14. fejezet
Figyelni, ahogy a legjobb barátod szörnyeteggé változik
Fordította: Keiko
Chloe vegyes
érzésekkel sétált a karácsonyi szünet után az iskolába. Az apja minden este
mentálisan kínozta, és az eskütétel estéjén még fokozta is. Egyetlen
könnycseppet sem hullajtott, mióta ráébredt, az apjának igaza volt: a sírás nem
törli el a múltat. A sírás nem fogja könnyebbé tenni az érintés elviselését. A
sírás nem fogja elmulasztani a rémálmokat. A sírás sohasem mentette meg, vagy
tette a dolgokat egyszerűbbé számára.
Olyan volt, mintha
az összes könnyét elhasználta volna. A szemei kiszáradtak és nem maradt semmi,
amiért sírhatna.
Igen, elszökhetett
az elmegyógyintézetből, de ez sem volt jobb.
– Látom, még
mindig szörnyszülött – kuncogott Cassandra a kis csoportjának, amint
nyilvánvaló okok miatt elhaladtak mellettük.
De volt egy
vigasza. Élete legjobb része itt volt, és ez Elle volt. Nagyon hiányzott neki,
de nem volt lehetősége meglátogatni a szünet alatt a költözés és az apja új
pozíciója miatt. Remélte, most, hogy az iskola újra elkezdődött, a projektek és
a házi feladatok ürügye kisegíti.
Meglepetésére
Elle-t az egyik padon várakozva találta az iskola előtt.
– Miért véraláfutásos
az arcod?
Hogy tudta ilyen
gyorsan megmondani? Chloe azt hitte ügyesen kente fel a korrektort és az
alapozót, hogy elrejtse.
– Nem gondoltam,
hogy ennyire nyilvánvaló – suttogta neki.
– Nem az, de én
meg tudom mondani, mert nekem is ugyanezt kellett tennem – ismerte be Elle. –
Most pedig, mi történt?
– É-én uh… megint
elestem.
Elle
elcsendesedett, megértve, hogyan értette Chloe, mielőtt gyorsan felállt és
megindult az iskola felé. Az utolsó alkalom, mikor a folyosókon sétáltak,
véresen végződött, így Chloe most közvetlenül Elle mögött sétált, pajzsként
használva őt. Ily módon könnyebb volt számára, nézve Elle lábát, követve őt. Legalább senki nem látja az iskola szörnyülöttjét
közeledni.
Nem beszéltek
többet a nap folyamán a zúzódásról, és annak ellenére, hogy Chloénak hazudnia
kellett Elle-nek, nem volt sok értelme. Mindig tudta, mikor hazudott.
Ő művészetre ment,
Elle meg egészségügyre, így arra számított, hogy különválnak, de a lány
folytatta az utat a rajzteremig. Mit
csinál?
– Várj itt, mikor
az órának vége. Idejövök, amilyen gyorsan csak tudok – mondta neki Elle, amint
elérte a rajztermet.
– Túl messze van;
nem kellene.
– Megleszek, csak
várj.
– Nem, én…
– Mit fogsz
csinálni, mikor Sebastian egy könyvet vág az arcodba és kirángat, hogy mindenki
megverjen? Képes leszel elviselni?
Lepillantva a
kezeire tördelni kezdte őket. Tudta a választ; mindketten tudták. Mégsem akarta
kimondani.
– Itt találkozunk
– mondta neki Elle, mielőtt elslisszolt.
Besétálva a
tanterembe Chloe vereséget érzett. Olyan erős akart lenni, mint Elle, de
bármiféle erő benne meghalt aznap, mikor elrabolták.
Helyet foglalva az
asztalánál, ami a hegei előtt egykor üres volt, átnézett az asztalhoz, aminél
Cassandra és más régi barátai ültek. Az üres szék Cassandra mellett valaha az
övé volt. Chloe a menő kölykök asztalától átkerült ahhoz, ahová soha, senki sem
mert volna ülni, mert ott az iskola szörnyszülöttje ült.
Furcsa volt
felbukkanni az iskolában és minden barátot elveszíteni, akid valaha volt,
amiatt, ahogy kinézel. Még furcsább volt egy olyat elveszíteni, akikkel már
óvodás korotok óta barátok voltatok…
– Az az enyém! – mondta Chloe a kisfiúnak, aki épp
elcsente tőle a gyönyörű képeskönyvet, amit lapozgatott.
Mikor a fiú nevetve elszaladt vele, a tanárhoz akart
szaladni és megmondani neki, de ez volt az első napja az iskolában, így félt,
hogy árulkodónak hívják és csúfolni kezdik.
Duzzogni kezdett a sarokban, de egy szőke lány odament
és visszaadta neki a képeskönyvet.
– Sajnálom. Néha a bátyus gonosz tud lenni.
Chloe megölelte. – Köszönöm! Akarsz velem játszani?
– Igen. – A kislány rámosolygott. – A nevem Cassandra.
A tiéd?
– Chloe.
Aztán újabb emlék
támadta le.
– El tudod hinni, hogy jövőre középiskolások leszünk?!
– Cassandra szinte a fülébe visított izgatottságában.
Mindketten évek óta álmodoztak a középiskoláról, és
végeláthatatlan beszélgetésük volt a napról, mikor végre a Legacy Prepbe
járhatnak.
– Tudom! Alig várom – mosolygott, remélve, hogy olyan
lesz, mint amiről álmodtak…
Az emlékek
hatásására tudatosult benne, nem furcsa volt, sokkal inkább szomorú. A
kapcsolatuk völgymenetet vett, mikor az apja elindult a polgármesteri székért a
demokraták jelöltjeként. Cassandra apja, erős republikánus lévén rengeteg durva
dolgot mondott az apjáról, és végül úgy hitte, ez kezdte átformálni Cassandrát.
Aztán mikor az álmaik arról, hogy gólyák legyenek, valóra vált, látta, hogy
Cassandra megváltozott a nyári szünet alatt. A lány elhatározta, hogy életre
kelti a középiskolás fantáziáit, nem számít, mibe kerül, és magával akarta
vinni Chloét is.
Chloe nem akart a
legnépszerűbb lánnyá válni, úgy, mint ő. Cassandra piszkosan akarta csinálni,
olyan lányok terrorizálásával, mint Elle, és most ő. Nehéz volt számára.
Elsősorban nem akarta elveszíteni a barátságát. Aztán Cassandra
kiszámíthatatlan lett, Chloe pedig félt az útjába kerülni, vagy ami rosszabb, a
túlsó félre. Így most egyetértett azzal, hogy szomorú figyelni, ahogy a legjobb
barátod szörnyeteggé változik.
Most, a
szörnyszülött asztalnál ülve és a menő kölykökre nézve nem hiányolta. Egyetlen másodpercre sem. A szíve mélyén
tudta, hogy nem tartozott közéjük, mikor felszálltak a terror vonatra. Túl
sokáig sodródtak el egymástól, és csak idő kérdése volt, hogy mikor válik ő is
az áldozatukká. A hegek pedig jegyet váltottak neki.
Brrring.
A rajzszertár
ajtaja kivágódott és egy magas, szőke gólya, aki túl jóképű volt a helyhez,
lépett ki önelégült vigyorral az arcán. Egy másodéves lány jött mögötte ki,
enyhén zavarban volt, de nem eléggé ahhoz, hogy letörölje a száját, mutatva,
hogy ezek ketten smároltak. Nos, remélem,
csak smároltak.
Vincent Vitale
minden lány álma volt, és ő tudta is ezt. A külsejével és a magabiztosságával
bármelyik lányt megkapta az iskolában, amelyiket csak akarta, még a végzősöket
is.
Elfoglalta a
helyét a legjobb barátja, Amo mellett, aki közel sem volt olyan magas és
szerencsésnek látszó, mint ő.
Amo pontosan úgy
nézett ki, amilyennek egy elsőéves fiút gondolnál: kínosan.
Visszapillantva a
valaha legjobb barátjára, azt kívánta, a lányok bár olyanok lennének, mint a
fiúk. Egyszerűek voltak, és nem törődhettek volna kevésbé azzal, hogy a fiú
barátaik hogyan néznek ki. Meglehetősen biztos volt benne, ha az egyikük
hegekkel bukkanna fel, a többi srác azt gondolná, hogy hátborzongató,
ugyanakkor elragadó.
Figyelve, ahogy a
másodéves lány elfoglalja az ő régi helyét Cassandra mellett, egy apró
gúnymosolyt látott az arcán, jelezve Chloénak, hogy ő volt az, aki emelkedett a
ranglétrán.
Chloe azon a
lányon gondolkodott, aki inkább bevállal egy törött kart, semmint lássa őt
megsérülni. Nem hiányzott ez neki. Egyetlen
másodpercre sem.
*
* *
Elle leült széke
biztonságába, a gyakorlatilag órára futástól kifulladva. Látta Chloe arcára
írva, mit gondol róla. Pokolba, Elle is azt akarta gondolni; ez volt az
egyetlen módja, hogy Chloe túlélje az év hátralevő részét.
Szerinte erős vagyok, pedig nem.
Ez csak a látszat
volt, mert mélyen legbelül csak egy ijedt kislány volt. Mindamellett Elle-nek
határozott ideje volt ezen a helyen, míg Chloénak végtelen. Chloe alig
említette a másik iskolába való átiratkozás vagy a magántanulóvá válás lehetőségét,
és a szülei beküldték a szobájába egész napra ebéd vagy vacsora nélkül.
A homok Elle
homokórájában már félig lecsorgott, és olyan volt, mintha Chloe homokórája
eltört volna az állandó bukfencben, a homok lezúdul, csak, hogy ne töltse meg a
feneket. Ezért védelmezte Elle – mert csakúgy, mint a homokórája, ő maga is
törött volt. Lehetetlen, hogy Chloe nélküle túlélje. Végleg összetörik a visszatérés reménye nélkül. De Elle legalább
késleltetheti az elkerülhetetlen, vagy, valami csoda folytán, segíthet újra
összetenni őt, eléggé, hogy túlélje ezt a helyet.
Csak remélem, hogy elég időm van ahhoz, hogy
megjavítsam, és nem elég ahhoz, hogy megtörjenek.
13 megjegyzés:
Koszonom szepen! 😘
Köszönöm szépen, már várom a következőt!😍
Köszönöm ♥
Köszönöm Szépen
Köszönöm! Segítsetek: most hányadikba járnak? A Neroban 4.esek, ez mennyivel előtte van? Köszi!
Köszönöm szépen!☺
Szia, ezen agyaltam én is. Itt szerintem évekkel vagyunk visszább. Hiszen az Amo gyerek még első éves. Gondolom kicsit nagyokat ugorva az időben, egy pár momentumban vázolva lesz, hogy miként alakul a lány helyzete a környezetében. 🤔
A huszadik fejezetig a 14 éves Chloe és Elle életét kísérhetjük figyelemmel. a huszadik fejezet jelen, majd 21.-től felveszi a fonalat Neroval, végzős évükben járunk. Jelenleg 23-nál tartok a fordítással, így nem tudom, hogy mikor fog ismét a jelenre ugrani
Köszi!
Köszönöm szépen!😘
Köszönöm szépen !!!!! ;-)
Köszönöm szépen!
Vinny már nagyon hiányputál Nero te merre vagy?
Megjegyzés küldése