Sarah Brianne - Made Men 3. - Chloe

25. fejezet

Az alku megköttetett

Fordította: Keiko

Abban a pillanatban, hogy Sebastian az ebédlőasztalukhoz lépett, sütött róla az őrjöngés. – Hallottad, hogy Cassandra miért nincs itt?

Annak ellenére, hogy haragja Elle-re irányult, Chloe túl rémült volt ahhoz, hogy lélegezzen.

Mikor Elle nem válaszolt, csak még dühösebb lett.

– Hát azért, mert felfüggesztették. Tudod, hogy miért?

Elle ismét még csak rá se nézett.

Lehunyva a szemeit, mikor a fiú keze felemelkedett, Chloe ösztöne azt súgta, hogy le fog súlytani rá – számított rá – de a hangra nem számított, mikor ehelyett az asztalra csapott. Olyan hangos volt, hogy elnémult az egész ebédlő.

– Hozzád beszélek, Pincérnő!

Elle végre ránézett, jól láthatóan féltette az életét.

– Most pedig, tudod miért? – Sebastian pillanatról pillanatra őrült meg. – Tudod?

Nem számított, hogy Chloe csukva tartotta a szemét, még így is érezte, mikor Elle felé lendült.

– Jobb, ha soha többet nem látom meg, hogy a rohadt kezedet Elle-re emeled.

Elle azonnal kinyitotta a szemét, hogy lássa, ahogy Nero közbelép.

– Nem akarom meglátni, hogy beszélsz hozzá vagy akárcsak felé nézel, ugyanez áll Chloéra is. Mert, ha mégis, átkozottul teszek róla, hogy a suliban mindenki téged hívjon szörnyszülöttnek. Megértettél?

Tessék? Ő is épp olyan döbbentnek tűnt, mint Sebastian.

Nero sokkal félelmetesebb, mint Sebastian valaha volt, ez összezavarta, nem tudta kitől is kellene tényleg félnie.

Miután Sebastian bólintott, elengedte.

Nerónak nem kellett az asztalra csapnia, hogy felkeltse a tanulók figyelmét.

– A nevük Elle és Chloe, és a nevükön fogjátok őket szólítani.

Elle-re kellett néznie, hogy lássa, jól hallotta-e. Kiállni értük Sebastian előtt egy dolog, de üzenni az egész iskola számára valami egészen más volt. Ez volt Nero Caruso. Gyakorlatilag ő volt itt a király, és bármit mondott, mindenkinek követnie kellett.

– Jól vagy? – kérdezte Elle-t.

– Óh, igen, megvagyok.

A két lány továbbra is egymást nézte, próbálva megbizonyosodni róla, hogy ez a valóság.

– Gondolod, hogy most már ülhetek veletek?

Chloe többnyire rendben volt Neróval, és határozottan meg tudott vele birkózni Elle kedvéért. Tudta, hogy valami folyik kettejük között, így az, hogy egy napot velük ül nem fogja zavarni. Meg kellett tanulnia az évek alatt sokkal rosszabbat kezelni, mikor az apja események tucatjaira rángatta el.

– Persze. Miért is ne? – mosolygott rá Elle.

Aha, valami van.

– Jó. – Ám arra nem számított, hogy Nero odainti a barátait.

Kezdett ideges lenni. Ezzel nem fog tudni megbirkózni.

– Mit csinálsz? – kérdezte Elle, közelebb mozdulva Chloéhoz.

– Uh, itt ülök, és ők ott ülnek, ahol én – mondta tényszerűen.

– Nem, én azt mondtam, hogy te itt ülhetsz. Egy szóval sem mondtam, hogy ők is.

– És miért olyan nagy baj ez? – Egy másodperc telt el, mielőtt rájött, hogy Elle egyébként miért állja el az utat Chloé felé.

– Ők nem ülhetnek itt, Nero.

Egyetlen kézmozdulattal megállítva a bandát azt mondta: – Bé… Elle, figyelj; hagyd, hogy itt üljenek, ez garantálja, hogy senki sem fog újra mondani vagy tenni veletek bármit is. Nem fognak bántani titeket. Szavamat adom.

Látta Elle arcán, mikor ránézett, hogy az utolsó darabka pecsételte meg az alkut.

Chloe mellé ülve figyelmeztette a fiút. – Jobb, ha nem hazudsz nekem, Nero.

Nero bólintott a bandának, hogy jöhetnek, és ezzel az alku megköttetett.

– Minden rendben lesz. Nem hagytam senkinek, hogy bántson, ugye? – A szavak, amiket Elle suttogott felé igazak voltak. Sohasem hagyta senkinek, hogy megérintse, mindig ő volt a csali, ha úgy alakult.

Ez az utolsó félév egy kalap szar lesz és tudta, hogy Elle csak a védelem miatt egyezett bele. Ezért megrázta a fejét tudatva Elle-lel, hogy megérti.

Kérlek, ne hagyd, hogy mellém üljön. Visszatartotta a lélegzetét, mikor a legnagyobb feltűnt. Valamilyen okból kifolyólag Amo ijesztette meg a legjobban. Nem tudta, hogy a mérete miatt, vagy mert sötét szemei emlékeztették…

Kifújta a levegőt, mikor Leo foglalt helyet mellette Nero tanácsára. Aztán Nero leült Elle másik oldalára, míg Amo és Vincent a szemközt fennmaradó helyeket foglalták be.

– Ő a kisöcsém, Leo. – Ezután felé bólintott. – Leo, ő itt Chloe.

– Szia, Chloe. – Valamilyen oknál fogva nem számított rá, hogy a fiatal srác felé nyújtja a kezét még védtelenebbé téve őt ebben a helyzetben.

Elle mentette meg, megfogva helyette a kezét. – Bocsi, germafób. Elle vagyok.

A srácok mind bámultak rá a szó hallatán, amitől el akart menekülni onnan. Lerítt róluk, hogy nem hiszik el.

Nem számított rá, hogy Leo nevetni kezd. – Ez rohadtul zseniális, Nero. Mi miért nem gondoltunk erre a tömegnyi kéz után, amit meg kellett ráznunk?

Hála mindenki csatlakozott a nevetéshez és még ő is kuncogott. A beszélgetés más felé kanyarodott, mint gondolta volna. Egy dolog biztos volt: Leo nagyon karizmatikus személyiség a korához képest, és mivel annyival fiatalabb volt nála, Chloe furcsán kényelmesen érezte magát vele.

Minél tovább haladt az ebéd, annál kellemesebben kezdte érezni magát mellettük. Legnagyobb részben Elle és Leo beszélgettek arról, hogy hogyan sikerül a beilleszkedés a fiúnak a középiskolába. A többi srác halkan beszélgetett, teret adva Chloénak, hogy úgy érezze, mintha itt sem lennének. Szinte ki tudta őket rekeszteni… amíg meg nem érezte Amo tekintetét elidőzni rajta hosszabb ideig, mint azt szerette, és minél jobban csinálta, annál jobban bosszantotta.

Amint Elle kezdett feltápászkodni, hogy a tálcáikat a kukához vigye, Nero megállította és elvette a tálcát. Majd Amo jött, hogy elvegye az övét, és nem tudta mi szállta meg, de szorosan tartotta, nem engedve el. Ennek eredményeként mikor a fiú belekapaszkodott és lassan húzni kezdte, nyert.

– É-én is vissza tudom vinni a tálcámat. – Szemei a földhöz tapadtak, képtelen volt a szörnyetegre nézni a kitörése után.

– Jah, így gondoltad? – Amo nem várt választ, a szemetes felé haladt. Tudta, hogy a lány szart se fog válaszolni.

Az a…

– Később talizunk, lányok – kiáltott fel Leo, máris az órája felé tartva.

Szörnyeteg.

Valami Amóban túlságosan ellenszenves volt számára.

– Milyen órátok lesz?

– Spanyol, miért? – válaszolta Elle Nero kérdésére.

Amo máris előre indult, mielőtt még válaszolt volna. – Mert el fogunk titeket kísérni az órátokra.

Miután megragadta Elle karját, hogy a lány is meginduljon, nem telt sok időbe, hogy megálljon és hátranézzen rá. – Mit csinálsz, Chloe?

Majdnem beleütközött Elle hátába a hirtelen megállástól. – Uhm, sétálok?

– Mi a francért sétálsz Elle seggében?

Felhúzva a jobb szemöldökét, amiből hiányzott kicsi a heg miatt, nem értette a kérdés lényegét. – Én mindig így megyek.

Nero beletúrt a hajába. – Jézus Krisztus. Chloe, sétálj Elle mellett.

Csak akkor tett egy lépést, hogy a lány mellé álljon, mikor észrevette, hogy Amo és Vincent a fejüket rázzák. Aztán mikor Elle bólintott, hogy induljon, végül vonakodva sétálni kezdett.

Az érzés furcsa volt. Teljesen kellemetlen volt mellette haladni. Miután úgy nőtt fel, hogy a hátát nézte és takarásban tartotta, úgy érezte mindenki őt bámulja, ahogy elsétált mellettük.

Felpillantva egy pillanatra rájött, hogy bámulták, de más okokból. A tény miatt bámulták, hogy Nero és a bandája velük sétál.

Mire elérték az osztálytermet, Chloe nem pazarolta az időt és berohant.

Csaknem elfelejtette milyen volt Elle mellett lépkedni, és most, hogy az emlék visszajött eldöntötte, nem tetszett egyáltalán.

* * *

Az iskola mögött a falnak támaszkodva karba tett kezekkel kezdte rázni a fejét. Ennek semmi értelme nem volt.

– Mit csinálsz itt, Nero? Hirtelen miért érdekel Elle és a barátnője?

Nero vállat vont, az iskola hátsó ajtajára bámulva. – Talán csak meg akarom baszni.

– Nem, ember, nem tepersz ennyire egy punciért.

Nero folytatta a bámulást, nem válaszolt neki.

Amo Vincentre pillantott, aki szintén nem értette, mi történik. Megindult, hogy visszamenjen órára. – Rendben van, kiszállok.

– Én is. – Vincent követte.

Nero várt, amíg az ajtó már majdnem becsukódott mögöttük. – Oké, jó.

A két srác visszajött és megálltak előtte.

– Amit most mutatni fogok, azt nem láttátok. – Még mindig elmélkedett azon, hogy megmutassa-e, ahogy előhúzta a telefonját és átnézte. – Nem is kellett volna levideóznom.

Mikor Nero megfordította a telefonját, Amo és Vincent szeme rátapadt. Először azt hitték, csak egy kép az egyik sikátorról, de aztán egy eperszőke lány tűnt fel idejétmúlt egyenruhában, szemeteszsákkal a kezében.

Vincent felpillantott a telefonról. – Az Elle?

– Igen. Nézd tovább.

A videó folytatódott, mutatva, ahogy Elle kidobja a szemetet a kukába. Arra számítottál volna, hogy visszamegy oda, ahonnan jött, de ehelyett a kuka mögé futott és elrejtőzött, ahol már nem láthattad.

– Picsába – mondta Amo, mikor Nero apja került a középpontba Nero bátyjával, Luccával, aki egy vonagló férfit tartott. A Sal nevű férfi körbenézett a sikátorban, közel ahhoz, hogy megtalálja Elle-t, mielőtt eltűnt.

Folytatták a videó nézését, pontosan tudva, mi fog történni.

A férfi megpróbált küzdeni az életéért, úgy tűnt megharapta Lucca kezét, hogy kiszabadítsa a száját. Épp azelőtt, hogy kiálthatott volna, Nero apja lelőtte. Figyelték, ahogy egy autó egy pillanattal később odaáll, és a férfiak beszállnak, elmenekülve attól, amiről úgy gondolták, hogy senki sem látott. Ám mielőtt a videó véget ért, Elle újra feltűnt, rohanva az életéért.

Vincentnek leesett az álla. – Mi a fasz? Nem ment a rendőrökhöz?

Nero megrázta a fejét.

Semmiképpen.

– Ez hülyeség. Nem hiszem el. Az a lány nem látta senki meggyilkolását két nappal ezelőtt. Túl normálisan viselkedik ahhoz.

– Ezért vettem fel a videót. Tudtam, hogy nem hinnél nekem. Kibaszottul én se hittem el, mikor tegnap iskolába jöttem, pedig ez az után volt, hogy láttam a videót. – Eltette a telefont a zsebébe, miután megnyomott néhány gombot. – Töröltem.

Kibújt a szög a zsákból, gyanította Vincent.

– Hát akkor, mi a munka?

– Még csak tizenhét – válaszolta Amo ráébredve. Ha egy évvel idősebb lenne, ez a beszélgetés nem történik meg. A Család megölte volna kérdés nélkül. – Ez azt jelenti, hogy ki kell találnod, hogy tulajdonképpen látta-e őket és ha igen, tartja-e a száját, míg tizennyolc lesz. – Azután már gyakorlatilag hulla.

Mikor Nero bólintott, megerősítve a munkát, úgy tűnt vívódik, vagy majdhogynem szomorú.

Kedveli…

Ez bonyolult lesz, mivel a férfi, aki meghúzta a ravaszt nem csak Nero apja volt, hanem Dante Caruso, a főnöke a Caruso Maffia Családnak. Aztán hogy ez még jobb legyen, a férfi, aki lefogta a száját a bátyja, Lucca Caruso volt, a kibaszott Kisfőnök.

Amo visszadőlt a falnak. – Ha segítünk, mi is bekerülünk.

– Gondoskodom róla – mondta Nero visszatérve az ajtó bámulásához.

– Benne vagyok – értett egyet Vincent.

Mikor Sebastian öntelten feltűnt, Amo mosolygott. – Ez mókás lesz.

Nero megmozdult, és épp, ahogy Sebastian vetette előre magát Elle-re az ebédlőben, Nero is rávetette magát Sebastianra; kivéve, hogy ő sikeresen megragadta a gallérját, hogy megfojtsa.

– Azt hittem adsz egy kis füvet és bocsánatot kérsz! – fuldokolta Sebastian.

– Igen, és te seggfej elhitted. – Nero erősebben szorította meg a nyakát, amíg fuldokló hangok nem kezdték Sebastian száját elhagyni. – Jobb, ha nem kaplak rajta, hogy ismét kezet próbálsz emelni rá.

Egy pillanatra elengedve Nero olyan erősen csapott az arcába, hogy ájultan a földre zuhant.

Amo nevetésben tört ki amiatt, hogy Sebastian csak egyetlen ütést képes elviselni az arcába. Meglehetősen biztos volt benne, hogy inkább a félelemtől ájult el, mint a tényleges találattól.

Vincent a szemöldökét ráncolta. – Mi a picsa, Nero? Elvetted az összes mókát.

– Nem mindet. – Nero belerúgott Sebastian tehetetlen testébe, mielőtt a helyére igazította a haját.

Vincent is belerúgott a bordáiba, újabb véraláfutást okozva ezzel.

Végül Amo eltolta magát a faltól és odament a még mindig eszméletlen Sebastianhoz. Még úgy is, hogy erejének csak felével rúgott belé, ez lesz a legfájdalmasabb. Mikor a cipője találkozott Sebastian golyóival, a fiú felébredt, sikoltva egy másodpercig, mielőtt ismét elájult.

Amo köpése az ájult srác élettelen arcán landolt. – Ribanc.