Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

16. fejezet

Idővel minden seb begyógyul

Fordította: Keiko

Míg Elle az ágyán ült, a szemei elfáradtak a sok tanulástól. Nagydogája lesz a másnapi tudományos órán, és muszáj volt ötöst kapnia rá.

Egy apró kopogás hallatszódott az ajtón, mielőtt az anyukája kinyitotta. – Elle, drágám, késő van.

– Holnap nagydogám van.

Az anyukája bement a szobába és leült elé az ágyra. – Észrevettem, hogy mostanában a jegyeid megszállottja lettél. Bármi történjék is, tudd, hogy büszkék vagyunk rád, és nem akarom, hogy túl sokat stresszelj.

– Tudom – Elle mosolygott. – Csak próbálok biztosra menni, hogy a legjobbat hozzam, így fenntarthatom a jövőbeni lehetőségeimet.

– Mire?

– Tudod… egyetem és ilyesmik.

– Oké, édesem – édesanyja visszamosolygott, mielőtt köntösének zsebébe nyúlt és kihúzott egy képet. – Előhívattam ma néhány képet és gondoltam, talán bele akarod tenni őket a fotóalbumodba.

A képre bámulva Elle szemei azonnal Chloéra ugrottak. Annak ellenére, hogy a sebhelyei kicsit gyógyultak azóta, még mindig ugyanannyi kínt láthattál ma a szemeiben.

– Ez akkor készült, mikor először jött át a tudományos projektünk miatt.

– Igen – az anyukája megpaskolta a lábát, mielőtt felállt. – Most pihenj kicsit. Legalább légy ébren a dolgozat alatt, hogy ötöst kaphass.

– Anya – állította meg Elle, mielőtt becsukhatta volna az ajtót. – Köszönöm.

– Szívesen, drágám.

Felkelve az ágyból a könyvespolcához ment és előhúzta a fotóalbumját, majd az ágyára helyezte. Elle átlapozta a könyvet, mielőtt hirtelen megállt annál a képnél, amit Sebastian adott neki figyelmeztetésként. Dacára, hogy bele akarta égetni véres és horzsolt testéről a képet az agyába, minden Chloéval töltött nappal egyre jobban fakult.

Lassan fölé helyezte a róla és Chloéról készült képet, eltakarva a kegyetlen képet és helyettesítve valami jóval.

Eltűnt, de nincs elfelejtve.

Lepillantva az új képre, végre magára nézett. A haja nőtt egy kicsit a rövid idő alatt, és most a válla tetejét súrolta, mutatva, hogy idővel minden seb begyógyul, még akkor is, ha az idő nem az ő oldalukon állt…

– Túl fogjuk élni – Elle egy utolsó pillantást vetve a képre becsukta a könyvet – együtt.