Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

23. fejezet

Ezt meg fogod bánni, drágám

Fordította: Keiko

Egyetlen gyors mozdulattal vágta bele az ásó hegyét a frissen felásott földbe, elég erősen ahhoz, hogy egyenesen megálljon. Vérfoltos ingével letörölve az izzadságot a homlokáról végre szusszanhatott egyet, mielőtt kimászott a földkupacot használva, amit szakszerűen távolított és helyezett el, hogy kijusson a két és félszer majd három méter széles lyukból. Miután kijutott és letekintett a mesterművére, azt gondolta, határozottan másképp nézett ki innen fentről, mint lentről.

A sötét anyagba csomagolt alakhoz sétálva addig rúgta azt, míg bele nem zuhant a szakadéknak tűnő lyukba. Mindig hallhattad, mikor ért földet a hangos puffanásból, és ez mindig mosolyt csalt az arcára.

Piszkos farmerjából előhúzva a cigijét és az öngyújtóját helyet foglalt a szirten, mielőtt a szájába vett egy szálat. A zippo egy csuklómozdulatára életre kelt, meggyújtotta a cigi végét és hosszat, mélyet szívott belőle.

Tudta, hogy nem kellene cigiszünetet tartania, de ez végül is egy temető volt.

Már félig elszívta a cigarettáját, mikor rezegni kezdett a telefonja és annak ellenére, hogy nem ismerte fel a számot, volt egy sejtése, ki keresi.

Egy szexi női hang hallatszott a vonalban. – Luccával beszélek?

Mosolyogva kifújta a füstöt, ami megtöltötte a száját. – Igen, drágám, vele.

– Mit csinálsz? – kuncogott a nő.

Felállva Lucca tudta, hogy a dögös szőke, akinek korábban aznap este megadta a számát, könnyű menet lesz. – Dohányzok – válaszolta, megkezdve a könnyed lejutást a földkupacról. – És azon tűnödtem, mikor döntesz úgy, hogy felhívsz.

A nő úgy tett, mintha megdöbbentette volna a válasza. – Akkor gondolom nem vagy elfoglalt?

Újra a gödör alján állva látta az alakot, akit korábban lelökött. A lepedő felfedte a hideg, véres arcot, aminek egy golyó volt szemei közt. – Egyáltalán nem.

– Akkor találkozhatunk egy óra múlva?

Lucca belélegzett, amitől a cigaretta megvilágította nyers külsejét. – Az attól függ, milyen keményen szereted, ha megbasznak.

A telefonban síri csend lett, mielőtt a nő hangja visszatért, gyakorlatilag nyögve. – Olyan keményen, ahogy csak bírod.

– Ezt meg fogod bánni, drágám – figyelmeztette.

Ha nem nyögött volna korábban, akkor most határozottan megtette. – Nem, nem fogom.

– Egy óra – mondta neki, mielőtt bontotta a vonalat. Egy kicsit tovább fog tartani, mint egy óra, mielőtt elindulhat hozzá, de megvárakoztatni a nőt csak a móka fele volt. Figyelmeztetni őt, hogy meg fogja bánni azt az állítást, a legkedvesebb dolog volt, amit aznap tett, és be fogja váltani az ígéretét.

A halott testre pöckölve a csikket lepillantott a férfira, akit soha senki nem lát újra. Akárkit is hagyott hátra, családot vagy barátokat, sosem kapnak lezárást.

– Köcsög.

Luccát már nem is érdekelhette volna kevésbé. A férfi azt kapta, amit megérdemelt. Az egyetlen dolog, ami felbosszantotta az a tény, hogy hagyta, hogy a férfi majdnem leharapja a kezét.

Életben akarták tartani, hogy kikérdezhessék, de mikor Lucca elengedte a harapás következtében, a főnöke golyót eresztett a szeme közé.

Visszatérve a lényeghez, felkapta az ásót és megkezdte visszaásni a gödröt. Minden lapátnyi földdel egyre jobban és jobban elfedte a testet, míg a férfi többé nem létezett ezen a bolygón.

Lucca büszke volt arra, ahogy szintbe hozta a földet, hogy ismét lapos legyen. A gödör pontosan hat láb mély volt, mikor kidobta belőle az ásót. Habár már nem volt meg a szép kis földlépcsője, hogy segítsen neki kijutni, nem volt nehéz számára nekifutásból kiugrani a 190 centijével.

Most onnan föntről pillantva rá, még csak nem is tudnád, hogy a nyitott sírt bolygatta, vagy hogy már volt ott egy ember eltemetve.

Holnapra egy Mary Johnsont leengednek ide, a már kihelyezett sírkő szerint, és a föld nem csak őt fogja lezárni, hanem a seggfejet is alatta.

– Mr. Johnson, holnap találkozol Mrs. Johnsonnal.

Felkapva a cuccait, utoljára megcsodálta a munkáját. Ijesztő, mennyire belejött mostanra.

Viszlát, Mr. Johnson. Hamarosan több barátot fogok neked hozni.