Fordította: Feyre
Tizenegyedik fejezet
Liliana
Nem
tudtam elhinni, hogy Romero és én tényleg lefeküdtünk egymással. Nem éreztem
megbánást. Talán majd, de nem tudtam elképzelni.
Fájdalmas
volt, mégis ez volt életem eddigi legboldogabb pillanata. És utána, amikor
Romero bevallotta, hogy szeret engem, mindenkinek el akartam mondani. Hadd
dühöngjenek, hadd szidalmazzanak, mit érdekelt engem? Boldog voltam, és csak ez
számított. De tudtam. Romerónak és nekem titokban kellett tartanunk. Talán egy
nap majd kitaláljuk, hogyan tegyük hivatalossá anélkül, hogy háborút okoznánk,
de most csak élvezni akartam az együtt töltött időt. A nyár a végéhez
közeledett, de úgy tűnt, Apám nem akarja, hogy visszamenjek. Talán elfelejtené
a létezésemet, és végleg New Yorkba költözhetnék.
Amikor
a szüzességem elvesztése után először találkoztam Ariával és Giannával,
aggódtam, hogy észreveszik, hogy valami megváltozott, de persze nem így
történt. Senki sem gyanakodott semmire.
Talán
ez a felismerés volt az oka, hogy egyre merészebb lettem.
Majdnem
dél volt, és alig bírtam nyitva tartani a szemem. Romeróval kora reggelig
szeretkeztünk, és miután visszamentem a szobámba, csak két órát tudtam aludni,
mielőtt újra fel kellett kelnem reggelizni.
–
Miért nem pihensz egy kicsit a kanapén? Fáradtnak tűnsz – mondta Aria, amikor
újra ásítottam. Egy Hamptonsban zajló eseményeket részletező brosúrát
lapozgattunk, hogy találjunk valami programot a következő napokban. A napozás
és az úszás már kezdett unalmassá válni.
Gianna
megvonta a szemöldökét Aria háta mögött.
–
Tényleg. Úgy tűnik, nem tud eleget aludni éjszaka.
Romero
odapillantott onnan, ahol Luca és Matteo mellett állt, de nem tűnt aggódónak.
Úgy döntöttem, nem veszek tudomást Gianna megjegyzéséről. Felálltam az
asztaltól.
– Valószínűleg
igazad van, Aria. Lefekszem egy kicsit.
Aria
félretette a brosúrát, és az órájára pillantott, mielőtt Luca felé nézett.
–
Ha el akarunk menni ebédelni, hamarosan indulnunk kellene.
Luca
bólintott.
A
kanapéhoz sétáltam, kinyújtóztam, és lehunytam a szemem. Szinte azonnal könnyű
álomba merültem, amit csak Aria és Luca távozásának hangja szakított meg, majd
néhány perccel később Gianna és Matteo nevetése, ahogy a strand felé tartottak.
Az ezt követő csendben éreztem, hogy az elmém ismét elkalandozik.
–
Kimerítelek – mondta Romero a közelből.
Kinyitottam
a szemem, és láttam, hogy vigyorogva áll felettem. Lassan az én ajkaim is
vigyorra görbültek, és az álmosságom kezdett eltűnni. Beakasztottam a lábamat a
térde mögé, hogy megpróbáljam előrebuktatni, és emiatt lehetőleg rajtam
landoljon, de Romero túl erős volt. Egy gyors pillantás vetett a teraszajtó felé,
és megcsókolt. Amikor ismét hátrahúzódott volna, a karomat a nyaka köré, a
lábamat pedig a dereka köré tekertem.
–
Aria és Luca elmentek ebédelni, Gianna és Matteo pedig a hajón töltik a napot.
Így miénk a ház.
Romero
ellentmondásosnak tűnt, de amikor a középpontomat az ágyékához szorítottam,
tudtam, hogy elkaptam. Már kemény volt. Egy morgással leereszkedett rám. Az
ajkaink mohón egymásra találtak. Néhány percnyi forró csók és vándorló kezek
után Romero hátrébb húzódott.
–
Túl kockázatos itt kint szexelni.
–
Tudom, de vannak más dolgok is, amiket tehetünk – mondtam, mielőtt visszahúztam
Romero fejét egy újabb csókra. Nem tiltakozott újra, amihez talán annak is köze
volt, hogy a nadrágján keresztül dörzsöltem az erekcióját.
Valamilyen
oknál fogva a nappali közepén való csókolózás sokkal valóságosabbá tette a
dolgokat közöttünk, mintha talán egy hivatalos pár lehetnénk, és nem csak
valami, aminek a sötétség homályában kell megtörténnie.
Az
ajkaim felhorzsolódtak Romero csókjától, de imádtam. Romero becsúsztatta a kezét
a pólóm alá, és ujjait a melltartóm kosara alá csúsztatta, megtalálva a
mellbimbómat. Ziháltam, és felíveltem a kanapéról. Romero még erősebben csókolt.
Átvetettem a lábamat a hátának alsó részén, még szorosabban magamhoz húzva őt.
Alig vártam, hogy ruha nélkül érezzem őt. Talán rá tudnám venni, hogy
megkockáztassunk egy gyors menetet a nappaliban.
Egy
ajtó dörömbölt, és lépések hangzottak, de nem volt idő reagálni, mielőtt Aria
megjelent a nappaliban.
–
Lily, én...
Becsukta
a száját, és megdermedt, ahogy Romero és én is. Romero kihúzta a kezét a pólóm
alól, és gyorsan hátradőlt. Úgy tartotta a karját, hogy elrejtse az erekcióját,
de kétlem, hogy átverte volna Ariát. A tekintetem a háta mögötti területet
kutatta, de Luca nem volt ott. Ez volt az egyetlen jó dolog a helyzetünkben.
Sokáig
senki sem szólt semmit. Próbáltam átrendezni a melltartómat és megigazítani a
hajamat, de nem sikerült jól, mert remegett a kezem.
–
Ez nem az, aminek tűnik – mondtam, de elhallgattam, amikor rájöttem, milyen
hülyén hangzik.
Aria
felvonta a szemöldökét, mintha pontosan ugyanezt gondolta volna.
–
Ezért nem akartam, hogy egyedül legyél vele, Romero. Tudtam, hogy ez fog
történni!
–
Úgy mondod, mintha semmi közöm nem lenne hozzá. Nem csak Romero tehet róla – mondtam,
de Aria alig figyelt rám. Romero felé bámult. – Egyébként is, miért jöttél
vissza? Nem a férjeddel kéne ebédelned?
–
Engem hibáztatsz ezért? – kérdezte Aria hitetlenkedve. – Luca kapott egy
hívást, hogy baj van az egyik klubban. Valami az egyik orosz alvezérrel, ezért
kitett a kocsifelhajtónál, és egyenesen New Yorkba indult. Szerencséd, hogy nem
jött be.
–
Ha elmondod Lucának – kezdte Romero, de Aria félbeszakította.
–
Nem fogom elmondani neki – mondta.
Romero
felsegített a lábamra.
–
Ő a férjed. Tartozol neki az igazsággal.
Mit
csinált? Nagy bajba kerülne, ha Luca rájönne, és mi van, ha Luca elmondja
apámnak? Zavartan néztem Romeróra, de nem reagált. Aztán egy másik gondolat
jutott eszembe. Talán azt akarta, hogy az emberek megtudják. Talán azt remélte,
hogy Luca helyeselni fogja, és kitalálja, hogyan egyezhetne bele apám a Romero
és köztem létrejött egyesülésbe. Remény lobbant fel bennem.
– Lily,
beszélhetnék veled négyszemközt, kérlek? – kérdezte Aria.
Bólintottam,
bár a gyomrom felfordult az aggodalomtól. Aria a nővérem volt. Szerettem őt, és
bíztam benne, de Romerónak igaza volt. Ő a Capo is felesége volt, és nem
voltam benne biztos, hogy hová is lojális. Követtem őt az étkező felé, majd a
konyhába. Nem szólt semmit, amíg mindketten le nem telepedtünk a bárszékekre.
–
Mióta tart ez az egész? – kérdezte. Istenem, még úgy is hangzott, mint egy Capo
felesége, olyan felnőtt és felelősségteljes.
–
Egy ideje. Majdnem azóta, hogy New Yorkba jöttem – vallottam be. Már tényleg
nem volt értelme hazudni. És valójában beszélni akartam vele erről. Romero és
én már majdnem három hónapja titkolóztunk.
Aria
lassan bólintott, a szeme tele volt aggodalommal.
–
Tudnom kellett volna. Néha azt hittem, láttam, hogy olyan titokzatos
pillantásokat váltotok, amilyeneket csak a szerelmesek szoktak, de nem akartam
elhinni.
Nem
tudtam, mit mondjak, egyáltalán elvárta-e, hogy mondjak valamit.
–
Megpróbáltuk elrejteni.
–
Hát persze, hogy megpróbáltátok! – suttogta Aria keményen. – Ó, Lily! Ez rossz,
ugye tudod? Ha Apa rájön, elszabadul a pokol. Nagy bajban leszel, és nem csak ez.
Apánk könnyen lehet, hogy háborút indít emiatt. Elvégre Luca megígérte, hogy
vigyáz rád, amíg New Yorkban vagy, és az, hogy az egyik emberének viszonya van
veled, egyértelműen megszegi ezt az ígéretet.
–
Viszony? – mondtam sértődötten. Ami Romero és köztem volt, az ennél sokkal több
volt. – Úgy mondod, mintha csak a szexről szólna.
Aria
szeme kitágult.
–
Nem úgy értettem, de.… várj egy percet. Kérlek, mondd, hogy még nem feküdtél le
vele.
Az
arckifejezése olyan könyörgő és aggódó volt, hogy majdnem megfontoltam, hogy
hazudjak neki.
Az
ajkamba haraptam.
–
Tényleg szeretem őt, Aria.
–
Tehát tényleg lefeküdtél vele – mondta halkan. Úgy hangzott, mintha ez lenne a
világ vége.
Bólintottam.
–
És nem bántam meg.
Annyira
örültem, hogy megoszthattam ezt a pillanatot Romeróval. Annyi mindent szerettem
volna még megosztani vele. Minden alkalommal, amikor az elmúlt hetekben lefeküdtem
vele, közelebb kerültem hozzá, bár nem hittem, hogy ez lehetséges.
Aria
hátradőlt, és nagy levegőt vett.
–
Apa megöl, ha rájön. A Giannával történt dolog után teljesen kiakadna.
–
Anya nem sokkal a halála előtt azt mondta, hogy legyek boldog. És Romero
boldoggá tesz engem. Vele akarok lenni.
–
Lily, Apánk nem fogja megengedni. Bármit mondjon is bármelyikünk, nem fogja
hagyni, hogy hozzámenj egy egyszerű New York-i katonához. Semmit sem nyerhet
egy ilyen frigyből, nem akkor, amikor én már a Capo, Gianna pedig a Consigliere
felesége.
–
Tudom – mondtam suttogva. – De… én…
Elakadtam.
Tudtam, hogy Ariának igaza van. Nagyjából a kezdetektől fogva tudtam. Utáltam,
hogy bocsánatot kell kérnem azért, mert szeretek valakit, mert azzal a
valakivel akarok lenni. Ennek nem így kellett volna lennie.
Aria
megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.
–
Néhány nőnek sikerül eljátszania a szüzességét elvesztését a nászéjszakáján.
Talán neked is sikerülhet. És nem mintha Apánk már elintézte volna neked az
esküvőt, szóval addig is kitalálhatunk valamit.
–
Aria, én nem akarok máshoz hozzámenni. Én csak Romerót akarom. Komolyan mondom,
szeretem őt.
Aria
nagyon sokáig nézett a szemembe. Nem voltam benne biztos, hogy mit remél ott
találni, de adtam neki időt.
–
Szereted, ugye? – mondta lemondóan. – És mi van vele? Szeret téged?
–
Azt mondta, miután először szeretkeztünk.
Reméltem,
hogy az első közös éjszakánk után újra kimondja, de eddig nem tette. Talán nem
volt az a típus, aki gyakran kimondja hangosan.
–
Biztos vagy benne, hogy komolyan gondolja?
–
Persze, nem hallottad, amit mondtam neked? – mondtam, de még én is hallottam a
hangomban a bizonytalanságot, és nem voltam biztos benne, hogy honnan jön.
–
Egyes férfiak szex után olyan dolgokat mondanak, amit nem gondolnak komolyan,
mert bűntudatuk van.
A
szemeim tágra nyíltak.
–
Ő nem tenne ilyet. És ha azt mondod, hogy csak a bugyimba akart bejutni, az
nevetséges. Ismered Romerót, ő nem használna ki így.
–
Nem, igazad van. Romero nem az a típus, és nem kockáztatna ennyit a szexért.
Biztosan törődik veled, ha Luca parancsa ellenére cselekszik.
–
Nem mondod el neki, ugye?
–
Mondtam már, hogy nem fogom. Már így is elég gondja van, nem akarom, hogy
emiatt is aggódjon. Majd kitalálunk valamit. De addig is, kérlek, légy
óvatosabb. Nem fogom azt mondani, hogy maradj távol Romerótól, mert gyanítom,
hogy nem fogsz, de ha valaki más is rájön, a dolgok tényleg kicsúszhatnak a
kezedből.
–
Tudom – mondtam. – Romero és én óvatosak leszünk.
Aria
összepréselte az ajkait.
–
És tényleg kizárt, hogy meggondolnád a Romeróval való szakítást?
–
Pontosan – mondtam habozás nélkül.
Szomorúan
elmosolyodott, és leugrott a bárszékről.
–
Most azonnal beszélni akarok Romeróval.
Feltápászkodtam,
és megragadtam a karját.
–
Miért? Megpróbálod rábeszélni, hogy hagyjon el engem?
–
Tényleg azt hiszed, hogy ezt tenném veled? – kérdezte Aria sértett hangon.
Azonnal
rosszul éreztem magam, de Aria az évek során megváltozott. Talán azért, mert
Luca feleségeként több felelősséget vállalt, de néha úgy éreztem, hogy velem
kapcsolatban túlságosan is úgy viselkedett, mint egy kotnyeles anya. Nem
kételkedtem benne, hogy mindig azt akarta, ami szerinte a legjobb nekem, csak
az volt a baj, hogy nem voltam biztos benne, hogy mindketten egyetértettünk
abban, hogy mi is az.
–
Nem. De miért akarsz beszélni Romeróval?
–
Egyszerűen csak akarom – mondta makacsul. –Kérlek, maradj itt, amíg én beszélek
Romeróval. Tedd meg nekem ezt a szívességet.
–
Aria, kérlek, ne csinálj ebből nagyobb ügyet, mint amekkora.
–
Ó, Lily, ez sokkal nagyobb ügy, mint gondolnád – mondta, mielőtt elsétált.
Romero
Legszívesebben
kitéptem volna a hajam a frusztrációtól. Óvatosabbnak kellett volna lennünk.
Általában sosem hagytam, hogy lankadjon az éberségem. Mindig számoltam a
lehetséges kockázatokkal. Ma olyan sok szinten elbuktam, hogy az már szánalmas
volt.
Aria
előrenyomult felém. Állati dühösnek tűnt. És nem hibáztathattam érte. Pont
előttem állt meg, kék szemei lángoltak a dühtől.
–
Hogy tehetted ezt? Mit képzeltél? – sziszegte. – De valószínűleg nem
gondolkodtál, legalábbis nem a fejeddel.
Gesztust
tett az ágyékom általános irányába. A szemöldököm felszaladt. Ez annyira nem
vallott Ariára.
–
Ez nem csak a szexről szól.
–
Lily ugyanezt mondta, de akkor miről van szó? Ismered a szabályokat, az isten
szerelmére. Ironikus, hogy nekem kell emlékeztetnem téged.
–
Ismerem a szabályokat – mondtam szűkszavúan, és egyre dühösebb lettem. De Aria
volt az utolsó, akire haragudnom kellett volna. Igaza volt.
–
Lily azt mondta, hogy lefeküdtél vele – Aria megrázta a fejét.
–
Istenem, Romero, ha valaki rájön, Lily tönkremegy. Vagy el akarod venni
feleségül?
–
Nem tehetem. Ezt te is tudod. Apád soha nem engedné, és ha a kívánsága ellenére
cselekednénk, az háborút jelentene.
–
Tudom. Akkor miért tetted meg?
–
Nem kényszerítettem Lilyt, ha erre gondolsz – mondtam. Azt hitte, hogy valahogy
kényszerítettem a húgát? – Lily is akarta.
–
Nem kételkedem benne. Látom, hogy néz rád. Szeret téged. Persze, hogy le akar
veled feküdni, de neked okosabbnak kellett volna lenned!
–
Tudom. Mit akarsz, mit mondjak? Hogy sajnálom?
–
Hazudnál – motyogta Aria.
Felháborodás
lőtt át rajtam, de igaza volt. Nem bántam meg, hogy lefeküdtem Lilyvel,
legalábbis annyira nem, hogy ne tegyem meg újra.
–
Most azt akarod mondani, hogy tartsam magam távol tőle?
–
A hátam mögött tennétek. Lily pedig utálna, ha megpróbálnék közétek állni. Már
lefeküdtél vele, úgyhogy nem számít, ha újra megteszed, amíg vigyázol, hogy ne
kapjanak el, és ne ejtsd teherbe a húgomat.
–
Beszédet tartasz? – mondtam szórakozottan.
–
Komolyan mondom. Ha Lily teherbe esik, akkor a dolgok nagyon rosszra fordulnak.
–
Óvatosak vagyunk.
–
Olyan óvatosak, mint amikor rajtakaptalak a kanapén?
–
Komolyan mondom. Lily nem fog teherbe esni.
Aria
eltakarta az arcát a kezével.
–
Istenem, el sem hiszem, hogy ezt a beszélgetést folytatjuk. Azt akartam, hogy
Lily New Yorkban legyen, hogy jól érezze magát, de nem ilyen jól.
Nem
tudtam, mit mondjak. A bűntudat súlyosan nehezedett a vállamra, de ahogy Aria
mondta, most már késő volt.
–
Távol tartanád magad tőle, ha megfenyegetnélek, hogy elmondom Lucának? –
kérdezte Aria, miközben leeresztette a kezét.
–
Nem – mondtam habozás nélkül.
– Jó
– mondta, és ezzel kizökkentett a helyes útból. – Ez legalább azt jelenti, hogy
komolyan gondolod. Talán találhatunk megoldást neked és a húgomnak. Hadd
gondolkozzak rajta.
–
Már régóta gondolkodom rajta, de talán te szerencsésebb vagy nálam. Hacsak nem
akarunk háborút, meg kell győznünk apádat, hogy beleegyezzen a Lily és én
közötti egyesülésbe.
–
Gianna és én politikai okokból házasodtunk. Miért ne mehetne Lily hozzá ahhoz,
akit akar?
–
Ha több lennék, mint egy katona, akkor talán apád megfontolná.
Aria
szeme felcsillant.
–
Kapitány lehetnél a saját katonáiddal. Olyan régóta dolgozol Lucának, és mindig
azt mondja, hogy te vagy a legjobb katonája. Az egyetlen ok, amiért még nem
léptetett elő, az az, hogy benned bízik, és nem akar mást az őrségembe.
Bámultam
rá. Általában a kapitányi pozíció apáról fiúra szállt. A katonák ritkán kapták
meg azt a megtiszteltetést, hogy kapitányok legyenek.
–
Apám még mindig nem talált férjet Lilynek. Ez jó jel. Gianna és én is régóta
jegyesek voltunk, amikor annyi idősek voltunk, mint Lily, szóval talán nyitott
a javaslatokra, és jó lépés lenne, hogy újra javuljanak a kapcsolatok New York
és Chicago között.
–Te
is jó Capo lennél – mondtam mosolyogva.
–Egy
jó Capo felesége vagyok, ennyi az egész.
–
Igen – mondtam. – De nem akarok kapitány lenni csak azért, mert rábeszéled
Lucát. Nem dolgoztam ennyit egy szánalmas előléptetésért.
–
Nem kell rábeszélnem, és Luca sosem tesz semmit szánalomból. Ezt neked is
tudnod kellene.
Bólintottam.
Igaza volt.
–
Ha egyszer elmondod neki, nincs visszaút. Lehet, hogy nem fogja olyan jól
fogadni. Elvégre a közvetlen parancsa ellenére cselekedtem. Ez még mindig
bűncselekmény.
–
Igen, megtetted – mondta Aria. – De ő úgy szeret téged, mintha a testvére
lennél. Meg fog bocsátani neked. Csak ki kell találnom, hogyan mondjam el neki.
–
Beszélhetnék vele. Be kell ismernem a tetteimet.
Aria
megrázta a fejét.
–
Nem, én meggyőzőbb tudok lenni, mint te, és nem sokáig haragudhat rám.
Elnevettem
magam.
–
Ti, Scuderi nők, nagyon jól bántok a férfiakkal.
Aria
először mosolygott, mióta először talált ránk Lilyvel a kanapén. Ezt jó jelnek
vettem, bár nem voltam olyan naiv, hogy azt higgyem, holnap kapitány leszek, és
akkor Scuderi örömmel fogadna el leendő vejének. Nehéz csata lesz ez.
4 megjegyzés:
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
Köszönöm!🥰
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen!
Megjegyzés küldése