdeit a combom oldalára támasztja, majd gyors, kemény mozdulatokkal lovagol. A fejem hátradől, hogy a szék háttámlájának támaszkodjon, és hallom, ahogy a ballagási kalapom a padlóra esik. Nem érdekel. Ehelyett a kezemet a nyakam mögé fűzöm, és nézem, ahogy Devi dolgozik, a mellei ugrálnak, a hasa feszül, a szemei pedig csukva vannak a gyönyörtől. És amikor érzem, hogy a golyóim felhúzódnak, megragadom a csípőjét és megállítom, a gyors lökésekről lassú, őrlő tekerésre változtatom a mozdulatait, amitől tudom, hogy el fog élvezni. Másodperceken belül szétesik rajtam, a kalapja bojtja leng, ahogy a feje előrebukik, és a teste megremeg.

– Ez az – morgom neki. – Add nekem az egészet.

És így is tesz, körmei a bicepszembe vájnak, ahogy a remegés felgyorsul, tetőzik, majd végül, végre elhalkul. Miután lenyugszik, újra elkezdek felfelé nyomulni alatta, de ő egy mosollyal és a mellkasomra tett kézzel megállít.

– Egy perc – mondja. – Szeretnék neked egy ballagási ajándékot adni.

Felnyögök. – Szeretem az ajándékokat, bébi, de tényleg most van itt az ideje?

De már mászik is le rólam, és a konyhába sétál, miközben a farkam még mindig kemény és fájdalmas. De aztán visszatér egy közepes méretű tubussal, és az arcom vigyorra hasad. Ez síkosító, és azt hiszem, tudom, hova vezet ez az egész, és imádom a ballagás napját. Tényleg meg kellene próbálnom gyakrabban ballagni.

Az ajkát harapdálva, a pajkosság olyan finom kifejezésével, hogy legszívesebben felfalnám, Devi a sűrű, átlátszó síkosítóból ken egy keveset a farkamra. Hideg, és kicsit megborzongok, amíg erős ujjait a hosszam köré nem tekeri, és nem ad néhány feszes, lassú simítást.

– Istenem, kurvára szeretlek – mondom rekedten.

– Én meg téged. Most pedig ujjazz meg.

Ez lehetne az esküvői fogadalmunk.

A mutatóujjamra kenek egy csepp síkosítót, és azt teszem, amit mondott, és a farpofái közötti redős peremet ingerlem, dörzsölöm és nyomom, hogy megnyíljon előttem. És miután könnydén be tudom dolgozni egy második ujjamat is, visszamászik a székre, és úgy helyezkedik, hogy a hegyem a hátsó bejáratához nyomódjon. Figyelem az arcát, ahogy a farkamat a fenekébe vezeti, az intenzív koncentrációt, ahogy a koronám az elejét áthalad a szűk izomgyűrűkön, a zsigeri öröm-fájdalmat, ahogy egyre lejjebb ereszkedik. A csatornája egy szűk, forró kemence körülöttem, és abban a pillanatban, amikor végül eltemet, és tökéletes feneke a combomon nyugszik, úgy döntök, hogy a mennyországban vagyok.

Kinyitja a szemét. Libabőrös lesz, arcán és mellkasán pedig izzadságfoltok csillognak. Néha anális jelenetet csinálunk Vidával a sorozatunkhoz, néha pedig csak magunknak, de ez nem olyan gyakori, hogy Devi könnyedén szakértője legyen a dolognak. Ehelyett vonaglik és nyögdécsel, próbálja megtalálni a megfelelő szöget, hogy meglovagoljon engem, izzad és reszket minden alkalommal, amikor a fenekét fel-le mozgatja a farkamon. Ez egy állandó alkudozás az élvezet és a fájdalom között, és abban a pillanatban, amikor győz, és az élvezetre összpontosít, ragyogóvá, gyönyörűvé és vaddá válik.

Felnyúlok és megsimogatom az arcát, majd a hajához nyúlok, ahol kitépem a ballagási kalapját tartó hullámcsatokat. Aztán leveszem a kalapját és a földre dobom. (A magassarkú cipőt nyilvánvaló okokból hagyom rajta.)

A kezem mindenütt ott van, gyengéden és megnyugtatóan, dörzsölöm feszült combjait, simogatom dús kebleit és dédelgetem kipirult arcát. – Logan – mondja, és ez nem is annyira szó, mint inkább kilégzés, mint ima.

– Devi – lélegzem. – Gyere ide.

Segítek neki előredőlni, meztelen mellkasát a fehér gombos inghez szorítom, amit a talár alatt viseltem, majd az arcát az enyémhez emelem, és megcsókolom. Megsimogatom a hátát, végigsimítok a haján, végigsimítok a karjár és a lábán, hosszan kutatom a száját, olyan lassú, fényűző csókokat adok neki, amit egy olyan királynő, mint az én Cass-em megérdemel.

És az összes mocskos dolog közül, amit csinálunk, az összes durva, perverz szex közül, amit csinálunk, ez itt a kedvencem, Az a fajta szex, ami ötvözi a mocskosat és a mélyet, a bujaságot és romantikát. Tudom, hogy ellentmondásosnak, vagy talán lehetetlennek tűnik, hogy az anális szex romantikus lehet, de ez egy olyan aktus, ami sokkal több türelmet és sokkal több kommunikációt igényel, mint szinte bármi más, amit el tudok képzelni. Arra kényszerít, hogy lassíts, és nézz a partnered szemébe, vizsgáld meg, hogy mit érez és mit gondol. Ahhoz, hogy jól csináljuk, hihetetlenül nagy bizalomra van szükség, és mi lehetne ennél romantikusabb?

Az ajkaim az övére csúsznak, és a nyelvünk összenyomódik és összegabalyodik. Légzésünk egyesül, szívverésünk ugyanazt a nehéz, forró ritmust veri, és együtt mozgunk, emelkedünk és süllyedünk, nyomjuk és húzzuk. Közénk nyúlok, és a hüvelykujjammal gyúrni kezdem a csiklóját, és így élvezünk el – együtt – csókolózva, őrlődve és zihálva. És amikor a csúcspontom az extázis forró késeként szúrja át a golyóimat, amikor érzem, ahogy az ő orgazmusának mély összehúzódásai szorítják a farkamat, szorosan átölelem, és a nevét az ajkaiba lehelem,

Devi

Devi

Devi,

amíg mindketten le nem nyugszunk, amíg nem érzem, hogy a teste elernyed s az enyémnek dől, amíg a farkam meg nem szűnik lüktetni benne. Leemelem a farkamról és visszahelyezem az ölembe. Eszembe jut, hogy valószínűleg új nadrágot kell majd felvennem a vacsorához, de nem érdekel.

– Ez egy pokolian jó ajándék volt, Cass – motyogom a hajába.

Az arcát a mellkasomhoz szorítja, és érzem s hallom a boldog hümmögését a torkában.

– Dorombolsz, kiscicám?

Lustán bólogat, még mindig hümmögve.

Ránézek az órára – este öt. Úgy volt, hogy hétkor találkozunk a szüleinkkel egy nagy családi vacsorára, és úgy terveztem, hogy ekkor adom át Devinek a ballagási ajándékát. De az ő ajándéka nekem olyan csodálatos volt, és őszintén szólva, bármit megadnék ennek a meztelen istennőnek, aki most az ölembe gömbölyödik.

– Van még valamim, amitől dorombolni fogsz – mondom, felállok és visszaültetem őt a székre. Tökéletesen néz ki, a haja kócos, az ajkai duzzadtak, a magassarkúján kívűl semmi más nincs rajta. Visszagombolom magam, és átkocogok az irodámként szolgáló kis fülkébe, ahol kinyitok egy irattartó szekrényt, és előveszek egy kis dobozt, amit az akták mögé rejtettem.

A kamerát is bekapcsolva hagyom. Évek óta várom ezt a pillanatot, és minden egyes meztelen, szexszagú másodpercét meg akarom örökíteni.

A kezeim remegni kezdenek, a pulzusom száguldani kezd, a szívem valahogy egyszerre dörömböl vadul a mellkasomban és fojtogatja a torkomat. De sikerül odasétálnom a székhez, és a lehető leglazábban átnyújtani neki a dobozt, a körülményeket tekintve.

Rám mosolyog. – Logan, ajánlom, hogy ez ne legyen drága.

– Csak a játékszereim felét kellett elzálogosítanom, hogy megvehessem, nem gond.

Nevet, és figyelmét ismét a csomagra fordítja, amely egy kis négyzet alakú doboz, a tetején hatalmas masnival. Kibontja az óriási selyemszalagot, és az kanyargós hurokban az ölébe hull. Aztán kinyitja a fedelet, hogy megnézze, mi van benne.

Egy gyűrűs doboz.

Abban a pillanatban, hogy meglátja, a tekintetét rám villan, de én már féltérdre ereszkedem előtte.

– Devi Daryani – mondom, a hangom kissé remeg –, jobban szeretlek, mint Maynun Laylát. Jobban szeretlek, mint bármi mást ebben az életben. Tudom, hogy várni akartál, amíg teljesen befejezzük az iskolát, hogy továbblépjünk, de Devi, én nem tudok egy másodpercet sem várni. A férjed akarok lenni. Azt akarom, hogy a feleségem légy. Szeretni akarlak, és orgazmusokkal megajándékozni, amíg túlságosan törékenyek nem leszünk ahhoz, hogy felkeljünk az ágyunkból az idősek otthonában.

Gyorsan pislog azokkal a hosszú szempillákkal, borostyánszínű szemében könnyek csillognak.

– Hozzám jössz feleségül? – kérdezem, miközben rájövök, hogy valójában még ki sem mondtam a szavakat. – Megengeded, hogy a férjed legyek?

Mély, fojtottlélegzetet vesz, és kinyitja a dobozt. Látom a gyémánt tükörképét a szemében. Homályos félelmeim most először kristályosodnak rendkívül konkrét és azonnali rettegéssé, hogy nemet fog mondani. Hogy várni akar, vagy hogy nem akar soha megházasodni, vagy ami még rosszabb, hogy nem szeret annyira, hogy hozzám kösse magát.

– Kérlek, gyere hozzám, Devi – mondom aggódva. – Kérlek, mondj igent.

Kiemeli a gyűrűt a dobozából, majd felnéz, a könnyek végre kibuknak és csíkokat húznak végig az arcán.

– Igen – suttogja. – Leszek a feleséged.

A mellkasom kitágul abban a roppant szédítően nagy érzésben, és megkönnyebbülten omlok össze, fejem az ölébe hull. – Hála Istennek – motyogom combjai selymes bőrébe. – Meghaltam volna, ha nemet mondasz.

Ujjaival végigsimít a hajamon. – Mintha bárki is nemet mondhatna neked.

– Egyszer már megtetted – emlékeztetem, miközben a combját simogatom.

Félig ösztönösen, félig pedig a korábbi vágyakozásból fakadóan szétválasztja őket. – De tudnod kellett, hogy még akkor is a tiéd vagyok, amikor elmentem – mondja.

Végigcsókolom magam a combján a puncijáig, és gyengéden, hosszan rágcsálom a csiklóját. – Nem tudtam – mondom, két szó között szünetet tartva, hogy megkóstoljam. – Azt hittem, örökre elvesztettelek.

– Azt hiszem az első pillanattól kezdve a tiéd voltam – vallja be, ésmegremeg, amikor a nyelvem megtalálja az egyik érzékeny pontot. – És ezért akartam, hogy teljesen az enyém legyél.

– Örökre – mondom, és egy percre visszahúzódom. Megfogom a gyűrűt, és az ujjára csúsztatom, a vintage rózsaarany és a hercegnő gyémánt gyönyörű és ragyogó a bőrén. Aztán a kezemet a tarkójára csúsztatom, és hosszú csókba húzom. Az ajkaink összeérnek, a gyűrűm csillog a kezén, és a világ lenyűgöző – csodálatos, titokzatos és nagy.

Nagy és igazi.

Aztán Devi elhúzódik, és az új gyűrűvel ellátott kezével megkeresi a nadrágomban lévő vastag dudort. – Bassz meg, mint egy pornósztár, Logan O’Toole.

A vállam fölött a kamerába nézek, és kacsintok egyet.

Ideje munkához látni.

Vége