20. fejezet
…
Fordította: Keiko
Napjainkban
Mikor a rémálom
végetért és Chloe magához tért, azon kapta magát, hogy kétségbeesetten
szorongatja a zakót. Gyorsan letörölte a könnycseppeket, amik kiszöktek az
esemény alatt, de egy sem volt. Csak a képzelete játszott vele. Évek óta nem
csorgott könny az arcán. Habár még mindig érezte, ahogy arról az éjszakáról
elöntik a szemét és lefolynak az arcán, mintha valódiak lettek volna. Most már
nem voltak mások, mint szellemkönnyek.
Másodpercről másodpercre nehezülő szemhéjakkal eldőlt az ágyán. Addig fel sem fogta, hogy a
zakót használta takaróként, míg oda nem bújt az anyaghoz és be nem lélegezte
Amo illatát. Nem csak ez, de azóta el sem engedte Amo zakóját, mióta a vállára
borította aznap este.
Szorosan maga köré
húzva furcsa érzés lett úrrá rajta, amit nem tudott megérteni, sem rájönni, mi
volt az. Valami olyasmi volt, amit régóta nem érzett, mert nem volt gonosz
természet. Az elégedettség érzése volt, a biztonságé, amitől úgy érezte,
aludhat… egyszer végre rémálmok nélkül… anélkül, hogy az ördög kísértené…
… csak… aludni,
érezni…
…
…
…
szer…
4 megjegyzés:
Koszonom szepen! 😊
Köszönöm szépen !!!!! ;-)
Nagyon szépen kköszönöm!
Köszönöm :)
Megjegyzés küldése