Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

22. fejezet

Egyetlen szó: E.L.B.A.S.Z.O.T.T

Fordította: Keiko

Chloe a terem hátuljában ült, egyedül és rémülten.

Sajnos a nap utolsó óráján Elle és Chloe külön voltak, csakúgy, mint elsős korukban. A különbség ez alkalommal, hogy Chloe járt egészségügyre, Elle pedig művészetre. Valójában a végzős év utolsó féléve a legrosszabbra fordult és ettől deja vuja támadt.

– A kicsengetés után várj meg az asztalodnál. Visszajövök érted. Megígérem, én leszek az első, aki kilép a folyosóra – mondta neki Elle, mikor megérkeztek az egészségügyis teremhez.

Rátelepedett a küszöbön álló végítélet.

– Um, oké, nem mozdulok a helyemről.

– Jó. Nemsokára találkozunk.

– Légy óvatos, Elle.

Utálta ezt. Tudta, hogy Elle erősnek tűnt, és általában az is volt, de ez alkalommal látta –– a félelem csillanását a szemében, amint sietősen elsétált az órájára. Chloe csak remélni tudta, hogy sértetlenül visszajön.

Visszagondolva Chloe őszintén elmondhatta, hogy az első év volt a legrosszabb, amikor nem csak az iskola, de a szekálás is elkezdődött. A hegek akkor voltak a legfrissebbek, és Cassandra bármit megtett, hogy beilleszkedjen a tápláléklánc csúcsára. Igen, Elle kapta a nagyját, és nem hitte, hogy újra el tudná viselni, ha olyan komolyra fordulna a helyzet, mint legelőször.

Vagy éppolyan kegyetlenné…

Alig kapva levegőt, Chloe a szekrények mögött ült, egy ollót szorongatva a kezeiben. Fogalma sem volt róla, hogyan jutott el eddig, sőt, hogyan került ebbe a testhelyzetbe, csak el akart tűnni.

Minden olyan gyorsan történt, mikor Cassandra a kezébe nyomta az ollót. Még csak azt sem tudta, miért tette, vagy miért. Majd mielőtt rájött, Cassandra verekedni kezdett egy Elle nevű lánnyal.

Minden elsötétedett számára, míg meg nem hallotta Cassandra hangját: – Chloe, add ide nekem.

Összeszedve a bátorságát maga mögé rejtette az ollót és azt tervezte, hogy megmondja Cassandrának, elég. Viszont mikor meglátta az előtte játszódó jelenetet, minden bátorsága elpárolgott.

Elle arccal a földre volt szorítva, Cassandra rajta ült. Új barátai, Stacy és Stephanie segítségével, akik lenyomták a karjait, nem volt nehéz egyhelyben tartani.

Vér kezdett csörgedezni Elle arcán. Kinézetre úgy tűnt, beütötte az öltöző egyik padjába a fejét úton lefelé.

Akármit is várt az ovi óta legjobb barátjától, nem ez volt az. Igazából ez volt az első alkalom, hogy ilyesmi szemtanúja volt.

– Chloe, add ide nekem – ismételte Cassandra érzékelve a vonakodását.

Lassan felfedte az ollókat. Rájuk bámulva felkészült, hogy nemet mond.

– Nem akarsz úgy járni, mint ő, igaz?

Csak megdöbbenten volt képes átadni neki, mikor azok a szavak elhagyták a száját. És Cassandra szemeibe nézve Chloe hitt neki. A lány szemei feltárták előtte, hogyan lett ő az iskola legnépszerűbb csaja. Majdnem olyan volt, mintha kihívta volna Chloét, hogy kerüljön az útjába.

Megrémülve attól, amivé a legjobb barátja vált, Chloe megrázta a fejét és felé nyújtotta az ollót, mielőtt Cassandra durván elvette tőle. Azonnali megbánás öntötte el, mikor a fém már nem érintkezett a bőrével, és imádkozni kezdett, hogy Cassandra csak ráijesszen vele.

– Most pedig, ribanc, gondolkodj legközelebb, mikor hátat fordítasz nekem.

Chloe megdöbbenve figyelte, ahogy Cassandra megragadta Elle lófarkát a másik kezével és elkezdte levágni. Hallotta Elle sírását, ahogy Cassandra lenyisszantotta a haját, és könnyek öntötték el az ő szemét is.

Mit tettem? volt az egyetlen dolog, ami átfutott az agyán.

– Egy olyan lánynak, mint te, egyébként sincs szüksége ilyen szép hosszú hajra – mondta Elle-nek, miközben meglóbálta a lány arca előtt a lófarkat.

Miután elengedték, Elle felült, felhúzta a lábait és szorosan ölelve őket sírni kezdett.

Chloe alig bírta tartani magát, mikor Elle feltekintett rá épp most lemészárolt frizurával és könnyekkel.

– Sajnálom – sikerült csendben kijutnia anélkül, hogy ő is összeomlott volna.

Kirohanni az öltözőből, hogy kövesse a legjobb barátai lábnyomát és hátrahagyni Elle-t úgy ordítozva volt a legnehezebb dolog, amit valaha megtett életének ezen a pontján.

Annyira sajnálom, Elle…

Chloénak fogalma sem volt arról, hogy Elle-t sokkal rosszabb állapotban fogja otthagyni néhány héttel később az iskola mögött. Gyűlölte az aznap játszott szerepét, és még mindig mentegetőzött minden alkalommal, mikor észrevette, mennyit nőttek eperszőke fürtjei. Sikerült ugyanakkorára megnövesztenie, és Chloe felfigyelt rá, milyen védelmező a hajával, még csak egy vágást sem akart.

Cassandra a megtestesült gonosz volt attól a pillanattól kezdve, a bátyjával egyetemben, és azok után, ami az ebédlőben történt, egyetlen szó illett rájuk: E.L.B.A.S.Z.O.T.T.

Brrring.

Nézte a tanulókat, ahogy fürgén távoztak a tanteremből, hogy hazamenjenek, miközben aggodalmasan várakozott Elle-re, hogy biztonságban visszatérjen.

Viszont arra nem számított, hogy Mr. Evans lesz az első, aki belép a terembe.

Helyet foglalva az előtte álló asztalok egyikénél, úgy tűnt, szinte már óvatos.

Közelebbről látva, mint általában, megmondhatta, miért volt majdnem minden lány szerelmes belé. Határozottan nem úgy nézett ki, mint a többi tanár a rövid, gondosan nyírt, piszkos szőke hajával és szakállával. Szemei tökéletesen illettek hozzá, majdnem aranynak tűntek. Nem is szólva arról, hogy nyilvánvalóan edzett volt jól öltözött külseje mögött.

– Nem szaladsz ki az ajtón, hogy hazamenj? – kérdezte Mr. Evans, kiragadva őt a gondolatai közül.

– N-nem, é-én…

– Megrázott, ami korábban történt?

Oh, istenem. Chloe az arcához kapta a kezét, nem akarva beszélni erről vele. Cassandráról fecsegni volt az utolsó dolog, amit akart.

Tiszta, Mr. Evans új volt idén, és fogalma sem volt róla, hogyan működött ez az iskola. A Rossok gyakorlatilag birtokolták az intézményt, és az összes tanár a másik irányba nézett, mikor cselekedtek. Ennek eredményeképpen, erről beszélni a férfival csak még több veszélyt hoz rá.

Gyorsan kiutat kellett találnia.

Elle váratlanul belépett a terembe, aggodalom csendült a hangjában. – Chloe, jól vagy?

– Igen, jól vagyok, El… – felnézett és szemei óriásira nőttek. Valami foltot hagyott a ruháin. – Jól vagy? Mi történt? – felállt és odasétált hozzá.

Elle Mr. Evansra pillantott. – Uhm, véletlenül magamra fröccsentettem a festéken rajzórán. Miről beszélgettek?

– Épp elhaladtam és észrevettem, hogy Chloe egyedül van, így megbizonyosodtam róla, hogy minden rendben. A diákok többsége általában nem várja meg az utolsó csengetést.

–  Hát igen, értem, mire tetszik gondolni. Vele megyek haza, és úgy beszéltük meg, hogy itt találkozunk – mondta neki Elle, ahogy a férfi feléjük sétált.

– Hogy-hogy itt fent találkoztok, és nem a rajzteremben? Az az iskola bejáratával szemben van – kérdezte kíváncsian, de az arckifejezése alapján mintha már tudta volna.

– Azt hiszem, nem gondoltunk erre a lehetőségre. Holnap reggel találkozunk, Mr. Evans. Gyere, Chloe; még össze kell készülnöm a munkára is.

Nagyon kényelmetlenül érezve magát amiatt, ahova ez a beszélgetés tart, örömmel követte Elle-t kifelé.

Mikor Mr. Evans úgy döntött, búcsúzóul szól pár szót, Elle megállt, hogy ránézzen.

– Elle, ha valaha is úgy érzed, hogy szeretnél valakivel beszélni, tudod, hol találsz. Próbálj meg óvatosabb lenni rajzórán. Lehet, hogy következő alkalommal nem a festék fog kiömleni.

Hideg érintette meg Chloe bőrét a figyelmeztetés hallatán.

– Legyen szép estéje, Mr. Evans – mondta neki Elle, miközben ez alkalommal végleg elhagyták az osztálytermet.

Addig várt a beszéddel, míg kiértek. – Tehát, ki borította rád a festéket? És az átkozott, az egész ruhád olyan. Ez volt a kedvencem rajtad. – Tényleg az volt. A nagy, fehér pulcsi és a világos farmer igazán kihozta napbarnított bőrét és nagy kék szemeit.

Elle ruhatára nem csak mennyiségben, de minőségben is korlátozott volt. Ruhái nagy részét a helyi turkálóból szerezte, de sose tudnád. Csak az itteni tanulók, mert az egyetlen dolog, ami nekik számított, az az, hogy milyen drága ruhákat hordtak.

– Cassandra egyik talpnyalója.

Azonnal tudta, az egyik fénymásolat volt: Stephanie vagy Stacy. Határozottan helyettesítették őt, mint Cassandra öribariját. Észrevette, Stephanie összemelegedett nem mással, mint Neróval, természetesen.

– Melyik? Ő?

Hallhatták, ahogy Nero és Stephanie beszélnek, miközben elérték az iskola parkolóját.

– Nero, haza tudnál dobni? Reggel Cassandrával jöttem – mondta Stephanie túlságosan édesen, amint nekitámaszkodott a fiú Cadillacjének.

Nero gyorsan végigstírölte, felfedve, mit gondol, mit fognak csinálni. – Persze, bébi. Leo, menjünk!

Egy édes, sötét szőke srác szaladt az autójához. Világos volt, hogy első éves és nyilvánvalóan Nero öccse.

– Hátsó ülés, Leo – mondta neki Nero, mielőtt mindannyian beszálltak.

Végül Elle válaszolt neki, úgy tűnt zaklatott amiatt, ami köztük folyik. – Nem, a másik.

Stacy.

Kinyitva a BMW ajtaját, amit az apjától kapott abban a pillanatban, hogy tudott vezetni, elkezdtek bemászni. Az autó határozottan inkább a szüleinek volt ajándék, semmint neki. Utálták őt furikázni bárhova is és nyűgként gondoltak rá. Az egyetlen ok, amiért egy BMW-t kapott, mert az apja még mindig a polgármester volt és törődött az „imázsával”. A szülei nem hagyhatták, hogy a lányuk egy lepukkant szarral kocsikázzon, annak ellenére, hogy ki nem állhatták a látványát.

– Elle, valami baj van? Furcsán viselkedsz ma. – Kezdett aggódni. Kerülniük kellett a bajt, és Elle épp az ellenkezőjét csinálta.

– Jól vagyok, Chloe. Azt hiszem, csak kezdek belefáradni a mindennapos harcokba – úgy tűnt, magabiztosabb is lett.

– Figyelj ide, Elle, miattam nem kell maradnod. Bármikor elmehetsz. Ha a szüleid valaha is rájönnek hogyan bánnak itt veled, nem fognak visszaeng…

– Nem hagylak itt, Chloe. Ezt már vagy ezerszer megbeszéltük. – Chloe halott szemeibe bámult, a tudomására hozva, hogy még mindig nem gondolta meg magát.

Elfordítva a tekintetét a kormányra pillantott. – Hát, egész idáig túléltük, hogy nem kerültünk velük összetűzésbe. Elle, én nem vagyok olyan, mint te.

– Rendben, Chloe. Nem harcolok velük. Megígérem.

Valamilyen oknál fogva, annak ellenére, hogy Elle nagyszerűen hazudott, Chloe nem hitt neki teljesen, így próbálta megérteni őt.

– A harc nem old meg semmit, Elle. Ugye tudod? – beindítva az autót elkezdett kihajtani. Csak Cassandra fog hamarabb megölni.

Holnap nagy bajban lesznek, és ő meg Elle a listán voltak.