Fordította: Feyre
Tizenhetedik fejezet
Liliana
Romero
épp most ölt meg egy tagot a Szervezetből a kedvemért. A tekintetünk
találkozott, és a hideg félelem ködként terült szét a mellkasomban. Romero megtörölte
a kését a férjem nadrágszárán, mielőtt visszatette a tartójába. Összeszorult a
torkom, ahogy odaléptem hozzá.
–
Kitalálhatunk egy történetet. Úgy teszek, mintha elment volna az eszem. Mindig
is vágytam rád, de te sosem érdeklődtél irántam, és ma bekattantam, berontottam
a hálószobádba, és megtámadtam a férjedet, aki megpróbált védekezni a
levélbontóval, amivel aztán leszúrtam. Úgy állíthatjuk be, mintha meg akartalak
volna erőszakolni, hogy senki ne gyanakodjon, hogy te is benne voltál. Senki
sem kételkedne ebben, ahogyan kinézel. – Megsimogatta az arcom. – A szemét túl
gyorsan meghalt ahhoz képest, ahogyan veled bánt.
El
sem hittem, hogy ilyesmit javasol. Elég baj volt, hogy egyáltalán belerángattam
ebbe az egészbe. Nem akartam őt egy undorító erőszaktevőnek beállítani, hogy a
saját bőrömet mentsem.
–
Nem fogok úgy tenni, mintha meg akartál volna erőszakolni. Te vagy az egyetlen
férfi, akivel együtt akarok lenni.
Romero
ismét áthidalta a köztünk lévő távolságot, és szoros ölelésbe burkolt. Az
illata, a melegsége, az, ahogy a testem tökéletesen illeszkedett az övéhez; helyesnek
érződött. A tekintetem megtalálta a földön fekvő Benitót. Megpróbáltam a
felesége lenni, és elbuktam, de nem tudtam emiatt szomorkodni. Soha nem akartam
ezt, és ő ezt kezdettől fogva tudta. Rám erőltette volna magát, talán ez nem
érdemelt volna halálos ítéletet, de olyan világban élt, ahol a halál szinte
mindig büntetés volt. A szemei még mindig nyitva voltak, és úgy tűnt, egyenesen
rám merednek. Minél tovább bámultam, annál rosszabbnak tűnt. Hevesen
megborzongtam.
Romero
finoman eltolt magától.
–
Ne nézz rá!
Odasétált
a holttesthez, és megfordította Benitót, hogy a földdel nézzen szembe, és ne
velem. És mintha jobban éreztem volna magam. Még mindig halott volt, de
legalább már nem nézett rám azzal a szemrehányó arckifejezéssel.
Az
ágy felé botorkáltam, és lehuppantam. A lábaim túlságosan remegtek ahhoz, hogy
megtartsanak. Romero egy pillanatig állt, mielőtt csatlakozott hozzám.
Végigsimított az arcomon a hüvelykujjával, felfogva néhány kóbor könnycseppet.
Észre sem vettem, hogy megint sírni kezdtem.
–
Most már halott. Soha többé nem bánthat téged – mondta durván. – Soha senki sem
fog bántani téged. Nem engedem.
–
Ha bevallod Benito meggyilkolását, megölnek, és akkor nem leszel itt, hogy
megvédj engem.
Lehet,
hogy alantas húzás volt kijátszani a bűntudatkártyát, de nem hagyhattam, hogy
Romero viselje a felelősséget.
Romero
tekintete Benitón és a körülötte lassan szétterülő vértócsán állapodott meg, ami
vörös tengerré változtatta a bézs színű szőnyeget.
–
Ezt nem tudjuk eltussolni. Még ha ki is vinnénk a házból anélkül, hogy bárki
észrevenné, a vért soha nem tudnánk kiszedni a szőnyegből. Az emberek
gyanakodnának valamire. Valakinek vállalnia kell a felelősséget ezért.
A
kezembe temettem az arcomat, a kétségbeesés végigkarmolta a bensőmet. – Hagynom
kellett volna, hogy megkapjon. El kellett volna viselnem, mint annyi más nőnek
előttem. De önző ribancként kellett viselkednem.
–
Nem – mondta Romero élesen, egy ujját az állam alá ékelte, és felfelé
billentette az arcomat. – Örülök, hogy leszúrtad. Örülök, hogy meghalt. Örülök,
hogy nem kapta meg azt, amit nem érdemel. Túl jó és túl szép vagy ehhez a
szemétládához.
Előrehajoltam,
és megcsókoltam Romerót. Elmélyítettem volna a csókot, mindennek ellenére,
elvesztem volna Romeróban, ahogy mindig is tettem, de ő ésszerűbb volt nálam,
és elhúzódott.
–
Fel kell hívnom Lucát. Mint a katonája, legalább neki be kell vallanom, és
aztán már csak rajta múlik, hogy mi lesz a következő lépés.
–
És mi van, ha úgy dönt, hogy megöl téged, hogy megőrizhesse a békét Chicagóval?
– kérdeztem halkan. – Tudod, milyen dühös volt, amikor megtudta, hogy mi van
velünk. Még Aria sem tudta meggyőzni arról, hogy háborút kockáztasson értem.
Romero
sokáig csak nézett rám, aztán felvette a telefonját, és a füléhez emelte.
–
Akkor elfogadom az ítéletét.
–
Nem – mondtam hirtelen. Ellöktem a telefonját. – Hadd hívjam fel Ariát. Ő majd
észhez térítheti Lucát. Hallgat rá.
Romero
szomorúan elmosolyodott.
–
Ez olyasmi, amivel még Aria sem tud mit kezdeni. Luca a Capo, és ha
olyan döntéseket kell hoznia, amelyek megvédik a Famíliát, nem fogja hagyni,
hogy Aria összezavarja az elméjét. Te magad mondtad. Nem volt hajlandó
meghallgatni Ariát.
–
Kérlek.
–
Ezt meg kell tennem. Nem bújhatok mögéd vagy Aria mögé, mint egy gyáva.
Újra
felemelte a telefont, és ezúttal nem állítottam meg. Igaza volt. Luca
valószínűleg kiakadna, ha Aria segítségével próbálnám manipulálni őt.
Visszatartottam
a lélegzetem, miközben vártam, hogy Luca felvegye.
–
Luca, gyere Benito szobájába.
Hallottam
Luca hangját a vonal másik végén, de nem tudtam kivenni, mit mond. Nem hangzott
szépen.
–
Igen, ott vagyok. Sietned kellene.
–
A francba! – Luca elég hangosan morgott ahhoz, hogy halljam, aztán letette.
Romero lassan leeresztette a telefonját, és visszatette a zsebébe.
Megfogtam
a kezét, meg kellett győződnöm róla, hogy tényleg ott van.
Romero
Benito testét bámulta, de nem próbálta azt mondani, hogy minden rendben lesz.
Örültem, hogy nem próbált hazudni nekem. Az arcomat Romero vállának
támasztottam.
Halk
kopogás hallatszott. Kiegyenesedtem, de a szorításom Romero kezén megfeszült.
Nem akartam elengedni. Ha Luca meglátja, mi történt, talán soha többé nem lesz
alkalmam megérinteni Romero kezét, legalábbis addig nem, amíg még meleg volt.
Megborzongtam, amikor eszembe jutott Anya élettelen holtteste. Nem engedném,
hogy ez Romeróval is megtörténjen.
Romero
megcsókolta a homlokomat, aztán kibontakozott a szorításomból, és felállt. Én
is felálltam, a tekintetem Benitóra siklott. Harag tombolt bennem iránta. Ha
soha nem lépett volna be az életembe, akkor boldog lehetnék. De Apám valószínűleg
talált volna nekem egy másik szörnyű férjet. A félelem összeszorította a
torkomat, miközben néztem, ahogy Romero lenyomja a kilincset, és kinyitja az
ajtót. Mi van, ha Luca tényleg úgy döntött, hogy büntetésből megöli Romerót?
Romero
nem nyitotta ki teljesen az ajtót, így Ariának be kellett csúsznia. A halott
férjem láttán éles lélegzetet vett, aztán odarohant hozzám, és megragadta a
vállamat, de a tekintetem Lucára meredt, aki utána lépett be. A tekintete
Benitón állapodott meg, a levélnyitón, amely még mindig az oldalába volt
szúrva, és az ingén lévő lyukon, ahol Romero kése behatolt. Romero hangtalanul
becsukta az ajtót, de nem mozdult el. Azt kívántam, bárcsak egy kis távolságot
tartana Luca és maga közt. Nevetséges elképzelés volt. Nem védte volna meg őt.
–
Istenem, Lily – mondta Aria reszketve. Nem emlékeztem, mikor hangzott utoljára
ilyen ijedten. Találkozott a tekintetünk.
–
Mi történt? Jól vagy? – kérdezte. Végigsimított a kezével a karomon, a
tekintete a szakadt szoknyámon időzött.
Nem
válaszoltam. Luca elindult a holttest felé, letérdelt mellé, és egyetlen szó
nélkül fürkészte a helyszínt. Az arca kifejezéstelen volt. Ez volt az. Hirtelen
biztos voltam benne, hogy Romero és én ma nem kapjuk meg Luca kegyelmét. Talán
Ariának sikerülne meggyőznie Lucát, hogy védjen meg, de Romero nem lenne ilyen
szerencsés. Tudtam, hogy nem lennék képes végignézni a halálát.
Luca
nagyon lassan felemelte a fejét, és olyan pillantást vetett rám, amitől jéggé
fagyott a vérem.
–
Mi történt itt?
Romeróra
pillantottam. Azt akarta, hogy elmondjam az igazat? Vagy hazudjak? Kellett
lennie egy olyan történetnek, ami nem dühíti fel Lucát annyira, hogy meg
akarjon ölni minket.
Luca
kiegyenesedett.
–
A kibaszott igazságot akarom!
–
Luca – szidta meg Aria. – Lily nyilvánvalóan sokkos állapotban van. Adj neki
egy percet.
–
Nincs egy kibaszott percünk. Egy halott Szervezeti tag van velünk egy szobában.
A dolgok nagyon hamar eldurvulnak.
Aria
enyhén megszorította a vállamat.
–
Lily, jól vagy?
–
Jól vagyok – mondtam. – Nem volt ideje bántani engem.
Összeszorította
az ajkait, de nem vitatkozott.
–
Elég – mondta Luca keményen. Romero felé fordult. – Válaszokat akarok. Emlékezz
az esküdre.
Romero
úgy nézett ki, mint aki beletörődött a sorsába. Halálra rémített.
–
Mindig ezt teszem.
Luca
az egyik ujjával a holttest felé bökött.
–
Ez nem úgy néz ki. Vagy azt mondod, hogy Liliana egyedül tette ezt?
–
Liliana ártatlan – mondta határozottan Romero. Soha nem hívott Lilianának. Mit
akart ezzel elérni? – Benito még élt, amikor megérkeztem. Azért szúrta le a
levélbontóval, mert megtámadta. Önvédelem volt a részéről.
–
Önvédelem? – Luca mormogta. Szürke szemei rám szegeződtek. – Mit csinált?
–
Megpróbálta ráerőszakolni magát – mondta helyettem Romero.
–
Nem téged kérdeztelek! – morogta Luca. Aria elengedett, odasétált hozzá, és a
karjára tette a kezét. A férfi teljesen figyelmen kívül hagyta, miközben azt
mondta:
–
És ha megpróbálta volna beteljesíteni a házasságot, ebben a kibaszott házban
senki sem fogja önvédelemnek tekinteni. Benitónak kurvára joga volt a testéhez.
A férje volt, az isten szerelmére!
Romero
tett egy lépést előre, de megállította magát.
–
Ezt nem mondhatod komolyan – mondta Aria könyörgő szemmel.
–
Ismered a szabályokat, Aria. Én csak a tényeket közlöm – mondta Luca sokkal
nyugodtabb hangon.
Aria
mindig ilyen hatással volt rá.
–
Nem érdekel. Egy férjnek nincs joga megerőszakolni a feleségét. Ebben a házban
mindenkinek egyet kellene értenie!
Megborzongtam.
Az este eseményei kezdtek utolérni. Csak Romero karjaiba akartam feküdni, és
mindent elfelejteni. Romero odajött hozzám, és átkarolta a vállamat. Luca
összehúzta a szemét.
–
Mondtam, hogy ennek katasztrófa lesz a vége. Szóval hadd találjam ki, Liliana
leszúrta a férjét, felhívott téged, és te befejezted a kibaszott munkát, hogy a
tiéd legyen.
–
Igen – mondta Romero. – És hogy megvédjem őt. Ha túlélte volna, Lilianát
hibáztatta volna, és a Szervezet keményen megbüntette volna.
Luca
sötét kuncogást eresztett meg.
–
És most nem így lesz? Bíróság elé fogják állítani, és nem csak keményen
megbüntetik. Azzal is megvádolnak majd minket, hogy mi rendeztük ezt az
egészet, és akkor kurva nagy vérfürdő lesz. Dante szívtelen, erőt kell
mutatnia. Pillanatokon belül háborút fog hirdetni. Mindezt csak azért, mert nem
tudsz uralkodni a farkadon és a szíveden.
–
Mintha neked menne. Mindenkit leterítenél, aki megpróbálná elvenni tőled Ariát –
mondta Romero.
–
De Aria a feleségem. Ez óriási különbség.
–
Ha rajtam múlna, Lily már hónapok óta a feleségem lenne.
Meglepetten
bámultam rá. Soha nem említette, hogy feleségül akar venni. A szívem megdobbant
a boldogságtól, hogy aztán Luca arckifejezését látva kővé dermedjek.
–
Valaki meg fog fizetni ezért – mondta sötéten. Szünetet tartott. – A New York-i
Família Capójaként Lilianára kell kennem a felelősséget, és remélni,
hogy Dante beveszi, és nem kezd háborút.
Az
a biztos halálomat jelentené. Lehet, hogy Dante nem maga adná ki a parancsot,
de apám ítélete alá kellene vetnie engem, és nem vártam tőle kegyelmet. Gyűlölte
Giannát azért, amit tett, és az közel sem volt olyan szörnyű, mint az én bűnöm.
–
Ezt nem teheted – suttogta Aria. Az ujjbegyei elfehéredtek a férfi alkarját
szorongató szorítástól.
Romero
elengedett, és néhány lépést tett a szoba közepe felé, ahol térdre ereszkedett,
és széttárta a karját.
–
Vállalom a teljes felelősséget ezért. Mondd nekik, hogy elvesztettem az eszem,
és Liliana után rohantam, mert már hónapok óta vágytam rá. Megöltem Benitót,
amikor megpróbálta megvédeni Lilyt és magát, de mielőtt megerőszakolhattam
volna, észrevetted, hogy eltűntem, és a keresésemre indultál. Akkor nem lesz
háború a Szervezet és New York között, és Lily megkapja az esélyt egy új
életre.
–
Ha ezt a történetet akarjuk elhitetni velük, akkor valami hiányzik – mondta
Luca.
Romero
bólintott. Egyenesen találkozott Luca tekintetével.
–
Az életemet adom ezért. Lőj le!
Előre
tántorodtam.
–
Ne! – Aria is ugyanazt a szót kiáltotta.
Luca
és Romero figyelmen kívül hagyott minket, néma bámulóversenybe kezdve. Közéjük
léptem. Nem érdekelt, hogy ez ellenkezik-e valami titkos maffiaszabállyal. Luca
felé sétáltam. A szemem sarkából láttam, hogy Romero feláll. Úgy nézett ki,
mint aki aggódik, hogy Luca közelébe kerültem, de én nem magam miatt aggódtam.
Ha Luca miattam megölné Romerót, az lenne a végem. Soha nem tudnék együtt élni
magammal.
–
Kérlek – suttogtam, és Luca érzelemmentes arcába néztem. – Kérlek, ne öld meg.
Bármit megteszek, csak kérlek, ne tedd. Nem tudok nélküle élni.
A
könnyek elkezdtek végigfolyni az arcomon. Romero a vállamra tette a kezét, és
magához húzott.
–
Lily, ne tedd. Én a Família katonája vagyok. Megszegtem az eskümet, hogy mindig
a Famíliát helyezem előtérbe, és el kell fogadnom a méltó büntetést.
–
Engem nem érdekel semmilyen eskü. Nem akarlak elveszíteni – mondtam, miközben
megfordultam a szorításában.
Aria
a tenyerét laposan Luca mellkasára fektette.
–
Kérlek, Luca, ne büntesd meg Romerót azért, mert megvédett valakit, akit szeret.
Ő és Lily összetartoznak. Könyörgöm neked.
Az
utolsót alig suttogva mondta. Meg akartam ölelni, de féltem megmozdulni. Ő és
Luca egymásra néztek, és nem akartam megtörni a néma egyetértésüket, főleg, ha
ezzel megmentem Romero életét. Felnéztem Romeróra. Olyan nyugodtnak tűnt,
egyáltalán nem úgy, mint akinek bármelyik pillanatban véget érhet az élete.
Luca
végül elszakította a tekintetét a nővéremről, és óvatosan levette a kezét a
mellkasáról.
–
Nem alapozhatom a döntéseimet érzésekre. Capo vagyok, és olyan
döntéseket kell hoznom, amelyek a Família javát szolgálják.
Romero
bólintott, majd elment mellettem, és megállt Lucával szemben. Remegni kezdtem,
teljesen megrémültem. Aria tágra nyílt szeme rám szegeződött.
–
Te vagy a legjobb katonám. A Famíliának szüksége van rád, és senkiben sem bízom
úgy, mint benned, ha Ariáról van szó – mondta Luca. Romero vállára tette a
kezét. – A háború már egy ideje elkerülhetetlen. Nem fogok véget vetni az
életednek, hogy elhalasszam néhány kibaszott hónappal. Együtt fogunk kiállni.
Majdnem
összerogytam a megkönnyebbüléstől. Aria odasietett hozzám, és szorosan átölelt.
Az eufória pillanata azonban rövid ideig tartott.
–
Persze lehet, hogy nem jutunk ki ebből a házból élve – tette hozzá Luca. – Most
már körülvett minket az ellenség.
–
A legtöbb vendég vagy részeg, vagy alszik. Megpróbálhatnánk kiosonni. Mire
holnap reggel észreveszik Benito eltűnését, már New Yorkban leszünk – mondta
Romero.
Az
arcán megkönnyebbülés látszott. A karjaiban akartam lenni, de neki és Lucának
meg kellett oldaniuk a dilemmánkat, amit én indítottam el. Mi van, ha tényleg
nem jutunk ki élve? A Szervezet nagy túlerőben volt. Ez az ő területük volt, és
több ezer mérföldre voltunk az erősítéstől.
–
Fel kell hívnom Matteót és Giannát. Ide kell jönniük, hogy kitaláljuk, hogyan
jutunk ki a legkönnyebben ebből a házból – mondta Luca, és már a füléhez emelte
a telefonját.
Romero
odalépett hozzám, és végigsimította a szemöldököm közötti ráncot. Hozzá
simultam. Aria Luca felé vette az irányt, teret engedve nekünk.
–
Annyira féltem – suttogtam.
Romero
a hajamba temette az arcát.
–
Tudom.
–
Te nem féltél? Az életed forgott kockán.
–
Az életem azóta forog kockán, mióta Made Man lettem. Már hozzászoktam. Az
egyetlen dolog, ami ma kurvára megrémített, az volt, amikor végig kellett
néznem, ahogy azzal a seggfej Benitóval sétálsz a nászéjszakád felé. Akkor meg
akartam ölni. Minden nap meg akartam ölni, mióta megtudtam, hogy
kényszerítettek, hogy hozzámenj. Örülök, hogy végül megtettem.
–
Én is – mondtam, majd lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam az ajkát.
–
A fenébe is. Matteo nem veszi fel a kibaszott telefonját.
–
Gondolod, hogy történt velük valami? – kérdezte Aria.
Romero
aprót nevetett, és pillantást váltott Lucával.
–
Az egyetlen dolog, ami történt, az az, hogy valószínűleg most éppen a húgod
agyát kúrja szét, és figyelmen kívül hagyja a kibaszott telefonját – mondta
Luca.
Összeráncoltam
az orromat. Persze tudtam, hogy a nővéreim szexelnek, csak nem akartam, hogy
emlékeztessenek rá, vagy ami még rosszabb: elképzeljem.
–
Nem mehetnénk át a szobájukba?
Luca
megrázta a fejét.
–
Messzebb van a hátsó bejárattól – Újra tárcsázott. – A francba!
–
Be kellene vinnünk Benitót a fürdőszobába, és valamivel eltakarni a vérfoltot a
szőnyegen. Így, ha holnap reggel valaki besétál, talán nyerünk egy kis időt.
Luca
a zsebébe dugta a telefonját, aztán megragadta Benitót a lábánál fogva, míg
Romero megfogta a karját. Megborzongtam, ahogy néztem, ahogy a szomszédos
fürdőszobába cipelik a holttestet. A férjem olyan volt a markukban, mint egy
zsák liszt.
–
Le kene venned a menyasszonyi ruhádat, és valami mást felvenned – javasolta
Aria halkan.
Enyhén
megérintette a karomat, elterelve a tekintetemet a holttestről. Egy pillanat
múlva bólintottam. Luca és Romero visszajöttek a fürdőszobából, és megbeszélték,
hogy miként lehetne a legjobban megoldani a menekülésünket.
Felkaptam
a sarokban álló táskámból egy farmert és egy pulóvert, mielőtt elindultam volna
a fürdőszoba felé, hogy nyugodtan átöltözzek, de az ajtóban megdermedtem.
Benito a fürdőkádban terült el. Nem akartam egyedül maradni egy halott
emberrel. Az epe felszaladt a torkomon.
–
Hé – mondta Romero finoman, mögém lépve. – Akarod, hogy veled menjek?
Csupán
bólintottam, és végül beléptem a fürdőszobába. Romero utánam lépett be. Gyorsan
kibújtam a ruhámból a segítségével.
–
Valahogy mindig is másképp képzeltem, hogy segítek neked kibújni a menyasszonyi
ruhádból – motyogta.
Lélegzetvisszafojtva
felnevettem. Szertelenül a földre ejtettem a ruhát. Számomra ez csak életem
legrosszabb napjának szimbóluma volt. Nem voltam szomorú, hogy megszabadulok
tőle. Talán egyszer majd lesz lehetőségem egy másik esküvőre, olyanra, amit akarok,
egy olyan férjjel, akit szeretek. Átöltöztem a másik ruhámba.
Romero
felvette a ruhát, és egy őrült pillanatig azt hittem, hogy meg akarja tartani a
saját jövőbeli esküvőnkre.
–
Mit csinálsz?
–
A hálószobában lévő vérfoltot akarom eltakarni vele. Senki sem fog gyanút
fogni, ha a nászéjszaka után a földön hever a menyasszonyi ruhád.
Kiment
a szobából, és letette a földre.
Luca
bólintott.
–
Jó. Most pedig induljunk. Nem akarom megkockáztatni, hogy egy perccel is tovább
maradjak itt, mint feltétlenül szükséges.
Kinyújtotta
a kezét Aria felé, aki megfogta. Gyanítottam, hogy a kettejük közötti
feszültségnek a mai este után vége lesz. Ahogyan egymásra néztek, az reményt
adott, hogy Luca megbocsátja neki a titkolózást. Miután elővette a fegyverét,
kinyitotta az ajtót, és kikukucskált a folyosóra.
–
Maradj a közelemben – mondta Romero, előhúzta a saját fegyverét, és a szabad
kezével megragadta a kezemet.
Luca
bólintott, majd szélesebbre tolta az ajtót, és kilépett, Aria egy lépéssel
mögötte. Romero utánuk vezetett. Senki sem szólt semmit. A hosszú folyosó üres
volt, de alulról elszórt nevetés és zene hallatszott a buliból. Füstszag szállt
felfelé. Azonnal Benito leheletére és a nyelvének ízére emlékeztem a számban.
Kitaszítottam magamból a gondolatot.
Koncentrálnom
kellett. Nagyon reméltem, hogy a vendégek közül senki sem dönt úgy, hogy felénk
tart. Lucának vagy Romerónak le kellett volna lőnie őket. Mi van, ha valaki
ismerősöm volt az? Erre még csak gondolni sem akartam. Aria a válla fölött rám
pillantott, ahogy Luca magával húzta. Ugyanaz az aggodalom tükröződött az
arcán, amit én is éreztem.
5 megjegyzés:
Köszönöm!
köszönöm a fordítást!
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
Köszönöm!❤
Köszönöm szépen
Megjegyzés küldése