Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

6. fejezet

A szavak, amik örökre beleivódtak a lelkébe

Fordította: Keiko 

Elle

Elle volt az egyik az elsők közül, aki leült a menzán a tálcájával. Nem várt a matek terem hátuljában, hogy befejezzék a problémáját és a szart is kiverjék belőle, mikor a folyosó kiürült. Ráadásul taco-nap volt a fősorban, ami azt jelentette, hogy a csirkepogácsás-hamburgeres sor üres volt, ő pedig ezt választotta.

Ez volt az első napja a verés óta, és igyekezett egyedül lenni, de ez nem sokban különbözött attól, mint amit korábban is csinált.

Üres ebédlőasztalára nézett, majd a többire, amiket elkezdtek megtölteni a diákok, és emlékezett, milyen zavarban érezte magát egyedül ülve. De most az iskola mögött vérzik.

Be kellett fejeznie az évet. Az apja többé nem fogja tudni kifizetni a tandíját. Ez kis áldás volt az egészben.

A legelső pillanattól kezdve, hogy belépett az iskola kapuin, Elle úgy érezte, mintha nem illene ebbe az előkészítőbe. Boldog volt az államiban, és mindenekelőtt azt kívánta, bárcsak ne dugták volna be a szülei ide. A kölykök csak a ruhájukba varrt címkékkel törődtek, míg Elle azon aggódott, hogy túl éli-e az első és az utolsó évet itt, a Legacy Prep-ben.

Kétséges.

A menza lassan gyanúsan elcsendesedett, ahogy a suttogás elkezdődött. Körbenézve a teli termen látta, hogy az összes tekintet a mögötte lévő ajtóra irányul.

Körbefordult, hogy lássa, mi keltett ekkora figyelmet, Elle szeme megpihent a valaha gyönyörű lányon, akinek a legkáprázatosabb szürke szemei voltak. Most a helyén egy lány állt, lángoló vörös sebhelyekkel az arcán és megkínzott szürke szemekkel.

Mi történt vele?

– Kibaszott szörnyszülött! – mondták, majd nevetés követte, ami betöltötte a teret, folyamatosan visszhangozva a szót, „szörnyszülött”.

Elle szíve megállt, ahogy figyelte a lányt megfordulni és elhagyni a menzát. Nem tudta, ki kiabált be, de biztosra vette, Chloe látta.

Lebámult a tányérjára, mielőtt megszorította a tálcája szélét és gyorsan felállva megszabadult a tartalmától, aztán megindult az ajtó felé, amin a sebhelyes lány épp távozott.

Látva a női mosdó ajtaját lengeni, bement oda, csak egy üres mosdónak tűnt, de a láb az egyik fülke alatt felfedte, hogy nem az.

Elle az elfoglalt fülke ajtajára tette a kezét, érezte, nem volt bezárva. – Chloe?

Kinyitva az ajtót első alkalommal láthatta új külsejét közelről.

A valaha gyönyörű lány ült ott, csendes, csillogó, piros könnycseppeket hullajtva az arcára. Jól gondolta, hogy Chloe valaha gyönyörű volt, de most a szépsége lélegzetelállító. Azt hinnéd, a vörös vágások bemocskolták a külsejét. Viszont épp ellenkezőleg történt. Látni engedték a valódi szépségét: az erejét.

Elle látta a gyötrelmet, amit Chloe kiállt. Nem hitte, hogy túlélte volna, ha ugyanazt szenvedi el, mint a lány.

* * *

Chloe homályos szemekkel pillantott fel Elle-re, várva, hogy szörnyszülöttnek hívja, mint a többiek. Nem bántotta volna jobban, mint amennyire már amúgy is fájt.

Megérdemlem tőle.

– Jól vagy?

Mi? Igazi aggodalmat látott az arcán és nem értette.

– M-miért érdekelne azután, amit veled t-tettem?

– Mindketten tudjuk, hogy nem tetted volna meg, ha nem mondom neked.

Chloe még zavartabban bámult Elle-re.

– Ez nem javít azon, amit tettem.

– Szerintem az, hogy szóltál Mr. Fredricknek, hogy megtaláljon, javít.

Elle bámult rá, várva, hogy hátha megerősíti, hogy valóban ő volt az, aki segítséget hívott. Ugyan nem mondott semmit, hallgatása megválaszolta a kérdést.

– Szerinted Sebastian, Cassandra vagy a többiek segítettek volna rajtam? Szerinted meddig lettem volna odakint, míg valaki rám nem talál?

– Sajnálom, hogy nem tettem meg hamarabb. Sajnálok mindent – suttogta Chloe.

– Nem hibáztatlak. Egyedül Sebastiant és Cassandrát hibáztatom.

Chloe hitetlenül bámult rá. Azt akarta, hogy Elle utálja, legalábbis kicsit hibáztassa. Ő magát hibáztatta.

Miért nem…

– Nem ők tették ezt veled, ugye?

Chloe gyorsan megrázta a fejét és tördelni kezdte a kezeit.

– Mi történt akkor?

Mikor Chloe nem válaszolt, Elle leült a földre vele szemben.

– M-mit csinálsz?

Elle keresztbe fonta a karjait. – Itt fogok ülni és várni, míg készen nem állsz, hogy elmondd nekem.

– De hát a mosdó padlóján ülsz.

– Te meg a vécén – kuncogva folytatta. – Azt mondanám, mindkettő elég durva.

Halvány mosoly jelent meg Chloe ajkán, hosszú idő óta először. – Ez igaz.

– Most pedig, el fogod mondani vagy arra kényszerítesz, hogy egész nap itt üljek?

Chloe mély lélegzetet vett, nem nézett fel a kezéről. – E-egy autóroncsban voltam.

Elle elszántan bámulva tanulmányozta őt egy pillanatig, mielőtt válaszolt: – Nem, nem voltál. Ez hazugság.

– M-mi! I-igenis, egy…

– Ismét, ez hazugság – válaszolt Elle. – Tudod, hogy szörnyen hazudsz.

Honnan tudhatja?

– Miért gondolod, hogy h-hazudok?

Elle vállat vont. – Mert jóval többet kell a szüleimnek kamuznom, mint szeretném, és mikor olyan profi hazudozó vagy, mint én, könnyű megmondani, ha egyenesen az arcodba hazudnak. Ezenfelül… Tényleg, tényleg nagyon rosszul hazudsz.

Chloe letekintett a kezére, ahogy Elle enyhén kuncogott a hazudozó képességein. Nem tudta, mi mást mondhatna, mint amit az apja beágyazott a tudatába, mióta felébredt a kórházban.

– Oké, rendben – felállva a földről, Elle elkezdett lesöpörni minden olyan piszkot, ami esetleg a farmerja fenekére ragadhatott. – Egy autóroncsban voltál. Mostantól fogva… amíg úgy nem döntesz, hogy köpsz.

Brrring.

Az ebéd végét jelző csengő végszóra megszólalt.

Elle kinyújtotta a kezét, hogy segítsen Chloénak felállni, és ahogy a keze közelebb ért, Chloéból kitört egy kis sikoly.

Elle gyorsan visszahúzta a kezét. – Sajnálom… Csak segíteni akartam felállni.

Chloe eltakarta a száját és kétségbeesetten próbálta visszapislogni a könnyeket, amik kezdték elfutni a szemét, de nem járt sikerrel.

Annyira elcseszett vagyok. Mi a baj velem? Most hogyan kellene folytatnom az iskolát vagy az életet?

Visszaülve a földre olyan volt, mintha Elle tudna a gondolataiban olvasni. – Nem gáz. Várunk, míg készen állsz visszamenni.

Csendesen sírva Chloe csak azokat a szavakat tudta ismételni, amik örökre beleivódtak a lelkébe.

Egy autóroncsban voltam; ennyiről tudok. Egy autóroncsban voltam. Senki sem bántott…