Cora Reilly - Maffiába születve 4. - A kísértés hatalmában

Fordította: Feyre

Kilencedik fejezet

Liliana

Aznap este ismét belopóztam Romero hálószobájába. A lámpák le voltak oltva, de ő hátát a fejtámlának vetve ült az ágyban. Nem szólt semmit, ahogy az ágyhoz közelítettem, és hirtelen ideges lettem.

– Szia – suttogtam, majd ásítottam, mert hosszú napom volt, és szokás szerint az álom elkerült. – Bemászhatok az ágyadba?

Romero felemelte a takaróját. Gyorsan bebújtam alá, de nem bújtam hozzá, hirtelen szégyenlős lettem. Romero lenézett rám, aztán kinyújtotta a kezét, és lesöpört néhány hajszálat a homlokomról. A könyökömre támaszkodtam, hogy megcsókoljam, de ő megrázta a fejét. Megdermedtem.

– Nem hiszem, hogy csókolóznunk kellene, amikor együtt vagyunk az ágyban.

– Nem akarsz többé megcsókolni?

Ennyire szörnyű voltam?

– Nem, még mindig meg akarlak csókolni, és meg is foglak csókolni, de nem akkor, amikor az ágyban vagyunk. Vannak bizonyos határok, amiket nem szabad átlépnünk, Lily.

– Oké – mondtam lassan.

Talán igaza volt. Az ágyban csókolózás csak egy kis lépés volt attól, hogy sokkal többet tegyünk, és néhány dolgot egyszerűen nem lehetett visszacsinálni.

– De összebújhatunk?

Romero kuncogott.

– Valószínűleg nemet kellene mondanom – motyogta. – De úgyis megszívtam.

Lefeküdt és széttárta a karját. Közelebb húzódtam hozzá, és a fejemet a felkarjára hajtottam. Nem voltam benne biztos, miért éreztem magam ilyen jól a jelenlétében. Nem voltam az a fajta, aki szerette a testi kontaktust ismeretlen emberekkel, de Romero közelségére mindig is vágytam.

Lehunytam a szemem, de nem aludtam el azonnal.

– Megbántad valaha is, hogy Lucának dolgozol? Egy katona fiaként lehetőséged lett volna arra, hogy ne legyél a Família tagja. Élhettél volna normális életet.

– Nem. Mindig is csak erre vágytam – mondta Romero. Az ujjai fel-alá jártak az alkaromon, de nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán észrevette, mit csinál.

– Lucát és Matteót már jóval a beavatásom előtt ismertem. Mindig is felnéztem Lucára, mert idősebb volt, és erős, mint egy medve, Matteóval pedig mindig együtt kerültünk bajba.

– Fogadok, hogy Matteo bajba került, és neked kellett megmentened a seggét.

Romero nevetett.

–Igen, ez már inkább így van. Amikor Luca Made Man lett, és hallottam a történetet, hogy tizenegy évesen megölte az első emberét, olyan akartam lenni, mint ő.

– Akkor még csak nyolcéves voltál. Nem kellett volna inkább matchbox autókkal játszanod?

– Mindig is tudtam, hogy a Família tagja akarok lenni. A legjobb harcosuk akartam lenni. Gyakran gyakoroltam Matteóval, és az elején még Lucával is. Ők törölték fel velem a padlót. De gyorsan tanultam, és amikor néhány évvel később beavattak, már csak néhányan tudtak szembeszállni velem szemtől szembe késpárbajban, és idővel csak jobb lettem. Keményen dolgoztam.

Látszott rajta, hogy büszke arra, amit elért.

– Mit akart a családod? Megpróbáltak távol tartani a maffiától?

– Az apám nem akarta, hogy az ő életét éljem. Adósságbehajtóként sok szörnyűséget kellett tennie. De ő és az anyám bíztak bennem.

Milyen lenne, ha az emberek bíznának bennem, hogy saját magam dönthessek?

– Boldoggá tesz téged ez az élet? – kérdeztem halkan.

Néha azt kívántam, bárcsak lenne egy egyszerű definíció arra, hogy mi tesz boldoggá.

– Időnként, de senki sem lehet mindig boldog. – Egy pillanatig hallgatott. – Téged mi tesz boldoggá?

– Nem tudom. Ez, de tudom, hogy múlandó.

Romero mellkasa addig emelkedett és süllyedt az arcom alatt, amíg biztos voltam benne, hogy elaludt.

– A boldogság gyakran az. Ez nem jelenti azt, hogy ne élvezhetnéd, amíg tart.

* * *

Mélyen legbelül tudtam, hogy véget kell vetnem ennek az őrületnek. Ha valaki elkapna minket, mindkettőnk élete tönkremenne. De nem tudtam. Valahányszor Romero közelében voltam, elviselhetőnek tűnt a bánat, amely az elmúlt hetekben oly súlyosan nehezedett rám. Minden könnyebbnek és reményteljesebbnek tűnt.

Kinyitottam az ajtót. Szokás szerint a lámpák le voltak oltva, de a függönyök nem voltak behúzva, így a holdfény megvilágította a bútorok körvonalait, és megmutatta az utamat az ágy felé. Hangtalanul becsuktam az ajtót, és lábujjhegyen átmentem a szobán. Romero nem aludt. Éreztem, hogy a tekintete követ, ahogy a takaró alá bújtam. A hátán feküdt, a karját a feje mögé támasztva. Nem tudtam kivenni az arckifejezését. Várta, hogy a mellkasára hajtsam a fejem, hogy átkarolhasson. Soha nem ő tette meg az első lépést, de ma este nem akartam csak úgy elaludni mellette. Nem voltam benne egészen biztos, hogy mit akarok, de határozottan többet. Örültem a sötétnek, amikor feltérdeltem, és az ölébe ültem.

Romero megfeszült alattam, és felült, tenyerét a lapockámhoz szorította.

– Mit csinálsz? – motyogta, olyan hangon, amilyet még sosem hallottam.

– Nem tudom – suttogtam, mielőtt könnyedén végigsimítottam az ajkaimat az övén. Nem voltam benne biztos, hogy milyen reakcióra számítottam, arra biztosan nem, amit kaptam. Megfordított minket, hogy a hátam a matracba nyomódjon, ő pedig fölöttem legyen. Nem szorított le, de a teste fogságba ejtett, a térde a lábaim között, a karjai a fejem mellett, a felsőteste fölöttem. Romero mindenütt. Istenem, és jó érzés volt. Talán szoronganom és remegnem kellett volna. Egyedül voltunk a hálószobájában, és ha segítséget hívnék, nagyobb bajba kerülnék, mint most, amikor hagytam, hogy azt csináljon, amit akar. De én nem féltem Romerótól. Talán hülye voltam, hogy nem féltem. Tudtam, hogy mire képes. Gyilkos volt. És egy felnőtt férfi, aki előttem már sok nővel volt, akik felajánlották neki a testüket. Mindenki mindig azt mondta, hogy ha játszadozom, egy nap bajba kerülök. Talán ma este bebizonyosodott, hogy igazuk van.

Ennek ellenére a testem reagált Romero közelségére. A középpontom megfeszült a várakozástól, hogy mitől, még nem tudtam biztosan, és forróság gyűlt össze a hasamban. Sokáig csak a szapora lélegzetvételünk volt az egyetlen hang a sötétben.

– Lily – mondta halkan, könyörögve. – Büszke vagyok az önuralmamra, de férfi vagyok. Eddig igyekeztem úriember lenni. Tudom, hogy szomorú és magányos vagy, és nem akartalak kihasználni. De ha a következő lépést megteszed, és többet ajánlasz, akkor nem várhatod el, hogy ne fogadjam el az ajánlatodat.

– Talán azt akarom, hogy megtedd.

A szívem a mellkasomban dobogott, ahogy a szavak elhagyták a számat.

Végigsimított az ajkával a halántékomon, a legapróbb érintés, amitől bizsergettem.

– Tudod egyáltalán, hogy mit ajánlasz, Lily?

Tétováztam.

Romero nagy levegőt vett, megcsókolta a homlokomat, és elkezdett hátrálni.

Megmarkoltam a vállát, még a pólóján keresztül is úgy tűnt, hogy a melege megperzsel.

– Néha, amikor egyedül vagyok, megpróbálom elképzelni, milyen érzés lenne, ha hozzám érnél.

– Bassza meg – lihegte. Aztán gyengéden megcsókolt, mielőtt újra visszahúzódott volna. Ezúttal még a kezeim sem tudták megállítani.

– Miért húzódsz el?

– Fény.

– Fény? – mondtam idegesen.

– Látnom kell az arcodat.

A lámpák felgyulladtak, és én pislogtam a hirtelen fényesség miatt. Lefeküdt mellém, de egyik karját a derekam körül tartotta.

– Amikor elképzelted az érintésemet, simogattad magadat? – kérdezte halkan.

A szemem egy kicsit kitágult, és forróság kúszott az arcomra. Romero megsimogatta az arcom, és végigsimította az ott lévő pírt.

– Mondd el – mondta.

Leengedtem a tekintetemet az állára.

– Igen – vallottam be alig suttogva. Mit gondol most rólam?

Romero a hajamba nyomta az orrát.

– Bassza meg.

–Ezt már mondtad.

Nem nevetett, mint ahogy számítottam rá. Nagyon csendes volt. A derekamon lévő keze megfeszült, amikor felemelte a fejét, és éhes tekintettel meredt rám. Rászorította a száját az enyémre, én pedig szétnyitottam az ajkaimat neki. A nyelve belecsúszott, és úgy tűnt, hogy minden semmivé foszlik körülöttem, ahogy megízleltem őt. Nem ez az első csókunk volt, de teljesen másnak éreztem, amikor az ágyban voltam vele, és semmi sem állított meg minket. A csókja hevesebb volt. Ezúttal nem volt tétovázás vagy meglepetés. A szájába szívta az alsó ajkamat, majd a nyelvemet. Könnyedén szívta, és nem voltam benne biztos, hogyan lehetséges, hogy a lábam között végig éreztem a mozdulatot.

– Ez így rendben van? – motyogta a torkomhoz, és én csak bólintani tudtam. Aria és Gianna mindig fecsegőnek nevezett, de Romeróval oly gyakran cserbenhagytak a szavak. Az ajkai könnyedén végigsimították a bőrömet a kulcscsontom fölött, majd a nyelve kicsúszott, hogy megkóstoljon. A szája még lejjebb vándorolt, a trikóm széléig. Ujjai végigjárták az anyagot, és az ajkai ugyanezt az utat követték. Meggörbítettem a hátam, azt akartam, hogy még lejjebb menjen, hogy még többet tegyen.

– Azt mondtad, hogy ki kell derítenem, milyen az ízed mindenhol. Nagy a kísértés, hogy megtegyem – motyogta. Fölfelé pillantott. Arca, mint egy ragadozóé. Az egyetlen kifejezés, ami valaha is megközelítette, az volt, amikor lent volt a pincében az oroszokkal. Barna szemében volt valami sötét és zilált, de ezúttal nem féltem.

– Mit akarsz? – kérdezte durván.

Bárcsak tudnám.

– Többet – mondtam halkan.

Romero a mellkasomra eresztette a tekintetét. Mellbimbóim a trikóm vékony anyagának feszültek, kemények voltak és vágytak a figyelemre. Romero könnyedén végigsimított a hüvelykujjával az egyik csúcsát, és én ziháltam.

– Így? – kérdezte.

Dühösen bólintottam.

– Többet.

Romero kuncogott, és ettől a hangtól még jobban vágytam az érintésére. Mindkét mellbimbómat a hüvelyk- és mutatóujjai közé fogta, és enyhén ide-oda csavargatta őket a selymen keresztül. Összeszorítottam a szemem a lábam közötti érzéstől. Összepréseltem a combjaimat, kétségbeesetten vágytam valamiféle enyhülésre. Romero az ajkaival átfogta a mellbimbómat, és gyengéden a szájába szívta. Valamiért úgy tűnt, hogy az anyag még jobban felerősíti az érzéseket. Közel voltam a robbanáshoz. A keze végigsimított a csípőcsontomon, mielőtt a trikóm szegélye alá vándorolt, és lágyan végigsimította a hasamat. Libabőr borította be a bőrömet az enyhe érintéstől. Elengedte a mellbimbómat, de a trikóm nedves anyaga rátapadt. Nem tudtam elhinni, hogy ez végre megtörténik.

Romero áttért a másik mellbimbómra, és megismételte ugyanezt az eljárást. Összedörzsöltem a combjaimat. A köztünk lévő feszültség szinte elviselhetetlen volt. Romero tekintete követte a mozdulatot, mielőtt az arcomra nézett volna.

– Akarod, hogy ott megérintselek?

Gyorsan bólintottam. Romero elmosolyodott. Végigsimította a kezét az oldalamon, amíg el nem érte a combomat. Enyhén megsimogatta a külső oldalamat, a tekintete nem hagyta el az arcomat, hogy megbizonyosodjon róla, jól vagyok-e. A simításai egyre közelebb haladtak a belső combomhoz, míg végül semmi mást nem akartam, mint megragadni a kezét, és belenyomni a bugyimba. Mintha érezte volna a türelmetlenségemet, Romero enyhén megrántotta a rövidnadrágomat. Gondolkodás nélkül szétnyitottam a lábam, néma meghívásként. Talán túlságosan tolakodó voltam? Nem érdekelt.

Becsúsztatta a kezét a rövidnadrágom szárába, majd ujjai végigsimították a bugyim szélénél lévő érzékeny bőrt. Figyelmesen figyelte az arcom, amikor a mutatóujját a szövet alá csúsztatta, és végigsimított a ráncaimon. Én ziháltam, ő pedig felnyögött. Már annyira nedves voltam, hogy az ujja könnyedén végigcsúszott rajtam. Az ajkai kevésbé visszafogottan követelték az enyémet, mint korábban, és én nem bántam.

– Jó ez így? – kérdezte reszelős hangon két csók között, miközben az ujja továbbra is könnyedén simogattak. Úgy tűnt, szikrák szöknek fel a bensőmben. Sokkal intenzívebb érzés volt, mint amikor magamhoz értem.

– Igen – suttogtam.

Ujja felfelé mozgott, szétterítve nedvességemet. Dörzsölni kezdett előre-hátra, a legapróbb érintés, ami hihetetlenül jó érzés volt. A csípőm megrándult az intenzív érzéstől. A szájába nyögtem, a lábaim szélesebbre tártam, hogy jobban hozzáférjen. Megcsókolta a nyakamat, majd ismét a szájába szívta a mellbimbómat, még jobban átáztatva a trikómat. A lábaim között lévő ujjai egyre magasabbra és magasabbra repítettek.

– Olyan jó érzés, Lily. Olyan puha, nedves és meleg – motyogta.

Válaszul nyöszörögtem. E szavak hallatán még jobban elernyedtem az érintése alatt. Gyengéd volt és nem sietett. Végigsimítottam a kezeimmel a hátán és a haján, minél többet akartam érezni belőle, minden lehetséges módon közelebb akartam magamhoz. Mindig is vágytam rá, és a nővéreim gyakran mondták nekem, hogy ez az érzés idővel megszűnik, de a vágyam csak nőtt. Nem hittem, hogy valaha is megszűnik, nem mintha akartam volna.

Romero másik keze a pizsamafelsőm szélére vándorolt, és lefelé csúsztatta, kiszabadítva a mellemet. Le kellett küzdenem a késztetést, hogy eltakarjam magam. Valamiért nehezebb volt felfedni magam a szeme előtt, mint hagyni, hogy a legintimebb helyemen érintsen meg. A szégyenérzet kiszállt az ablakon, amikor Romero lejjebb engedte a fejét, és ajkai közé fogta a mellbimbómat. Ezzel egy időben a csiklómon lévő ujja gyorsabban kezdett mozogni. Megborzongtam, és arcomat Romero nyakába temettem. A nyelve könnyedén megnyalta a mellbimbómat, és még jobbnak érződött a szövet nélkül, ami akadályként szolgált. Kínos nyögéseimet és ziháló sóhajaimat nem tudta elfojtani a bőre. Összepréseltem az ajkaimat, próbáltam visszatartani a hangokat, de minden, amit Romero tett, olyan jó érzés volt.

Elengedte a mellbimbómat.

– Bárcsak hallanám a nyögéseidet. Imádom a hangod.

Felemeltem a fejem.

– Tényleg?

Romero úgy mosolygott, ahogy még sosem láttam. Sötétebb, veszélyesebb és leírhatatlanul szexi volt.

– Tényleg. Nem érzed, mennyire szeretem ezt?

Kicsit szorosabban hozzám simult, és valami kemény és forró nyomódott a lábamnak. Nem tudtam elhinni, hogy ezt tettem vele. Romero megcsókolta a számat, aztán az állam alatti pontot, a torkomat, amíg vissza nem dolgozta magát a mellbimbómig. Nyelvével körbejárta, majd a másik mellemre tért át.

– Már olyan régóta vágytam erre. Bassza meg, nem érdekel, hogy ez helytelen, hogy az ígéretemmel ellentétes, nem tudok ellenállni neked.

Hallani, hogy ezt mondja, győzelemnek tűnt, és amikor megszívta a mellbimbómat, szétestem. A párnába fojtottam a kiállításomat, tudtam, hogy óvatosnak kell lennünk.

Romero megcsókolta a torkomat, én pedig rámosolyogtam.

– Hűha.

– Igen, hűha. Kibaszottul elképesztő volt téged nézni.

A könyökömre támasztottam magam, a tekintetem a boxeralsójában lévő dudorra vándorolt. Azóta akartam újra meztelenül látni, mióta láttam, ahogy zuhanyozik. A kezemet az erekciójára tettem. Még a boxeralsóján keresztül is hihetetlenül forrónak éreztem.

– Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet – mondta Romero figyelmeztetően, de még keményebb lett az érintésem alatt.

– Meg akarom csinálni – mondtam.

Romero nem tiltakozott. Felemelte a csípőjét, és lehúzta a boxeralsóját. Az erekciója szabadon kipattant.

Ujjaimmal körbefogtam a tövét, és meglepett, hogy milyen széles. Romero mély levegőt vett, és visszadőlt az ágyra, kezeit a matracra tette. Könnyedén fel-le simogattam, ujjaimmal végigsimítottam a hegyén, majd vissza a golyóihoz. Nem tudtam abbahagyni a felfedezését, egyszerre voltam kíváncsi és izgatott.

Romero megsimogatta az arcom, én pedig megfordultam, hogy ránézzek, de nem hagytam abba a felfedezésemet.

– A fenébe is, Lily, megőrjítesz.

– Hogyan akarod, hogy megérintselek? – kérdeztem halkan. Azt akartam, hogy olyan jól érezze magát, amilyen jól én éreztem magam. Hallottam, hogy Gianna egyszer mondott valamit Ariának a szopásról, és hogy az minden férfit térdre kényszerít, de nem voltam benne biztos, hogy én is kielégítően tudnám csinálni. Talán útmutatást kellett volna kérnem Giannától...

– Jól csinálod.

Nem jól akartam csinálni. Csodálatos akartam lenni. Félretolva az aggodalmaimat, fölé hajoltam, és a számba vettem. Romero meglepetten megrándult alattam, és megragadta a tarkómat.

– Nem kell ezt tenned.

Ezt nem meggyőződéssel mondta. A tövétől a csúcsáig nyaltam. Nem volt semmi íze, kivéve a hegyét, ahol néhány csepp összegyűlt. Gondolkodás nélkül lenyaltam.

Romero káromkodva végigsimított a hajamon.

– Jól csinálom? – kérdeztem pár perc múlva.

– Kurvára igen. Nem is tudod, milyen nehéz nem megdugni a szádat.

– Ha ezt akarod, akkor megteheted.

– Nem, ma nem. Szánj rá időt, és tedd azt, amit szeretnél. Élvezni fogom, bízz bennem – mondta halkan. És így is tettem. Körbenyaltam a hegyét, és a számba vettem, a nyelvemet újra és újra végighúztam a hosszán. Romero nem sok hangot adott ki, de a hajamat szorítottó keze megfeszült, és időnként beszívta a levegőt.

– El fogok élvezni – figyelmeztetett. Erősebben szívtam, megragadtam a combját, hogy jobb támasztékot találjak, és ekkor Romero halk nyögéssel elélvezett. A számban tartottam, vártam, hogy puha legyen, de nem lett. Nem volt olyan kemény, mint korábban, de határozottan nem volt puha.

– Ezt figyelmeztetésnek szántam. Nem kellett volna lenyelned, Lily – mondta Romero. Magához húzott, és megcsókolt. – Jól vagy? Vagy szörnyű volt neked?

– Szörnyű? Nem, miért? Azt akartam, hogy jól érezd magad. Nem bánom, ha a számba élvezel.

Romero lélegzetvisszafojtva felnevetett.

– Ne mondj nekem ilyeneket. Nem fogok tudni többé koncentrálni.

Elvigyorodtam, majd a tekintetem ismét az erekciójára siklott.

– Miért nem ernyed el?

Láttam Romero zavarodottságát, aztán jött a felismerés, és a szája büszkeséggel határos vigyorba torzult.

– Csak azért, mert elélveztem, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok még mindig beindulva. Egy orgazmusnál több kell ahhoz, hogy elernyedjek.

– Tényleg? – kérdeztem gonoszul.

Romero megrázta a fejét.

– Ma este nem. Későre jár. Nem maradhatsz olyan sokáig.

A csalódottság elűzte az izgatottságomat.

– Tudom.

Romero megsimogatta az arcom.

– Óvatosnak kell lennünk. Hidd el, szívesen tölteném veled az egész éjszakát.

Bólintottam, és visszatettem a fejem a mellkasára. Szerettem volna pár órát aludni, mielőtt vissza kell osonnom a szobámba. Élvezd ki a pillanatot, mondtam magamnak, mielőtt elaludtam.