Cora Reilly - Maffiába születve 4. - A kísértés hatalmában

Fordította: Feyre

Tizenegyedik fejezet

Liliana

Nem tudtam elhinni, hogy Romero és én tényleg lefeküdtünk egymással. Nem éreztem megbánást. Talán majd, de nem tudtam elképzelni.

Fájdalmas volt, mégis ez volt életem eddigi legboldogabb pillanata. És utána, amikor Romero bevallotta, hogy szeret engem, mindenkinek el akartam mondani. Hadd dühöngjenek, hadd szidalmazzanak, mit érdekelt engem? Boldog voltam, és csak ez számított. De tudtam. Romerónak és nekem titokban kellett tartanunk. Talán egy nap majd kitaláljuk, hogyan tegyük hivatalossá anélkül, hogy háborút okoznánk, de most csak élvezni akartam az együtt töltött időt. A nyár a végéhez közeledett, de úgy tűnt, Apám nem akarja, hogy visszamenjek. Talán elfelejtené a létezésemet, és végleg New Yorkba költözhetnék.

Amikor a szüzességem elvesztése után először találkoztam Ariával és Giannával, aggódtam, hogy észreveszik, hogy valami megváltozott, de persze nem így történt. Senki sem gyanakodott semmire.

Talán ez a felismerés volt az oka, hogy egyre merészebb lettem.

Majdnem dél volt, és alig bírtam nyitva tartani a szemem. Romeróval kora reggelig szeretkeztünk, és miután visszamentem a szobámba, csak két órát tudtam aludni, mielőtt újra fel kellett kelnem reggelizni.

– Miért nem pihensz egy kicsit a kanapén? Fáradtnak tűnsz – mondta Aria, amikor újra ásítottam. Egy Hamptonsban zajló eseményeket részletező brosúrát lapozgattunk, hogy találjunk valami programot a következő napokban. A napozás és az úszás már kezdett unalmassá válni.

Gianna megvonta a szemöldökét Aria háta mögött.

– Tényleg. Úgy tűnik, nem tud eleget aludni éjszaka.

Romero odapillantott onnan, ahol Luca és Matteo mellett állt, de nem tűnt aggódónak. Úgy döntöttem, nem veszek tudomást Gianna megjegyzéséről. Felálltam az asztaltól.

– Valószínűleg igazad van, Aria. Lefekszem egy kicsit.

Aria félretette a brosúrát, és az órájára pillantott, mielőtt Luca felé nézett.

– Ha el akarunk menni ebédelni, hamarosan indulnunk kellene.

Luca bólintott.

A kanapéhoz sétáltam, kinyújtóztam, és lehunytam a szemem. Szinte azonnal könnyű álomba merültem, amit csak Aria és Luca távozásának hangja szakított meg, majd néhány perccel később Gianna és Matteo nevetése, ahogy a strand felé tartottak. Az ezt követő csendben éreztem, hogy az elmém ismét elkalandozik.

– Kimerítelek – mondta Romero a közelből.

Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy vigyorogva áll felettem. Lassan az én ajkaim is vigyorra görbültek, és az álmosságom kezdett eltűnni. Beakasztottam a lábamat a térde mögé, hogy megpróbáljam előrebuktatni, és emiatt lehetőleg rajtam landoljon, de Romero túl erős volt. Egy gyors pillantás vetett a teraszajtó felé, és megcsókolt. Amikor ismét hátrahúzódott volna, a karomat a nyaka köré, a lábamat pedig a dereka köré tekertem.

– Aria és Luca elmentek ebédelni, Gianna és Matteo pedig a hajón töltik a napot. Így miénk a ház.

Romero ellentmondásosnak tűnt, de amikor a középpontomat az ágyékához szorítottam, tudtam, hogy elkaptam. Már kemény volt. Egy morgással leereszkedett rám. Az ajkaink mohón egymásra találtak. Néhány percnyi forró csók és vándorló kezek után Romero hátrébb húzódott.

– Túl kockázatos itt kint szexelni.

– Tudom, de vannak más dolgok is, amiket tehetünk – mondtam, mielőtt visszahúztam Romero fejét egy újabb csókra. Nem tiltakozott újra, amihez talán annak is köze volt, hogy a nadrágján keresztül dörzsöltem az erekcióját.

Valamilyen oknál fogva a nappali közepén való csókolózás sokkal valóságosabbá tette a dolgokat közöttünk, mintha talán egy hivatalos pár lehetnénk, és nem csak valami, aminek a sötétség homályában kell megtörténnie.

Az ajkaim felhorzsolódtak Romero csókjától, de imádtam. Romero becsúsztatta a kezét a pólóm alá, és ujjait a melltartóm kosara alá csúsztatta, megtalálva a mellbimbómat. Ziháltam, és felíveltem a kanapéról. Romero még erősebben csókolt. Átvetettem a lábamat a hátának alsó részén, még szorosabban magamhoz húzva őt. Alig vártam, hogy ruha nélkül érezzem őt. Talán rá tudnám venni, hogy megkockáztassunk egy gyors menetet a nappaliban.

Egy ajtó dörömbölt, és lépések hangzottak, de nem volt idő reagálni, mielőtt Aria megjelent a nappaliban.

– Lily, én...

Becsukta a száját, és megdermedt, ahogy Romero és én is. Romero kihúzta a kezét a pólóm alól, és gyorsan hátradőlt. Úgy tartotta a karját, hogy elrejtse az erekcióját, de kétlem, hogy átverte volna Ariát. A tekintetem a háta mögötti területet kutatta, de Luca nem volt ott. Ez volt az egyetlen jó dolog a helyzetünkben.

Sokáig senki sem szólt semmit. Próbáltam átrendezni a melltartómat és megigazítani a hajamat, de nem sikerült jól, mert remegett a kezem.

– Ez nem az, aminek tűnik – mondtam, de elhallgattam, amikor rájöttem, milyen hülyén hangzik.

Aria felvonta a szemöldökét, mintha pontosan ugyanezt gondolta volna.

– Ezért nem akartam, hogy egyedül legyél vele, Romero. Tudtam, hogy ez fog történni!

– Úgy mondod, mintha semmi közöm nem lenne hozzá. Nem csak Romero tehet róla – mondtam, de Aria alig figyelt rám. Romero felé bámult. – Egyébként is, miért jöttél vissza? Nem a férjeddel kéne ebédelned?

– Engem hibáztatsz ezért? – kérdezte Aria hitetlenkedve. – Luca kapott egy hívást, hogy baj van az egyik klubban. Valami az egyik orosz alvezérrel, ezért kitett a kocsifelhajtónál, és egyenesen New Yorkba indult. Szerencséd, hogy nem jött be.

– Ha elmondod Lucának – kezdte Romero, de Aria félbeszakította.

– Nem fogom elmondani neki – mondta.

Romero felsegített a lábamra.

– Ő a férjed. Tartozol neki az igazsággal.

Mit csinált? Nagy bajba kerülne, ha Luca rájönne, és mi van, ha Luca elmondja apámnak? Zavartan néztem Romeróra, de nem reagált. Aztán egy másik gondolat jutott eszembe. Talán azt akarta, hogy az emberek megtudják. Talán azt remélte, hogy Luca helyeselni fogja, és kitalálja, hogyan egyezhetne bele apám a Romero és köztem létrejött egyesülésbe. Remény lobbant fel bennem.

– Lily, beszélhetnék veled négyszemközt, kérlek? – kérdezte Aria.

Bólintottam, bár a gyomrom felfordult az aggodalomtól. Aria a nővérem volt. Szerettem őt, és bíztam benne, de Romerónak igaza volt. Ő a Capo is felesége volt, és nem voltam benne biztos, hogy hová is lojális. Követtem őt az étkező felé, majd a konyhába. Nem szólt semmit, amíg mindketten le nem telepedtünk a bárszékekre.

– Mióta tart ez az egész? – kérdezte. Istenem, még úgy is hangzott, mint egy Capo felesége, olyan felnőtt és felelősségteljes.

– Egy ideje. Majdnem azóta, hogy New Yorkba jöttem – vallottam be. Már tényleg nem volt értelme hazudni. És valójában beszélni akartam vele erről. Romero és én már majdnem három hónapja titkolóztunk.

Aria lassan bólintott, a szeme tele volt aggodalommal.

– Tudnom kellett volna. Néha azt hittem, láttam, hogy olyan titokzatos pillantásokat váltotok, amilyeneket csak a szerelmesek szoktak, de nem akartam elhinni.

Nem tudtam, mit mondjak, egyáltalán elvárta-e, hogy mondjak valamit.

– Megpróbáltuk elrejteni.

– Hát persze, hogy megpróbáltátok! – suttogta Aria keményen. – Ó, Lily! Ez rossz, ugye tudod? Ha Apa rájön, elszabadul a pokol. Nagy bajban leszel, és nem csak ez. Apánk könnyen lehet, hogy háborút indít emiatt. Elvégre Luca megígérte, hogy vigyáz rád, amíg New Yorkban vagy, és az, hogy az egyik emberének viszonya van veled, egyértelműen megszegi ezt az ígéretet.

– Viszony? – mondtam sértődötten. Ami Romero és köztem volt, az ennél sokkal több volt. – Úgy mondod, mintha csak a szexről szólna.

Aria szeme kitágult.

– Nem úgy értettem, de.… várj egy percet. Kérlek, mondd, hogy még nem feküdtél le vele.

Az arckifejezése olyan könyörgő és aggódó volt, hogy majdnem megfontoltam, hogy hazudjak neki.

Az ajkamba haraptam.

– Tényleg szeretem őt, Aria.

– Tehát tényleg lefeküdtél vele – mondta halkan. Úgy hangzott, mintha ez lenne a világ vége.

Bólintottam.

– És nem bántam meg.

Annyira örültem, hogy megoszthattam ezt a pillanatot Romeróval. Annyi mindent szerettem volna még megosztani vele. Minden alkalommal, amikor az elmúlt hetekben lefeküdtem vele, közelebb kerültem hozzá, bár nem hittem, hogy ez lehetséges.

Aria hátradőlt, és nagy levegőt vett.

– Apa megöl, ha rájön. A Giannával történt dolog után teljesen kiakadna.

– Anya nem sokkal a halála előtt azt mondta, hogy legyek boldog. És Romero boldoggá tesz engem. Vele akarok lenni.

– Lily, Apánk nem fogja megengedni. Bármit mondjon is bármelyikünk, nem fogja hagyni, hogy hozzámenj egy egyszerű New York-i katonához. Semmit sem nyerhet egy ilyen frigyből, nem akkor, amikor én már a Capo, Gianna pedig a Consigliere felesége.

– Tudom – mondtam suttogva. – De… én…

Elakadtam. Tudtam, hogy Ariának igaza van. Nagyjából a kezdetektől fogva tudtam. Utáltam, hogy bocsánatot kell kérnem azért, mert szeretek valakit, mert azzal a valakivel akarok lenni. Ennek nem így kellett volna lennie.

Aria megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.

– Néhány nőnek sikerül eljátszania a szüzességét elvesztését a nászéjszakáján. Talán neked is sikerülhet. És nem mintha Apánk már elintézte volna neked az esküvőt, szóval addig is kitalálhatunk valamit.

– Aria, én nem akarok máshoz hozzámenni. Én csak Romerót akarom. Komolyan mondom, szeretem őt.

Aria nagyon sokáig nézett a szemembe. Nem voltam benne biztos, hogy mit remél ott találni, de adtam neki időt.

– Szereted, ugye? – mondta lemondóan. – És mi van vele? Szeret téged?

– Azt mondta, miután először szeretkeztünk.

Reméltem, hogy az első közös éjszakánk után újra kimondja, de eddig nem tette. Talán nem volt az a típus, aki gyakran kimondja hangosan.

– Biztos vagy benne, hogy komolyan gondolja?

– Persze, nem hallottad, amit mondtam neked? – mondtam, de még én is hallottam a hangomban a bizonytalanságot, és nem voltam biztos benne, hogy honnan jön.

– Egyes férfiak szex után olyan dolgokat mondanak, amit nem gondolnak komolyan, mert bűntudatuk van.

A szemeim tágra nyíltak.

– Ő nem tenne ilyet. És ha azt mondod, hogy csak a bugyimba akart bejutni, az nevetséges. Ismered Romerót, ő nem használna ki így.

– Nem, igazad van. Romero nem az a típus, és nem kockáztatna ennyit a szexért. Biztosan törődik veled, ha Luca parancsa ellenére cselekszik.

– Nem mondod el neki, ugye?

– Mondtam már, hogy nem fogom. Már így is elég gondja van, nem akarom, hogy emiatt is aggódjon. Majd kitalálunk valamit. De addig is, kérlek, légy óvatosabb. Nem fogom azt mondani, hogy maradj távol Romerótól, mert gyanítom, hogy nem fogsz, de ha valaki más is rájön, a dolgok tényleg kicsúszhatnak a kezedből.

– Tudom – mondtam. – Romero és én óvatosak leszünk.

Aria összepréselte az ajkait.

– És tényleg kizárt, hogy meggondolnád a Romeróval való szakítást?

– Pontosan – mondtam habozás nélkül.

Szomorúan elmosolyodott, és leugrott a bárszékről.

– Most azonnal beszélni akarok Romeróval.

Feltápászkodtam, és megragadtam a karját.

– Miért? Megpróbálod rábeszélni, hogy hagyjon el engem?

– Tényleg azt hiszed, hogy ezt tenném veled? – kérdezte Aria sértett hangon.

Azonnal rosszul éreztem magam, de Aria az évek során megváltozott. Talán azért, mert Luca feleségeként több felelősséget vállalt, de néha úgy éreztem, hogy velem kapcsolatban túlságosan is úgy viselkedett, mint egy kotnyeles anya. Nem kételkedtem benne, hogy mindig azt akarta, ami szerinte a legjobb nekem, csak az volt a baj, hogy nem voltam biztos benne, hogy mindketten egyetértettünk abban, hogy mi is az.

– Nem. De miért akarsz beszélni Romeróval?

– Egyszerűen csak akarom – mondta makacsul. –Kérlek, maradj itt, amíg én beszélek Romeróval. Tedd meg nekem ezt a szívességet.

– Aria, kérlek, ne csinálj ebből nagyobb ügyet, mint amekkora.

– Ó, Lily, ez sokkal nagyobb ügy, mint gondolnád – mondta, mielőtt elsétált.

Romero

Legszívesebben kitéptem volna a hajam a frusztrációtól. Óvatosabbnak kellett volna lennünk. Általában sosem hagytam, hogy lankadjon az éberségem. Mindig számoltam a lehetséges kockázatokkal. Ma olyan sok szinten elbuktam, hogy az már szánalmas volt.

Aria előrenyomult felém. Állati dühösnek tűnt. És nem hibáztathattam érte. Pont előttem állt meg, kék szemei lángoltak a dühtől.

– Hogy tehetted ezt? Mit képzeltél? – sziszegte. – De valószínűleg nem gondolkodtál, legalábbis nem a fejeddel.

Gesztust tett az ágyékom általános irányába. A szemöldököm felszaladt. Ez annyira nem vallott Ariára.

– Ez nem csak a szexről szól.

– Lily ugyanezt mondta, de akkor miről van szó? Ismered a szabályokat, az isten szerelmére. Ironikus, hogy nekem kell emlékeztetnem téged.

– Ismerem a szabályokat – mondtam szűkszavúan, és egyre dühösebb lettem. De Aria volt az utolsó, akire haragudnom kellett volna. Igaza volt.

– Lily azt mondta, hogy lefeküdtél vele – Aria megrázta a fejét.

– Istenem, Romero, ha valaki rájön, Lily tönkremegy. Vagy el akarod venni feleségül?

– Nem tehetem. Ezt te is tudod. Apád soha nem engedné, és ha a kívánsága ellenére cselekednénk, az háborút jelentene.

– Tudom. Akkor miért tetted meg?

– Nem kényszerítettem Lilyt, ha erre gondolsz – mondtam. Azt hitte, hogy valahogy kényszerítettem a húgát? – Lily is akarta.

– Nem kételkedem benne. Látom, hogy néz rád. Szeret téged. Persze, hogy le akar veled feküdni, de neked okosabbnak kellett volna lenned!

– Tudom. Mit akarsz, mit mondjak? Hogy sajnálom?

– Hazudnál – motyogta Aria.

Felháborodás lőtt át rajtam, de igaza volt. Nem bántam meg, hogy lefeküdtem Lilyvel, legalábbis annyira nem, hogy ne tegyem meg újra.

– Most azt akarod mondani, hogy tartsam magam távol tőle?

– A hátam mögött tennétek. Lily pedig utálna, ha megpróbálnék közétek állni. Már lefeküdtél vele, úgyhogy nem számít, ha újra megteszed, amíg vigyázol, hogy ne kapjanak el, és ne ejtsd teherbe a húgomat.

– Beszédet tartasz? – mondtam szórakozottan.

– Komolyan mondom. Ha Lily teherbe esik, akkor a dolgok nagyon rosszra fordulnak.

– Óvatosak vagyunk.

– Olyan óvatosak, mint amikor rajtakaptalak a kanapén?

– Komolyan mondom. Lily nem fog teherbe esni.

Aria eltakarta az arcát a kezével.

– Istenem, el sem hiszem, hogy ezt a beszélgetést folytatjuk. Azt akartam, hogy Lily New Yorkban legyen, hogy jól érezze magát, de nem ilyen jól.

Nem tudtam, mit mondjak. A bűntudat súlyosan nehezedett a vállamra, de ahogy Aria mondta, most már késő volt.

– Távol tartanád magad tőle, ha megfenyegetnélek, hogy elmondom Lucának? – kérdezte Aria, miközben leeresztette a kezét.

– Nem – mondtam habozás nélkül.

– Jó – mondta, és ezzel kizökkentett a helyes útból. – Ez legalább azt jelenti, hogy komolyan gondolod. Talán találhatunk megoldást neked és a húgomnak. Hadd gondolkozzak rajta.

– Már régóta gondolkodom rajta, de talán te szerencsésebb vagy nálam. Hacsak nem akarunk háborút, meg kell győznünk apádat, hogy beleegyezzen a Lily és én közötti egyesülésbe.

– Gianna és én politikai okokból házasodtunk. Miért ne mehetne Lily hozzá ahhoz, akit akar?

– Ha több lennék, mint egy katona, akkor talán apád megfontolná.

Aria szeme felcsillant.

– Kapitány lehetnél a saját katonáiddal. Olyan régóta dolgozol Lucának, és mindig azt mondja, hogy te vagy a legjobb katonája. Az egyetlen ok, amiért még nem léptetett elő, az az, hogy benned bízik, és nem akar mást az őrségembe.

Bámultam rá. Általában a kapitányi pozíció apáról fiúra szállt. A katonák ritkán kapták meg azt a megtiszteltetést, hogy kapitányok legyenek.

– Apám még mindig nem talált férjet Lilynek. Ez jó jel. Gianna és én is régóta jegyesek voltunk, amikor annyi idősek voltunk, mint Lily, szóval talán nyitott a javaslatokra, és jó lépés lenne, hogy újra javuljanak a kapcsolatok New York és Chicago között.

–Te is jó Capo lennél – mondtam mosolyogva.

–Egy jó Capo felesége vagyok, ennyi az egész.

– Igen – mondtam. – De nem akarok kapitány lenni csak azért, mert rábeszéled Lucát. Nem dolgoztam ennyit egy szánalmas előléptetésért.

– Nem kell rábeszélnem, és Luca sosem tesz semmit szánalomból. Ezt neked is tudnod kellene.

Bólintottam. Igaza volt.

– Ha egyszer elmondod neki, nincs visszaút. Lehet, hogy nem fogja olyan jól fogadni. Elvégre a közvetlen parancsa ellenére cselekedtem. Ez még mindig bűncselekmény.

– Igen, megtetted – mondta Aria. – De ő úgy szeret téged, mintha a testvére lennél. Meg fog bocsátani neked. Csak ki kell találnom, hogyan mondjam el neki.

– Beszélhetnék vele. Be kell ismernem a tetteimet.

Aria megrázta a fejét.

– Nem, én meggyőzőbb tudok lenni, mint te, és nem sokáig haragudhat rám.

Elnevettem magam.

– Ti, Scuderi nők, nagyon jól bántok a férfiakkal.

Aria először mosolygott, mióta először talált ránk Lilyvel a kanapén. Ezt jó jelnek vettem, bár nem voltam olyan naiv, hogy azt higgyem, holnap kapitány leszek, és akkor Scuderi örömmel fogadna el leendő vejének. Nehéz csata lesz ez.