19. fejezet
Az a serdülés előtti Amo volt. Pubertás Amo faszfej lesz
Fordította: Keiko
Természetesen
Chloe volt az első, aki leült a helyére, sőt, aki elérte a nap első óráját.
Elkezdte tördelni a kezét és azon tűnődött, miért próbált meg ma csinosnak
kinézni. A sminkje nem rejtette el a tényt, hogy szörnyszülött volt, és a
hosszú ujjú fekete ing, valamint a tökéletesen hozzáillő fekete farmer őrült külsőt
kölcsönzött neki, figyelembe véve a kinti meleget.
A fekete szín
illett már csak hozzá. Segített a háttérben maradni, épp úgy, ahogy akarta, és
még mindig nem fedte fel a külvilágnak a többi sebhelyét. Valami gyerekes oknál
fogva azt remélte, hogy mivel új év volt, végre beleolvadhat a háttérbe.
Az iskola
hátralévő napjai pokoliak lesznek Elle nélkül. Nem tudta, hogyan vagy akár
végig tudná-e csinálni, de nem volt választási lehetősége. A második év nem lesz ugyanolyan nélküle… Chloénak semmilye és
senkije se volt, hogy megmentsék. Csapdába esett és halálra van ítélve ebben az
iskolában. Elle legalább szabad volt, és ez egy részét boldoggá tette. Az egyikünk túlélte.
– Igazán csinos
vagy ma – egy édes hang szólt hozzá felette állva.
Chloe utált
felnézi és látni, ki csúfolódik vele. Az utolsó dolog, amit valaha is kapott,
az egy bók volt, így tudta, kegyetlen viccé fog alakulni. Majdnem nem nézett
oda, de mikor megtette, eltátotta a száját.
– M-miért vagy
itt? Nem kellene itt lenned.
Elle keresztbe
fonta a karjait, önelégült mosollyal az arcán. – Nem akarod, hogy itt legyek?
Tökéletes
zavarodottság let úrrá Chloén. – Nem értem.
– Nos, ösztöndíjat
kaptam a jegyeim miatt, amiből a tandíj egy részét fizetem, és szereztem
munkát, hogy a maradékot is ki tudjam fizetni – helyet foglalt a lány előtt. –
Nem tűnsz túl boldognak. Örülnöd kellene.
– N-nem vagyok az.
Nem szolgáltál rá, hogy itt legyél… miattam – ha Chloe még tudott volna sírni,
biztosra vette, hogy élete ezen pillanatában sírt volna. Egész múlt évben
utálta magát, amiért Elle a boxzsákja volt, és most újra itt van. Még mindig
túl gyenge volt és törött ahhoz, hogy kiálljon magáért, és minden újra meg fog
történni, nem számít, menyire utálta érte magát.
– Ezért nem
mondtam el, hogy visszajövök. Féltem, hogy talán lebeszélsz valahogy róla.
– Foglak. Iratkozz
át.
Elle nevetett. –
Nem fog működni. Elég furán mutatna a szüleimnek, és el kellene mondanom nekik
az igazságot arról, ami veled történt, és hogy miért éreztem szükségesnek, hogy
visszajöjjek érted.
Nem, nem, nem, nem!
Rázni kezdte a fejét.
– Már késő, Chloe.
Továbbra is
ide-oda rázta a fejét. – Miért csinálod ezt?
Elle körbefordult
az asztalánál, előre nézve. – Mert szükséged van rám. – Hátranézve egy
pillanatra a válla felett felfedte a másik igazságot. – És nekem is szükségem
van rád.
Ha Chloe erős lett
volna, addig rázta volna Elle-t, míg meggondolja magát. Azonban nem volt.
Egyszerűen gyenge volt.
Elle-nek igaza
volt; szüksége volt rá. Elle pedig tudta, hogy ez volt az oka, amiért nem fog
Chloéval vitatkozni.
Sohasem felejti
el, amit Elle-lel tett a múltban, és most soha, de soha nem fog megbocsájtani
magának amiatt, ami Elle-el a jövőben fog történni.
Őszintén, igazán
mondhatom, utálom magamat és örökké fogom.
Nagyon lassan telt
a nap és annak ellenére, hogy Elle-nek ugyanaz volt az órarendje, mint neki,
nem szóltak egymáshoz. Chloe túl zaklatott volt hozzá. Tudta, mit fog ez
jelenteni a legjobb barátjának, ezért elkeseredett volt.
Mikor az ebédet
jelző csengő megszólalt, a marhahúsos szendvics legrövidebb sorába álltak. Elle
állt először a menzás hölgy elé, átadva neki az ebédszámát.
– Tartozásod van
múlt évről a számládon. Ki kell fizetned, ha jövőhéten enni tervezel. Most
haladj tovább. – A menzás hölgy elhessegette, teljesen figyelmen kívül hagyva
őt.
Chloét épp annyira
letaglózta a menzás hölgy viselkedése, mint Elle-t, ahogy odaadta a saját
számát a hölgynek.
– Át kellene
iratkoznod jövő héten, csak hogy rendre utasítsd – mondta Chloe Elle-nek,
amint leültek az előző évi asztalukhoz.
Elle felnevetett,
mielőtt leállította. – Akármennyire is szeretném felpiszkálni, ez nem fog
megtörténni. Meghoztam a döntésemet, és itt maradok.
– Nos, akkor
remélem megbuksz minden tárgyból.
– Hű, köszi,
értékelem – vágott vissza Elle, miközben kezét a szívére szorította.
Rámosolygott
Elle-re. – Szívesen.
Mindketten egy percig
nevettek, majd enni kezdték azt, amit senki nem akart.
– Mindenesetre ki
alkalmaz egyáltalán egy tizenöt évest?
– Senki. – Elle
lenyelte a kaját a szájában. – Egy étkezde a belvárosban egy tizenhat évest
vett fel.
Chloe pislogott
párat, emésztve, amit épp hallott. – Hogy a pokolba úsztad meg?!
– Könnyen. Koszos
étkezde, és annyira szükségük volt egy pincérnőre, hogy ott helyszínen
felvettek, mert a pincérnő épp kilépett. Betettek dolgozni aznap estére meg
ilyenek.
– Mit szóltak
hozzá a szüleid?
Elle újabb
harapást ejtett, láthatóan próbálva elkerülni a kérdést, mielőtt végül feladta.
– Hát, azt hiszik, hogy a Mágikus Cupcake-ben dolgozom a külvárosban.
– Oh, Istenem –
Chloe úgy nézett rá, mint egy szörnyetegre. – Csak nem díjakat gyűjtesz a
hazugságaidért, amiket sikerült megúsznod?
Elle megvonta a
vállát. – Meglehet.
Ezek ketten nagyon
hiányolták egymást a nyári szünet alatt és örültek, hogy felvehetik a fonalat
és újra egymás társaságában lehetnek. Chloe párszor Elle-nél töltötte az
éjszakát, de nem olyan sokszor, mint szerették volna a szülők miatt.
Harapás közben
megállva Elle álla leesett. – Oh, istenem, az meg ki?
Hátrapillantva
Chloe egy különösen magas és nagyon jó felépítésű tini fiút látott átsétálni a
menzán, mielőtt gyorsan visszafordította a fejét. – Nem tudom. Talán
átiratkozó. Úgy néz ki, mint egy végzős.
Folytatta a
stírölését, mielőtt a szemei kitágultak. – Ilyen nincs. Nézd! Szerintem ez Amo!
– Mi? Nem, az n… –
mondat közben állt meg, mikor háranézett, hogy lássa a fiút pontosan ugyanarra
a helyre leülni, ahol Amo ült tavaly – az asztalhoz, ahol a legjobb barátai,
Vincent és Nero ült. Vincent volt a csinos szőke, de Nero tűnt a
csoportvezetőnek, tökéletes volt a sötét hajával és bőrével, valamint metsző
zöld szemével. Neki és Vincentnek sikerült minden lányt nyáladzásra késztetni
tavaly, míg Amo egyszerűen egy normális, kínos tini volt. De most
felismerhetetlen lett.
Elle még nem vette
le róla a szemét, csakúgy, mint a többi lány sem a menzán.
– Jézus, olyan,
mintha szteroidokat enne reggelire.
Chloe
gyakorlatilag nevetett a szendvicse felett. Fogadok, hogy most már vetélytársa
Neronak és Vincentnek.
– Átkozott, a
hármasból vagy négyesből hamar egy erős tízes lett.
Határozottan
vetélytárs.
– Szerinted nem? –
kérdezte Elle, még mindig nem nézve el Amoról.
Chloe megvonta a
vállát. – Eh, rendben van.
Elle végre
átnézett Chloéra, mintha megütötték volna. – Rendben van! Tessék?
– Szerintem Nero
jobban néz ki – közölte tényként.
Elle nevetésben
tört ki. – Nagyon kellemetlen az egója, olyan nagy, mint Amo, ami miatt Nero tízből
nulla.
– A külsejüket
pontozzuk, nem a személyiségüket. Ha a személyiséget pontoznánk, akkor
mindannyian nullát kapnának, Vincent kikerekítené negatívvá.
– Mi a baj Amo
személyiségével? Soha nem csinált igazából semmit.
Velem tett… De
Chloe úgy döntött, ezt az információt megtartja magának.
– És az a serdülés
előtti Amo volt. Pubertás Amo olyan faszfej lesz, mint ők. Úgy értem, helló,
ijesztően néz ki – Chloe elfordította a fejét, hogy egy pillanatra rábámuljon.
– Mint egy szörnyeteg.
12 megjegyzés:
Koszonom szepen! Vajon mit tett vele?
Köszönöm szépen!😍
Izgi! Koszi!
Koszi a fordítást.
Köszönöm szépen! 😘
Köszönöm ♥
S.B.rendesen csűri a titkokkal teli Chloe történetet. Ha lehetne én most már az ő nyakát csűrném meg 1 picit. Kösz a fordítást.
Közönöm:)Igazat adok hogolyonak!!!!
Nagyon szépen köszönöm!
Köszönöm szépen !!!!! ;-)
Egyre izgibb a sztori :D
Annyira vártam már a fiúkat. De vajon mit tett vele Amo?? Már tűkön ülök!!!
Köszi a fordítást ;)
Végre megjöttek a srácok is.Köszi a fordit.
Megjegyzés küldése